Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-09 / 83. szám

Pólyák Ferenc munkái FELTÉTELES REFLEX Pusztai muzsikus Portré Ü lök az üdü­lő éttermé­ben, pár perccel múlt fél egy, most tálalnak nekünk, az első csoport­nak. Kanalazom a le­vest, szemem a tá­nyéron, egészség- ügyi meggondolás­ból szeretném fi­gyelmemet a táp­lálkozásra össz­pontosítani, de se­hogyan sem sike­rül. Akarva-aka- ratlanul oda kell hallgatnom arra a monológra, amely a hátam mögül ér­kezik. Rekedtes női hang duruzsol balladás hanglej­téssel. Apró szü­netektől eltekintve — egyfolytában. Rémes dolgokról duruzsol. — És még az Is történt, hogy azon a hatalmas hindu folyón, a Gange- szen, felborult egy nagy hajó. Nem is hajó, komp. Egy nagy komp. Telis­teli emberekkel... Át akartak menni az egyik partról a másikra. Zarándo­kok voltak, vala­mi kegyhelyhez indultak. Nem is sejtették, hogy mi vár rájuk! Hát nem szörnyű? ... És még az is tör­tént, hogy Mexi­kóban egy autó­busz ment a he­gyi szerpentinen. Dugig volt turis­tákkal. A kanyar­ban megcsúszott, elromlott a pedál, puff, be a szaka­dékba. Száz mé­ter magasból! Kép­zelheted! És még az is történt... Lassan oldalt fordulok a széken, lopva szemügyre veszem a beszélőt. Mázsán felüli kö­zépkorú hogy, ma­gasra kontyozott fekete hajjal. Ha­sonló terjedelmű férfiú ül vele szemben, nyilván a férje. Csak úgy issza a felesége minden szavát, s közben habzsolja az ételt A felszolgálónő a második fogást hozza. Kelkáposz­ta-főzelék, vagdalt hús. Hátam mö­gött is módosul a téma. A külföldi tömegszerencsét­lenségeket a hazai baleseti krónika váltja fel megspé­kelve néhánv bűn­üggyel, családi tra­gédiával. — És még az is történt, hogy Nyír- rnadán egv ötven­két éves férfi meg­látogatta a szüleit, de előbb tizenöt fröccsöt ivott. Ak­kor aztán bement a házba, elkezdte ütni az apját, meg az anyját, kiker­gette az öregeket az udvarba, ott hajkurászta őket körbe-körbe... És még az is történt, hogy egy fiatal­ember ellopott egv vadászpuskát, el­rejtőzött az erdő­ben, nappal aludt, éíszaka rabolni járt. amikor a rendőrök megadás­ra szólították fel, ráíuk lőtt. tizen­két évi börtönt ka­pott, hatósági kö­zeg ellen... Következik az utolsó műsorszám. Előttem dióste­kercs, a hátam mögött természeti csapások, rengeteg áldozattal. Kana­dai tűzvész, török földrengés, 'tájfun a Sárga tengeren. A félórás ebéd­idő alatt a kövér nő elmesélt kövér férjének minden vérfagyasztó ese­tet, amiről csak beszámoltak a reg­geli lapok, amiről csak hírt adott a rádió. A férj csak hallgatta és falt. Ugyanígy zajlott le az ebéd, más­nap, harmadnap. Bár szörnyen ide­gesítettek ezek a borzalmak, még­sem kéredzkedtem át egy távolabbi asztalhoz, vagy a második turnusba. Elhatároztam: ki­tartok, amíg meg nem fejtem a lé­lektani rejtélyt. Miért sorolja fel ez a kövér asszony ennek a kövér férfinek minden délben az aktuális rémségeket. A titokra a ne­gyedik nap derült fény. A férj egyedül érkezett az ebéd­hez. Jön a fel­szolgálónő, halkan megkérdem tőle, ml történt? Az történt, meséli, hogy a délelőtti kiránduláson kibi­csaklott az asszony bokája, odafönt fekszik, borogatja a lábát, nem sú­lyos, de jobb, ha egy-két napig ágy­ban marad. Hátrapillantok, a férj kedvetlenül böködi villájával a tányért, turkál az ételben, szo­morúan fintorog, nem eszik. Aha, tehát erről van szó! Amolyan pavlovi feltételes reflex alakulhatott ki nála. Ahhoz, hogy jó étvággyal egyen, hogy biz­tonságban érezze magát, folyamato­san értesülnie kell arról, hogy a ba­jok más helyeken is történnek, az elemi csapások más embereket sújtanak, mások­nak kell kiállniok a töménytelen szenvedést! Szegény fickó! Ha sokáig hiány­zanak neki a ka­tasztrófák, ez előbb-utóbb éhen vész! Megesik rajta a szívem. — Bocsánat a zavarásért — szó­lítom meg —, csak arra szeretném felhívni a figyel­mét, hogy egy hat­emeletes amszter­dami szállodában tegnap tűz ütött ki. Hiába vonult fel egy csomó tűz­oltó, az épület porrá égett. Felderül az arca, hálásan mosolyog rám, aztán a tá­nyérja fölé hajol és dobálni kezdi magába a csőben sült holsteini sze­leteket. Kürti András Dienes Zoltán professzor Dienes Zoltán professzor 1932-ben, fiatalon került Londonba. Azóta nagy utat járt be, s most Kanadá­ból érkezett hozzánk. A Sherbrooke-i egyetem mate­matikatanulást kutató intézetének igazgatója. Az in­tézet munkája máris néhány olyan eredményre ve­zetett, mely forradalmasítja a matematika oktatását. — Mióta foglalkozik professzor úr a matematika- tanítás reformkérdéseivel? —1956—57 óta. A probléma lélektani oldala izgatott: mi történik a gyerekek fejében, mikor ilyen elvont dolgot, mint s matematika, megtanulnak? Furcsának találtam, hogy a gyerekek többsége nem szereti a matematikát, holott az emberi gondolkodás lényege valójában az elvonatkoztató, absztraháló képesség, mely igen magas szinten jelentkezik például az anya­nyelvben is. Az emberi ész, a „lélek” élvezi az abszt­rakciót. — Hogyan fogott a munkához? — Első kísérleteim arra irányultak, hogy meg­állapítsam: hogyan tanul a gyerek? Helyesebben: ho­gyan lehet eldönteni, hogy tanul-e vagy sem? Va­lami módon ki kellett tehát „vetíteni” az agyból az ott lejátszódó folyamatokat. Ha megkérdezem a gye­reket, hogy mire gondol, akkor csak a véleményét is­merem meg s nem a tényleges gondolatait. Éppen ezért konkrét tárgyakon végeztettem a gyakorlatokat. Perdöntő az, hogy mit hova tesz belőlük. A kísérlet­vezető ezt láthatja. — Milyen tanulságokat szűrt le az első kísérletekből? — Megállapítottam, hogy a tízéves gyerekek a kör­nyezetükben levő tárgyakból kiválóan elvonatkoztat­nak. Igen ám, de a matematika órákon ennek nyoma sem volt. Miután azonban bevittem az órára néhány tárgyat, „környezetet” alakítottam ki, rögtön végre lehetett hajtani játékosan néhány matematikai elvo­natkoztatást. Kiderült, hogy lehet a matematikát él­vezetesen tanítani a gyerekeknek. Erről írtam egy könyvet tizenkét évvel ezelőtt, „Építsük fel a mate­matikát” címmel. Rövidesen magyarul is megjelenik. Második könyvem a matematikatanulás kísérleti vizs­gálatairól szól, melyeket Brunner professzorral, a Harward egyetem neves pszichológusával együtt vé­geztem. Ebben a tanulás összetevőiről esik szó: az absztra- hálási, általánosítási, szimbolizálási, helyettesítési stb. folyamatokról. Azokat az összetevőket kell tehát meg­keresni, melyek birtokában a gyerekek képesek meg­tanulni bármilyen matematikát, illetve ezeket kell ki­fejleszteni bennük. — A hagyományos módszerek nem alkalmasak erre a célra? — Nem. A jelenlegi tanítás nagy különbséget tesz a jó képességű és a gyengébb tanulók között. Általá­ban az a baj, hogy a gyerekek ismerik ugyan a mű­veleteket, de hogy mikor mit kell alkalmazni, azt nem. amíg önmagukat kifejezik, hogy a hasonlóságok szin­te lehetetlenné válnak. Míg a szemléletbeli és tar­talmi megegyezés esetén is közbeszólna a felhasz­nált anyagok, égetési el­járásmódok egymástól kü­lönböző volta. Ebben a technikában a réznek, vasnak — akár alap­anyagként, akár beépített díszítőelemként való — felhasználására éppúgy lehetőség nyílik, mint új színek előállítására, vagy új vegyi eljárások alkal­mazására. Az égetés hőfo­kának, vagy időtartamá­nak megváltoztatása épp­úgy oka lehet új eredmé­nyek létrejöttének, mint a különböző anyagoknak addig ismeretlen társítás­ban való szerepeltetése. Mivel a módszert tekint­ve. a művészek általában különböző állásból indul­nak. s hajlamaik, érdek­lődési körük eltérései más-más útra vezérlik őket. műveik sajátos je­gyei által egymástól köny- nyen megkülönböztethe­tők: sokkal inkább, mint akár az olaj-, vagy víz­festmények esetében. Túri Endre művészete az előbb vázolt technikai kü­lönbözőség mellett tartal­mi eltérést is mutat az eddig ismert tű^zománc- készítők művészetéhez képest. Míg mások inkább a mitológia különleges lé­nyeivel népesítették be lemezeiket, vagy az egy­házi művészet rekeszzo­máncainak antik hangula­tát. áhitatos alakjait idé­ző műveket hoztak létre, addig Túri a mai élet nagy és általános témáit ragadja meg. A háborúel­lenesség, a féltés számos alkotásában jelentőséget kap; de kifejező monda­tai vannak a városokról, a társadalmi, és technikai fejlődésről; kritikai állás- foglalása a települések túlzsúfoltságáról. A törté­nelmi fejlődést szakaszo­san ábrázolja a Bábel cí­mű munkájában; az ős­anyaság alapjára épül a több tételes mű egyre kar- csúsodván. mint a torony, harcok, küzdelmek árán, fizikai és szellemi áttéte­leken az űrkorszakig. A vadászat, a sport éppúgy szerepet kap Túri gondo­latvilágában, mint a gyá­ri élet. nemesen leszűrt, s csak a lényegeset elmon­dó, ember és gép és ter­melés kapcsolatáról alko­tott Ítélet. Kifejezési formái válto­zatosak, gazdag és ered­ményes kísérletsorozatról győznek meg bennünket. Ha tárgya kívánja, alap­anyagként réz-, vagy vas­lemezt használ. Olykor a kettőt variálja: pozitív vagy negatív formaként alkalmazza a rezet; ha éppen célravezető, akkor domborítja is (szobrász" ti képességét bemutatv"' Életteli témái a zománc festészet leg""gyogé színeivel kifejezők 'zin* izzanak, m^nt a mű kiég tésekor. Gondolatibb m'i kái visszafogottabb szf nöek. Sokszor csak a k; lönböző színű fémek fé nyét öltik magokra: az acélos kéket, ibolyásat, Túri Endre tűzzománcainak bemutatója Vagy: tudnak összeadni, de nem tudják, mi az ösz- szeadás. Ezért ha összetett feladat elé állítják őket, nem tudják eldönteni, melyik műveletet és mikor al­kalmazzák. Nem az alapműveleteket kell tehát unásig gyakoroltatni, mert az amúgy is egyre inkább a gépek dolga. Ami a gyakorlati „haszna” az embernek: a logikai készség kifejlesztése, a kombinatív gondolko­dás, a struktúrák g\'ors áttekintése, az érvelő-vitat­kozó képesség. A tantervekben ezeknek kell szerepelniük, és töké­letesen mindegy, hogy törtszámokkal végzem-e a munkát, vagy mással — a végeredmény a fontos. S még egy: korántsem lehetünk biztosak benne, hogy 10—20 év múlva is ugyanezt a matematikát ta­nítjuk. — Milyen céllal jött professzor úr Kecskemétre, o Kodály Zoltán Ének-Zenei Iskolába? — Meggyőződésem, hogy az itt folyó strukturális zeneoktatás szoros kapcsolatban áll a matematika­tanulással. Néhány órára ellátogattam, s máris erősö­dött ez a meggyőződésem. Szeretnék személyes kap­csolatot kialakítani valamely — Kodály-módszerrel dolgozó — szakemberrel, aki egy-két évig együtt munkálkodna velem, s egymást ellenőrizve talán si­kerülne feltárni ennek az összefüggésnek a lényegét. Lakatos Attila K lossy Irén: Fák A kecskeméti Városi mozi kiállításai jól szol­gálják a művészetet sze­rető közönség nevelését Az „árukapcsolás” szeren­csés népművelési mód­szernek bizonyult: a fil­mek nézői tárlatlátogatók is egyben; s ha a mozi jó filmet játszik, akkor a bemutató közönsége is nagyobb. S melyik az a múzeum, vagy kiállítóhe­lyiség, amely a mozi láto­gatottságával versenyez­hetne? Lőrincz Gyula szlová­kiai festőművész Dózsa- sorozatának nagy sikerű bemutatása után ismét ki­tűnő tárlatot láthatnak a Városi mozi előcsarnoká­ba érkezők: Túri Endre április 10-től 23-ig nyitva tartó kiállítását. A bemutatónak külön hangsúlyt ad az, hogy a képeket a LAMPART Zo­máncipari Művek kecske­méti gyáregységében ké­szítette a művész. A gyár vezetőinek művészetpárto­lásáról tanúskodik, hogy szeretettel befogadták és segítették a tűzzománc­festészet iránt érdeklődő képzőművészeket. így jog­gal érezhetik, hogy ré­szük van Kátav Mihály, vagy Stefániái Edit ered­ményeinek létrejöttében éppúgy, mint a három év óta a gvárban alkotó Túri Endre sikeres művészi pá­lyájának egvengetésében. „Ahány művész, annyi alkotói módszer”. Foko­zottan lehet hangsúlyozni ugyanezt a tűzzománco- soknál. hiszen annyira különböző utat járnak be, ezüstöt, vagy aranyat. Túri Endre művészi pá­lyája nem volt könnyű; de talán éppen ezért ala­pos elemző munkát vál­lalt; a kísérletezés örö- mét-gondját-kínját meg­ismerő felkészülést, mely­nek minőségi eredményei az utóbbi időben jelentős sikerekre vezettek. Ami­kor bemutatójával kap­csolatban művészetről szólunk, kecskeméti lete­lepedésének örvendhe­tünk. Hisszük, hogy a he­lyi művészeti életben cse­lekvő részt vállaló alko­tót nyer Kecskemét és a megye Túri Endrében. Goor Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom