Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-09 / 83. szám
Pólyák Ferenc munkái FELTÉTELES REFLEX Pusztai muzsikus Portré Ü lök az üdülő éttermében, pár perccel múlt fél egy, most tálalnak nekünk, az első csoportnak. Kanalazom a levest, szemem a tányéron, egészség- ügyi meggondolásból szeretném figyelmemet a táplálkozásra összpontosítani, de sehogyan sem sikerül. Akarva-aka- ratlanul oda kell hallgatnom arra a monológra, amely a hátam mögül érkezik. Rekedtes női hang duruzsol balladás hanglejtéssel. Apró szünetektől eltekintve — egyfolytában. Rémes dolgokról duruzsol. — És még az Is történt, hogy azon a hatalmas hindu folyón, a Gange- szen, felborult egy nagy hajó. Nem is hajó, komp. Egy nagy komp. Telisteli emberekkel... Át akartak menni az egyik partról a másikra. Zarándokok voltak, valami kegyhelyhez indultak. Nem is sejtették, hogy mi vár rájuk! Hát nem szörnyű? ... És még az is történt, hogy Mexikóban egy autóbusz ment a hegyi szerpentinen. Dugig volt turistákkal. A kanyarban megcsúszott, elromlott a pedál, puff, be a szakadékba. Száz méter magasból! Képzelheted! És még az is történt... Lassan oldalt fordulok a széken, lopva szemügyre veszem a beszélőt. Mázsán felüli középkorú hogy, magasra kontyozott fekete hajjal. Hasonló terjedelmű férfiú ül vele szemben, nyilván a férje. Csak úgy issza a felesége minden szavát, s közben habzsolja az ételt A felszolgálónő a második fogást hozza. Kelkáposzta-főzelék, vagdalt hús. Hátam mögött is módosul a téma. A külföldi tömegszerencsétlenségeket a hazai baleseti krónika váltja fel megspékelve néhánv bűnüggyel, családi tragédiával. — És még az is történt, hogy Nyír- rnadán egv ötvenkét éves férfi meglátogatta a szüleit, de előbb tizenöt fröccsöt ivott. Akkor aztán bement a házba, elkezdte ütni az apját, meg az anyját, kikergette az öregeket az udvarba, ott hajkurászta őket körbe-körbe... És még az is történt, hogy egy fiatalember ellopott egv vadászpuskát, elrejtőzött az erdőben, nappal aludt, éíszaka rabolni járt. amikor a rendőrök megadásra szólították fel, ráíuk lőtt. tizenkét évi börtönt kapott, hatósági közeg ellen... Következik az utolsó műsorszám. Előttem dióstekercs, a hátam mögött természeti csapások, rengeteg áldozattal. Kanadai tűzvész, török földrengés, 'tájfun a Sárga tengeren. A félórás ebédidő alatt a kövér nő elmesélt kövér férjének minden vérfagyasztó esetet, amiről csak beszámoltak a reggeli lapok, amiről csak hírt adott a rádió. A férj csak hallgatta és falt. Ugyanígy zajlott le az ebéd, másnap, harmadnap. Bár szörnyen idegesítettek ezek a borzalmak, mégsem kéredzkedtem át egy távolabbi asztalhoz, vagy a második turnusba. Elhatároztam: kitartok, amíg meg nem fejtem a lélektani rejtélyt. Miért sorolja fel ez a kövér asszony ennek a kövér férfinek minden délben az aktuális rémségeket. A titokra a negyedik nap derült fény. A férj egyedül érkezett az ebédhez. Jön a felszolgálónő, halkan megkérdem tőle, ml történt? Az történt, meséli, hogy a délelőtti kiránduláson kibicsaklott az asszony bokája, odafönt fekszik, borogatja a lábát, nem súlyos, de jobb, ha egy-két napig ágyban marad. Hátrapillantok, a férj kedvetlenül böködi villájával a tányért, turkál az ételben, szomorúan fintorog, nem eszik. Aha, tehát erről van szó! Amolyan pavlovi feltételes reflex alakulhatott ki nála. Ahhoz, hogy jó étvággyal egyen, hogy biztonságban érezze magát, folyamatosan értesülnie kell arról, hogy a bajok más helyeken is történnek, az elemi csapások más embereket sújtanak, másoknak kell kiállniok a töménytelen szenvedést! Szegény fickó! Ha sokáig hiányzanak neki a katasztrófák, ez előbb-utóbb éhen vész! Megesik rajta a szívem. — Bocsánat a zavarásért — szólítom meg —, csak arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy egy hatemeletes amszterdami szállodában tegnap tűz ütött ki. Hiába vonult fel egy csomó tűzoltó, az épület porrá égett. Felderül az arca, hálásan mosolyog rám, aztán a tányérja fölé hajol és dobálni kezdi magába a csőben sült holsteini szeleteket. Kürti András Dienes Zoltán professzor Dienes Zoltán professzor 1932-ben, fiatalon került Londonba. Azóta nagy utat járt be, s most Kanadából érkezett hozzánk. A Sherbrooke-i egyetem matematikatanulást kutató intézetének igazgatója. Az intézet munkája máris néhány olyan eredményre vezetett, mely forradalmasítja a matematika oktatását. — Mióta foglalkozik professzor úr a matematika- tanítás reformkérdéseivel? —1956—57 óta. A probléma lélektani oldala izgatott: mi történik a gyerekek fejében, mikor ilyen elvont dolgot, mint s matematika, megtanulnak? Furcsának találtam, hogy a gyerekek többsége nem szereti a matematikát, holott az emberi gondolkodás lényege valójában az elvonatkoztató, absztraháló képesség, mely igen magas szinten jelentkezik például az anyanyelvben is. Az emberi ész, a „lélek” élvezi az absztrakciót. — Hogyan fogott a munkához? — Első kísérleteim arra irányultak, hogy megállapítsam: hogyan tanul a gyerek? Helyesebben: hogyan lehet eldönteni, hogy tanul-e vagy sem? Valami módon ki kellett tehát „vetíteni” az agyból az ott lejátszódó folyamatokat. Ha megkérdezem a gyereket, hogy mire gondol, akkor csak a véleményét ismerem meg s nem a tényleges gondolatait. Éppen ezért konkrét tárgyakon végeztettem a gyakorlatokat. Perdöntő az, hogy mit hova tesz belőlük. A kísérletvezető ezt láthatja. — Milyen tanulságokat szűrt le az első kísérletekből? — Megállapítottam, hogy a tízéves gyerekek a környezetükben levő tárgyakból kiválóan elvonatkoztatnak. Igen ám, de a matematika órákon ennek nyoma sem volt. Miután azonban bevittem az órára néhány tárgyat, „környezetet” alakítottam ki, rögtön végre lehetett hajtani játékosan néhány matematikai elvonatkoztatást. Kiderült, hogy lehet a matematikát élvezetesen tanítani a gyerekeknek. Erről írtam egy könyvet tizenkét évvel ezelőtt, „Építsük fel a matematikát” címmel. Rövidesen magyarul is megjelenik. Második könyvem a matematikatanulás kísérleti vizsgálatairól szól, melyeket Brunner professzorral, a Harward egyetem neves pszichológusával együtt végeztem. Ebben a tanulás összetevőiről esik szó: az absztra- hálási, általánosítási, szimbolizálási, helyettesítési stb. folyamatokról. Azokat az összetevőket kell tehát megkeresni, melyek birtokában a gyerekek képesek megtanulni bármilyen matematikát, illetve ezeket kell kifejleszteni bennük. — A hagyományos módszerek nem alkalmasak erre a célra? — Nem. A jelenlegi tanítás nagy különbséget tesz a jó képességű és a gyengébb tanulók között. Általában az a baj, hogy a gyerekek ismerik ugyan a műveleteket, de hogy mikor mit kell alkalmazni, azt nem. amíg önmagukat kifejezik, hogy a hasonlóságok szinte lehetetlenné válnak. Míg a szemléletbeli és tartalmi megegyezés esetén is közbeszólna a felhasznált anyagok, égetési eljárásmódok egymástól különböző volta. Ebben a technikában a réznek, vasnak — akár alapanyagként, akár beépített díszítőelemként való — felhasználására éppúgy lehetőség nyílik, mint új színek előállítására, vagy új vegyi eljárások alkalmazására. Az égetés hőfokának, vagy időtartamának megváltoztatása éppúgy oka lehet új eredmények létrejöttének, mint a különböző anyagoknak addig ismeretlen társításban való szerepeltetése. Mivel a módszert tekintve. a művészek általában különböző állásból indulnak. s hajlamaik, érdeklődési körük eltérései más-más útra vezérlik őket. műveik sajátos jegyei által egymástól köny- nyen megkülönböztethetők: sokkal inkább, mint akár az olaj-, vagy vízfestmények esetében. Túri Endre művészete az előbb vázolt technikai különbözőség mellett tartalmi eltérést is mutat az eddig ismert tű^zománc- készítők művészetéhez képest. Míg mások inkább a mitológia különleges lényeivel népesítették be lemezeiket, vagy az egyházi művészet rekeszzománcainak antik hangulatát. áhitatos alakjait idéző műveket hoztak létre, addig Túri a mai élet nagy és általános témáit ragadja meg. A háborúellenesség, a féltés számos alkotásában jelentőséget kap; de kifejező mondatai vannak a városokról, a társadalmi, és technikai fejlődésről; kritikai állás- foglalása a települések túlzsúfoltságáról. A történelmi fejlődést szakaszosan ábrázolja a Bábel című munkájában; az ősanyaság alapjára épül a több tételes mű egyre kar- csúsodván. mint a torony, harcok, küzdelmek árán, fizikai és szellemi áttételeken az űrkorszakig. A vadászat, a sport éppúgy szerepet kap Túri gondolatvilágában, mint a gyári élet. nemesen leszűrt, s csak a lényegeset elmondó, ember és gép és termelés kapcsolatáról alkotott Ítélet. Kifejezési formái változatosak, gazdag és eredményes kísérletsorozatról győznek meg bennünket. Ha tárgya kívánja, alapanyagként réz-, vagy vaslemezt használ. Olykor a kettőt variálja: pozitív vagy negatív formaként alkalmazza a rezet; ha éppen célravezető, akkor domborítja is (szobrász" ti képességét bemutatv"' Életteli témái a zománc festészet leg""gyogé színeivel kifejezők 'zin* izzanak, m^nt a mű kiég tésekor. Gondolatibb m'i kái visszafogottabb szf nöek. Sokszor csak a k; lönböző színű fémek fé nyét öltik magokra: az acélos kéket, ibolyásat, Túri Endre tűzzománcainak bemutatója Vagy: tudnak összeadni, de nem tudják, mi az ösz- szeadás. Ezért ha összetett feladat elé állítják őket, nem tudják eldönteni, melyik műveletet és mikor alkalmazzák. Nem az alapműveleteket kell tehát unásig gyakoroltatni, mert az amúgy is egyre inkább a gépek dolga. Ami a gyakorlati „haszna” az embernek: a logikai készség kifejlesztése, a kombinatív gondolkodás, a struktúrák g\'ors áttekintése, az érvelő-vitatkozó képesség. A tantervekben ezeknek kell szerepelniük, és tökéletesen mindegy, hogy törtszámokkal végzem-e a munkát, vagy mással — a végeredmény a fontos. S még egy: korántsem lehetünk biztosak benne, hogy 10—20 év múlva is ugyanezt a matematikát tanítjuk. — Milyen céllal jött professzor úr Kecskemétre, o Kodály Zoltán Ének-Zenei Iskolába? — Meggyőződésem, hogy az itt folyó strukturális zeneoktatás szoros kapcsolatban áll a matematikatanulással. Néhány órára ellátogattam, s máris erősödött ez a meggyőződésem. Szeretnék személyes kapcsolatot kialakítani valamely — Kodály-módszerrel dolgozó — szakemberrel, aki egy-két évig együtt munkálkodna velem, s egymást ellenőrizve talán sikerülne feltárni ennek az összefüggésnek a lényegét. Lakatos Attila K lossy Irén: Fák A kecskeméti Városi mozi kiállításai jól szolgálják a művészetet szerető közönség nevelését Az „árukapcsolás” szerencsés népművelési módszernek bizonyult: a filmek nézői tárlatlátogatók is egyben; s ha a mozi jó filmet játszik, akkor a bemutató közönsége is nagyobb. S melyik az a múzeum, vagy kiállítóhelyiség, amely a mozi látogatottságával versenyezhetne? Lőrincz Gyula szlovákiai festőművész Dózsa- sorozatának nagy sikerű bemutatása után ismét kitűnő tárlatot láthatnak a Városi mozi előcsarnokába érkezők: Túri Endre április 10-től 23-ig nyitva tartó kiállítását. A bemutatónak külön hangsúlyt ad az, hogy a képeket a LAMPART Zománcipari Művek kecskeméti gyáregységében készítette a művész. A gyár vezetőinek művészetpártolásáról tanúskodik, hogy szeretettel befogadták és segítették a tűzzománcfestészet iránt érdeklődő képzőművészeket. így joggal érezhetik, hogy részük van Kátav Mihály, vagy Stefániái Edit eredményeinek létrejöttében éppúgy, mint a három év óta a gvárban alkotó Túri Endre sikeres művészi pályájának egvengetésében. „Ahány művész, annyi alkotói módszer”. Fokozottan lehet hangsúlyozni ugyanezt a tűzzománco- soknál. hiszen annyira különböző utat járnak be, ezüstöt, vagy aranyat. Túri Endre művészi pályája nem volt könnyű; de talán éppen ezért alapos elemző munkát vállalt; a kísérletezés örö- mét-gondját-kínját megismerő felkészülést, melynek minőségi eredményei az utóbbi időben jelentős sikerekre vezettek. Amikor bemutatójával kapcsolatban művészetről szólunk, kecskeméti letelepedésének örvendhetünk. Hisszük, hogy a helyi művészeti életben cselekvő részt vállaló alkotót nyer Kecskemét és a megye Túri Endrében. Goor Imre