Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-06 / 80. szám
WT!. április 8, csütörtök 5. oldal Bolyai János estéje a kecskeméti stúdiószínpadon Azt hiszem nincs annál nagyobb öröm a néző számára, mint amikor egy színész a szeme láttára fejlődik kezdő epizódistából vérbeli jellemábrázoló művésszé. A kecskeméti és megyénkben közönség csak ritkán lehet tanúja ilyen varázslatnak. Hiszen a vidéki színház még ma is — tisztelet a kivételnek — csak átutazó állomása a fiatal tehetségeknek. A ritka kivételek közé tart- tozik Piróth Gyula, aki most, az indulás nehézségeivel is küzdő stúdió színpadon, a Bolyai János estéje című monodrámában mutathatta meg tehetségét az igényes, de lelkes közönségnek. Az alig száz főt befogadó pinceszínház hangulata egyébként is közismert. Aki már egyszer megfordult ezen a helyen, az tudja, mennyire meghitt, emberközeli tud lenni itt a színészi alakítás. De a ripacskodás, az elnagyoltság, a felületes munka is szembetűnőbb. Piróth nem engedett aköny- nyű csábításnak, fegyelmezett és feszes játékkal, s nem hatásvadászó trükkökkel teremtette meg a darab atmoszféráját. A két Bolyai, Bolyai Farkas (1775—1856) és Bolyai János (1802—1860), a két kiváló matematikus, apa és fia egyébként is régi izgató alakja az irodalomnak. Most egy fiatal erdélyi író, Kocsis István vállalkozott rá, hogy a tehetségesebb, de tragikus sorsú Bolyai János életének befejező állomását, önmagával való szembenézést vigye színre. Hadd A hangjelzés A NAPOKBAN egy hivatali személygépkocsival utaztam, s a gépkocsivezető egy kerékpáros megelőzéséhez készülődött. A jármű vezetőjét jól ismerem, tudom, hogy tisztában van a közlekedésrendészeti szabályokkal, s betartja az előírásokat. Az előzést szabályosan hajtotta végre, meggyőződött arról, hogy a mi járművünket más nem előzi, nem zavarta a szemben jövő forgalmat, biztosítva volt a szabad kilátása, elegendő hely- és oldaltávolság állt rendelkezésére s vissza tudott térni a menetirány- szerinti jobb oldalra és a szóban forgó kerékpárost sem fékezésre, sem sebességcsökkentésre nem kényszerítette. Az irányjelzőt kellő időben először balra, aztán jobbra kitette, úgy ahogy ezt az előírások megkövetelik. Amikor a műveletet befejezte megkérdeztem, miért nem kürtőit. A gépkocsi- vezető kissé csodálkozva nézett rám, majd kijelentette nincs erre szükség, így szokta meg. MIÉRT TARTOTTUK szükségesnek ezt a kis bevezetőt elmondani ? Azért, mert hivatásos és nem hivatásos gépkocsivezetőink egyre-másra felejtkeznek meg a közlekedésrendészeti szabályokban előírt az életet és testi épséget óvó előírásról, a kürtölésről. A KRESZ egyetlen esetben, az előzés megkezdése előtt írja elő kötelezően a hangjelzést, de egyetlen gépkocsivezető — tisztelet a kivételeknek, s ebből nagyon kevés van — sem használja kürtjét az országutakon, sőt a városokban sem. Pedig a kürt jelzés sokszor megelőzi a súlyos, nem egyszer halálos kimenetelű szerencsétlenséget. Vegyünk errp egy példát. Manapság már nemcsak a lovas kocsit hajtők, de a kerékpárosok is tisztában vannak a legfontosabb közlekedési szabályokkal, s tudják, hogy ha hátuk mögött kürtszó hangzik, akkor le kell húzódniuk az úttest jobb oldalára, tiszteletben tartva a mö"öt+ük érkező jármű elhaladási elsőbbségét. Amennyiben a génkocsi- vezető nem jelzi kürttel az előzési szándékát, a kerékpáros, a lovaskocsi- hajtó nem figyel hátra, balra kanyarodik és már be Is következett a szerencsétlenség. Tovább megyünk. Az a gépkocsivezető, aki balra akar elkanyarodni, vagy előzni szeretné a maga előtt lassan haladó járművet, köteles ugyan meggyőződni az elkanyarodás, vagy előzés veszélytelenségéről. Bele is pillant a tükörbe, s úgy dönt, megkezdi az előzést, ám a mögötte haladó Zsiguli, Polski Fiat, vagy más gyorsabb személygépkocsi éppen sebességénél fogva hamarabb tudja megelőzni, s miután nem kürtöl, éppen az első előzni kívánó járművel ütközik az úttest bal oldalán. SZAPORÍTHATNÁNK tovább a szót, sorolhatnánk fel egymás után azokat az eseteket, amikor a kürtölés, a hangjelzés megóvja a gépkocsivezetőt az ütközéstől, a meghurcolástól, az esetleg hosszan tartó büntetéstől. A közlekedési szabályok egyértelműen leszögezik: az előzés végrehajtásakor minden járművezető köteles az előtte haladó jármű vezetőjének hang- vagy fényjelzéssel tudomására hozni ezt a szándékát. Aki ezt elmulasztja, vét a szabályok ellen, szabálysértést követ el. Az úton járók érdekében örömmel üdvözölnénk a rendőrség ezzel kapcsolatos ellenőrzését, a szabálytalankodók megbüntetését. Gémes Gábor tegyük mindjárt hozzá, hogy igazi írói eszközökkel. Egy zseniális ember drámája zajlik a színen — az egyszerű színpad jól használta ki a környezetben rejlő lehetőségeket —, aki leszámolt a megelőző korokon át érvényesnek hitt euklédeszi geometriával, s máig ható távlatokat nyitott a térelméletbe... A tudós katharzise, akit örökös szembenállása, keménysége, kérlelihetet- lensége, szigorú elvei — a matematikáért, s nem a matematikából akart élni — magányosságra, kitaszítottságra kárhoztattak. A kis szobányi színpadon szétdobált iratok, a falon hegedű és kard — jelképek: lehetett volna nagy muzsikus vagy hadvezér is, mindkettőhöz meg volt a tehetsége —, s két portré, az apáé és a volt hitvesé. Aztán még egy kép — az ágy alól kerül elő — Gauss német matematikus, fizikus és csillagász, a sikerember, a nagy ellenfél képe. Velük csatázik, népesíti be a szípadot az írói képzelet és a dráma egyetlen szereplője. Jó másfél-két órai színészi munka, hatalmas teljesítmény. Lekötni mindvégig a néző figyelmét, ehhez nem élég beszélni, játszani kell. Piróth játszik. A tárgyakkal, Bolyai kihagyó, zavaros gondolataival, képzeletével és tisztuló értelmével Játszik a hangjával is, visszafogottság vibrál majd fortissi- móba csap át — a közbeeső tónusokkal még adós marad —, arcjátéka, mozgása mind a darab által ábrázolt ember önkifejezését, megmutatását szolgálja. Színészi alázat és alkotó fantázia jellemezte Piróth alakítását. A rendezők: Turián György és Takács László jó érzékkel segítették ebben. író, színész és az ábrázolt karakter szerencsés találkozása volt ez az előadás. A közönség szűnni nem akaró tapssal köszönte meg az alakítást. Jelezte ez a taps azt is, hogy a kecskeméti Katona József Színház művészi célokat szolgáló vállalkozása, a stúdió színpad újabb állomásához érkezett el ennek a jól kiválasztott darabnak a színrevitelével. F. Tóth Pál Az MSZMP Bajai Járási Végrehajtó Bizottságának határozata alapján a járási Vöröskereszt szervezésében a közelmúltban tanfolyamot rendeztek a Hosz- szúhegyi Állami Gazdaságban, a járás mezőgazdasági üzemei egészség- ügyi felelősei részére. — Összesen ötvennégy hallgatót toboroztunk a tanfolyamra, 36 tsz-ből és 3 állami gazdaságból — mondja érdeklődésünkre Kőházi Ferencné járási vöröskeresztes titkár. — Az idei immár a negyedik esztendő, amikor megrendeztük ezt az alkalmat. A különbség annyi, hogy az eddigi 3—4 napos képzést most kéthetes bentlakásos tanfolyam váltotta feL — Melyek az új módszer előnyei? — A tartósabb, alaposabb elmélyülés a tudnivalókban feltétlenül minőségi többletet jelent, komolyabb alapképzést nyújt, hiszen a hallgatók bővebben foglalkozhatnak az elsajátítani kívánt anyag részleteivel. — Milyen tudnivalókkal ismerkedtek a résztvevők? — Zömmel közegészség- ügyi tárgyú előadások hangzottak el, huszonnégy szakember tolmácsolásában. A téma fontosságához illő helyet kapott a tananyagban a növényvédőszer okozta ártalmak elleni védekezés, örvendetesen bővült a témakör: az elsősegélynyújtással kapcsolatos tudni- és tennivalókkal. — Elérte célját a tanfolyam? — Feltétlenül. Erre engednek következtetni azok a kérdőívek is, amelyeket „névtelenül” töltöttek ki a résztvevők, s válaszokból kitűnik a téma iránti őszinte érdeklődésük, lelkesedésük. — Belelapozhatnánk ezekbe a tesztlapokba? — Tessék. Íme, arra a kérdésre: összefüggő tájékoztatást kaptak-e a munkahelyükön előforduló valamennyi egészségügyi problémáról? — kivétel nélkül igennel válaszoltak. „Miről szeretett volna többet hallani?” „A mérgek hatásáról.” A tanfolyam évenkénti megrendezését egytől-egyig helyeslik. Hadd fűzzem ehhez hozzá a Vöröskereszt kívánságát, kérését a mezőgazdasági nagyüzemek vezetőihez: épp a töretlen szakmai fejlődés érdekében lehetőleg ugyanazokat a dolgoÁprilis az ÍS Ezúttal is bőséges választékot találnak a szakemberek, ha felütik az MTESZ áprilisi eseménynaptárát tartalmazó kék nyomtatványt. A sor élére kívánkozik a Magyar Agrártudományi Egyesület Kecskeméten sorra kerülő takarmányozási tanácskozása. Az állattenyésztő gazdaságok képviselői három előadást hallhatnak az ágazat egyik legfontosabb problémájáról. Dr. L énárt Lajos, a földművelésügyi miniszter- helyettes a fehérje- és tápszergyártás növelésének lehetőségeit ismerteti, Gádor József a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője a megye takarmánytermesztésének • helyzetét elemzi, dr. Molnár József a Philaxia vezérigazgatója az állattápszerek és takarmánykiegészítő anyagok gyártásának legújabb eredményeiről ad tájékoztatást. A növény- termesztési szakemberek számára érdekesnek ígérkezik a növényvédelmi tapasztalatcsere. A szakmától és ágazattól függetlenül osztatlan érdeklődésre tarthat számot dr. Romány Pálnak, a megyei pártbizottság első titkárának gazdaságpolitikai tájékoztatója. Minden bizonnyal sok vállalati vezető vesz majd részt az újítási eredmények számításának és díjazásának kérdéseit boncolgató előadáson, melyet az Iparjog- védelmi Egyesület rendez. A cím után ítélve segítséget kaphatnak a vállalati újítási szabályzat ösztönzőbbé tételéhez. Tartogat a füzet előjegyzésre érdemes programot, azoknak is akik a legfrissebb tudományos eredmények iránt különösen érdeklődnek. A Gépipari Tudományos Egyesület a korszerű raktározási módszerekről és a gépi adatfeldolgozásról tart filmvetítést tagjainak, Zá- ray Géza pedig kanadai tanulmányújának tapasztalatairól számol be. A kémiai-analitikai szakosztály a láng-spektrometria, valamint az ionszelektív elektródok új alkalmazási lehetőségeiről rendez előadást, az Erdészeti Egyesület tagjai pedig a kér- gezésről tekinthetnek meg technológiai és gépbemutatót. Sétálok a város közepén... Kecskemét, péntek este. Utolsó mozielőadás, majd vendéglői vacsora után egészségügyi sétának vágok. Hogy túlságosan ki ne menjek a „városból”, az ilyenkor már megnyugtatóan csendes Rákóczi úton kezdem. Kifelé a Vasúikért irányában, majd vissza a középső sétányon. A levéltelenül még titokzatosabban romantikus fák alatt. A Városi Mozi előtti parkolótérnél meg az éjszakai élet „reális” mozzanatai korszerűsítik a csendes romantikát. Az út néptelen, csak a megyei bíróság felől jön egymást karonfogva két maxikabátos nő. Mintha sietősre fognák lépteiket, mikor óvatosan hátrapillantanak. Érthető, miért. A Hírős irányából szaladó személygépkocsi már jó előre lassít, mielőtt melléjük ér. Aztán lépésben kíséri őket. Ketten ülnek benne, két cigaretta pará- zsa jelzi. A lányok rájuk se bagóznak, pedig a felőlük lecsavarodó ablakon át fűzi őket az egyik alak. Semmi eredmény. A lányok szinte egyiptomi domborművé merevítik fejüket, hogy még moccanásuk se sejtessen beleegyezést. No mibe? A parkoló sarkánál hirtelen lefordul a két nő, úgy tesznek, mintha az ott álló autóhoz tartanának. A két bűvölő egy pillanatra megáll a gépkocsival. Szinte ezt fejezi ki a fordulat: „Nahát!” — Tolatnak pár métert visszafelé, aztán átlövik magukat a másik oldalra. Nemsokára már csak a Szabadság tér elején pislogó vörös lámpájuk jelzi: most maid arrafelé „mérik fel a felhajtást.” A lányok eközben végigloholtak a parkolótéren, s most újból a bíróság előtt sétálnak arra, amerről nemrég jöttek. A város központjában vagyunk végeredményben, de ahogy a jobban kivilágított főútvonalakról betérünk a mellékutcákba, azok jelentős hányada — nem egy esetben — félelmetesen sötét. Sétáljon csak körül valaki — persze, inkább férfiembernek ajánlatom — a központból kiágazó utcákon, a belváros közelében maradva. Mondjuk az SZTK bejáratától menjünk, a Hor- nyik J. utcán át az Aranyhomok felé. A Kom- szomol tér most már tisztességesen kivilágított, a Marx tér is, kivéve időszakok't, amikor csak „ffityörészve” mer végigkocogni rajtuk az ember. Megesik, bizonyán hálózati hiba miatt, hogy sötétbe borul ez a környék. Az Űttörő utca fölött vannak ugyan neonok, de bizony a járdákon már homály van, a hajlatoknál sötét is. Annyira, hogy ha valamelyik kapumélyedésből pofon röpítenék az embert, aligha látná meg, ki volt. Az Aranyhomokból úgy kihallatszik a zene- és énekszó, mintha a fülünknél döngicsélne. Kellemes, szolid muzsika kísér, mialatt a központ fényözönéből egycsapásra a Széchenyi tér alattomos sötétjébe tűnünk. A tér elején, s egyik oldalán világítanak ugyan a lámpák, de aztán jó darabon szünet. A városi tanács vb-elnökénck lakása is ebben a sötétségszférában van. Innét már mély lélegzetet és bátorságot véve tér le a jó, vagy rossz sorsnak kiszolgáltatott halandó a Végh M. utcába, mert ott bizony akár be is hunyhatja a szemét, semmivel sem lesz úgysem sötétebb. Kivilágítat- lan. S hányszor az az ÜtJ törő utcának a „Kis Bu- gaci’Mg tartó szakasza, ahol ilyenkor szűkebb kapacitású szesztestvérek öntözik a fák tövét, és hol barátságos, hol izgága közvet'cnséggel dörmög- nek rád: „Akarsz valamit, testvér?!” A „Kis Bugaci”-tól balra eső Munkácsy u. szakasz legeslegtöbbször töksötét. (Évek óta tapasztalom, tizedik esztendeje járok haza arrafelé.) Itt is érdekes „csendélet” zajlik éjszakánként. Errefelé elég is a járásból. Hiába van haji- tásnyira a városközpont, a régi értelemben vett perifériák elhagyatottságát érzi borzongva a járókelő. De kerüljön el a Katona József Színház mellett valaki, s próbáljon átmenni a Horváth Döme utcán a közeli negyedekbe. Gyengébb idegzettel nem is mer nekivágni... Hátha nem tud kijönni belőle. Mert a sötétség miatt olyasmi történik vele, hogy kihozzák, ha virradatkor rátalálnak. Hogy azért ez csak nem esik meg mindenkivel? No persze. De mikor olyan izgalmas, csattogó, dobogó verekedések fültanúja az esti, éjszakai járókelő még a Szabadság téren is, a Bányai Júlia Gimnázium előtti kedves park mellett elkocogtában. Hány kergetőzést, bunyót láttam már itt! A város legeslegközepén... Tóth tván A tanfolyam elérte célját zóikat küldjék évről évre a tanfolyamra. T- Nos, itt eltérnek, épp ezért annál érdekesebbek a válaszok. „Mit tart munkahelyén a legsürgősebben megoldandó feladatnak?” —■ így szól a kérdés. A vélemények: az elsősegélynyújtást, a balesetvédelmet, a szociális létesítményeket, a tagság rendszeres tájékoztatását az egészségügyi és munkavédelmi feladatokról, a szennyvíz- elvezetést ... — Hogyan hasznosulnak végeredményben a tanfolyamon nyert ismeretek? — Az a cél, hogy a továbbképzés után az egészségügyi felelősök, ki-ki a saját gazdaságában, önálló, egészségügyi jellegű munkakörben kapjanak beosztást, s így az eddi ginéi még lelkiismeretesebben, szakszerűbben dolgozhassanak, őrködve egyúttal az általános közegészség- ügyi rendszabályok betartásán is. A tanfolyam eredményét, tapasztalatait most értékelik. Annyi bizonyos, hogy a több mint félszáz ember sokat tanul két hét alatt Érdemes lenne minél szélesebb körben követni a bajai példát í. %
