Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-29 / 100. szám
4. oldal 1972. április 29, szombat Áz összefogás szép példája Kecelen Mozgékonyságuk titka... Lajosmizsén járt az Állami Budapest Táncegyüttes Vízmüvet avatnak április 29-én, szombaton Kecelen. Sok év elképzelései, szándékai válnak ezzel valóra; egy kézmozdulat nyomán immár csaknem minden házban friss, egészséges, tiszta ivóvíz buzoghat. Milyen intézkedések, a lakosság mekkora összefogása előzte meg ezt az ünnepi eseményt? — erről ejtettünk szót Lo- gaida Józseffel, a nagyközségi tanács vb-titkárával. — Már 1964-ben megszületett a gondolat: vízmüvet kellene építeni. Akkoriban — bár a programterv is elkészült — meghiúsult az ötlet, nem kismértékben anyagi erőforrások hiányában. Néhány évre rá azonban ismét sürgették jelölő gyűléseken, tanácstagi beszámolókon is a nagyközségi vízmű megvalósítását. Az az egészséges sovinizmus is lendítő erőként hatott, hogy ha jóval kisebb települések lakossága elérhette ezt a célt, nálunk miért ne lehetne hasonlót csinálni. Nem mintha a vízellátást illetően „mostoha gyerekek” lettünk volna. Korábban is volt jó ivóvizünk, szép számmal működtek közkútjaink. Az egyik legfőbb ösztönző erő az élet, a fejlődés rendje, a haladás, civilizálódás vágya volt. Hiszen a fejlesztési tervekben évről évre nagyobb számban szerepelnek többszintes épületek, s a korszerű vízmű ezek előfeltétele. Három éve bízta meg a tanács a megyei tervező vállalatot a kivitelezési tervek elkészítésével, s a következő évben, 1970-ben megkezdődött a munka. Elkészült a 400 köbméteres hidroglóbusz és mintegy 2 kilométer vízvezeték. Ugyanezen év tavaszán lelkes, átfogó társadalmi szervező tevékenység indult a vízműtársulat élet- rehívására. Túlzás nélkül állíthatjuk: Kecel „évkönyveiben” jelentősen emlékezetes dátum 1970. június 7., a vízműtársulás megalakulásának napja. Az érdekeltek mintegy 60 százaléka (2500-ból 1510) vállalta ekkor, hogy önként a tagok sorába lép. Az alapszabály elfogadása után a belterület minden utcáját érdekeltségi területté nyilvánították. Egyelőre csupán a szilosi peremrész maradt ki a vízművesítés- ből. Az építkezésekre 22 millió forintot szántak, eny- nyit fogadtak el. Egy,-egy belépőre 3 ezer forint jut (ezt 5 évig törlesztik, egyenlő részletekben), ezenkívül fejenként 2 ezer forint értékű társadalmi munka, a szükséges földmunkák elvégzése, kinek- kinek a portája előtt A nagyközség főbb pontjain (vásártér, piac, temető, sportpálya, gépkocsiparkolóhely, központi park) hat közkút adja majd a vizet. Ennél többre nincs is szükség, hiszen a program megvalósulása annyit jelent, hogy a belterületnek jóformán a 99 százalékán helyben van a víz. A kivitelező, a Dél-Bács megyei Vízmű Vállalat nemsokára teljes erővel hozzákezdett az építkezéshez. Tavaly a társulás 7 millió 400 ezer forint OTP- hitelt vett fel, s közmű- fejlesztésről lévén szó, kedvezményes, mindössze 2 százalékos kamatra. így az év végéig újabb két mélyfúrású kút készült el, valamint a gépház és annak berendezése, s — ami a legfőbb — 36 kilométer csőhálózat A munka hét ütemét eredetileg 5 évre kívánták elosztani. Ezzel szemben — s ez a tény mindennél szebben beszél — másfél esztendő leforgása alatt a tervezettnél 4 kilométerrel hosszabb távon valósult meg a hálózat. Tehát: hamarabb, és többet készítettek el. A fő munkálatokkal párhuzamosan, már a múlt évben hozzáfogtak a lakóépületeknek a hálózatba kötéséhez. Jelenleg már 750 házban vízvezeték van. — Hadd kérdezzük meg, hogy a szilosiak mikor jutnak vízhez? — Több alkalommal, (számos gyűlésen szólaltak már fel, jogos igényeiket hangoztatva. Most januárban a társulat olyan értelmű döntést hozott, hogy az ottani lakosság meghallgatása, a feltételek ismertetése után a nagyközségnek ezen a távolabbi peremén is hozzálátnak a szervezéshez. A lakosság hozzájárulása, a tanács fejlesztési alapja, s az OVH eddig is élvezett támogatása biztosítékul szolgál, hogy ez a terv rövidesen valóra válik. ... Mindeddig csupán a vízmű építésének mozzanatait, adatait sorakoztattuk fel. De szólnunk kell az aprólékos, fáradságos és célratörő meggyőzésről, szervezésről is, ami mindezt megelőzte. Arról, hogy eleinte bizony nem egy vonakodó, tamáskodó is akadt. A hitetlenséget, a makacsságot azonban a tények csakhamar szétfosz- latták. Ma már 1936 tagja van a társulásnak, 2164 „egységgel” (ház, lakás, porta). Külön, terjedelmes fejezetet érdemelne az eddig végzett társadalmi munka is amelyben sokan a kívitlmaradók, a nem tagok közül is derekasan részt vettek, segítettek. Minden elismerést megérdemelnek a halasi vízmű vállalat dolgozói is, a tervszerű, alanos. a — manapság meglehetősen ritka — pontos határidőre elvégzett munkájukért. Április utolsó hétköznapján olyan vízmüvet vesznek birtokukba a kecellek, amely vetekedik nem egy járási székhelyével is! Május 1-ét szebben aligha ünnepelhetnék, mint ennek a lakosság javát szolgáló létesítménynek a felavatásával, amelyet szívós akarattal, egy emberként összefogva, szorgos kezük munkájával és a fontos célra fordított forintjaikkal valósítottak meg. Jóba Tibor 35 ezer hízott liba Megyénk egyik legnagyobb libatenyésztő gazdaságában, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben az idén 35 ezer libát hizlalnak. A szárnyasokat a baromfi- ipari üzemeknek és az ÁFÉSZ-eknek szállítja a tsz, amely az értékesítés révén számottevő jövedelemre tesz szert Vasárnap este Lajosmizsén, a művelődési házban felgördült a függöny. Elkezdődött az Állami Budapest Táncegyüttes műsora. Régi magyar katonatánc és csárdás, legényes, böjti ugróstánc, lassú magyar, cigánytánc, két csikós fergeteges vetélkedője 'hangos ostordurrogtatással... Nem Nemrégiben egy összejövetelen hallottam azt a kívánságot, hogy „szeretnénk többször látni népi táncosokat a televízió képernyőjén, de még inkább községünk színpadán”. Nos, ha van arra termett együttes, hogy bejárja az egész országot, s eljusson a községekbe is: az Állami Budapest Táncegyüttes éppen ilyen. Mozgékonyságuk titka: huszonöt táncos, tizenöt zenész. Kis vidéki színpa- I Az együttes, fennállásának tizenöt éve alatt számos díjat kapott. Több alkalommal volt övéké a VIT-díj, az 1961-es szicíliai táncfesztiválon egy első díj, majd ugyanott a nemzetek nagydíja, — az utóbbi a kitüntetett együttesek versenye volt. Két éve Chilében a kritikusok nagydíját nyerték el a tánckategóriában. Mindezt Galaschek Ferenccel, az együttes művészeti titkárával beszélgetve tudtam meg. — Szinte az egész világot ismerjük már — mondja a titkár. — Voltunk Iránban, Irakban, bejártuk Indonéziát; Európának csaknem valamennyi országát. Ahol még nem voltunk az európai országok közül, oda az idén megyünk el. Előbb egy francia—spanyol útra, majd pedig Jugoszláviába. Szeptemberben a Szovjetunióba látogatunk el, eleget téve a művelődésügyi miniszterasszony igen megtisztelő meghívásának. — A sok külföldi út mellett bizonyára idehaza is sűrűn szerepelnek. — Évente százhúsz előis győzöm felsorolni mind. Ki ne ismerné a hangulatnak, tetszésnek azt a fokát, mikor a tenyerek nem udvariasságból vagy megszokásból verődnek ösz- sze, hanem a ritmus lendületétől felajzva, lelkesen, szűnni nem akarón! Ilyen sikert aratott Lajosmizsén a Budapest táncegyüttes. dokon éppúgy fel tudnak lépni, mint valamelyik világváros hatalmas színpadán. Műsorszámaik között van, amelyik kis színpadra való, s olyan is, amely az egész tánckart szerepelteti. A kis. létszám meghatározza az együttes jellegét. Nincs külön énekkaruk, s műsoruk némely része a revü felé hajlik. A kor követelményeinek mozgékonyságával, műsorainak cselekményésségével, változatosságával, mindenképpen jól megfelel. adást tartunk Magyaror- országon. Legutóbb Eger és Kalocsa környékén voltunk, valamint a szolnoki színházban. Tízezer forint tanyai kollégiumra Az együttes a múlt évben egészen szoros kapcsolatba került Bács-Kiskun megyével. Megkértem Galaschek Ferencet, erről is mondjon néhány szót. — Szakszervezeti választáson történt... Aznap írta az újság, hogy Bács- Kiskun megyében meghirdettek egy nemes akciót a tanyai gyerekek támogatására. Gazdasági igazgatónk felállt, és javasolta, hogy tegyünk mi is valamit az ügy érdekében. Soron következő előadásunkat éppen a kecskeméti Katona József Színházban tartottuk — tavaly decemberben — s ennek teljes bevételét ajánlottuk fel a kollégiumi számlára. Az együttes tagjai lelkesedéssel fogadták az akciót. — Ügy tudom, nem az első eset az együttes életében. — Hasonló volt az 1970- es árvíz idején is. Akkor a szentesi előadásunk bevételét ajánlottuk fel a megyének, hogy könnyesünk a gondokon. — Nyilván nem véletlen ez a segítőkészség... Jó lehet együtt dolgozni az együttessel. — Valóban — mondja a művészeti titkár. — Kitűnő az együttműködés, a munkamorál. Soha nem fordult még elő nálunk például, hogy külföldi utunk alkalmával valaki ne jött volna haza a csoportból. Egészen fiatalon kerülnek hozzánk a táncosok. Igyekszünk rávenni őket, hogy közben tanuljanak, érettségizzenek. Sokan egyetemet végeznek közülük. Ügy próbáljuk őket nevelni, hogy ne legyenek problémáik, ha abbahagyják a táncolást. Persze nehéz egy színes, sikerekben gazdag életszakasz után hirtelen visszatérni a szürkébb mindennapi életbe. Sosem küldtünk el senkit; aki elment, a maga szántából tette, s mivel tanult, könnyen megtalálta a helyét • Nem mindennapi élménynyel térhetett haza a közönség. Legtöbbje bizonyára lelkes rajongója lett a táncegyüttesnek s ha legközelebb — talán novemberben — újra találkozhatnak vele, zsúfolásig megtelik majd a nagyterem. Mert most — sajnos — jó harmadrésze üres volt. Nem akartam ugyan ünneprontó lenni, de megkérdeztem Mozsár Andrást, a művelődési ház új igazgatóját, mi ennek az oka. — Régebben gyakran előfordult, hogy a megígért műsorok elmaradtak, vagy nem voltak kellő színvonalúak. Néha meg egyenesen zárt ajtókra talált a közönség. Mai műsorunk kezdete volt a remélhető fellendülésnek. Jó lenne, ha újra ideszoknának az emberek. Lakatos Attila Huszonöt táncos, tizenöt zenész Évente százhúsz előadás idehaza ^Avatás - két csatornára Ritkán egyesíti a sors ilyen szerencsésen a kellemest a hasznossal, mint ma, ezen az április végi szombat délutánon. Tucatnyi munkahely dolgozói gyülekeznek most hozzánk hasonlóan színes-fényesre dekorált kultúrtermükben, ebédlőjükben, vagy exkluzív vendéglátó egységben. Százszoros az öröm, büszkeség, mikor így együtt és ösz- szesen vagyunk szem- és fültanúi a kiváló vállalat, élüzem, s több másféle kitüntetés átvételének. Elvégre közös erővel kiharcolt dicsőségünk ez. De igazán elfoglalhatnák már helyüket a drapériát', virágfüzéres pódiumon kedves vezetőink. Szemünkben tetőre hág az izgalom, fülünkben dobol a vér. Lábunkat alig tudjuk féken tartani, hogy ne dübögjön alattunk a türelmetlenségtől. Na, hálistennek, vonulnak már. Ügy ni, komolyan, fenn- költen, mégis családias közvetlenséggel. tgy illő ilyenkor, hiszen a nagy család van együtt. Jaj, de szépen mondja az elnöklő elvtárs a bevezetőt, be érdekesen. Lám, mindenkinek a szeme rajta csüng, úgy figyel rá. No és a riporter hangjára, amely tompítva is olyan túlfűtötten szól itt a zsebünkben, markunkban, táskánkban, térdünk közt szorongatott minirádiókból, hogy majd lobot vetünk pusztán ettől is. Folyik már a magyar—román válogatott labdarúgó mérkőzés. S így jó ez ilyen ünnepélyes alkalommal. Ha lúd, legyen kövér. Ha él- ■üzemavatás, tegye feledhetetlenné válogatottunk szereplése ... Amelyről persze még nem lehet tudni ezekben a percekben, hogy végül is olyan hasznos és kellemes lesz-e, mint ez a kitüntetésosztás. Most még szokatlan egyidőben kétfelé figyelni, de fog ez menni. Modern emberek vagyunk, nem marathatunk le — tiszt&ség ne essék szólván — a majmoktól, „akik” ugyebár lepfteköny- nyűszerrel képesek egyszerre ezer és egy dologra figyelni. Igaz viszont, hogy ez a majom túlsó oldala, mert ő meg koncentrálni nem tud úgy, mint mi. Sokáig nem is lesz erre alkalmas, úgyhogy rivalizálástól nem kell tartanunk. No, de félre most a tudománnyal. Ahol van ni, már az igazgató elvtárs beszél. Fül, el a táskarádiótól! „.. Vállalatunk életében példátlan jelentőségű a ::: — hű de recseg ez a kis vacak rádió! — forintos beruházással épült modern üzemcsarnok...” — Ügy ordít ez a... riporter, hogy mindenki más elnémul mellette...” De kár volt, de kár volt Lacikám! Ezt nem engedhetjük meg magunknak ..” Hopp, túlhangos a skatulya. Látom, a szaktársak is bütykölik a srófját sutyiban, hogy lehalkítsák. Ebben a sorban ötünknek is van rádiója, s azoknak a hangja — összeadódva — csak felerősödik. Ahá, figyeljük csak ina?.an*ó elv- társat! „Nem jellemző ez azonban.. egységünkre, mert a november 7-re tervezett étkezde- beindítás a mai napig sem történt meg" — Megint túlkiabálja a riporter: „Csak tologatják, tologatják azt a labdát, ahelyett, hogy...." De miért vág olyan szigorú képet az elnöki asztalnál az szb-titkár? Ni, még a fejét is félrehajtja, még talán előre is dűli a közönség felé. Ja igen, az első sorokban is szólnak a zsebrádiók. Észbekap, visszaegyenesedik. Rém készségesen néz föl a szónokra. Annál is inkább, mivel szakmába vágó, igazán szakszervezetis a mondanivaló: „.. .A végzett munka szerinti bérezés elvét törekedtünk érvényre juttatni.. ” — Jó, a folytatást körülbelül ismeri, inkább fülel hát velünk együtt a több tucatnyi dobozból zörgő-zümmögő panaszra: „De miért Sanyinak passzoltad, Ferikém? Nem láttam, hogy Pista tőled öt méterre lövésre éhesen vár? .. Miért? Vedd már észre, hogy Sanyit ma hiába eteted a legjobb labdákkal! ...” Most azonban a padsorok hallgatósága egyöntetűen az előadóra függeszti tekintetét, kollektíván hegyezi fülét: „Kötelességünk tájékoztatni az elvtársakat, hogy erre az évre 5,3 százalékos bérszínvonal-emelés jóváhagyását kértük, felsőbb szervünktől, azonban..." Amilyen fülsiketítőt süvítenek a kazetták, olyan dermedt csend. Még az előadóban is bent szorult a szó ... „Nem adta meal Nem adta meg! Hát ha ez nem volt tizenegyes ... Elnézést, kedves hallgatóim, de a riporter is ember. önök csak gondolhatják, mit nyeltem én most le,.." Jó most átkapcsolni az igazgató elvtárs beszámolójára. Legalább le- vezetődik a bosz- szankodás sokkja. Már úgyis a végén jár; „ ... negyedévi eredményünkről pontosan beszámolni még nem tudunk, de az előzetes számítások szerint sikeresen zá ...” Mindent elsöprő hangorkán tombol a zsebekben, táskákban. ka’situjjak- ban: „Cicái! Góóól! Megvan! Na, ez kell!” Most már jöhet a kitüntetés átadása is. Tóth István
