Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
4. «Mal irrt, iprtlti x X HEGYESBEN KECSKEMÉTEN Hobt egy Ideig még ax éllomásparkban Járkált, aztán — már délfelé — a Rákóczi út felé veszi lépteit. Ax utat kettéválasztó sétány egyik padjára ülve, átellenben a Hírős Étteremmel, megszámolja, mennyi pénze van. Már október végén la hol volt nála pénz, hol nem. A novemberi vonatbérletet az Becse kiváltotta, 6 már nem. Ezekben a napokban is a Zoli bérletével jött be. Kettőjük között van any- nyi hasonlóság, hogy a kalauz, ha nem bakaíántos- kodik, a bérlet fényképe alapján nem jön rá a huncutságra. Anyjának mondta reggel, hogy el akar helyezkedni, kért tőle pénzt, de összesen csak hat forint apró volt nála14 forint 70 fillér az ösz- szes vagyonom — állapítja meg a fiú. Szemét a kö- . vetelődző éhség az étterem ablakai felé fordítja. Kiszámítja. ha tíz forintból megebédel, a maradék pontosan kifutja egy doboz Fecske és egy 30 filléres doboz gyufa árát. Bemegy, elkéri az étlapot, egy kisadag rántottszelet 9,50, ezt rendeli. Nézelődik, szeme ismerősök után kutat. Az utóbbi időben sokat járt ide Bélával, meg a két lánnyal: Valival és Csöpivel. Nagy Béla Valinak udvarolt, ő viszont a filigrán, de arányos termetű Csöpit kedvelte. A két képzős lány nem kecskeméti, dunántúliak mindketten és a Kaszap utcai kollégiumban laknak. Hetente kétszer-háromszor mentek el a fiúkkal, egy- egy alkalommal két, két és fél órára, táncoltak, sört és jaffát ittak, s majdnem mindig Béla fizetett. Néha, a látszat kedvéért, Robi állta a cehhet, de előtte Bélától kért kölcsön. Adott is majd mindig, bár tudta, hogy nem látja viszont .. • Ügy volt vele, hogy „ma nekem, holnap neked’. Jó hónappal ezelőtt történt az ismerekdés, szinte spontánul, bár Béla ismerte a két lányt, mivel azelőtt is képzős lánynak udvarolt. Legtöbbször ide jöttek, a Hírősbe, de néhányszor ellátogattak a Jaltába és a Toronyházba is. Könyvekről, filmekről, zenéről beszélgettek leginkább. Csöpinek imponált, hogy Robi még az irodalomban is ..egészen tájékozott”, csakugyan, Advtól idézett verset, meg Tótt Árpádtól. Egyszer valami zeneiskolás srác is odaült hozzájuk szóba került Beethoven, dud olásztak, skáláztak, • lányok csak arra figyeltek fel, hogy Robi mérgesen érvel: „Ez nem igaz, ez nem úgy van”, s a srác ezután hom- lokráncoló gondolkodásba esett, végül kibökte: „Ig_a- zad van, igazad van”. Amikor a lányokat esténként elkísérték a képző kollégiumáig, a két pár kissé lemaradt egymástól. Ez volt a csókolózások ideje. Csöpl nem ellenkezett, igaz, hogy Robi sem erőszakoskodott különösebben. Béla egyszer meg is jegyezte, amikor már csak ketten sétáltak visszafelé: Ügy viselkedsz, mint aki csak lelkiekre megy. — Robi erre azt mondta: — Minek elsietni? Van időnk, nem? — Ebben úgy nagyjából egyetértettek- Azon is meditáltak maguk között, hogy van-e perspektívája a képzős lányokkal való kapcsolataiknak. Előttük már említették, hogy majd a nyáron, 1972-ben motorra ülnek és meglátogatják mindkettőjüket De a két fiú között felvetődött az is, hogy esetleg már szilveszterezni is elmehetnének négyesbe, mégpedig a pécsi turistaházba. Persze, ehhez sok pénz kelL Robi erre azt mondta, hogy addig még van idő, ő is félretesz kétezret Béla is... Ebben maradtak. Körülbelül egy évvel ezelőtt Robi már megismerkedett a testi szerelem titkaival. Hétvégeken néhányszor Pestre utazott meglátogatta Soroksáron élő nagyapját Esti szórakozásaihoz pénzt is kapott az öregtől. Megismerkedett egy húszéves elvált asz- szonnyal, aki valami irodában volt adminisztrátor, azelőtt pedig Szabadszálláson élt- Robi önbizalmának általában hízelgett hogy koránál idősebbnek látszott 4—5 évvel, Csöpi is abban a hitben élt hogy legalább húszéves. Lányokkal könnyen és simán ismerkedett, bálban, szórakozóhelyen, vonaton. Azt tartotta, hogy nőkkel szemben határozottnak és udvariasnak kell lenni. Minden a jó fellépésen múlik. Lenézte azokat a pesti belvárosi srácokat akik csak úgy leszólítják a nőt s még csodálkoznál!, hogy elküldi őket a fenébe. Ezt primitív módszernek tartotta. Sikerre az számíthat aki a „korrekt úriember formáját ölti magára”. Négyes találkozásaik alkalmával Robi olykor tele volt a többiek számára ismeretlen eredetű feszültséggel, ideges vibrálással Látszott, hogy rossz a közérzete. Remegett a keze és azt mondta: — Mindjárt összeroppantom ezt a poharat. — Vagy: — Belevágom az ablakba. — Máskor Vali és Béla között volt valami évődés, s a lány ezt mondta: — Idefigyelj, én megfojtalak. — Robi erre felfigyelt és halkan megjegyezte: — Én meg tudnálak tanítani egy olyan fojtásra, hogy ne maradjon utána ujjlenyomat- — Ezen aztán sokáig kuncogtak, nevetgéltek. Holott Robi, ha tréfának Is szánta, komolyan gondolta a kijelentést. Tudták róla a többiek is, mert nem egyszer beszélt róla, hogy nyolc-kilenc hónapon át cselgáncsozott Egy Ízben azzal dicsekedett, hogy 21 mérkőzésből 13-at fojtással nyert meg. ö tudta, hogy ez nem igaz, hiszen még az övszerző versenyig sem jutott el. Ám edzői úgy látták, ha rendszeresen csinálja, viheti valamire. Átlagon felüli testi erővel és igen jó reflexekkel rendelkezik. Különösen erős az alkar és a csukló. De azt is tudták, hogy Robi szívesen alkalmaz tiltott fogásokat, főleg azokkal szemben, akik nála gyengébbnek mutatkoztak, vagy nem szívesen álltak ki vele. Néha úgy látszott, „mérget visz a fogásokba”. Kerekes Sándort, a juni- or edzőt egyszer meglátogatta a lakásán. Ennek is már egy éve. Nézegette az érmeket, s tudta, hogy Kerekes, aki kilenc éve dzsú- dózik, a válogatott keret tagja, évente kétszer-háromszor megy külföldi versenyekre, járt már Nápolyban, Berlinben, Split- benEgyszer — négyesben voltak akkor is — Bélával kipróbálták a „szkanzert”, vagyis a kitámasztott könyökből való karlenyomást. Nyiszlett fiúnak Béla sem nevezhető, az bizonyos. De karja fél percig sem tudott ellenállni a Robié nyomásának. Bélával néha motorokról, autókról beszéltek. Robi elmondta, hogy nagyon szeretne egy Hondát Mert a motorban az a fontos, hogy nagy legyen és gyors. Az, hogy szép formája legyen, mellékes. 1 Más a helyzet az autóknál, ott már a külső is számít. Robi az olasz kocsikról áradozott , a Fiatokról. Azt mondta, ha ötös találata lenne a lottón, akkor is 850-es Fiat Coupét venne. S aki bármikor is szemtelenül viselkedett vele, az csalt úgy ülhetne be a kocsiba, ha neki előbb kezet csókolna. És csak azokkal állna szóba, akik rendesek voltak hozzá. A következő részt csütörtöki számunkban közöljük. Címe: Róbert és a nevelőapja. ELALUDTAK? Kecskemét Városi Tanácsának Végrehajtó Bizottsága 1971. november 5-én tárgyalta a város fásításával kapcsolatos előterjesztést. Annak idején lapunkban is örömmel ismertettük a nagyszabású erdősítési, fásítási program legfontosabb adjatait. Kecskemét összlakossága — írtuk — 77 484 lélek, s ebből 61 784 lakik a városban. A befeléáramlás gyorsuk Nagyon fontos tehát, hogy az urbanizációs ártalmakkal szemben, mint a por, füst, korom, zaj, rázkódás, különféle gázok okozta fizikai, kémiai és pszichikai hatások — fásítással is küzdjünk. Mert bármennyire is az a benyomása a városba érkezőnek — például a Vasúikért, a Rákóczi út hangulatos fasora s a központ közelében levő kisebb parkok láttán —, hogy fában, zöldövezetben gazdag Kecskemét, ez koránt sincs így. A város területének mindössze 4 százaléka erdő és fásított rész. Ha meg a lélekszárrihoz viszonyítunk, meghökkénünk, milyen kevés a levegőtisztítást elősegítő fás, ligetes, erdős terület Kecskeméten egy emberre 2,2 négyzetméter park jut, míg például Dunaújvárosban 30,7, Kalocsán 19,4 négyzetméter. Az egy emberre eső zöldterületarány mélyen alatta van az országos átlagnak. Ismételjük, ezek tudatában is lelkesen fogadtuk a nagyvonalú programot és reméltül!, hogy a megvalósítókat is kettőzött tempóra serkenti a felemelő feladat Ám ahogy egy tájékoztatóból olvassuk, melyet a városi tanács vb tervosztálya adott a megyei pártszerv kérésére, eddig nemigen beszélhetünk „kettőzött tempóról”. Mi derül ki többek közt? 1. Az osztály tavaly decemberben felhívta azokat az ipari üzemeket, amelyek városi kerülettel határosai!, hogy jelentsék be fásítási igényüket 20 üzem be is küldte igénylését különféle fákra, virágtőre, díszcserjére, melyek között legnagyobb számmal a nyárfa — 1238 db — és a vegyes facsemete r— 775 db — szerepelt 2. Ezen túlmenően a kommunális költségvetési üzem az ősz folyamán — november, december hónapban — mintegy 1500—1600 db, főként gömbakác, hárs, platán facsemetét ültetett ki. Nagyobb mennyiségű facsemetét telepítettek a Leninvárosba s más városrészekbe. Jelenleg is 1300 gömbakácfa kiültetését végzik a Kertvárosban, Hunyadivárosban és Kis- kecskeméten. No de.., Ad 1. A tájékoztató szerint az üzemek facsemeteigényeit „a napokban kívánjuk az Erdőgazdaságnál bejelenteni. Amennyiben az kielégítést nyer, úgy az üzemek részére Kommunkális Költségvetési Üzemünk eljuttatja Az elültetésre az érintett üzemek kollektíváit társadalmi munkában történő elvégzésre fogjuk felkérni.” Tehát: majd, fogjuk, amennyiben. Képzeljük, mekkorát néz az Erdőgazdaság is: „Most jönnek igényeikkel, hisz’ már április.?!” — Majd-fogaatják a fejüket, honnan „akasszanak le” ripsz-ropsz facsemetét. Mert ők is terv szerint dolgoznak. Aztán, s „amennyiben” lesz csemete, megy a papír az üzemekhez, szervezzék meg a társadalmi munkát... Majd. Valamikor. Mikor lesz ebből faültetés?! Azt még csak megjegyezzük, hogy azért az eddig kiültetett facsemetéket is „meglátogathatnák”. Mert hogy például a gömbakác nem fogjg a homokverést, Lenlnvárosban jól látható; csak sínylődnek a fács- kák... Indulhatna nagyobb felelősségtudattal a megyeszékhely fásítási programjának megvalósítása. Elkelne valamiféle „ébresztő”. Tóth István A Ss&íiár lúnyoh Öltözetűk egyforma: piros kendő, ugyanolyan színű garbó, zöld munkanadrág, gumicsizma. A hajukat feketére festették. Nemcsak amikor a szőlőskertben dolgoznak, hanem egyéb alkalmakkor is azonos színű és fazonú ruhában jelennek meg. Nem feltűnéskeltésből — mondják —, hanem az ösz- szetartozás jelekéntIlyenek a Szollár lányok, akik a Kunbajai Állami Gazdaság ültetvényein dolgoznak. Az állami gazdaság igazgatójának, Czeglédi Jánosnak véleménye: — 1967 óta dolgoznak a gazdaságban. Júlia és Piroska hét, Magdolna hat, Rózsa pedig nyolc általános iskolát végzett. 1968- ban elhatározták, hogy a hiányzó általános iskolai osztályokat elvégzik, sőt, továbbtanulnak. 1969. április végére Júlia, Piroska és Magdolna elvégezte a nyolc osztályt és utána mind a négyen a Bácsalmási Kereskedelmi Szak- középiskolába jelentkeztek. Felvették őket, jelenleg a harmadik éven levelező hallgatók. Feladatukat mindig pontosan, lelkiismeretesen végzik. A társadalmi munkában is részt vesznek. Mind a négyen párttagok. Júlia és Piroska szocialista brigádvezető. Piroska csoportja a tavalyelőtti eredmények alapján aranyplakettet kapott és megszerezte a Vállalat kiváló brigádja címet. Júlia csapata pedig ezüstplakettet nyertAz édesanya, Szollár Pé- terné, valamint Magdolna és Rózsa, Júlia brigádjában dolgoznak. Kiváló munakerők valamennyien. A gazdaságban teljesítmények szerint bérezik a dolgozókat, de ellenőrzik a minőséget is. A Szollár család példásan helytáll és nagy megbecsülésnek örvend. Czeglédi János: — Keresetük, tekintettel arra, hogy a legszorgalmasabbak, a legjobbak közé tartozik. A prémiumot autóvásárlásra fordítják. F.gy Skodát és egy Wartburgot igényeltek. Júlia: — Havi keresetünk átlag ?gcg forint körül van. KÖZÖS kasszába rakjuk a A négy lány: Piroska, Magdolna, Rózsa -és Júlia pénzt és mindig együtt határozzuk meg, hogy mire költjük. A háztartás vezetéséhez szükséges összeget természetesen minden hónapban odaadjuk édesanyánknak. Piroska: — Sokan megkérdezték tőlünk, hogy miért a kereskedelemi szakközépiskolába jelentkeztünk. Több okból. Egyrészt azért, mert a gazdaságban egyre inkább nemcsak termelünk, hanem értékesítünk is, tehát szükség van kereskedelmi képzettségű szakemberre- Másrészt Bácsalmás közel van lakóhelyünkhöz, tehát a munka mellett meg tudjuk oldani a tanulást. Az iskolai tananyagot együtt szoktuk átvenni. Magdi: — A házat együtt hoztuk rendbe, segített a család is. Kibővítettük új heyiségek- kel, hiszen van még két öcsénk is és ahogy múlik az idő, egyre több szoba kell. Péter általános iskolás, Károly pedig harmadéves szakmunkástanuló. Rózsa: — A munka és a tanulás mellett valamennyi idő jut a társadalmi munkára és a szórakozásra is. Júlia ifjúsági felelős a szakszervezetben és bizalmi is. Közös (Tóth Sándor felvétele) hobbynk a bélyeggyűjtés. Magdi a községi bélyeggyűjtő kliib alelnöke. Színházba rendszeresen járunk, háromszor leoltunk már együtt ücfűlni, Balatonfü- reden, Lillafüreden és Cserkeszőlpn. — Mi a tervük az érettségi után? — Egy biztosnak látszik — válaszolja Júlia —, Piroska férjhez megy. Ki tudja, lehÁt, hogy mi is. — Akkor hogyan osztoznak meg a két gépkocsin— Nemi fogunk össze- r„„_ni — Válaszoljak vidáman. Keíeskedő Sándor
