Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-11 / 60. szám
4. oldal Pozdoralemez — mint építési anyag A Szegedi Rostkikészítő Vállalatnak az ország minden részében működő 15 kendergyárában korábban nagy gondot okozott a feldolgozás közben keletkezett hulladék, a körülbelül gyufa nagyságú pozdorjaszá- lak tárolása. Amióta rájöttek, hogy a pozdorjából — megfelelő kötőanyag hozzáadásával — kitűnő bútorlap készíthető, egymás után létesítették a kendergyárak mellett a pozdorjale- mez-üzemeket. A bútoriparon kívül más területeken, így a garázsok, víkendhá- zak építésében is lehetőségek mutatkoznak az ilyen lemezek felhasználására. Kísérletképpen a vállalat szakemberei sorozatban gyártható falpaneleket, térelválasztó falakat terveztek. A jó hőszigetelés érdekében a pozdorjalemezek közé salakgyapotot helyeztek. NAPKÖZBEN mhJ* Mostanában gyakran utazom. a Kecel—Izsák—Kecskemét autóbuszjáraton. Utitársaim jól öltözött, mosolygós szemű izsáki, ágasegyházi diákok. Róluk szeretnék írni, akik magatartásukkal méltán kiérdemlik valamennyiünk elismerését. Már régebben feltűnt: milyen fegyelmezetten várakoznak, majd szállnak fel naponként az autóbuszra. S a felszállás után nyomban könyvet vesznek a kezükbe. Egyikük a biológia, másikuk a kémialeckéjét futja át, néhányan pedig szép- irodalmat olvasnak. A mellettem ülő fiatal könyvébe pillantva láttam, hogy „Shakespeare és Julius Ceasar” értékelésével foglalatoskodott, míg a máEzt a kecskemétiek írják Meddig hitegetnek még,? 1971. október 15-én egy hízott sertést adtam át a kiskunfélegyházi Vörös Október Termelőszövetkezetnek. „A szerződéses állatért járó 6 ezer forintot postán küldjük kecskeméti címére” — mondták a könyvelőségen. Hetek, hónapok múltak el, de nem érkezett meg a pénz. Érdeklődésemre azt válaszolták a közös gazdaság illetékesei, hogy kevés összeg volt számlájukon eddig, s azért nem tudtak fizetni. Ígérték viszont, hogy rövidesen kiutalják a sertés árát. Hosszabb ideig vártam, hiába. Ezután ismét felkerestem a szövetkezetei, ahol megnyugtattak, hogy legyek türelemmel, néhány napon belül megkapom az összeget. Eltelt a „néhány nap”, sőt már fél hónap is, de pénz sehol. Vajon meddig hitegetnek még a téesz vezetői? Nagy Györgyné Csongrádi u. 45. Tele van a város... Ha jól emlékszem, tavaly tavasszal tette közhírré a városi tanács azt a rendeletet, amely tiltja az állattartást a megyeszékhely néhány kerületében. S ha jól gyanítom, sokan félreértették a hirdetményben foglaltakat, ugyanis az udvarokból csupán a számosállat hiányzik, helyettük azonban ott vannak a tyúkok, libák és a kacsák. Több lakó szinte mintaszerű baromfitenyészetet alakított ki odahaza. A szárnyasok, sajnos, gyakran kiruccannak az utcára, ahol akadályozzák a forgalmat, sőt „nyomot” is hagynak maguk után. Mindent összegezve: ismét tele van háziállatokkal a belváros és környéke. Mintha nem is lenne érvényben az a tiltó rendelkezés ,.. Szabó Sándorné és lakótársai Rongáló gyerekek A városi buszjáratokon rendszeresen utazom és ilyenkor néha elkeseredem. Nem amiatt, hogy idős létemre állnom kell a zsúfolt kocsikon. A felhasított, vagy szétszabdalt műbőrös ülések, s nemkülönben „helyben hagyott” háttámlák látványa szomorít el. Hogy kik a rongálok? Tapasztalatom szerint főleg a gyerekek. Magam is figyelmeztettem már általános iskolásokat, akik hangos kacaj közepette pengével faragták a bőrhuzatot, s szöggel vájták a busz oldalfalát. Persze nemcsak a járműveken vigéckednek ezek a srácok. Csuzlis „játékaik” révén utcai villanykörték és lakásablakok törnek darabokra. Megítélésem szerint az iskola sem lehet közömbös az ilyen magatartású, felettébb rakoncátlanul viselkedő gyerekekkel szemben, s nevelésükre a szülőknek is fokozottabb gondot kell fordítaniuk. Fehér József Sallai u. 2. Utazás ráfizetéssel Február 18-án Kecskemétről Bajára utaztam, majd onnan Felsőszent- ivánra szerettem volna eljutni a 18 óra 50 perckor induló buszjárattal. Menetjegyet a kocsiban váltottam 8,60 forintért. Az indulás előtti percekben a sofőr és a kalauz túlzsúfoltságra hivatkozva felkérte a csávo- lyi és a felsőszentiváni utasokat, hogy szánjanak le és várják meg a következő buszt. Jómagam is leszálltam miután a Volán dolgozói biztosítottak arról, hogy 1 jegyem érvényes lesz a másik buszra is. 20 óra 20-kor indult a következő járat. A kalauznőnek annak rendje-módja szerint átadtam a jegyemet, amit érvénytelennek minősített. Mit tehettem mást, ismét megvettem a bilétát. A Volán 9-es számú Vállalat vezetőitől most azt kérdezem: jogos volt-e a i kalauznő eljárása? Én úgy vélem, hogy saját hibámon kívül fizettem rá erre az utazásra. Szöllősi János Április 4. tér, 3. földsz. 5. 1972. március 11. szombat Köszönet Bács-Kiskun megyének Diákok az autóbuszon sik Ravel Supraphon-lemezen összegyűjtött műveinek ízléses kivitelű borítólapjában gyönyörködött. Sokan esetleg azt gondolhatnák, hogy az olvasással azt az időt szeretnék pótolni, amit előző este a tanulásnál elmulasztottak. Erre viszont rácáfol, hogy hazafelé utazva ugyanaz a> kép tárul elénk, pedig — gondolom — a diákok már biztosak lehetnek, hogy az autóbuszon senki sem fogja tőlük a leckét számon- kérni. Elgondolkodtam: mi, felnőttek, milyen könnyen — nemegyszer könnyelműen — általánosítunk, ha egy szélsőséges huligánkodó fiatallal találkozunk, vagy garázda tetteiről hallunk, mondván, „no lám, ilyenek a mai fiatalok!" Az elismerésre méltó magatartást ritkábban vesz- szük észre vagy hallgatunk róla. Pedig az ilyen fiatalok vannak többségben. ... A busz a megyeszékhely felé közeledik. A könyvek a táskába kerülnek, következik a megállóhely. Az utasok felállnak, a diákok udvariasan előre engedik a felnőtteket, ők pedig sietnek az iskolába. Eddig csak annyit tudtam róluk, hogy izsákiak és ágasegyháziak, s a kecskeméti Katona József és Bányai Júlia Gimnázium növendékei. De a napokban, amint az egyik fiú könyvét becsukta, borítólapján ezt olvastam: Csontos Ferenc I/b. osztály, Katona József Gimnázium. Róla és diáktársairól kívántam szólni. És ha osztályozhatnám az utazás alatt tanúsított viselkedést, a leckekönyvben ez állna: magatartása — példás ... K. I. Egész nap áramlanak az érdeklődők a Budapesti Mezőgazdasági Múzeumban nemrég megnyílt, Bács-Kis- kun megyét bemutató kiállításra. Vlcskó Lajos, a múzeum főigazgatója pontos statisztikát vezet a látogatottságról. A megnyitás napján, szombaton 2133-an nézték meg a megye iparát, élelmiszer-gazdaságát és teApo» tagiak lepülésfejlesztését bemutató anyagot. Vasárnap csaknem ezer látogató tekintette meg a kiállítást. Kedden több száz diák kereste fel a múzeumot, hogy bepillantást nyerjen megyénk életébe. A múzeum főigazgatója őszinte örömmel ad tájékoztatást az eddigi tapasztalatokról. — Március 25-ig nyitva- tartó rendezvényre több mint 10 ezer látogatót várunk. Az eddigi vélemények nagyon elismerőek. Ezt bizonyítja a vendégkönyv, amelybe sokan jegyezték fel elragadtatásukat. Nekem is sokan elmondták: nem is gondoltuk, hogy Bács-Kiskun megye ilyen gazdag, ennyi mindent ad az ország ellátásához. Számos látogató számára ez a kiállítás egy kicsit felfedező út is. Hozzájárul saját hazájának jobb megismeréséhez. Diákok Egy csapat diákkal találkozom. Alig győznek betelni a látottakkal. A XI. a kiállításon. kerületi, Baranyai utcai általános iskola tanulói. Faragó Lászlóné tanárnő elismeréssel kommentálja a kiállítást. A gyerekek pedig kórusban kiáltják: — Ilyen szépet még nem láttunk! Hozzáteszik, hogy sokat segít tanulmányaik kiegészítéséhez. Zsilinszky Zsuzsa hatodikos tanuló megjegyzi: — Kár, hogy nem lehet megkóstolni azt a sok finomságot. Jó volna beleharapni ezekbe a szép almákba. Szövetkezetlek Ismerősökkel találkozom. Az apostagi Duna Termelő- szövetkezet vezetői, Alföldi Lajos elnökkel és Tompái János párttitkárral az élükön. Az elnök: — Tanulságos számunkra a megye fejlődését összesítő bemutató. A látottak alapján jobban megismerjük szűkebb hazánkat. Bennünket elsősorban a kertészeti termékek érdekelnek. Kétszáz holdon termelünk szőlőt és ugyanekkora a területen gyümölcsöt. Keresett termékünk az apostagi üvegmeggy. Azon törjük a fejünket, hogy miképp lehetne a végtermékig eljutni, vagyis nemcsak megtermelni a szőlőt és a gyümölcsöt, hanem valamilyen formában tárolni, feldolgozni. , A párttitkár: — A mi tartósított áruink itt nem szerepelnek. Hagyomány nálunk a paprika, az uborka savanyítása. A nyersanyagot magunk termeljük meg. A kertészeti brigád tagjai végzik a tartósítást is. Így tudunk húsz embernek, főként asszonyoknak, lányoknak egész évi elfoglaltságot nyújtani. A savanyító üzem évi bevétele 1 millió forint körül mozog. Látva a kiállítást, mi is törjük a fejünket a tetszetősebb csomagoláson. Vendégkönyv Érdemes pillantást vetni a vendégkönyvbe. Idézzünk néhány megállapítást: A kiállítás nagyon szép és hasznos. Köszönet Bács- Kiskun megyének és a múzeum vezetőinek, munkatársainak. Páratlan szépségű, ízléses ez a bemutató. Gratulálunk a keceli általános iskola ötven tanulója nevében megyénk budapesti szerepléséhez. Jó lenne többet látni az üzletekben a bemutatott árukból. Ügy vélem ezek a vélemények nem igényelnek kommentálást. K. S. valamint az igazságszolgáltatás legmagasabb köreibe is befurakodott a korrupció meg a csalás. Ez volt az az évtized, amelynek folyamán az Egyesült Államokban példátlanul álló banditizmus dühöngött'’. Az alkoholtilalmi törvény, amely 1920. január 16- án lépett érvénybe, megtiltotta valamennyi szeszes ital. gyártását és árusítását. Azonnali eredményeként megnövekedett az alkoholfogyasztás. Egy hónappal az alkoholtilalmi törvény megjelenése után egy szicíliai rabló, Colossimo, akit „Big Jim”-nek is hívtak, hozzákezdett a tiltott alkohol nagyméretű gyártásához és árusításához. Ily módon — írja Thorwald — Chicagóban megszületett a szicíliai Maffia amerikai ágazata, amely a hangzatos Cosa Nostra nevet viselte. Colossimo gondosan tanulmányozta a belső piac kínálta lehetőségeket. Chicagót nyolc „alkoholkörzetre” osztotta. Számításai szerint minden körzet 30 000 pohár whiskyt nyelt el naponta. Ezt a mennyiséget a „körzetek” számára a Cosa Nostrának kellett biztosítania. 17. CSEMPÉSZET! Kezdetben csak „hadicsempészet”-ről beszéltek. Az 1659-es pireneusi, majd az 1713-as utrechti egyezmény elvileg leszögezte, hogy csempészcikknek számítanak általában a fegyverek, továbbá „a hadviselést szolgáló összes tárgyak”. Az ostromlott erődítmények esetében ezekhez sorolták még az élelmiszereket is. Az idők során azonban a csempészet fogalma tá- gabb értelmet nyert. Sőt, mondhatni — igen tág értelmet ... — Az üzérkedésre alkalmas, rendkívül változatos tárgyak listáján így. a fegyvereken kívül, ott szerepelnek a borzalmas kábítószerek, értékes régészeti leletek, pornográf kiadványok; egyszóval mindaz, ami „pénzre váltható”. A szeszcsempészet volt például egyik előidézője a gengszterizmus szökőhullámának, amely 1924—1936 között az Egyesült Államok csaknem valamennyi nagyvárosát elborította Azt mondtuk, „egyik előidézője”, mert az első világháború után az Egyesült Államokat ért megrázkódtatások alapvető okai társadalmi és gazdasági jellegűek voltak. Századunk második évtizede volt az az időszak „... amelynek vége egybeesett a kapitalizmus történetében ismert legkegyetlenebb gazdasági válság kirobbanásával. Ebben az évtizedben hatalmas méreteket 1920. április 20-án jegyezték fel „a bűnözés” korszakának első nagyméretű támadását. Ezen a napon Colossimo harminc embere megrohant egy raktárt, s elrabolt 24 000 üveg whiskyt. A támadás „aránylag könnyen ment”, mindössze két rendőr életét kellett kioltani .. . De hiába, a fekete piac igényelte hatalmas italmennyiség előállítása az Egyesült Államokban lehetetlennek bizonyult. Ekkor indult be az alvilág újabb nagy üzlete: az alkoholcsempészet. Mint a fekete piac valamennyi áruját, a szeszt is méregdrágán árusították. A viszonylag kevés kockázattal járó. de ugyanakkor nagy nyereséget eredményező akciók úgy vonzották a gyilkosokat, mint a legyet a méz. Üjabb és újabb bandák alakultak tehát, s ugyanakkor életre-halálra folyó versengés tört ki az egyes bandák között. A gyilkosok falkáin belül pedig egyes, nem kevésbé pénz- és hataloméhes banditák kezdtek akcióba, hogy „félre állítsák” a főnököt, és helyébe lépjenek. Ezek egyike. Johny Torrio. úgy vélte, hogy egyedül is vezetni tudná az üzletet. Megbeszélte a dolgot egyik kedvencével, egy sebhelyes arcú fiatal banditával, aki egyetértőén bólintott, s még aznap lelőfo Colos'-imót egy kávéházban. Ez a „megértő” fiatalember Alfonso Capone volt, aki később a rövidebb A1 Capone néven, félelmetes és gyászos hírnévre tett szert öltött, s még a végrehajtó és 3, törvényhozói hatalom« (Folytatása következik)
