Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-08 / 57. szám

1972. március 8. szerda 8. oldal Vendégek, vendégkönyvek... Liz Taylor emlékezetes születésnapja óta semmiről sem beszélnek annyit a fő­városi autóbuszokon és villamosokon, mint a hala­si csipkéről, kalocsai hím­zésről, a gyönyörűséges be­főttekről, konzervekről, al­mákról, fonott kalácsok­ról — Bács-Kiskun megye nagyon is érezhető jelen­látogató a vasárnapi átlag, ezúttal délután fél négy­kor már a nyolcszázadik látogatónál tartottak. A gyerekeket eltépni sem le­het a csikósnak, gulyásnak öltöztetett bábuktól, öreg nagyapók magyarázzák büszkén, hogy melyik hasz­nálati tárgy mire szolgált valamikor. Végre valami, I galmat bonyolítana le." ■ „Követendő példát muta­tott Bács megye.” ,.Minden nagyon szép, a hentesáru és a pékáru különösen." „Hol lehet kapni és mikor ezekből az élelmiszerekből Budapesten?” Nem lehet szemrehányást tenni a kedves nézőnek. A kiállí­tás rendezőit is a realitás A Vajdahunyadvárában rendezett kiállításon Kecskemét város makettjét né­zegetik a látogatók. (Tóth Sándor felvétele) létéről Budapesten. De míg Liz Taylor a vitatható ér­tékű pletykaforrásokat táp­lálta hajmeresztő bőséggel, a Bács-Kiskun megyéről hírt adó kiállítások szépsé­gükkel, gazdagságukkal, sok éves hiányt pótló isme­retanyagukkal örvendezte­tik meg a mi jelenünkre kíváncsi fővárosi lakosokat. — Tizenkét éve vagyok itt, de még ennyi embert együtt soha nem láttam, mint a megnyitón — mondja Boros Béláné te­remőr, a Mezőgazdasági Múzeumban. A megye iparát, élelmi­szer-gazdaságát és telepü­lésfejlesztését bemutató ki­állítás szombaton nyílt meg. Vasárnap olyan volt a Vaj dahunyad várának környéke, mint a búcsújá­róhelyeké. Hosszú, tömött sorban érkeztek a látoga­tók. A múzeumban há- romszáz-háromszázötven amit csak ők tudnak már. A fiatalok a fotók előtt időznek. Két csepeli ipari tanuló örvendezve fedezi fel országismeretük sürgő­sen eltüntetendő fehér foltját: a Szelidi-tavat. Ök főleg a megye iparából sze­rettek volna többet kapni. Sajnos, erre jutott a leg­kevesebb hely, a megye bő­ségéhez ■ amúgyis szűkén mért kiállító területen. Ami itt van, az viszont szemkápráztató. Az élelmi­szer-gazdaságot reprezen­táló rész előtt földbegyöke­rezett lábbal és csörgő nyállal állnak a háziasszo­nyok. Véleményüket azon melegében be is írják a vendégkönyvbe, lássunk csak néhányat: „Csodálatosak a hímzé­sek, lelkesítő . az ipari fej­lődés bemutatása.” „A ki­állítás tetszik, kár, hogy nem szervezik meg az áru­sítást, bizonyára nagy for­Űjjáalakult a bajai járási népfrontbizoííság Tegnap délelőtt tartotta alakuló ülését a Hazafias Népfront Bajai Járási Bi­zottsága. Polgár István a megyei népfrontbizottság részéről tett javaslatot a járási bizottsági tagokra, egyenként és röviden be­mutatva őket, s ezt köve­tőén mondták ki a bizott­ság újjáalakulását. Ennek elnöke ismét Mécs János, titkára pedig Horváth Fe­renc lett. Ezután Horváth Ferenc számolt be a községi nép­frontbizottságok újraválasz­tásáról, a falugyűlések ta­pasztalatairól, majd a fel­adatokról beszélt. Ezek kö­zött kiemelten a politikai ismeretterjesztés fokozásá­ról, a nemzetiségi szövetsé­gekkel való még szorosabb együttműködésről, a szo­ciálpolitikai tennivalókról. Rámutatott annak fontossá­gára, hogy a falugyűlése­ken elhangzott javaslatokat, észrevételeket mielőbb in­tézkedések kövessék. Ennek figyelemmel kísérése, a népfrontmozgalom jól be­vált módszereivel való elő­segítése szintén feladata a járási bizottságnak. A tájékoztatót követő vi­tában felszólalt: Kishegyi Pál (Nagybaracska), Szente Márk (Bácsalmás), Bogárdi János (Csátalja), Búza Má­tyás, a járási pártbizottság titkára, dr. Fábián László, A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának munkatár­sa, Mityók György (Dá- vod). vezérelte, amikor minden szépet és jót meg akartak mutatni valóságos életük­ből. A nézőre se haragud­junk: meg, hogy ha más szempontból is, de a reali­tások embere. És ahogy azok a füstölt oldalasok, paprikás szalámik, kicsat­tanó gyümölcsök, arany­sárga cipók, ízlésesen cso­magolt konzervek felkínál­ják magukat?!... A két srác is úgy bámul­ja a csodálatos bőségsza­rut, mint akiket megbűvöl­tek. A 14 éves Berecz Laci és öccse képtelenek elmoz­dulni erről a helyről. La­cinak állítólag oka van rá, ő pesti fiú létére mezőgaz­dasági munkakörben sze­retne dolgozni. Laciék még sohasem jár­tak vidéken. A bajai szü­letésű Stangl József 1941- ben került a fővárosba. Ma nyugdíjas művezető, vala­mikor ő hozta tető alá a bajai mezőgazdasági szesz­gyárat. Büszke a mestersé­gére. Saját bevallása sze­rint — azok közé a keve­sek közé tartozik, akik elő­állították, de meg nem it­ták a szeszt. Kíváncsian jött el a kiállításra, sokat hallott már szülőföldje fej­lődéséről, de amit itt lá­tott, az mindén várakozá­sát felülmúlta. Az ajtón szakadatlanul özönlenek a látogatók. A siker vitathatatlan. A fő­város szíve kinyílt Bács- Kiskun előtt. Vadas Zsuzsa Kovász helyett citopán Citopán néven új ada­lékanyagot dolgoztak ki a Sütőipari Kutató Intézet­ben. A te j savóból, búza- és rozslisztből előállított, ko­vászt helyettesítő anyaggal jó minőségű kenyér készít­hető, a hagyományosnál rö- videbb idő alatt. A cito- pánnal a kovászolás mellett a kenyérkészítés talán leg­kényesebb mozzanata, a tésztaérlelés is feleslegessé válik, ezért a tésztából fo­kozott biztonsággal süthető ízletes, puha bélű kenyér. A hat-hét órával rövidebb gyártási idő enyhíthet a pé­kek szombatonként ismét­lődő gondján is: hogyan készítsenek egy nap alatt két napra elegendő kenye­ret. A próbasütések alkal­mával jelesre vizsgázott ci­topán szabadalmazás alatt áll, nagyobb mennyiségű gyártásához azonban új üzemre van szükség. Március ll-12-én kommunista műszakok A KISZ Bács-Kiskun me­gyei Bizottsága felhívással fordul a gyárakban, üze­mekben, termelőszövetke­zetekben dolgozó ifjúkom­munistákhoz, hogy a forra­dalmi ifjúsági napok alkal­mából március 11—12-én szervezzenek társadalmi munkaakciókat. A kommu­nista műszakokért kapott pénzt a KlSZ-alapszerveze- tek fizessék be a Hazafias Népfront, a Szakszerveze­tek Bács-Kiskun megyei Tanácsa és a KISZ megyei bizottsága által létrehozott kollégiumi alapra, illetve az 597—500 számú csekkre. A megyei KISZ-bizottság védnökséget vállalt a hát­rányos helyzetű tanulók se­gítésére. A Televíziót min­den iskolának akció, az is­kolák villamosítási prog­ramja, az óvodák, bölcső­dék támogatása eddig is jól bizonyították a fiatalok se­gítőkészségét. A megyei védnökség so­rán valamennyi alapszerve­zet részt vesz a tanyai fia­talok kollégiumaiért indí­tott akcióban. Ezt a célt szolgálják a szombaton, il­letve vasárnap megrende­zésre kerülő kommunista műszakok. A KISZ megyei bizottsá­ga kéri az ifjúkommunistá- kat, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a hét végi társadalmi mun­kaakcióban. Sok a hibás jármű, az ittas vezető B közúti eSienürzés HiaszlaSatai A szigorúbb közúti ellen­őrzés nem kampányfeladat — tudtuk meg a megyei rendőr-főkapitányságon — hanem állandó kísérője lesz a forgalomnak. Ez I szükséges is, hiszen a je­lenlegi országúti gépjár- I művizsgálat bizonyítja, I hogy sokan olyan jármű­vel és olyan állapotban vesznek részt a közúti köz­lekedésben, amellyel nem­csak az adott gépjárműve­zetőjének, de a közlekedés más résztvevőinek testi ép­ségét, életét is súlyosan ve­szélyeztetik. A rendőrség egyébként a Volán szak­embereinek segítségével ed­dig 25 ezer járművezetői igazoltatott, s ugyanennyi járművet vizsgált át mű­szaki szempontból. Ezek előrebocsátása után szeret­nénk néhány nagyon is megszívlelendő tapaszta­latról beszámolni. Több mint egy liter bor Kiskunfélegyháza hatá­rában, az E—5-ös útvonal teljes szélességében közle­kedtek kerékpárjukon Ri­gó János Kiskunfélegyhá­za, Attila utca 42., testvére Rigó Mihály és Németh János Kiskunfélegyháza, Kossuth utca 30. szám alat­ti lakosok. A rendőrnek nagy nehezen sikerült „ösz- szeterelni” a kerékpároso­kat, akikről kiderült, hogy személyenként egy liter egy deci bort fogyasztót­Két javaslat A Bács-Kiskun megye Budapesten rendezői való­ban fáradhatatlan munkát végeztek — ezt az eddigi tapasztalatok alapján is megállapíthatjuk. Igyekez­tek az előkészítés minden szakaszában átgondoltan munkálkodni és ennek kö­szönhető, hogy eddig min­den „simán ment”. Az ügy természetéből adódóan újabb és újabb tennivalók mutatkoznak, újabb kívánságok merül­nek fel. Tanúi voltunk a népművészeti kiállításon olyan párbeszédnek, ami­kor a látogatók azon ta­nakodtak: hol lehet még valamit megnézni „Bács- Kiskun megyéből”. Milyen kiállításokat szerveztek, ezeket meddig tartják nyit­va? Értesüléseink szerint a településfejlesztési kiállí­táson pedig a megye mű­vészeti életéről érdeklőd­tek többen. Vajon megta­lálják-e az Ernst Múze­umba, a Nemzeti Galéri­ába, a Várba vezető uta­kat? Mit lehetne tenni? Javasoljuk, hogy minden kiállítás előcsarnokában egy nagy táblán hívják fel a közönség figyelmét a má­sutt megtekinthető tárla­tokra, eseményekre. Talán még arra is van lehető­ség, hogy szerény, olcsó röplapok készüljenek a hátralevő események prog­ramjával. Éppen ez az akció bizo­nyította, hogy összefogás­sal a „gyorsaság nem bo­szorkányság”. A kivételes esetre, az ügy fontosságá­ra, ez effajta propaganda szükségességére való tekin­tettel a nyomda is bizo­nyára vállalná és teljesíte­né e feladatot, szinte órák alatt. Érdemes lenne meg­próbálni. Az se ártana, ha a fon­tosabb helyeken árusíta­nák a megye szellemi ter­mékeit. A kecskeméti ta­nács kiadványaiból — a „jelesek”, a tanulmánykö­tet, — a bajai múzeum füzetsorozatából stb., akad még a raktáron elesendő példány. A legújabb For­rásból sem fogyott °i va­lamennyi. H. N. 1 tak. Mondani sem kell, hogy milyen baleseti ve­szélyt teremtettek mind a hárman önmaguk és má­sok számára. Kiskőrös és Akasztó kö­zött igazoltatták Supka Pál, Dunatetétlen, Dózsa György út 9. szám alatt lakó motorkerékpárost. A szonda bizonyította, ljogy Supka szeszes italt fo­gyasztott. Nem is tagadta. „Ebéd után jól esett a két deci bor” — mondta. Fel­tehetően akkor még nem döbbent rá, hogy ez a két deci aránytalanul sokba ke­rül majd neki. Ugyanígy járt Pásztorka Mihály, Kecskemét, máriahegyi la­kos, aki segédmotoros ke­rékpárján utazva feledke­zett meg a közlekedési elő­írásokról. Molnár Jánost a lovas kocsi bakjáról szólí­tották le a rendőrök. Mol­nár még igazolni sem tud­ta magát, s bár tudta, hogy nem hajthatja lovait itta­san, mégis fél liter bort ivott meg indulás előtt. Kilencvennel lakott területen A megyeszékhey határá­ban, az 5-ös számú főút­vonalon, egy nagy sebesség­gel közeledő Nysa teher­gépkocsit tárcsáztak le a rendőrök. Arra sem volt idejük, hogy ellenőrizzék az iratokat, amikor egy 2300-as Fiat gépkocsi veze­tője állt meg mellettük, s közölte, régóta követi a Nysát, amely az országúton 120, lakott területen 90— 100 kilométeres sebesség­gel közlekedett, s eközben szabálytalanul előzött, le­szorított más járműveket az útról. Ilyen előzmény után született javaslat Ko­sa Antal gépkocsivezető, budapesti lakos vezetői igazolványának bevonásá­ra. Lajosmizsén Szeri Fe­renc, a kiskunhalasi Vörös Szikra Tsz tehergépkocsi­jával úgy előzött meg egy két pótkocsis vontatót, hogy a szemben jövő sze­mélygépkocsit megállásra kényszerítette. Szeri egyéb­ként 20 kilométerrel túl­lépte a megengedett se­bességet. Feltehető, hogy ő is elbúcsúzik egy időre ve­zetői engedélyétől. Egy hónappal ezelőtt kapta meg jogosítványát 1 Szabó János, Alpár, József Attila utca 3. szám alatti lakos. Kecskeméten kettős súlyos szabálysértést köve­tett el, ugyanis nem állt meg az Állj, elsőbbségadás kötelező jelzőtáblánál, s kis ívben, szabálytalanul kanyarodott balra motor- kerékpárjával. Öt is felje­lentették a rendőrök. Elromlott fékek, feketefuvar Korábban említettük, hogy sok a műszaki hibás jármű. Kecskemét és Solt között Görög Mihály, a bugaci Béke Tsz tehergép­kocsiján nyolc személyt szállított, ám a gépkocsi kormányirányító karjának gömbcsuklói kopottak vol­tak, sem a kézi- sem a lábfék nem működött. Emellett érvénytelen volt a menetlevél. Ebben az esetben nemcsak a gépjár­mű-előadó, de maga a gép­kocsivezető is súlyos fele­lősséget vállalt magára. B. Kiss Ferenc kiskőrö­si lakos a CF 69—89 rend­számú személygépkocsiját — amelyen üzemképtelen volt a láb- és a kézifék, a világítóberendezés —.köl­csön adta Kócsó Ferenc, Alpár, Ady Endre utca 12. szám alatti gépkocsivezető­nek. Kócsó, bár ismerte a gépkocsit, mégis elindult Kiskunfélegyházára. A gép­kocsi-tulajdonos és a veze­tő egyaránt felel majd ezért. Az ellenőrzés során álta­lános tapasztalat volt, hogy a közös gazdaságok­ban nem szabályosan töltik ki a menetleveleket, sőt az egyik balástyai tsz a gép­kocsivezetőre bízta a me­netlevéltömb kezelését, amellyel Szanka Vilmos gépkocsivezető feketefu­var lebonyolítását vállalta. Az ellenőrzés leplezte le Balogh Károlyt, a szentesi Termál Tsz gépkocsiveze­tőjét is, aki két köbméter sódert szállított saját ré­szére, s ezt ládákkal álcáz­ta. A szigorú közúti ellenőr­zés tovább tart, amely tu­lajdonképpen nemcsak a közlekedés biztonságát, de kulturáltságát is igyekszik a kívánalmaknak megfele­lő szintre emelni. Gémes Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom