Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-01 / 51. szám
S. oldal 1972. március 1, szerda Kiskunhalasi fiatalok Túl a kétmilliárdos a tiszti főiskolán takarékbetét-állományon A Kossuth Lajos Katonai Főiskola Szegedre kihelyezett alegységénél kezdik meg tanulmányaikat a határőr- és karhatalmista tiszti elöltek. A második, harmadik és negyedik évfolyamot pedig Budapesten végzik el. így van már ez majdnem egy évtizede. Minden évben tehát az ország különböző részéből Szegedre sereglenek azok az érettségizett fiatalok, akik a tiszti pályát választják élethivatásuknak és a határőrségnél, vagy a karhatalomnál akarnak hivatásos katonák lenni. Eddig még majdnem minden évben tanultak a főiskolán Bács-Kiskun megyei fiatalok. Legutóbb például Kiskunhalasról hárman nyertek felvételt: An- csin Pál, Varga Isván és Berki István. Együtt tanultak a Szilády Áron Gimnáziumban is. Hármuk közül Varga Pityu tanult a legeredményesebben. Persze a főiskolán már sokkal komolyabban veszik a tanulást társai is. mint annak idején a középiskolában. Egyébként — mint ahogy az ország többi főiskoláin — a tiszti iskolások is ezekben a napokban vizsgáznak. A várható eredményekről még nem nyilatkoznak. Ügy érzik azonban, hogy eddigi szorgalmuk már az első vizsgákon is kamatozni fog. Ancsin Pali és Varga Pityu katonacsaládban nevelkedtek. — Sokat forgolódtunk határőrök között — mondta egybehangzóan a két fiú —, s gyermekkori emlékeink jelentős, részét is kö-, rükben szereztük. Mindig azt tapasztaltuk, hogy szép és jó a katonaélet. — Az én édesapám több éven át határőrőrsön teljesített szolgálatot — mesélte Ancsin Pál. — Így kisgyerek koromban is sokat jártam már a határon. Nagyon tetszett a határőrök szolgálata, s már régebben elhatároztam, hogy határőrtiszt leszek. Berki Istvánt meg a két osztálytársa beszélte rá, hogy tartson velük. — Amikor Pityuval és Palival barátok lettünk, különösen a gimnázium negyedik osztályában, a de a katonai tantárgyakat is nagy tudású szaktanárok tanítják. — Ellátásunk jó. Vagyis biztosítják számunkra a szép ruhát, a bő étkezést, Ülésezett a takarékossági albizottság pályaválasztás került beszélgetéseink középpontjába — mondta Berki István. — Barátaim sok szépet és jót meséltek a határőréletről. s az utolsó félévben már teljesen megérlelődött bennem az elhatározás: én is tiszti iskolára jelentkezem! A felvételért nagyon meg kellett dolgozni, de sikerült. Most arra törekszem, hogy minél jobban helyt tudjak állni a főiskolán. — Többször találkoztunk tiszti iskolásokkal is —, meséli a három növendék —, s megtudtuk, hogy milyen komoly tantárgyakat tanulnak. Elsősorban az vonzott minket az iskolára, hogy egy időben végezhetjük a katonai főiskolát, a tanárképző főiskolával. Igaz, hogy nem könnyű egyszerre húsznál több tantárgyat tanulni, de lelkesedéssel. akaraterővel minden akadály legyőzhető. — Egyébként a tanulási feltételek kedvezőek — állapítják meg egyöntetűen a növendékek —. mert például a nyelveket, a logikát, a pszichológiát, a pedagógiát, az anatómiát, a matematikát, vagy fizikát, filozófiát, elektrotechnikát stb., az illetményt és tanulmányi pótlékot, aztán a szabadságot, eltávozást, vagy kimenőt is. Szóval jól gondoskodnak rólunk! Gazsó Béla A takarékossági albizottság 15 évig a megyei tanács pénzügyi állandó bizottsága albizottságaként működött. Az 1971. évi tanácsválasztást követően került a megyei tanács településfejlesztési, műszaki és kommunális bizottságához. A múlt év december 2-án Kalocsán lezajlott alakuló ülés óta első tanácskozását tartotta tegnap délelőtt La- josmizsén a takarékossági albizottság. Első napirendi pontként Lakos Kálmán, az albizottság titkára ismertette a megye takarékbegyűjtési eredményeiről és az albizottság munkájáról a megyei tanács vb elé terjesztendő jelentést. Rámutatott, hogy a takarékosság az egyéni élet- színvonal emelésének egyik jelentős eszköze. Ugyanakkor fontos népgazdasági és társadalmi szempontból is, mivel a betétállomány a lakásépítkezések finanszírozásának, a lakosság hitelezésének forrása. A betét- állomány növekedése mintegy tükörképe a lakosság pénzbevételei növekedésének, s ezzel összefüggésben a megtakarítási hányad növekedésének. Elismeréssel szólt a tanácstagokról, a társadalmi szervek aktíváiról, akik a felnőtt lakosság körében, s az iskolákban lelkes hirdetői voltak a takarékosság eszméjének. Ennek révén értük el, hogy megyénkben a takarékbetét-állományok az országos átlagnál gyorsabban növekedjenek. Míg az 1960 körüli években Bács megye 6—8. helyen állott betétállományai mennyiségével az országban, 1967-ben már elsőnek értük el az egymilliárdos takarékbetét-állományt. Ugyancsak elsőként jutottunk el a kétmilliárdos betétállományig és 1971 végével tervteljesítésben, de az abszolút számokat nézve is elsők vagyunk az országban. Tavaly 372 millió forinttal emelkedett a megyei állomány, s a bruttó mennyiVálaszol az illetékes Január 4-i számunk „Ezt a kecskemétiek írják” rovatában jelent meg Nagy Lajos panasza Magnó tartozékok nélkül címmel. Olvasónk szóvá tette, hogy a korábban vásárolt MK 23-as típusú magnetofonjával hangfelvételt nem készíthet, mivel a szükséges mikrofon, illetve csatlakozó egyetlen kecskeméti üzletben sem kapható. A panaszra a Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti üzemének igazgatója, Rudasi Károly válaszolt. Közölte, hogy a sérelmet orvosolták. * Lapunk január 28-i számában megjelent Csirizes kerékpárok cím alatt, szóvá tettük: a kecskeméti MÁV-állomás főnöksége évek óta nem gondoskodik arról, hogy biztonságos helyen tárolhassák biciklijüket, motorjaikat a munkába járó vasutasok. Elmarasztaltuk a szakszervezetet is, amiért nem szorgalmazza kellően a dolgozók e problémájának megoldását. A cikkre Bokor Henrik, a kecskeméti MÁV-állo- más szakszervezeti bizottságának titkára válaszolt. Mint írja, már beszerezték a szükséges dróthálót és oszlopot, a kerékpártárolót pedig társadalmi munkában építi fel az egyik szocialista brigád. A tetőzettel is ellátott létesítménynek zárral felszerelt vasajtaja lesz, illetéktelenek tehát nem juthatnak hozzá a tárolóban hagyott kerékpárokhoz és motorokhoz. „Ezt a kecskemétiek írják” cím alatt február 12- én közöltük a Szarkáson lakó Szél Márta és még 19 társa panaszát. Olvasóink kifogásolták, hogy rendszeresen zsúfolt az Izsákról Kecskemétre hajnalban érkező autóbusz, amelyre nem tudnak felszállni, s így gyakran elkésnek munkahelyükről. A panaszra a Volán 9- es számú Vállalattól írásban kaptunk választ. Eszerint a közlekedési vállalat jogosnak találta az észrevételt. s intézkedett a túlzsúfoltság mérséklése érdekében. Mégpedig oly módon, hogy február 14- től új járatot állított forgalomba. Ez a busz munkanapokon 4 óra 45 perckor indul Izsákról és 5 óra 25-kor ér a megyeszékhelyre. ség elérte a 2405 millió forintot. A takarékoskodók népes táborára utalnak a betétkönyvek számai is. 1971 december végén 199 046 könyves betét volt a megyében, ami a nem könyves betétekkel, mint az ifjúsági betét, átutalási folyószámla, KST — 230 047 darabra rúgott. A tanulóifjúság 70—90 százaléka ugyancsak takarékoskodik. Mindinkább tért hódít a lakosság körében az előta- karékosságra való törekvés. Annak megértése, hbgy a növekvő lakásigények kielégítése elsősorban csak saját anyagi erők biztosításával lehetséges. Az egyéni takarékosság továbbterjedése a családoknál komoly előfeltétele annak, hogy a IV. ötéves tervben megyeileg előirányzott 20 000 lakást felépítsük. Egyébként az 1971. évi eredmények is a lakás- építkezés kedvező alakulásáról tanúskodnak. A múlt évre tervezett 3092 lakással szemben 3956 építését fejezték be. Ebből OTP finanszírozással 1766 családi ház, 254 magánszervezésű társasház, 176 OTP-beruhá- zású társasház, 711 célcsoportos és 7 egyéb tanácsi éjiült,— összesen 2914 darab. — Ezek a számadatok szintén meggyőzően tá- másztják alá, hogy a betétállomány a lakásépítkezések finanszírozásának is forrása. Annál „bővizűbb” ez a forrás, minél tetemesebb a betétállományok összege. Lakos Kálmán jelentése, illetve szóbeli kiegészítése után a bizottság a megyei tanács vb elé terjesztendő beszámolót, valamint a jutalmazással egybekötött 1972. évi takarékossági verseny feltételeire vonatkozó javaslatot elfogadta. Azután Kutasi Jánosné OTP-fiók- ve^ető Lajosmizse nagyközség takarékbetétgyűjtési és lakásépítési eredményeit ismertette. T. I. Hideg-meleg vacsora TT nőm már ezt a min- den esti hideg vacsorát — állt fel az asztaltól Jóska, becsattintva gyöngyháznyelű zsebkését. Lehajtott egy nagy pohár yizet a sajt, szalámi, vajas kenyér vacsorára, végigvetette magát az ágyon és kiadta a „parancsot”: — Hétfőtől magunk főzünk. Én egy-két étel készítését ismerem, remélem, ti is tudtok valamit a konyhai mesterségből. Itt _ ez a nagy tűzhely, csak fűtésre használjuk, s remélhetőleg a házinéninek sem lesz kifogása a főzés ellen. Különben, nem is lehet. A vállalat megfizeti a szoba bérét, mi nem csinálunk semmi rendelleneset, ne törődjön azzal, hogy mi van a szobában. No, srácok, mit szóltok hozzá? — fújt a plafon felé egy nagy füstkarikát. — Én benne vagyok — mondta félig teli szájjal Gyuri. — Édesanyámnak sokat segítettem otthon, míg suliba jártam. Igaza van Jóskának, nekem is elegem van a bolti hideg kajából. — Ha főzni kell, én sem maradok le — tette hozzá Karesz, hármuk között a legidősebb. — Mikor még megvolt otthon a menyasz- szonyom, sokszor beszéltünk. arról, hogy ha összekerülünk a fele konyha az enyém lesz. De jó is, hogy neki maradt az egész, nekem meg sikerült lelépnem. Az itteni főzés ellen viszont nekem sincs kifogásom. — Akkor megegyeztünk — vette vissza a szót Jóska. — Hétfőn mindenki hozzon magával tányért, evőeszközöket, s ha vala- melyikőtök tud, hozhat egykét lábast is. Én is körülnézek édesanyám kredencé- ben. 'z volt történetünk előzménye, a megállapodás, melyet a legközelebbi hétfőn már tettek követték. Ki-ki erejéhez mérten hozzájárult a konyha felszereléséhez, összedobtak egy kis pénzt fűszerekre, krumplit, hagymát, s más effélét szintén az otthoni éléskamrából hoztak Pár perc alatt eldöntötték, hogy ki, mikor és mit fog Ez főzni. Elsőnek Jóska vállalta a főszakácsi tisztet. Kol- bászos krumplipaprikást főzött a többiek osztatlan elismerése mellett. Karesz olyan bablevessel kápráztatta el társait, amelybe otthonról hozott füstölt csülköt főzött. Gyuri, aki menetközben azt is elkoty- tyantotta, hogy valamikor arról ábrándozott, hogy szakács lesz, mákostésztával mutatkozott be. így éldegélt otthonától távol hétfőtől péntek estig az ifjú darukezelő, a kőműves és az állványozó. Egy építkezésen dolgoztak, s napközben is, ha találkoztak, szó esett a várható meleg vacsoráról. Üj volt nekik az esti foglalkozás, örömmel főzőcskéztek, s olykor keményen, de mindig megbocsátóan bírálták egymás főztjét. A kezdeti főzelékek, egyszerűbb ételek után már pörköltet, sült húst is vacsoráztak. A három fiú más-más községből érkezett hétfő reggelente a városban, s általában már csak a munkahelyen találkoztak. A zon a hétfőn délelőt- tön Gyuri sehogy- sem találta helyét a daru fülkéjében Alig várta hogy valamelyik lakótársa »rra keveredjen. Végre, déltájban Jóska jött. — Szia koma! — intett fel a magasba. — Mi van? — s ment volna tovább. — Várj, várj, — lengette kalapját Gyuri — mindjárt lemegyek. Mint egy mókus kúszott le a létrán, s pillanat múlva ott lihegett barátja előtt. — Igaz, hogy ma nem én lennék a soros, de én főzöm a vacsorát — hadarta izgatottan. — Tegnap volt a születésnapom, el is felejtettem mondani a múlt héten. Édesanyám levágott két csirkét, hozzam el, főzzek belőle nektek is vacsorát. Mondd meg Karesznak, felváltom ma estére. — Jól van komám — mondta Jóska, — ugyanis délben akartuk megmondani, hogy ma este adják utoljára a moziban azt a filmet, amit te múlt vasárnap otthon láttál, s agyba- főbe dicsértél. Karesz kérni akart arra, hogy főzz ma este. Így meg pont jó lesz. Fél ötkor kezdődik az előadás, fél hét után otthon vagyunk... Gyuri alig várta a négy órát, szokásától eltérően csak futtában nézte körül a darut, máris rohant haza. Ha valamikor, de ma ki kell tengi masáért Előszedte az irkalapot amire otthon felírta a csirkepaprikás receptjét. Még hat óra sem volt mire elkészült a vacsora, s szakácsunknak akkor eszébe jutott, hogy a csirkepaprikást meg is kell majd öntözni valamivel. Félrehúzta az ételt és kiskabát- ban átszaladt a szomszédos üzletbe. Amikor hat üveg sörrel megrakodva ballagott vissza, a ház előtt szembetalálta magát két ismerős kislánnyal. — Csak nem lakodalomba készülsz? — mosolygott rá a két lány. — Aáá, csak a barátaimat vendégelem meg a születésnapomon. Főztem nekik egy kis csirkepaprikást. — Te főzni is tudsz? — kerekedett el a lányok szeme. — Na, kíváncsiak vagyunk, mikor jön értetek a mentő ... í"1 v’uriban hirtelen fel- ágaskodott az önérzet, hetykén vágott vissza. — Az anyátok sem főzne különbet, nemhogy ti. — Hisszük, ha kóstoljuk — kacarásztak a lányok. — Hát, gyertek be, kóstoljátok meg, hogy tud főzni egy első osztályú férjnek- való. Szó szót követett, s pár perc múlva már ott ültek a lányok az asztalnál. A kóstoló túlontúl jól sikerült, a lányok elragadtatva vették tányérra a „még ezt a combot, még ezt a kis szárnyat” szíves kínálást. Gyuri még sört is töltött nekik, s koccintás közben pillantott véletlenül a lábasba. Csak az alján szo- moi-kodott valami kis szaftmaradék. — Köszönjük a kóstolót — álltak fel a lányok. — Ne haragudj, de már mennünk kell, fél hétre mozijegyünk van, már el is késtünk ... TVTég észbe sem kapott, ■L’J- a távozó léptek után már az érkezők kopogtak a folyosón. — Itt volt az a két csaj, akikjkel a kapuban találkoztunk? — léptek be a szob|ába. — Igen, megkóstolták a születésnapi vacsorát — mormolta megsemmisülten az ünnepelt főszakács. — Gyere Karesz, rohanjunk — végta el a magyarázatot Jóska — talán nyitva lfesz még a bolt, vehetünk valami ünnepi vacsorának valót. Csak nem fogunk éhen lefeküdni ilyen nagy ünnepen?... Oyauszky László Berki István, Varga István és Ancsin Pál növendékek főiskolai életről beszélgetnek.
