Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-03 / 53. szám

WT8. március 3, péntek S. oldal Mindkettőnek tizenöt év Tíz év alatt csaknem 60 százalékkal szabadságvesztés ítélet a taxisofőr gyilkosainak perében A megyei bíróság tegnap délelőtt, a zsúfolásig meg­telt nagy tárgyalóterem hallgatósága előtt hirdette ki az ítéletet Király Ró­bert 17 éves izsáki és Hor­váth Zoltán 16 éves ágas­egyházi lakosok bűnperé­ben. A két fiatalkorú az elmúlt év november 5-én meggyilkolta Berta János kecskeméti taxisofőrt — miután Ágasegyháza elha­gyott külterületére vitették magukat —, majd a gép­kocsival Szombathely kör­nyékére utaztak, azzal a céllal, hogy illegálisan el­hagyják az országot. Ka­rambollal végződött kalan­dos utazás után kerültek rendőrkézre. A bíróság mindkét vád­lott bűnösségét előre kiter­velt, aljas indokból és nye­reségvágyból, különösen kegyetlen módon elkövetett emberölés, továbbá tiltott határátlépés kísérlete és előkészítése bűntettében ál­lapította meg, ezért mind­kettőjüket 15—15 év bör­tönbüntetéssel sújtotta, to­vábbá Király Róbertét • 4, Horváth Zoltánt — mint a bűncselekmény megszerve­zőjét és felbújtót — hat év­re tiltotta el a köz­ügyektől. Büntetésüket a fiatalkorúak 20 éves élet­koruk eléréséig a fiatal­korúak büntetés-végrehajtó intézetében, attól kezdve pedig fegyházban kötelesek létölteni. Az ítéletet az ügyész tu­domásul vette, a vádlottak, azok védői és törvényes képviselői pedig háromnapi gondolkodási időt kértek a perorvoslati kérelem be­nyújtására. Dr. Lengyel Zoltán, a bírósági tanács elnöke rész­letesen indokolta az ítéle­tet. A két fiatalkorú a bűn­cselekményt megelőző hó­napokban olyan életmódot folytatott — részint egymás­tól függetlenül —, amely „eszményi” talaja volt a rendkívül súlyos bűncse­lekmény szándéka megfo- ganizásának. Horváth Zol­tán közel egy éve a bandi- ttzmus ideológiájának bűv­körében élt. Király Róbert pedig szinte havonta válto­gatta munkahelyeit, eköz­Itélethirdetés ben heteken át Kecskemé­ten csavargott. Cselekményüket a vád­lottak hallatlan gondosság­gal, előrelátó módon ter- velték ki, s többé-kevésbé ennek megfelelően is haj­tották végre. Horváth Zol­tán még azt is számításba vette, hogy a lányt és az édesanyját — akiket ma­gukkal akartak vinni kül­földre — a kocsival való éjszakai megjelenés várat­lanul érje. Társának, mi­vel annak öccsét. Király Zoltánt nem találta meg — előzőleg vele beszélte meg a cselekmény részleteit — 50—70 ezer forint körüli összeget ígért Semmi olyan eszközt, például kötelet, nem vittek magukkal, amellyel a lefogott taxi­sofőrt esetleg megkötözték volna, ezért az ölési szán­dék eredetileg is fennállott. Ezt a tényt erősíti, hogy Király Róbert a zsebkését is a sofőr torkának átvá­gására készítette elő, a vérfürdő rendezése azon­ban — a taxi utasterében — további útjukat tette volna kellemetlenné. A lányt és az édesanyját az elrablástól nem kis mér­tékben az mentette meg, hogy a két fiatalember csak a késő éjszakai órák­ban ért a lakásukra, elő­zőleg jó másfél órát vesz­tegelt a kocsi, a homokba süllyedve és csomagtartójá­ban a sofőr holttestéveL De a célratörő magabiz­tosság ezután sem hagyta el őket, a Dunántúlon utast vettek fel — egy állítóla­gos nyomozót —, elbeszél­gettek vele, majd miután letették, a holttestet olyan helyre rakták ki, ahol, ha nem keresik, évekig sem találtak volna rá. Még a karambol után sem veszí­tették el hidegvérüket, fut­va menekültek az 1—1,5 kilométerre levő országha­tár felé. E fiatalokat nem érte olyan lelki megrázkódtatás, amely enyhítő körülmény­ként volna értékelhető, az idegrendszerbeli fogyaté­kosságnak, a gyengeelmé­jűségnek még az árnyéka sem lelhető fel. cselekmé­nyüket sokkal inkább a magasfokú bűnözési képes­ség jellemzi. Tettükbe be­leadták egész személyisé­güket, s a becsületes em­berek számára ez a fajta „önmegvalósítás” több mint hátborzongató. A bíró­ság így ezúttal a tár­sadalom önvédelmét tekin­tette elsődleges szempont­nak, s ezért a fiatalkorú- akra a múlt évben elköve­tett cselekmény alapján alkalmazható legsúlyosabb büntetést szabta ki. A bírósági tanács elnöke végezetül a cselekmény társadalmi és pedagógiai vonatkozásaira figyelmezte­tett Arra, hogy a minden­fajta humánumtól idegen gengszternormák elleni küzdelem távolról sem elég hatékony, s azok csoport- terrorja még a becsülete­sen gondolkodó fiatalok százaira is nyomást gyako­rol. Ezért az ítélet, önma­gában bármilyen szigorú is, nem elegendő a hasonló bűncselekmények elköveté­sének megelőzéséhez. (A bűncselekményt és körülményeit rövidesen folytatásos dokumentum­sorozatban adjuk közre.) Tárgyalás közben H. D. nőtt a lakosság reáljövedelme Statisztikai összesítés a jövedelem és a fogyasztás alakulásáról Az adatok tanúsága sze­rint a lakosság helyzete 1960 óta jelentősen javult, különösen az évtized máso­dik felében számottevő vál­tozások történtek a lakos­ság jövedelmének szerkeze­tében, rétegek közötti arányaiban, a jövedelmek felhasználásában. 1960—70 között 59,4 százalékkal nőtt a lakosság egy főre jutó reáljövedelme (1971-ben ez további 5—6 százalékkal emelkedett). A jövedelem növekedése különösen az 1965 utáni időszakban volt jelentős; 1986 és 1970 kö­zött az előző öt évinél jó­val nagyobb mértékben, 35 százalékkal emelkedett az egy lakosra jutó reáljöve­delem, ami az életkörül­ményekben már lényeges, érzékelhető fejlődést ho­zott. A jövedelmek emelke­dése a legutóbbi években már valamennyi társadalmi réteget érintette. A paraszt­ság korábban alacsony sze­mélyes jövedelme 1967-ben elérte, sőt azóta némileg túl is haladta a munkáso­két, jóllehet az életszínvo­nal más tényezőiben, pél­dául munkakörülmények­ben, a társadalmi juttatá­sokban, a kommunális ellá­tásban még jelentősek a különbségek. Szorosabbá vált a kap­csolat a nemzeti jövedelem és a lakosság munkából származó jövedelmének nö­vekedése között, bár a tár­sadalmi juttatások tovább­ra is gyorsabban növeked­nek, mint a munkából származó bevételek. A kü­lönböző szociálpolitikai in­tézkedések: a családi pótlék és a nyugdíjak emelése, a társadalombiztosításra jo­gosultak körének bővítése, a gyermekgondozási segély bevezetése nyomán a pénz- beni társadalmi juttatások 1960—70 között csaknem két és félszeresére, a ter- mészetbeniek 64 százalék­kal nőttek. 1960-ban 21,8 milliárd, 1970-ben 48,3 mil­liárd forintot fordítottak nyugdíjra, családi pótlékra, segélyekre, táppénzre, ösz­töndíjra, egészségügyi és szociális ellátásra, oktatás­ra, kulturális és sportcélok­ra, üdülésre és egyéb tár­sadalmi juttatásokra. A családi jövedelmek kö­zött az elmúlt tíz év alatt mérséklődtek a különbsé­gek. A legmagasabb és a legkisebb jövedelmű egy­millió lakos jövedelme köz­ti arány az 1962. évi hat­szorosról 4,5-szeresre csök­kent. Egyes háztartásokban azonban — elsősorban a kereső elhalálozása, bizo­nyos alkalmi bevételi for­rások megszűnése — és egyéb okok miatt — nem nőtt, vagy éppen vissza­esett az egy főre jutó jöve­delem. A jövedelmek erőteljes növekedése nyomán az anyagi eszközök felhaszná­lásának struktúrája is meg­változott. A lakosság fo­gyasztása valamivel las­sabban nőtt, mint maga a jövedelem, felhalmozása pedig — különösen az el­múlt 5—6 évben — erősen felgyorsult. A második öt­éves tervidőszakban 64, a harmadik ötéves tervben pedig 115 százalékkal nőtt a lakosság felhalmozása, vagyis a korábbinál jóval többet költöttek lakásépí­tésre, és a megtakarított összegek is jelentősen emelkedtek. A fogyasztáson belül is lényeges eltolódás tapasztalható. 1960-ban a megvásárolt cikkeknek több mint 40 százaléka még élelmiszer volt, ez az arány azóta 34,1 százalékra csök­kent, ugyanakkor 3.8-ról 6,9 százalékra nőtt a tartós fogyasztási cikkek részará­nya. A fogyasztási helyzetet jellemző kedvező összképet rontja, hogy az üzlet- és szolgáltató hálózat, a tö­megközlekedés kapacitása a fogyasztás növekedésével nem tartott megfelelően lé­pést. A KSH-jelentés utal ar­ra, hogy a lakosság egy része számára elérhetővé váltak az életszínvonal nö­vekedésének olyan látvá­nyos elemei, mint a gép­kocsi, a külföldi nyaralás, A Krím területi Komszo- mol Bizottsága meghívásá­nak eleget téve, tegnap reggel Bács-Kiskun megyei ifjúsági küldöttség utazott a Szovjetunióba. A Komá­romi Attila KISZ megyei titkár vezette négytagú Csütörtökön volt a záró­napja annak a háromnapos szövetkezeti nőbizottsági tanfolyamnak, amelyet Kecskeméten a MÉSZÖV székházában rendeztek. A reggeli órákban a tan­folyam résztvevői ellátogat­tak az Alföld Szövetkezeti Áruházba, majd folytató­dott az előadás-, illetve vi­tasorozat. Először dr. Laky Zoltánná, a SZŐ VOSZ nő­bizottságának titkára be­szélt a szolgáltatások fej­lesztésének időszerű kér­déseiről, majd Fazekas Sán- dorné, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának osztály- vezetője tartott nagy érdek­lődéssel kísért előadást „A nő és a munka” címmel. Mindkét referátumot ele­ven és sokrétű konzultáció követte. Fodor Mária, a Bács- Kiskun megyei KISZÖV el­nökhelyettese zárszavában a tanfolyamot rendkívül hasznosnak értékelte. A mintegy hatvan hozzászó­lás is amellett tanúskodik, hogy a három nagy szövet­kezeti ágazat nőbizottsági vezetőinek találkozója idő­szerű volt. Ez az alkalom Martonvásáron beérett a tizenkettedik esztendeje tartó nemesítés gyümölcse: az országos fajtakísérletek­ben az utolsó évben „vizs­gáznak” a jövő búzái. A kutatók célja az volt, hogy intenzív, rövid szárú, nagy termőképességű fajtá­kat nemesítsenek ki, olya­nokat, amelyektől várható, hogy minőségük vetekszik majd a régi magyar Tisza- vidéki búzák minőségével. A martonvásári intenzív az ékszer stb. A lakosság zöme azonban ezekhez a javakhoz ma még nem juthat hozzá, bár egyre in­kább társadalmi igénnyé válnak. Éppen ezért a la­kosság értékítéletében a reális igényeknél jelentő­sebbé válik az úgynevezett környezethatás. 1960 és 1970 közötti idő­szak statisztikájának lezá­rása óta tovább nőtt a la­kosság életszínvonala. Az országban 5 040 000 aktív keresőt tartanak számon, a lakosság egy főre jutó reáljövedelme tavaly 5—6 százalékkal, a fogyasztás ugyanennyivel növekedett. Egy-egy lakos évi átlagos fogyasztása (beleértve a csecsemőket is) elérte a 20 500 forintot, a kiskeres­kedelem egy év alatt 152 milliárd forint forgalmat bonyolított le. (MTI) delegáció meglátogatja az ottani gyárakban, üzemek­ben és a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokat. A két ifjúsági szövetség képvise­lői aláírják az idei évre szóló együttműködési szer­ződést. nyitánya lehet a további egészséges együttműködés­nek, hiszen a gyakorlati életben a különböző szövet­kezeti típusok tagságának érdekei sokszor egybeesnek, s így tevékenységük terv­szerű összehangolásából még jobb eredmények szü­lethetnek majd. J. T. Parkosítás 1,5 millióból A kiskunhalasi parkok összterülete meghaladja a 300 ezer négyzetmétert. E területnek a városi kom­munális és költségvetési üzem a gazdája. Az idén összesen másfél millió fo­rint értékű munkát vé­geznek a parkrészleg dol­gozói, akik többi között a Semmelweis és a Kálvin téren, a Petőfi utcában, valamint a nagyáruház környékén rendezik a te­repet, virágokat és díszfá­kat ültetnek, illetve gyöngykaviccsal borítják be a sétányt. Ezenkívül felújítják a játszótéri fel­szereléseket is. fajtajelöltek — mint ezt a martonvásári és az orszá­gos kísérletek igazolták — kitűnő termőképességűek. Egyesítik magukban a régi Tisza-vidéki magyar búzák és a Bezosztája jó tulaj­donságait. További előnyük a mar­tonvásári fajtajelölteknek, hogy nem dőlnek meg, s így 60—62 mázsás hektá­ronkénti átlagtermés esetén is könnyen betakaríthatok a megdőlés veszélye nélkül. Ifjúsági küldöttség utazott a Szovjetunióba Véget ért a szövetkezeti nőbizottsági tanfolyam Vizsgáznak a jövő búzái

Next

/
Oldalképek
Tartalom