Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-23 / 70. szám
Konecsni Györgyről, a Kossuth-díjas grafikusművészről és festőről, az alkalmazott grafika nemzetközileg elismert jelentős egyéniségéről, Kiskunmaj- sa szülöttéről, nem sokkal halála előtt, a kecskeméti •4 mester és tanítványa Művésztelepen tett látogatása alkalmával írta kollégám, hogy munkássága — plakátjai — a történelem falairól, hirdetőtábláiról és házsarkairól levakarhatat- lanok, művészete örökké példázni fogja a kort, annak politikai, emberi és művészi problémáit egyaránt. Haláláig a Képző- művészeti Főiskola alkalmazott grafika tanszékének vezetője volt, ahol a mai kor szellemében dolgozó legjelentősebb grafikusok nőttek fel keze alatt, s egyikük sem tagadta meg a mestert. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál tett látogatásom alkalmával kezembe került a Fővárosi Művelődési Ház Fonográf című zenei magazinja, amelyben Szyksznian Wanda reklámgrafikusai készített interjút olvastam. Mestere Konecsni György volt Felkerestem Szyksznian Wandát, hogy mutatkozzon be a Magazin olvasóinak és beszéljen egykori tanárairól, az alkalmazott grafika problémáiról, a közízlésről! Budapesten, a Vád utcai Anna presszóban beszéltünk meg randevút egyik szombat délelőtt A nagy, kerek szemű, kislányos arcú huszonhárom éves reklámgrafikus örömmel válaszolt kérdéseimre. — Ne vegye illetlenségnek, hogy magamról beszélek elsőként de ezt kell tennem, hogy tanáromról szólhassak. Én képzőművészeti gimnáziumban végeztem ... Édesapám lengyel — folytatta — még 1939- ben emigrált Magyarországra, így lengyel nevem van, de édesanyám magyar. Én itt születtem és én is magyar állampolgár vagyok. Szóval, ott hagytuk abba, hogy képzőművészeti gimnáziumban végeztem, grafika szakon. Természetes volt számomra, hogy a főiskolán az alkalmazott grafika szakra jelentkezem. Elhatározásomra a legsúlyosabb bélyeget az nyomta rá, hogy példaképem, Konecsni tanár úr volt a tanszék vezetője. A főiskolára azonnal felvettek és személyesen is megismerhettem példaképem, ö tartotta a szakmai órákat. Mindig beszélt nekünk, de nem csak a szakmáról, hanem a felfogásról, a látásmódról és így mindig eljutott az emberi dolgokhoz. Többször jártunk a lakásán is. Mindig azt válaszolta, ha szakmai problémák jöttek szóba: „Próbálják rajzosán megoldani, rajzosanl” Amikor meghalt, szinte mindenkinek az volt a véleménye, hogy hálátlan feladatot vállal, aki ő utána kerül a tanszék élére. Konecsni tanár úr — mindenkinek a tanítványai között — a szakma csúcsát jelentette. Talán gyerekesnek hangzik, de halála után többen úgy éreztük, nincs miért tovább a főiskolán maradni. — Mi volt a legutóbbi nagyobb nyilvánosság elé került munkája? — Több dolgot felsorolhatnék, de talán ezek közül a leglényegesebb Koncz Zsuzsa Kis virág című nagylemezének borítóterve. Én úgy vagyok a munkáimmal, hogy ami elkészült és kikerült az utcára, kirakatokba, azt legszívesebben újra és újra megcsinálnám, de ez sajnos, lehetetlen. Csató Károly Nincs többé „kopaszok bandája"? F elsorolni sem érdemes. mennyi, egykor elháríthatatlannak tartott sorscsapástól szabadult már meg az emberiség. Nincs már pestis, nincs többé kolera, Franklin Benjámin feltalálta a villámhárítót, és sem egy foghúzásba, sem egy vakbélműtétbe nem lehet már belehalni, jóllehet néhány évtizeddel ezelőtt még az ilyesmi is végzetes lehetett. Nem mondom, maradt egy-két megoldatlan probléma napjainkra is. Végeredményben a Föld lakosságának egyharmada az ENSZ-statisztika szerint soha nem lakik jól, de az emberiség legfontosabb gondja mégis csak a kopaszság felszámolása maradt. Nem véletlen, hogy „Kopaszok bandája” címmel filmet lehetett készíteni, kimutatván, hogy a kopaszok egy banda. Mi, dúshajúak élvezettel figyeltük, hogy aki kopaszodik, az a társadalmon kívül is áll. A kopaszoknak azonban más a véleményük. Mi, akik ügyet sem vetünk dús hajunkra, el sem tudjuk képzelni, milyen tragikus lehet kopasznak lenni, Igaz, a kopasz ember nem tehet róla, hogy kopaszodik, de mind ez ideig ellene sem tehetett semmit. Mondom, sok nagy találmány született már az emberiséget egykor fenyegetett sorscsapások elhárítására, de a kopaszság ellenszerét mindeddig nem találták fel. Pedig szerte a világon ezrek és tízezrek kísérleteztek már vele: hajsóvár kopaszok, s pénzsóvár dúshajúak, szélhámosok. A kopasz emberek azonban — hiába, a legraflnál- tabb nők sem simogathatják andalítóan a hajukat, hogy elaltassák az éberségüket .— gyanakvóak maradtak. Így hát egy kopasz embert csak az csaphat be, aki előbb megnöveszti a haját. No, már most, ha valaki hajat ad egy kopasznak, akkor többet már nem csaló. Ezért örülhetünk annak, hogy a kopaszság elleni harc élvonalába most feltört egy hazánkfia. Ha már lekéstünk a pestisoltás feltalálásáról, s a villámhárítót is átengedtük az amerikai Franklin Benjáminnak, legalább a kopaszság felszámolása maradjon meg nekünk. Állampolgártársunk, Bánfi András nem az emberiség bol- dogítására, hanem saját hiúságának sérelme ellen tevékenykedett. S feltalálta. Mert neki már van haja, ami még önmagában nem jelentene semmit, de vannak fényképei is, hogy már nem volt haja. Egyik ismerőse is eredményesen használta a Bánfi által kikísérletezett szert, amely nyomán — bárcsak beválna — állítólag nincs többé kopasz fej. Nincs többé kopasz fej? Hát akkor mi van? Vannak dús hajzatok, amelyek szintén nem tetszenek mindenkinek, de ez már nem biológiai, s már régen nem is világnézeti kérdés, csupán szabad frizuraválasztás dolga. Továbbá létezhet belőle hatalmas haszon; végtére is. ha az ember szabadon akar választani a dolgok között — mondjuk, albérlet vagy OTP-örökla- kás, perzsabunda vagy ballonkabát, paprikáskrumpli vagy homár, á la herceg Esterházy, a szabad választás lehetősége mindig is a zsebében levő pénzösszegeken alapul. Ha a találmány, amelyről hírt adott már a televízió és az egyik újság is, beválik, csak úgy dőlhet a pénz a kopaszoktól. Pontosabban; a volt kopaszoktól. S mert hazánkban a kopaszok még mindig kevesebben vannak, mint a dúshaiűak, viszont szerte a világon, faji, nemzeti és világnézeti különbségek nélkül százmilliók kopaszodnak, ömölhet a guba négy világlájról. A feltaláló. a nagyon rokonszenves Bánfi András eddig kétszer nyilatkozott, s mindkétszer kijelentette; a haszon legyen az államé, tehát se nem a saját anyagi üdvét, se nem egykori kopasz társai kínjait tartja a legfontosabbnak, hanem az állam gyarapítását. R endkívül tiszteletreméltó álláspont ez ebben az önző világban, amikor nagyon sokan azon töprengenek inkább, írtként lehetne az állón-' íl minél többet megszeretni anélkül, hogy valamit adnának cserébe és — a hajuk szála meggörbül-o“ t*ie. P. XBánfi András a riporterekkel. Az igényesség sikere Sokan írtak már különböző lapokban arról, hogy a magyar könnyűzenében és beatzenében is a legjobb együttesek fejlődésük olyan fokára jutottak el, hogy az utánérzéses, szentimentális tömegsláger-gyártásról lemondva, zeneileg sokkal igényesebb, tartalmasabb dalokkal lépnek a nyilvánosság elé. A Locomotív GT együttese ebben a folyamatban so- játos helyet foglal el, hisz tagjai a beatzene elsekélye- sedése ellen és új zenei lehetőségek keresése céljából találtak egymásra. Presser Gábor és Laux József az Omega, Frenreisz Károly a Metró, Barta Tamás a Hungária együttesből vált meg, hogy elhatározásukat együtt valósítsák meg. Első nagylemezük sikere példázta, hogy a beatzenét kedvelő fiatalok hatalmas táborában csak jó minőségű müvekkel lehet tartós sikert aratni. Magazinmellékletünk következő számában lemezkritikával is jelentkezünk. Cs. K. Magyar irodalmi alkotások — cseh nyelven A magyar irodalom közel áll a cseh olvasóhoz. Ezt nemcsak a század eleji fordítások, hanem elsősorban az 1945 után megjelentetett magyar irodalom is bizonyítja. A magyar írók művei elsősorban az Odeon cseh kiadóvállalat (azelőtt Szépirodalmi, Zenei és Művészeti Állami Kiadóvállalat) gondozásában látnak napvilágot. Móricz Zsigmond külföldön megjelenő művei közül például éppen Csehszlovákiában adják ki a legtöbbet Idén hagyja el a nyomdát a „Válogatott művek” nyolcadik kötete. A másik magyar író, akinek válogatott művei megjelennek csehül: Mikszáth Kálmán. Most készülnek Válogatott művei 6. kötetének, a Fekete városnak kiadására. A cseh olvasók körében igen népszerű Németh László (ő fordította cseh- ből A. Jirásek cseh klasz- szikus regényeit). A bűn című regénye jövőre ismét megjelenik a Világ Könyvtár kiadásában. (Németh Lászlónak eddig cseh nyelven a „Gyász”, a „Kocsik szeptemberben” és az „Iszony” című regényét adták ki). FOTOS4ROK Walter Péter: Portré
