Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-21 / 68. szám
6. oldal „A lift működik!” Beszállok a kis, keskeny íulkebe. Megnyomom a gombot. A lift enndui és egyenletesen halad. Jár a lift Nincs tábla: „A lift nem működik!” Itt nincs!. Es egyre kevesebb hazpan. bosszantja a lakókat, az irodaházakban az ügyfeleket. — Erre gondolok, míg halad velem a lift a harmadik emeletre a Hajtómű és Felvonógyár 3.. számú gyáregységében. — Képzelje, ha itt sem működne a felvonó! Szép! propagandája lenne gyártmányainknak ,— mondja Bodor Akosné, a gyáregység gazdasági vezetője. —- Az elmúlt években csökkentek a panaszok. Ez egyébként nem ment zökkenőmentesen. A sok javító vállalat között éppen csak a lift veszett el, de legalábbis rossz maradt. Szerelt ktsz, pesti és vidéki vállalat. A kisipari munka keveredett a nagyiparival, ami még nem tett. volna baj, de a hozzáértő szakmunkát sokszor tönkretette a kontár, silány szerelés. A végén a gyártó vállalat gyakran alig ismert rá az eredeti liftre. Alig három esztendeje gyökeres változás történt. A Hajtómű és Felvonógyár megszerezte a javítást és a karbantartást. — Mivel a Magyarországon készült felvonók 90 Százalékát mi gyártjuk, fontos, hogy valamennyinek sorsát nyomon követhessük. A fóíyön'ókat Szilt- te teljes mértékben a tanácsok kezelik. Ezért felvettük a kapcsolatot a me+ , gyei tanácsokkal. A vidéki Városokban okozott nagyobb problémát a liftszerelés. Évekig megoldatlan volt a karbantartás. Helyi, vagy pesti brigádok, sajnos, elég ötletszerűen látták el ezt a feladatot. Sokszor hetekig álltak az elromlott liftek. Kilenc körzetre osztottuk az országot. Szocialista szerződést kötöttünk a megyei tanácsok által javasolt vállalatokkal. Az eredmény: ugyanazok szerelik a mi liftjeinket, akik később karbantartják, tehát érdekük a hibamentes szerelés. Az utóbbi években megkétszereződött a liftgyártás. Évenként általában 850 új lift kerül használatba. Sajnos, a gyáraknak . nincs lehetőségük a nagy sorozatgyártásra, mert jelenleg 16 alaptípusú felvonó berendezés készül. A liftek gyakran bonyolult kezelésűek. Külön kulccsal zárhatók és nyithatók. Sok helyütt még ma is liftkezelő dolgozik. Néha azt hiszem, talán a mi országunk az egyedüli, ahol nérrí merik a liftet az utasra bízni. Tapasztalat: minél egyszerűbb a kezelés, .an- pál kevesebb a hiba. De ha mégis elromlik a’ lift, az új szervezési rendszerben már nem olyári tragikus. A karbantartó vállalatok a szerződés, szerint a bejelentéstől számított 24 órán belül kötelesek hozzákezdeni a javításhoz. Alkatrész, néhány öntvényen kívül, elegendő áll rendelkezésre. — Több mint négyszáz szerelőnk van, s végre vidéken is megindult a felvonó- és liftszerelő ipari tanuló-képzés. R. I. új felfogásban Közvetlen is közvetett futtatások az UNIVER-nél----A naponkénti, folyamatos áruellátáson kívül a! szövetkezeti tagság érdekeltsége miképpen érvényesül? — ezt a kérdést tettük fel Bordós Lajosnak, a Kecskeméti UNI- VER Szövetkezet elnökének. — . Kezdjük azzal, hogy _a.z.._elmúlt évben szövetke- izfetünk 4300 tagja között a íré$z jegyek után kishíján 2QÓ ezer forint részesedést Osztottunk ki% Vásárlási és értékesítési visszatérítés címén, az országos 0,3 szá- . zalékkal szemben egy százalékot, . összesen 272 ezer forintot osztottunk. A 3 éve készült alapszabály értelmében segélyezési alapot hoztunk létre azzal a céllal és szándékkal, hogy a máshonnét anyagi juttatást ném élvező elöregedett tagságot támogassuk. Sajnos, annak idején olyan szigorúan állapítottuk meg a feltételeket, hogy a 100 ezer forint évi segélyalapnak alig az egy tizedét" lehetett a kívánt célra fordítani. Az idén módosításra kerülő alapszabály kapcsán felülvizsgáljuk majd ezeket a fel tételeket, annak érdekében, hogy — enyhítve a túlzott kötöttségeket — a teljes összeget segélyezésre adhassuk. — Az említett közvetlen juttatásokon kívül a szövetkezet milyen egyéb szociális, közösségi jellegű támogatást tűd nyújtani? — .Tavaly például negyedmiliió forinttal járultunk az óvodafejlesztéshez. Helvécián 6 ezer forinttal támogattuk a gázcseretelep létesítését. Ballószög vízhálózatának • fejlesztéséhez az idén 20 ezer forintot juttatunk. Rendszeresen támogatjuk anyagilag azoknak a községeknek a könyvtárait, • sportköreit, amelyek lakosságából tagságunk egy része összetevődik; Az utóbbi két évben mintegy 10 ezer forint értékű juttatással patronáltuk Kecskeméten a Czollner téri iskolát. Csupán 1971-bén 380 ezer forintot tett, ki -ezeknek a közvetett juttatásoknak az összege. — Milyen terveik vannak ebben a tekintetben az idei évre? — A február 19-i küldöttgyűlés már jóváhagyta, hogy a részjegyek után a múlt évivel nagyjából azonos összeget — 200 ezer forintot —, vásárlási értékesítési visszatérítés formájában pedig 350 ezer forintot osszunk. A kollégiumi alaphoz 60 ezer forinttal járulunk hozzá. A városföldi óvoda 40 ezer, a hetényegyházi pedig 3 éves bontásban összesen 120 ezer forint támogatást kap. Jelentős összeg jut ezenkívül a községi könyvtáraknak, az említett iskolának, valamint a gyermeknap, az öregek és nők napja alkalmából esedékes ajándékozásra. A szövetkezet azt is elhatározta, hogy a tős- erdei telkünkön idős tagjainknak 8—10 szobás üdülőt létesítünk. Erre a célra mintegy 300 ezer forintot tartalékolunk. — Hogyan foglalt állást ezekben a kérdésekben a tagság? — A közösségi szellem, a szociális érzés erősödésére vall, hogy egyértelműen, egyöntetűen mellette szavaztak. így az idén a kétféle juttatás keretében megközelítőleg egymillió forint jut majd különböző célokra. Nem elhanyagolható szempont, hogy ennek jelentős része kisközségeink fejlődését is elősegíti. J. T. Cél elolt a népinél 17. épílíközissége ■' :;vKiskunhalason a Hazafias Népfront szervezésében immár a 17. építőközösség jutott el a nagy cél küszöbéig. A február 18-án megtörtént sorsolás alapján a közösség tizennyolc tágja április 30-án birtokba veheti napfényes, egészséges új otthonát. Az egyemeletes, társasházi két és félszobás lakások kivitelezési költsége egyébként lakáéiként 221 ezer forint. S közben tizennégy családdal máris szerveződik a 18. építő- közösség. (Tóth Sándor felvétele) mnuai tanács R égi, hűséges levelezőnk, . az apostagi Bánrévi János nyugdíjas így" kezdi sorait legújabb híradásában: „Ügy érzem, nem árt egy-két sorban utólag is foglalkozni azzal, anii , falugyűlésünkből — február ,4-én — a legjobb szándék . mellett is kimaradt, .vágy lehetett volna még jobb, is.” Eddig/olvasva a levél bevezetőjét, rögtön az villant ebembe: -mi lehet az, amiről. ipéS nem írtunk, hiszen az ,apostagi. falugyűlésről, mint az elsők egyikéről . terjedelmes, színes elemző beszámolót l^özöl- tiink? Azonkívül azóta is, .több más .cikkünkben .hivatkoztunk az . Apostagon történtekre, jó tanulságokra. Aztán tovább olvastam i levelgt. A következőkben éppen az iménti tényt. ismeri el Bánrévi János. Azaz, hogy a ' lakosság helytállásától, segíteni akarásaról a Petőfi Népe már több alkalommal szólt, „De úgy érzem, még mindig keveset s csak szűkszavúan írt a népfrontról — vett érdekes fordulatot a levél —, mivel annak elnöke nem is veit olyan szerencsés helyzetben, hogy munkájáról többet is mondhatott volna.” Ekkor fellapoztam a ^ kezem ügyében levő újságtömbben említett cikkünket. Ügy van, ahogy magam előtt láttam: szép, nagy anyag, és szó van benne eredményekről, tennivalókról, hangulatról, az élet számos területét felölelő felszólalásokról. Tartalmas, fordulatos feldolgozásban. De a népfrontelnök — bekezdésről bekezdésre átfutom a beszámolót — valóban nem szerepel. De az is kiderül: mert nem jutott hozzá. A cikk három mondata: „A Hapirend első részét képezik a beszámolók, a kérdések, felszólalások és válaszadások. Mindez hosszú órákat vesz igénybe. A napirend második részében — néhány percig tart az egész — megválasztják a Hazafias Népfront...” tisztségviselőit. A riporter szerény megjegyzése szerint lehetett volna ezzel kezdeni. „Amikor még friss az odafigyelés, a vitakészség.” Bánrévi János így folytatja szavait az elnökről: „Az előtte felszólalók any- nyira kiszorították, hogy — mire rá került a sor — a jelenlevők legtöbbjének figyelme odahaza járt. Muj tatta ezt, hogy az ajtó állandóan nyikorgott. Főleg az asszonyok igyekeztek haza, mivel az idő már későre járt... A felszólalásokra már nem is nagyon jutott idő? Tomp&i János elvtárs valósággal 1/jnyör- gett a jelentkezőknek, hogy csak röviden szóljanak. Kérte a még mindig jelentkezőket, hogy kérésükkel, problémáikkal más időben, más fórumot is keressenek fel.... Sokan hangoztatták, mennyire örülnek a falu1972. március 21, kedd Döntés és gyakorlat Ez a kifejezés: hétköznapi demokratizmus — alighanem tautológia, azaz önmagát magyarázó szószaporítás. Tetteinknek, társadalmi létezésünknek a hétköz- . napok nyújtanak keretet, ezért a demokratizmus a köz- napiság jelentését — és ezzel együtt természetesen az igényét is — magában hordja. Célszerűbb tehát gyakorlati demokratizmusról beszélni. S ennél csak egy valatni a fontosabb: a demok- ratikus elvek alkalmazása a j közéleti gyakorlatban. A demokratizmust emlegető fánnkölt megnyilatkozásokat egyedül csak ez hitelesítheti. Az, hogy a demokratizmus elvei, módszerei a praxisban göcsörtösen, kihagyásokkal, korántsem mindig következetesen érvényesülnek, többnyire nemcsak abban leli magyarázatát, hogy szavalni valamiről köny- nyebb, mint azt megvalósítani. Még csak nem is ab- ■ ban, hogy a szó, a szándék és a tett nem mindig fedi egymást. Legtöbbször csupán a régi, rossz beidegzett- ségek rovására írhatjuk a Lfékek beragadását”. Ez persze nem jelenti azt, hogy ikönnyen leküzdhető akadályról van szó. A sokéves helytelen gyakorlat is kiépítette a reflexek szívós idegpályáit Döntenie kell a városi tanácsi testületnek: hol épüljenek utak a következő tervciklusban. Kiderül, az előirányzottnál valamelyest kevesebb összeg áll rendelkezésre, ezért az előzetesen számítottnál kevesebb út megépítésére van lehetőség. Ezt vagy azt mindegyik körzetben el kell hagyni... A józan ész azt diktálná, hogy a kihúzandók listájára mindegyik körzetből több utca kerüljön fel: lehessen mérlegelni. Ehelyett az történik, hogy a tanácstagok mindegyike csak arra vonatkozóan tehet javaslatot, hol ne épüljön út. Visszás helyzet ez, amikor — a választói érdekek ellenében! — csak egyetlen javaslattal lehet élni. A mérlegelés alap- \ jául szolgáló alternatívák hiányában a döntés eleve i ki van téve a szubjektivizmus, az előítéletek veszélyének. Nem az a baj, hogy ez utóbbiak, mint emberi tulajdonságok léteznek. Hanem, az, hogy ezzk a szükségesnél — esetenként — nagyobb szerephez jutnak. Ahhoz, hogy egy döntéshez megfelelő számú alternatívák álljanak rendelkezésre, a döntésben részt vevők informáltsága sem mellőzhető. Itt két, egymásnak látszólag ellentmondó követelmény keresztezi egymást. Egyrészt arról van sz§, hogy a demokratizmus azt is jelenti: minél szélesebb körű legyen a döntésre hivatottak száma. Másrészt viszont eléggé nagy divat manapság az ember egész lényét megterhelő informá- cióözönre hivatkozni. Ügy hiszem azonban, hogy az ellentmondás az információk rangsorolásával kellőképp áthidalható. Nem minden tény, adat egyformán fontos. S hogy mi legyen a rangsorolás elve? Csakis az össztársadalmi érdek -r- elsősorban. Másodsorban pedig az attól eltérő, de az azzal nem ütköző csoport- érdek. önmagában az információ még így is holt anyag, élő- j vé csakis a döntésben részi] vevők kritikai szellemé- I nek folytonos működése közepette válik. Ennél a pontnál még manapság is sok kényelmetlen kérdés vető- dik fel. Nem mintha a bírálat jogának kinyilatkoztatásával volna baj, bár manapság már ideje volna a | bírálat kötelességét is deklarálni. Mert a döntésben érvényesülő felelősség csak így lehet teljes. S talán így elérhető volna, hogy a „tessék-lássék” bírálgatás nem maradna az általánosság szintjén, hanem valóban lényegi, konkrét kérdéseket érintene. ] Sok szó esik manapság a közéleti aktivitás feltételeinek megteremtéséről. Aligha kétséges, hogy itt a legfontosabb szerepe a demokratikus elvek gyakorlati érvényesülésének van. H. D. gyűlésnek, ahol — úgymond — a község vezetőihez szabadon szólhatnak. Ügy érzem, nekik volt igazuk, amikor azt mondták, hogy mindenre csak »futólépésben« volt idő.” (Jgye, van eddig is né- ^ hány tanulság a gyűlésről? Például, hogy milyen fontos az ökonómia, az idővel való gazdálkodás. Aztán — amiről azóta is sok más községben szinte ugyanazokkal a szavakkal vélekedtek a helyi vezetők —, hogy a jövőben rendszeresen kell tartani falugyűléseket. Amikor a lakosság egészét érintő kérdésekben, tervekről, fejlesztésről, beruházások sorrendjéről stb. — kell dönteni. Ez a demokratikus vezetés alapkövetelménye ... Mennyire igaza volt a cikkírónak, amikor ezekkel kapcsolatos véleményét megjegyezte. S most — Bánrévi János levele alapján — ismerkedjünk meg az apos- tagi új népfrontelnökkel. Kovács József ő, a vas- és műszaki bolt vezetője. 25 éves, 1962 óta KlSZ-vezetŐségi tag, s 1971.-től a pártnak is tagja. Érettségizett, s főiskolán szeretne tovább tanulni. Mihelyst etre foglalkozása és közéleti munkája mellett módja lesz. Meg kell szokni az új életritmust. A falugyűlés bizalmat szavazott a fiatalembernek, aki a felszólalásokból is bőven tájékozódott a kívánságokról, tennivalókról. ; „Feladat tehát van bővén — mondotta Kovács József —, s nem tagadom, k|ssé félek is, mivel ilyen tisztségem még nem volt. Dé bízom az emberekben.” Ä zokban bízhatsz is ^^fiam — adta ki újravalóul az édesanyja. — Hogy még jobban dolgozhass, ne egyedül küszködj, h^nem a választott vezetékkel közösen munkálkodjál. Tanulj az én példámból: engem mint régi vezetőségi tagot a múltban nemigen kérdeztek meg. Ez pedig hiba. Te ezt kerüld el.” Tóth István
