Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-15 / 63. szám

6. oldal 1972. március 15, wxerd: A nabob Q-betűjétől a tanyai kollégiumig Y an az éremnek má sik oldala is. Ez jutott eszembe Vaj- dahunyadvárában. a me­gyénket Budapestnek be mutató kiállítás egyik fo­tója előtt Igazán mondom, hatásos, sőt megrázó kép. Tanyai iskola. melyről „hámlik le a vakolat, s a szél” talán már el is sza­ladt azóta azzal a bizonyos darab tetővel. A roskadás- tól csak a maid tucatnyi, falnak támasztott gerenda tartja vissza az épületet. Az iskolát Lehet, azért is ug­rándoznak olyan önfeled­ten a gyerekek a mögötte levő gyepen, mert külön örülnek annak, hogy nem kell bent lenniök. Valóban megdöbben az ember a kép láttán, és a szíve is megdobban. Igen, ilyen körülmények közül össztársadalmi kötelessé­günk kiszabadítani a ta­nyai iskolás gyerekeket, és mielőbb új tantermekbe, s a községekben, városokban építendő kollégiumokba kell behozni őket. Ezen nem lehet vita. Ám a drámai fénykép láttán az is óhatatlanul fel­ötlik a látogatóban, hogy ennyire leromlani még sem lehetett volna engedni azt a tanyai iskolát. S hogy idáig juthatott az amúgy is ócska épület, abban azért a társadalmi kör­nyezet is felelős egy ki­csit Kerettől, költséglehe­tőségektől függetlenül is tenni kellett volna már eddig is valamit legalább a közeli tanyaiaknak, falu- és városbelieknek, hogy ne engedjék a gyerekeket ilyen végelgyengülésben le­vő iskolába Illetve, hogy ... az iskola nem romoljon ed­dig. I gaz. a közoktatásügyi kormányzatnak is van. s mindenekelőtt neki van tennivalója az ilyen iskolaviszonyok felszámolá­sáért, de... Gondolkoz­zunk csak el. Iskolaügyben rengeteg az elvárás az ál­lammal szemben. Szinte elemi erővel dübörögnek az igényekkel csupán a tanyai iskolák érdekében is. Az utóbbi egy-két esztendő­ben meg, mindannyian ta­núi vagyunk, majdcsak- nem adj uramisten, de mindjárt! — sürgetéssel. Ha megszűnnek a tanyai iskolák, ha körzetesítenek, azzal új tanteremszükség­let, felszerelés stb. jár. Költ­ség és költség... A még megmaradt és bizonyára jó ideig még funkcionáló tanyai, külterületi iskolá­kat is fenn és karban kell tartani, eszközellátottságu­kat a növekvő követelmé­nyekhez javítani — és így tovább ... Költség és költ­ség. „Villanyt a tanyai isko­lákba !”........Televíziót min­den iskolába!” ... Kiváló mozgalmak, . amelyekben mondhatni, a társadalmi összefogás viszi a prímet. De azért az állam is jó mé­lyen zsebbe nyúl. Ne felejt­sük el természetesen, hogy családias féltéssel, a társa­dalmi munka egyik nemes „ágaként” szépítik, tartják rendben iskoláikat a tanyai lakosok régóta. A kiállításról említett kép viszont arról is árulko­dik, hogy helyenként meg­feledkeztek egy fontos fe­lelősségről: az iskolára folyton oda kell nézni. Sze­rencsére csak itt-ott. kü­lönben a megve legtöbb ta­nyai iskolájának „mankó­kon” kellene már állmok Hogy ez nem ígv van, a társadalom megértését gon­doskodását tanúsítja. An­I nak felismerését, hogy ér- deke az iskolát körülvevő társadalomnak, kisebb és nagyobb közösségeknek, hogy a szellemi alapokat adó tűzhelyen minél jobban rendben legyen minden. E nnek a közös érdeknek a belátása késztet ar­ra mind több me­gyénkben üzemet, tsz-t, ál­lami gazdaságot, kollektí vát és egyént hogy a ta­nyai iskolák ügyét tovább víve, anyagi lehetőségeik­hez képest adjanak a kollé­giumi alapba. De hogy pél­dául a Bács-Kiskun me­gyei tanyai kollégiumok ügye nemcsak erre az egy megyére szűkülő érdek — erre a megyén kívülről jö­vő társadalmi segítség, pél­dául a fővárosi egyetem, vagy táncegyüttes felaján­lásai — világítanak a ref­lektor erősségével. Gyűlnek, szaporodnak a kollégiumi számlára kül­dött összegek. Nagyon fon­tos, hogy az ügyre való odafigyelésről sehol ne fe­ledkezzenek meg megyénk­ben. Mert hiszen azért még­iscsak a mi legközvetle­nebb érdekünk a tanyai is­kolások sorsának minél gyorsabb javulása. És ha már az érdekek „közelisé- gében” differenciálunk, az sem tagadható, hogy a ta­nyai iskolákat körülölelő termelőszövetkezeteké az elsőség. Zömmel az ő tag­ságuk gyerekei vannak még hátrányos indulásra kár­hoztatva — kollégiumok híján. Várjuk a tompái Kossuth Tsz-éhez hasonló gavallé- cos példák sokszorozódását. Itt a tagság, a februári zár­számadó közgyűlésen fel­ajánlotta, hogy lei-ki kiegé­szítő fizetésének (ez az a 20 százalék, amit zárszám­adáskor kapnak meg) egy százalékát adia öt éven á t a kollégiumi alapra. Li­liom Mátyás, a tsz párt- alapszervezetenek titkára mondotta el, hogy az 1971-es fizetések után ez több mint 300 ezer forintot tesz ki. A szövetkezet al­kalmazottai sem akarnak kimaradni, ők is ugyan­ilyen arányban járulnak az alaphoz fizetésük 20 száza­lékából. Mivel ez a tagság önkéntes döntése volt, a szövetkezet mint nagyüzem is külön kitesz még ma­gáért. Az építkezésekre fel­használt összeg egy száza­lékával száll be a tanyai kollégiumi alapra. Ez a saját berken belüli vetélkedés is eloszlatja a gyanút, mintha „presszió” hatására történt volna mindez. Hogy mennyire nem, szintén példával ér­zékeltette a párttitkár. Vol­tak jó páran, akik valami­lyen oknál fogva nem dol­gozták végig az évet. így a húsz százalék egy százalé­ka 40—5,0 forintra rúgott csak náluk. ..Ezt a kollé­giumra hagyom, de még te­gyék hozzá ezt az ötvenest” — nyújtotta zsebből a ki­egészítést a legtöbb. Mert nem akarta, hogy 6 „átlag alatt” adjon. D : hisz’ Tompán van már diákott­hon! — Incselke­dett bennem a nem idevaló „tárgyilagosság” ördöge. — Éppen azért! Annál inkább adtunk — repliká- zott Liliom elvtárs. — Az emberek saját gyerekeik helyzetén mérték le, mit adott nekik a kollégium. Erről pedig Városi József iskolaigazgató. Simola Jó­zsef, a helyettese, Váczi Dezső kollégiumvezető és felesége vetített le valósá­gos kisfilmet — lelkes sza­vakból és cáfolhatatlan té­nyekből. 1963-ról 1964-re fordulóan, a megyében az első négy között hívták életre a tompái diákotthont Kezdeményezés és kísérlet is volt ez egyben. Indulás' 40 kölcsönággyal. Valami kis ellenállás itt is volt legkezdetben, de pár hónap múltán a leghevesebb el­lenző, Tőzsér Istvánná han­goztatta: „Tíz évvel koráb­ban kellett volna már a kollégium.” S mikor másik esztendőben tréfából azzal fogadták, — „Sajnos, a ma­ga fiát nem tudjuk felven­ni ...” — kinyitotta ám a beszélőkéjét: „Micsoda? Az én fiamat nem? Még csak az kéne!” — Ma már ő ne­vet legjobban ezeken az emlékeken. Jelenleg 90 gyerek lakik, tanul, játszik a hálókkal, társalgóval, tanulószobák­kal, központi fűtéssel, s a modern hírközlő eszközök­kel, pompás berendezéssel ellátott épületkomplexum­ban. Hol vagyunk attól az időtől, amikor édesgetni kellett ide tanyai gyereke­ket! Pont az ellenkezőjé­nél tartunk. S pedagógusok tudják legjobban értékelni, milyen nagy előrelépés, hogy a 90 gyerek között már 30 alsó­tagozatos van. Mert míg csupán felsőtagozatosok be­fogadására futja, az bizony még csak „a hátrány felé­nek” leküzdését jelenti. pai emberek? Arról az egy­kori virilistáról, amolyan bácskai nábobról mesélik, akinek O-betűvel kezdődött a neve. Nem tudott írni. Hogy legalább a nevét ké­pes legyen odakaparni, megegyezett a tanítóval, hogy két akó borért erre megtanítja. Nekiültek. De már az első bötűnél akadó- zott a tudomány, pedig a bor is ott volt kéznél. A tanító pedig emelte a po­harat kínjában, szép nagy karíwel a szájáig. Aztán mutatta a görbületet: „Lát­ja, ez az O-betű. Most már nem felejti el?” Tóth István Utolérni a várost... Cipőexport Az Alföldi Cipőgyár há­rom gyáregységéből már­ciusban tőkés exportra előreláthatóan 26 ezer pár cipőt szállítanak, míg a szocialista országokba — főként a Szovjetunióba — 36 ezer pár Alföldi-cipőt indítanak útnak. Ma már természetes az a törekvése a falusi lakosság­nak, hogy életszínvonalban, lakáskultúrában és egy sor más dologban utolérje a városon élő ember nívóját. Ezt a törekvést segíti a községfejlesztési alap is. Amióta a lakosság tudja, hogy a befizetett adónak jelentős része közvetlenül is elősegíti a kommunális létesítmények megvalósítá­sát, szívesebben adózik, sőt jelentős társadalmi munká­val is hozzájárul faluja szé­pítéséhez, korszerűsítésé­hez. Épülünk, gazdagodunk Jelentős állami támoga­tással — úgy, hogy itt is besegített a községfejlesz­tési alap — korszerű tan­termek, pedagóguslakások, klubok, művelődési házak, orvosi rendelők és lakások, tűzoltószertárak és autó­buszvárók épültek fal- vainkban. Számos faluban megoldó­dott a belvízrendezés, és ha lassúbb ütemben is, de egyre több község fölött Iskolába, üzletbe, italboltba törtek be M i változást hozott a kollégium a felnőt­tek szemléletében? Ma már senki sem érvel így a tanyán: „De kérem, ne vegyék el a gyerekün­ket! Mit csinálunk a sok jószággal?” A tanyai gye­rek megszűnt „termelőesz­köz” lenni, de a tanyai jó­szágállománnyal sincs baj. Ahol kint laknák. A csaikássori iskolába 1958-ban még 120—130 gye­rek járt Ma tizenegy idős házaspár él azon a tájon. A többiek beköltöztek. Hogyne, amikor a gyerek, aki első időkben alig várta a szombatot, hogy repül­hessen a tanyára és hétfőn sírva jött vissza, néhány félév múlva már vasárnap­ra se iparkodott kimenni: „Se villany, se vízvezeték, se tévé odakint.” Aztán aki a kollégiumban evett elő­ször életében rántottát, ké­sőbb az otthoniak megrö­könyödésére csak kessel- villával volt hajlandó enni odahaza is. De főként a tanulmányi átlag. Jobb a kollégisták átlaga a járást kollégiumi átlagnál, de az itthoni is­kolai átlagnál is! A szak- rendszerű oktatás, az ok­tatás és nevelés kitűnő összhangjának eredménye. Tanyai gyerek elvétve ta­nult tovább azelőtt. A most végző 14 nyolcadikos közül — kollégistákról van szó — hatan középiskolába men­nek tovább, nyolcán ipari tanulónak. Valaki megjegyezte, mi­kor megindult, a tanyai kol- légiumialao-akció: „Kár volt úgv sietnünk. Mennyit küszködtünk, míg önálló kollégiumunk lett. Lám, most mi is az alaoból.. A következő pillanatban saját magát nevette ki. — Semmi pénzért nem lehet adni. amilyen fórban mi vagyunk már. I gaz ez a továbbiak­ban is. Kétszer ad, aki gyorsan ad az alapba. Nem mindegy, hogy egyetlen kollégium is két év múlva, vagy nyolc év múlva énül fel valahol. ... Tudják, mit emleget­nek a régi világból a tom­Elítélték a vándorló bűnözőket Szerencsére ritka az olyan ember, aki különösebb „be­vezető” nélkül, szinte egyik napról a másikra úgy ha­tároz, hogy élete további részét csavargással tölti. Egy szép májusi napon így határozott Tatabányán a 31 éves Slemmer Lajos segéd­munkás és 26 éves társa, Gergely Sándor, ugyancsak segédmunkás. A két fiatal­ember a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat­nál dolgozott, s már megis­merkedésük pillanatában rájöttek, hogy sok rokonvo­nás van bennük. Így pél­dául egyikőjük sem szere­tett dolgozni, úgy ismerték őket, mint fegyelmezetlen, hangoskodó embereket. Vi­szont mindketten mértékte­lenül és szinte állandóan ittak, megjárták a börtönt is — Gergely kétszer, Slem­mer egyszer. A múlt év májusában nagy ivászatba kezdtek, s ekkor határozták el: csava­rogni fognak. Ezt azért is könnyen tehették, mert pél­dául Slemmert fegyelmileg küldték el a vállalattól, ahol megverte munkaveze­tőjét. El is indultak. Pén­zük nem volt, tehát vala­mit tenniük kellett. A sik­lósi járáshoz tartozó Kéme­sen az általános iskolába törtek be, ahonnan magne­tofonnal, diavetítővel tá­voztak. Később Dunapataj- ra értek, s az ÁFÉSZ ve­gyesboltját látogatták meg — persze záróra után: kon- zerveket, italárut loptak. Kecskemét felé haladva Ballószögön követték el újabb betörésüket: a ve­gyesboltba hatoltak be. Mi­vel senki nem zavarta őket, kényelmesen megvacsoráz­tak a polcokról, a raktár- készletből, majd egy zsákot tömtek meg élelmiszerrel és itallal, cigarettával stb. Ez a „zsákmány” több, mint hatezer forintot ért. A kö­zelben egy elhagyott tanya padlására vitték, s odatér­tek vissza időnként. Betö­réseiknek azonban ekkor már híre volt a bűnüldöző szerveknél, s csupán Helvé» cián, az italboltba való be­törést tudták még elkövet­ni, aztán elkapták őket. A Kecskeméti Járásbíró­ság nemrégiben született ítéletével Slemmer Lajost három és fél évi szigorított börtönre, Gergely Sándort pedig négyévi fegyházra ítélte. Ugyanakkor mind­kettőjüket kényszerelvonó kezelésre kötelezte. Az íté­let meghozatalánál a bíró­ság súlyosbító körülmény­ként vette figyelembe, hogy mindkettőjük visszaesőként és bűnszövetségben követte el cselekményét, amellyel a társadalmi tulajdonban okoztak kárt. G. S. csillog a hidroglóbusz, i azt jelenti, hogy abbai faluban már egészsé ivóvizet fogyaszt a lakos és az új lakások fürdős báit is léhet használni. Hosszan lehetne toví sorolni mi mindenben v tozott — hasonult a vá séhoz — a falu külső ki és belső tartalma. Csak az ésszerűség határa De szólni kell arról hogy jó néhány községi rosszul értelmezik a vár szinthez való közelíti Magyarán: többet akarn mint ami az adott körüli nyékhez képest — de t latilag is — szükséges, v; ésszerű. Így épült néh( — alig egy-két ezer lel számláló — községek! gimnázium, amelyeket óta az elégtelen szaktai és az egyre kevesebb d miatt be kellett zárni T méreteztek művelődési ! zakat is. ahol a heti ! filmvetítésen és az évi i hány rendezvényen ki' nem történik ' semmi A1 termelőszövetkezet. an lyik a közös istállók me 12 embernek egy félrr Hóért olyan korszerű fi dót, öltözőt építtetett, ai egyik-másik városi üzem megirigyelhetne. A körmendi példa Törött fogsorát soron kívül gyorsan javítja a Bajai Fogtechnikai Vállalat. Péter Pál u. 7. 282 De van olyan tsz lamely tagjainak a szocls helyzetén való segítést legnemesebb értelemben városi szintig, sőt annál n j gasabbra emelte. Megi demli ez a közös gazdas hogy ideírjuk a nevét: körmendi Vörös Csil. Tsz-ről van szó. Ebben a szövetkezetber 'családos “ anyák — az Iámtól kapott segélyen —; -minden gyermek ut plusz száz forintot kapni Ezenkívül minden gyei után 10 eszmei (10 ón munkanapot írnak jóvá i szűkre egy évben. Ez : jelenti, hogy akinek péld; öt gyermeke van, a kő lező 180 munkanap hely csak 130-at kell teljesíti ahhoz, hogy háztáji föli kapjon, s évi fizetett s; badságot. Hasonló embi séggel támogatják itt a 1 öregedett nyugdíjas va járadékos tsz-tagokat is A körmendi Vörös Cs lag Termelőszövetkezetb így az az érdekes eset á elő. hosv a tsz-tag mám gyermekenként 50 forint magasabb. családi pótlék élveznek, mint azok, ak havibérben dolgoznak, s ipari dolgozókéval hason elbírálásban részesülne Végül a vezetőség, illet a közgyűlés úgy döntő hogy a havibéresek is ka [janak tsz-kiegészítés; ugyanannyit, mint a te melőszövetkezeti tagok. Közelítés, közelség Kalocsavidéki Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat eladásra kínál: 1 db hidraulikus tengelykapcsolót (automata sebességváltót) Mercedes személygépkocsihoz Érdeklődni lehet: Kalocsa, Paprika u. 1. Telefon Ügyintéző: Mayer József. 11. 1037 Talán mondani sem ke hogy ez a község — és bei ne a termelőszövetkezet ■ helyes úton igyekszik a y jrosi szint megközelítéséi Egyébként a reális; gondolkodó falusi ember jól tudja, hogy minden vi natkozásban soha nem 1 hét utolérni a várost. Nin is rá szükség, mert ha [városi életszínvonalat éléi viszonylag kulturált kö; övezetben élő falusi embei nek még valami hiányérzi te van. gépkocsival vág más közlekedési eszközzi — könnyen beutazhat a les közelebbi városba, mii ahogy ezt ma — már ki lön ősén a falusi; értelmisi isiék közül sokan — meg teszik, D. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom