Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-12 / 61. szám

PETŐFI SÁNDOR: Jövendölés „A kőtélén Alföld szülötte 99 »Mondád, anyám, hogy ál mainkat Ejente festi égi kéz; Az álom ablak, melyen által Lelkünk szeme jövőbe néz. Anyám, álmodtam én is egyet, Nem fejtenéd meg, mit jelent? Szárnyim nőnének, s átröpültem A levegőt, a végtelent.” fiacskám, lelkem drága napja, Napomnak fénye! örvendezz; Hosszúra nyújtja élted isten, Almodnak boldog titka ez.’ — Es nőtt a gyermek, lángra lobbant Meleg keblén az ifjúkor, S a dal malasztos' enyh a szívnek, Midőn hullámzó vére forr. Lantot ragadt az ifjú karja, Lantjának adta érzetét, S dalszárnyon a lángérzemények Madárként szálltak szerteszét. Égig röpült a bűvös ének, Lehozta a hír csillagát, Es a költőnek, sugarából Font homlokára koronát. Ve méreg a dal édes méze; S mit a költő a lantnak, ad, Szivének mindenik virágba, Éltéből egy-egy drága nap. Pokollá lett az érzelemláng, Es ő a lángban martajlék; A földön őt az életfának Csak egy kis ága tartja még. Ott fekszik ő halálos ágyon, Sok szenvedésnek gyermeke, S hallá, mit a szülő bús ajka Kínjának hangján rebege: ;Halál, ne vidd el őt karomból, Ne vidd korán el m fiút; Soká ígérte öt éltetni Az ég... vagy álmunk is hazud? .. '„Anyám, az álmok nem hazudnak; Takarjon bár a szemfödél; Dicső neve költő-fiadnak, Anyám soká, örökkön él.” Szeberényi Lajosnak küldött, 1843. március 5-én ; keltezett leveléhez mellékelte Petőfi Az első dal és j a Jövendölések című költeményeket. Mindkét ver-! set Kecskeméten, a nyomorúság árnyékában írta. Az ifjú ember már dacos öntudattal szól a most; közölt versben elhivatottságáról — a Jogakadémia j diákjai már a jövő nagy emberének kijáró tiszte- j lettel övezték, ünnepelték a munkahelyén kevéssé < becsült, kopott ruhájú Petőfit. A halálvágy, az igazságtevő időmotívumok még a kor hatását mutatják. Petőfi ezekben a napokban j választott véglegesen életpályát. Már a költészettől; várjá, hogy „dicső neve" örökké fennmaradjon. 1843. februárjában „keletkeztek” a Kakasszóra haj- ! nal ébred és a Jön az ősz című népdalszerű költe- ményeik. Egyiket sem vette föl később kötetébe. A mostani kalocsai mú­zeum közelében levő haj­dani uradalmi épülétek egyikében látta meg a napvilágot 1822. március 14-én Szabd József; a földtani tudományok ta­lán legnagyobb magyar egyénisége. Kitartó tanulás Életének első 15 esz­tendejét töltötte az érse­ki székhelyen, itt végez­te elemi és középfokú ta­nulmányait. Már korán kitűnt éleselméjűségével és szorgalmával. Egészen fiatalon irat­kozott be a pesti egye­temre, ahol filozófiai és jogi stúdiumokat folyta­tott- Gondolta-e akkor valaki, hogy a „kőtélén Alföldi szülöttét”, a hu­mán tudományokhoz vonzódó Szabó Józsefet az utókor kiváló geoló­gusként tartja számon, aki otthonosan mozog Európa nagy hegységeiben. Ki tudja; hogy merre vezetett volna a hajdani kalocsai diák életútja, ha 1841-ben nem helyezik joggyakorlatra Selmec­bányára. Csillapíthatatlan tudás­szomjával magyarázható, hogy hamarosan a Bá­nyászati Akadémia nö­vendékei között találha­tó. Rövidesen mérnöki képesítést szerzett. Köz­ben — szinte mellékesen — sikerrel teljesítette az ügyvédi vizsga követel­ményeit. Huszonnégy éves és már három diploma tulajdonosa. Csábító külföldi ajánl»-’ tok ellenére Magyaror­szágon maradt, pedig itthon csak segédtanári fizetésből tarthatta fenn magát. Közben állandóan tanult. Járatos volt a fontosabb európai nyel­vekben és 1851-ben böl­csészettudományi doktori címet is szerzett. Negyvenéves korában Magyarország legjobb rnineralógusának tartják és megkapja egyetemi ta­nári kinevezését. Nála alkalmasabb embert az ásványtani tanszék veze­tésére nem találhattak volna. Sajnos, idehaza akkori­ban ä reáltudományokat eléggé elhanyagolták; Szabó József azon keve-s sek közé tartozott, akik meghallották a „kor sza­vát”. Életrajzírója, Va­dász Elemér akadémikus, így jellemzi: „népünk felemelésére, ipari és mű­velődési fejlesztésére tö­rekedett, a természettu­dományos alapozottságú, haladó szellemű polgári értelmiség vezető szere­pével, lassú, folyamatos fejlődéssel.. Munkakörének hála ettől kezdve elsősorban a geológia tudományá­nak gyarapítására for­díthatta idejét. Legnagyobb tudósaink egyike Korszerű gondolkodás A szabadságharc ne­héz hónapjaiban maga Kossuth Lajos nevezte ki a pénzügyminisztérium bányászati osztályához. Hamarosan fontos fel­adatot kapott. A lőpor­gyártáshoz szükséges sa­létrom „magyarországi előjöveteléről” kell tájé­koztatnia a kormányt. Gyorsan feltérképezte a hazai salétromtermelő he­lyeket. Világos után ő is ke­nyér nélkül tengődik: Szinte évenként publi­kálta tanulmányait. Egy napilap szűkös terjedel­me csak a legfontosab­bak említését teszi lehe­tővé. A vulkáni képződmé­nyekkel kapcsolatos ta­pasztalatait több művé­ben összegezte és újsze­rű — lényegében azóta is elfogadott — elméletet dolgozott ki az úgyneve­zett trachit kőzetek ke­letkezéséről. Egyik meg­'atJ Balanyi Károly: Kompozíció. alapítója a neotektorr nak, azaz az újabb! és jelenkori földkér: mozgások tanának. A jelenségeket mir összefüggésükben sze: lélte és e felfogás- mintegy megelőzte kor „Mentői részletesebb: művelünk valamely tu dományt, annál inkább kitűnik annak beszövő- dése más tudományágak­ba... Ismeretes, hogy a tájék geológiai viszo­nyai az ember foglalko­zását, sőt a népek köz­gazdászaiét, fejlődését befolyásolják és ennél fogva felhíva érzem ma­gamat ez alkalommal kitérést tenni azon ka­pocs ecsetelésére is, mely- lyel a geológia és köz­egészségi és földmívelési viszonyokhoz fűződik” — írja egyik munkájában. Élete delén a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta é- csakhamar e nagynevű intézet elnökségében í helyet kapott Több kü’ földi ‘tudós társaság f jezte ki részvétét 18P ben bekövetkezett hal Iákor. Érdemeit, munkálkod' sának jelentőségét na- jainkban sokan Eötv Lorándéhoz hasonlítják. Szülővárosa évtizede- mulasztást pótolt azzal hogy utcát nevezett el, talán legnagyobb szülöt­téről. Ideje lenne annak is, hogy márványtábla jhirdesse emlékét *** H*****.., Heltai Nándor ß^K 5jtDGQOOTLACS Egy nép sorsának, életének, történelmének, harca­inak egészét látni: mindig gyönyörű élmény. S ezt nem tehetjük kizárólag csak a történelem kalauzolá­sával: egy-egy nép kultúráját is ismernünk kell. Ha a népiélek sajátosságaira, jellemző vonásaira is figyelni akarunk, jó eszköz erre az irodalom, a líra tanulmányozása. A Magvető Kiadó (közösen az uzsgorodi-tmgvári Kárpáti Kiadóval) most hatszáz oldalas, nagy formá­tumú kötetben megjelentette az Ukrán költők című antológiát Ebben a századok alatt született nép- költészeti alkotások: dumák, históriák énekék és da­lok mellett az ukrán műköltészet gazdag anyagából válogatott a szerkesztő, s így mintegy száz költő, számtalan névtelen alkotó műve kapott helyet a kü- tétben. Az antológiát lapozva, a verseket ízlelgetve két ’do-> log tűnik különösen az olvasó szemébe: Az egyik, hogy milyen sok a rokonvonás tartalmi, tematikai, hangulati vonatkozásban a mi költészetünkkel; a má­sik, hogy mennyi tehetséges alkotót szültek az ukrán történelem századai, akiket — néhány kivételével — nem ismer a világ; Az ukrán népköltészetről Maxim Gorkij, az orosz lélek kitűnő ismerője így vallott: »Ukrajna népkölté­szete — a szépség apoteózisa.” Lvnacsarszkij pedig így emelte magasra ezt a művészetet: „Az ukrán ze­ne és költészet a legdíszesebb és legillatosabb ág a világ népművészetének fáján”. A természet: az állatok, növényék, erdők, hegyek, felhők, csillagok szeretete; az emberi kapcsolatok: barátság, szerelem, családi élet; a sokféle harcok: háború, vetélkedés a hétköznapokban, küzdelem a természettel; s a legámyaltabb emberi érzések, gon­dolatéi mind-mind fellelhetők a Vétsek soraiban. Ukrán költők öröm és reménykedés, fájdalom és lemondás, lelke­sült harci kedv, borúlátó kedvetlenség: megannyi kü­lön színt, árnyalatot, rejtelmes-titokzatos hangulati és érzelemgazdagságot kölcsönöz a kötetnek. És mennyi életszerűség, szín, hangulat! Mennyi gaz­dagság a népélet, népiélek bemutatásában, művészi hitelű kifejezésében! Mennyi alkotó erő, elszántság! A műköltészet H. Szkovorodával kezdődik. (1722— 1794) aki jellemző módon —, jelképesen a szabadság-» ról énekel, s versében azt az aranynál is értékesebb­nek tartja. Az ukrán költészet fénykora a XIX. század volt. Az »ukrán Petőfi” Tarasz Szevcsenko kitűnően öt­vözi műveiben a lelke húrjain átszűrt legbelsőbb, legmélyebb érzéseit, a nép sorsával, s a természet ki­meríthetetlen szépségeit a kegyetlen és lelket feleme­lő harcokkal. Ivan Franko, a másik ukrán klasszikus a Földet „mindent megszülő” anyának mondja, ő, aki életében „bolyongott, küzdött, tűrt”, s aki szabaddá vágyott tenni a világot”, ő, aki a „hóprémes végtelen ugarhoz” fohászkodott hogy adjon néki „szabad teret és aka­ratot”, hogy legyen ereje elfutni a fájdalma elől, mely „szüntelen a szívébe mar”. A mi Petőfinkkel ro­konítható. A harmadik „nagy”: Leszja Ukrajinka könnyeden vidám, játékosan vonzó, és hetykén fiatalos, az ifjú Csokonait és a „csodagyerek” Rimbaud-t juttatják eszünkbe versei. Erőt adó, zsongitó, fájdalmat adó, bút felejtő az olvasása, — igazán méltán lehetne ismer­tebb hazánkban ő is. Sokáig folytathatnánk még a sort. Az elégikus hangvételű Makovejtől kezdve a szimbolikus Voroni- jon, a patetikus Oleszen, a mindsnség titkait kutató Ticsinán át egészen a modernül balladás Ivan Ura­csig, és másokig, akiknek tehetsége, s műveik művészi hitele megérdemli a figyelmet A fiatal — ma még élő — Dracs számára a költé­szet „boldog szédület”, „csóvás Tűzmadár”, amely ar­ra kell, arra jó, hogy nevessen és jóságra tanítsa a költőt. Az antológia tekintélyét a rangos mfifordítőgárda is növeli. Közülük itt csak néhányat említünk meg: Weöres Sándor, Rab Zsuzsa, Képes Géza, Devecsert Gábor, Rónay György, A tanulmány igényű utószó és az életrajzi jegyze­tek a szerkesztő Karig Sára munkáját dicsérik. Hibát . keresve — mint annyiszor — a feltűnően alacsony (ezer-négyszáz!!) példányszámot kifogásolhatjuk. En­nél a látszólagos apróságnál érdemes lenne hosszab­ban elidőzni. Ez a szám minden bizonnyal egy élőit ’- letet hordoz magában, mely sok egyéb területen H érezteti még hatását Arról van szó ugyanis, hogy e kelet-európai irodalmak-művészetek sokak fe5-' nem váltanak még eléggé „európaivá”, a világhírt színvonlát, valmint a termékenyítő hatást tekintve. E kötet —• remélhetőleg — segít gyengíteni ezt előítéletet . ■ ritiVhí i 1 ­m ........ • Varga Mih <’ ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom