Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-09 / 33. szám

«. olds! 1972. febrnár t. sserds Munkásmozgalmi veterán a fiatalok között Az elmúlt hét végén kedves vendég látogatott el a REMIX tiszakécskei gyáregységének KISZ- alapszervezetébe. A fiata­lok nagy szeretettel fogad­ták Bállá Mihály bácsit, a munkásmozgalom vete­ránját. Az ünnepélyes tag­gyűlésen a párt régi har­cosa jelenlétében tizenöt új KISZ-tag tett fogadal­mat Ezután a fiatalok kéré­sének eleget téve Mihály bácsi elmondotta az éle­te történetét, s azt, hogy hadifogsága alatt a Szov­jetunióban ismerkedett meg a kommunista eszmé­vel. A KISZ-esek nagy ér­deklődéssel hallgatták hogy Bállá Mihály, mint a ti- j szakécskei direktórium el­nöke, milyen intézkedése­ket tett a Magyar Tanács- köztársaság alatt Ekkor ismerkedett meg Szamuely Tiborral is. Az ünnepség végén a fiatalok ajándékot adtak a vendégüknek, aki kedves, baráti szavakkal búcsúzott el tőlük. Válaszolnak az illetékesek December 2-i számunk „Olvasóinké a szó” rova­tában közöltük F. G-né kecskeméti lakos panaszát ígéret van, tolóüveg nincs címmel. Olvasónk kifogá­solta, hogy a kecskeméti Rákóczi úti bútorüzletben 1970. január 15-én vásárolt A—66-os típusú kombinált garnitúrához tartozó könyvszekrény két toló­üvege törött volt, s bar e hibát azonnal jelentette a boltban, az új üveget még 1971, november végéig sem kapta meg. A panaszra a Bács-Kis- kun megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat igaz­gatója, Gergely Miklós le­vélben válaszolt Mint ír­ta, a vásárló jogos rekla­mációjának rendezése azért vett több mint másfél évet igénybe, mert a bútorüzem sorozatosan elutasította a tolóüvegek szállításával kapcsolatos megrendelése­ket Sajnos, nem vállalták a pótüvegek legyártását — szerződéses kötelezettsége­ikre hivatkozván — azok a szolgáltató vállalatok sem, amelyeknek az ilyen egyedi darabok előállítása is feladata egyebek között A sok-sok eredménytelen Íj konzervkészílmények Február közepén megje­lenik a boltokban a Buda­pesti Konzervgyár legújabb terméke, a 15 dekagram­mos májkonzerv, amely új ízzel gazdagítja a választé­kot A másik újdonság a félkilogrammos löncs- disznóhús. ez előrelátható­lag az első negyedév végén kerül forgalomba. A gyár­nak az NSZK-ból importált új töltőgépsora egy perc aiatt száz dobozt képes megtölteni. Erről a gépsor­ról kerül le a saját lében főzött konyhakész sertés­húskonzerv is. de erre egyelőre hazai igény nincs, Csehszlovákiában viszont szívesen vásárolják. A Bu­dapesti Konzervgyár az idén forgalomba hozza a kökényszörpöt és üdítőt, a cukorbetegek számára pe­dig a diétás meggylét és meggyszörpöt is. Kilátás az Eiffelről Franciaországi levelezőlapok IV. Művészeti központ?... A Párizsban megjelenő L’officiel des spectacles cí­mű hetilapot, a francia fő­város műsorkalauzát lapoz­gatva az embert könnyen elfogja az irigység. Nem a benne feltüntetett program- ajánlatok sokasága bosz- szantó, hanem az, hogy Bu­dapesten nincsen hasonló szempontok szerint összeál­lított, teljességre törekvő kiadvány. A huszonöt ál­landó múzeum gyűjtemé­nyének felsorolását a szín­házi kalauz követi. Elöl a neves Opera-comique, majd a többi híresség. A Hu- chette immár tizennegyedik éve ugyanazt a színművet, Ionesco Kopasz énekesnőjét játssza, a Mouffetard „zsebnézőtere” előtt Jarry képtelen vígjátéka az Ubu király nevetteti a nézőket. A két meztelen darab, melynek színészei Ádám- kosztümben játszanak, a Hair és az Oh Calcutta pénztáraiban már jó előre minden jegy elkelt... A hu­szonkét színház közül egyetlenegy műsorán szere­pel klasszikus darab; Cse­hov A kutyás hölgy-ét tün­teti fel a címlap. Harmincegynéhány kü­lönböző alkalmi kiállítás szerepel a füzetben. Marcel Proust, Miro, Delacroix éle­tének dokumentumai, iráni, korakeresztény, iszlámi művészeti gyűjtemény so­rakozik egymás után és egy magyar kiállítás: „Gyerme­ki foglalkoztatás és népi hagyományok Magyaror­szágon” — a Pedagógiai In­tézet galériájában. Szerte a városban pedig még sok kicsiny, névtelen kiállítóterem gyűjti össze a világ szinte valamennyi or­szágának művészeti képvi­selőit. Többnyire homályos, rosszul megvilágított helyi­ségek. Kirakatuk inkább ócskás boltra, mintsem mű­vészeti galériára emlékez­tet — nem hiába a pop irányzata uralja a divatot. Eltűnt a képzőművészeti forma, a jelentés — ezt ta­lán már tudomásul is vet­„Egy köznapi szobor” tűk az absztraktok óta. Napjaink legmodernebbjei azonban száműzték már a harmónia, a szerkezet nyo­mait is, mely még a legel- vontabb képeket, szobrokat is jellemezte. Ismeretlen rendeltetésű, eredetű; a va­lóságban nem is létező ma­tériák jelennek meg a tár­latokon, ragasztóval kemé­nyített zsákszövetdarab, alaktalan fa, gipsz, mű­anyagtárgyak, dróthálók, rozsdás, formátlan leme­zek ... És ami talán a legmeg­lepőbb, vevő is akad rá­juk. Amerikaiak, németek, gazdag erszényű skandiná­vok vásárolják, hogy for­matervezett, üveg-, bőr-, műanyag és téglaborítású, lakásuk fárasztó és gépies egyformaságát egy kissé .különlegessé” tegyék. Megvásárolják — nem is kis pénzért e különös és kifejezetten csúnya tárgya­kat. alakzatokat — és oly gonddal fuvarozzák el messzi otthonukig, mintha pótolhatatlan,' felbecsülhe­tetlen értékű klasszikus festményt vagy porcelán szobrot vinnének magukkal. A kor. a társadalom be­tegségének tünete ez a mű­vészet?... Vagy inkább a fogyasztói társadalom giccsáradatával dacolva in­kább az ellenállást és a minden tagadást . választó művészek végső bástyái ezek a galériák?... Ez is — az is. Néhány dolog azonban bizonyos. Üzletnek nem rossz, mert a polgár­ság megvásárolja — és ez jólétet • biztosít az alkotók­nak is. A Televízió is be­mutatja az alkalmi tárla­tokat. és habár a kommen­tárok gúnvosak — a leg­jobb reklám mégis a kép­ernyő. Kutyák és emberek? próbálkozás után végül egy nagykőrösi kisiparos végezte el a munkát, s a két tolóüveget még de­cember első felében átvet­te a vásárló. Törött lábon sorban áll­va címmel közöltük Sz. J. kecskeméti lakos panaszát december 11-én. Levél­írónk bírálta a megyeszék­hely SZTK-rendelőjének azt a dolgozóját, aki go­rombán viselkedett A panaszt dr. Zonda László, a megyei kórház rendelőintézetének igazga­tó-főorvosa kivizsgálta. Megállapítása szerint a le­vélíró november 24-én a déli órákban jelentkezett 13 hónapos kislányával a sebészeti szakrendelésen, ahol azonnali orvosi segít­séget kért Az asszisztens- nő erre azt felelte, legye­nek kis türelemmel, amint befejezik a bent levő tö- réses sérül ésű asszony ke­zelését, rögtön következ­nek. Így is történt S a probléma ekkor kezdődött, ugyanis a csöppség meg­vizsgálását mindkét szülő végig akarta nézni. A szű­kös helyiség ezt nem tet­te lehetővé, így az orvos és a nővér udvariasan felkérte az apát, hogy vá­rakozzék a folyosón. Sz. J. emiatt megsértődött, felháborodott, s becsapva az ajtót távozott Ennyi a történet, mely után nem nehéz eldönteni, hogy ki viselkedett megbotránkoz- tatóan, gorombán... Vé­gezetül az igazgató-főorvos ' ismét megerősítette, hogy a rendelőben minden eset­ben soron kívül részesítik orvosi kezelésben a gyer­mekeket és a várandós anyákat. December 28-án jelent meg Kovács István helvé- ciai lakos panasza „Árdrá­gítás a javából” címmel. Olvasónk szóvá tette, hogy a városföldi Petőfi Tsz de­cember 11-i ifjúsági bál­ján borsos összegért áru­sították az üdítő és sze­szes italokat. Az észrevételre a közös gazdaság párttitkárának, elnökének és KlSZ-titká- rának aláírásával érkezett a válasz, melynek lénye­ge a következő: az emlí­tett ifjúsági rendezvény jótékony célú volt. A be­vétel zömét ugyanis a he­lyi úttörök Télapó napi megajándékozására, vala­mint a tanyasi iskolák vil­lamosítási akciójához tör­ténő hozzájárulásra fordí­totta, a többi összegből pedig sportfelszerelést vá­sárolt a KISZ-szervezet, amelynek tagsága egyhan­gúlag döntött az italárak felemeléséről. És íme a hivatalos árjegyzék: egy pohár jaffa 4, fél deci rum 5,50 forint, az üveg sör pedig 6 forint 50 fil- lérba került NEM SZABAD minden butaságon felháborodni, s ezért azt hittem, hogy elfe­lejtettem, mert el akartam felejteni azt a kis történe­tet, amit nemrégiben dlvas- tam a dohányosokat meg­harapó tündéri kiskutyáról, j Az éjszaka azonban verej- téliben úszva ébredtem: azt álmodtam, ez a bizonyos tündéri kiskutya leharapta a mutató- és középsőujja- mat, amelyeket leginkább átitatott az engem amúgy is jellemző nikotinbűz. Regge­lig az ágyban forgolódva próbáltam rájönni: miért nem tetszik nekem ez a bi­zonyos eb, s miért okozott lidérces álmokat Nem, nem azért, mert nem szeretnék leszokni a dohányzásróL Tudom én azt hogy ez kellemetlen szokás, s másoknak, de el­sősorban magamnak okozok vele felesleges kellemetlen­ségeket Bár lenne erőm el­dobni az utolsó cigarettát. De hát nincs, ilyen vagyok — több millió társammal együtt — mit lehet tenni? Biztos vannak, akik el sem tudják képzelni, miképpen állhatja meg valaki a rá­gyújtást. Ezen vita lehet köztünk, sőt akár elméleti egyetértés is, de gyakorla­tilag akkor is különbözünk egymástól. Viszont, ha egy bizonyos aranyos kiskutyát is bevonunk az emberek közötti ügyek elintézésébe, már egészen másról van szó. EMLÉKSZEM én arra a világra, amikor emberek különböző csoportjait em­berek más csoportjai kü­lönlegesen idomított ku­tyákkal üldöztek. Ezek az okos kis állatok — persze akadt köztük borjúnyi far­kaskutya is — szétharap­ták annak a torkát, aki máshonnan származott, vagy más politikai nézete­ket képviselt, mint az, aki idomította. Igaz, szó sem volt akkor még a kutyák és az emberek közötti viszony­latokban a dohányzásról, de hát — s ezért a lidérces álom — akadnak emberek, akik jobb híján az általuk helytelenített cigarettázás ellen vetik be a kutyát. És bizony akadnak emberek, akik bármiféle viták és problémák elintézésére a legcélra vezetőt bnek mind­járt olyan eszközöket java­solnak, amelyeket azokból a bizonyos régi időkből is­mertek meg... Megjelennek a hosszúha­jú fiatalok az utcán. S azonnal néhányan, akik a mai világ hívének hiszik magukat, mindjárt javasol­ják: meg kell nyírni ezeket a hosszúhajúakat. Csak bíz­zuk rájuk, ők majd elintéz­nék. Majd szégyellik magu­kat ezek a taknyosok, ami­kor tar fővel fognak sza­ladgálni. De miért kell va­S' Uj mértékegységek Angliában Az angol kormány hét­főn „zöld lámpát” adott a méternek, a liternek, a grammnak, a köbcentimé­ternek. A metrikus rend­szert az Egyesült Király­ságban érvényben levő mértékrendszer helyett fo­kozatosan fogják bevezet­ni. A Közös Piacba készülő angol kormány fehér köny­vet adott ki, amelyben megmagyarázta, hogy a hagyományokat fel kell ál­dozni az ipari és export- érdekekért. Az új mértékegységeket a közlekedésben nem al­kalmazzák. Az oktatásügyi hatóságok helyileg döntik el, hogy az átmeneti idő­szakban melyik rendszert tanítsák. A pint és a liter egy darabig békésen egy­más mellett élhet. A sör­ivó angolok megnyugtatá­sára közölték, hogy egy kocsmában csak egyféle rendszert szabad alkalmaz­ni. lakinek kopaszon szégyell­nie rnagát? S a kopaszság, hogy lehet büntetés? Nem új dolog ez, már a közép­korban is ismerték a meg­szégyenítésnek ezt a mód­ját S amikor Európában felszökött a szögesdrótter- melés, a szögesdrótok mö­gött általában lekopaszítva éltek az emberek. És mit lehet tenni a tás­karádiók ellen? ITT IS VOLTAK ■ bizo­nyos javaslatok. Nem azon töprengtek, miként lehet csendét biztosítani bizonyos helyelven, hanem azon, m. képpen lehet bosszút állni azokon, akiknek kedvük te lik a rádiózásban. Tel: mit kell tenni? Kitiltani rádiót Meg aztán lehető. . elkobozni tőlük a készül két. Mások szerint az sem ártott volna, ha pofonokká! intik őket rendre. Ami pe­dig a pofonokat, a verést illeti, ez is újra és újra sze­repel a javaslatok között. Mert mit kell tenni azok­kal, akik autóstoppal vág­nak held az útnak? A saját szememmel olvastam — va­laki javasolta, aki azt hitte, ezzel jót tesz a mi vilá­gunknak — adni kell nekik két hatalmas pofont, s ha­za kell toloncolni őket a szüleikhez. S ha története­sen a szüleik tudtával in­dulnak autóstoppos útra? Akkor be kell menni a szü­lők munkahelyére, s meg kell nézni, ott vajon tud­nak-e arról, hogy dolgozó­juk kettős életet él. Micsoda indulatok feszül­nek sokszor egy-egy jelen­téktelen ügy kapcsán! Mennyien vannak, akik a saját előítéleteik rabjai, s ezt társadalmi állásfogla­lásként igyekeznek elfogad­tatni! S még több azoknak a száma, akik a nekik eset­leg joggal nem tetsző jelen­ségeket eltúlozzák, s aztán meg nem engedhető eszkö­zök „bevetését” szorgalmaz­zák. S mert ezek az eszkö­zök ma már elfogadhatat­lanok,: tehetetlenséggel vá­dolják a „nem intézkedő- ket”. Hallottam már pél­dául olyan véleményt is, hogy meg kell nézni, ma­radhat-e igazgatói beosztá­sában az oiyan ember, aki­nek fia — egy labdúzás kö­rüli vita kapcsán — lehü- lyézte a szomszéd nénit. Távol áll tőlem, hogy a gyerekeket az idősebbek iránti tiszteletlenségre bíz­tassam, de köztünk szólva elképzelhetőnek tartom, hogy az apa ennek ellenére kitűnő igazgató, még ha a kifejezés erő3 is volt... Jobban szeretem azon­ban, ha mégis csak tartóz­kodunk az erős kifejezések­től, de ez a tartózkodás le­gyen kölcsönös. A magam részéről nagyon szeretem a kutyákat, de eszembe sem jut az ebtartás betiltását követelni. Pedig ami azt il­leti, például városban a ku­tya bizony nem a legegész­ségesebb az emberi környe­zet számára. Cserében vi­szont kérem; lehetőleg még tündér! kiskutyákat se ta­nítsanak arra, hogy harap­ják rr/.g a dohányosokat. Még akkor sem. ha végül is ezt nem engedik meg ne­kik, mert szájkosáron tart­ják őket. Ezt a szájkosarat ugyanis le lehet venni, ha egyelőre nem is szabad. Én pedig szeretnék továbbra is nyugodtan aludni, és nem arra ébredni, hogy verej­tékben úszom, valami ször­nyűt álmodtam, mert me­gint eltúlzok valami buta­ságot. —r —n

Next

/
Oldalképek
Tartalom