Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 31. szám

I Alda) 1972. február «. márna» Lakótelepeket vajúdó tanjavllápf Előzetesen egy rövid me­ditáció: Társadalmi helyzetünk új kérdéseinek megfogal­mazásakor többnyire fel­tevésekre vagyunk utalva. Főleg akkor, ha spontán, nem irányítható jelenségek elemzésére kerül sor. A megye települési viszonyai­nak változásaiban elég sok az olyan tényező, amelyek­kel nem tudunk kalkulál­ni. Ingoványos terület ez; itt érezzük igazán, hogy a gazdasági és a kommuná­lis ellátottság meghatározó szerepe véges, ezek mögött erőteljesen munkálnak a szociológiai és a lélektani folyamatok. E sorok írójá­nak egyre határozottabb meggyőződése, már-már rögeszméje, hogy a megyé­ben tucatszám találhatók sorvadó, perspektívátlan — nem intézmények, hanem objektív társadalmi ténye­zők által — elhalásra ítélt települések. Azt, hogy pontosabban mennyi .ezek száma — és melyek ezek a helységek *—, csak nagyon alapos, sokoldalú, az okok egész láncolatát megragadó vizs­gálat deríthetné ki. S még ez esetben sem lehetne ki­zárni a tévedés lehetősé­gét. Az 1970-es népszámlá­lás népmozgalmi adatai legjobb esetben is csak a kiindulásra adnak módot; pusztán; a falusi lakosság fogyására még feltevéseket sem lehet építeni. Ennek alapján ugyanis a megye 108 községéből 105-öt sor- vadónak minősíthetnénk, s ez eleve abszurd állítás volna. " ' ■ ■ ■ 1. ’ Ha kiinduló állításunkat megfordítjuk, s arra kere­sünk választ, hogy létez­nek-e. ma a megyében tele­pülést képző, illetve gyara­pító erők, akkor a népesség áramlásának új erővonalai­ra deríthetünk fényt. A há­rom hompkhátsági város — Kecskemét, Kiskunfélegy­háza és Kiskunhalas — ha­talmas tanyavilága még manapság is olyan bázis, amelyre zárt lakótelepek megteremtése épülhet. Úgy tűnik, az igények, a lehe­tőségek és a célszerűség egyensúlyának kialakításán a legsikeresebben Kiskun­félegyházán fáradoznak. Eredményéit illetően ez a siker is bizonytalan. Vagyis nem garantálható feltétel nélkül és minden tekintetben. 1968 végén a város gazdasági vezetői hat külterületi lakótelep, létesí­tése iránt jelentettek be igényt A következő év ele­jén a jórészt megyei ille­tékesekből álló bizottság ebből négyet elfogadott. Az ennek alapján érintett gaz­daságok — a Vörös Október, a Móra, a Dózsa és a Pe­tőfi Tsz —■ vezetői jegyző­könyvben vállalták a leen­dő lakótelepek villannyal és vízhálózattal való ellá­tását. Elkezdődött a terve­zés, ám nem sokkal ezután a Petőfi Tsz visszavonta megbízását, s a Dózsa Tsz igénve ugyancsak törlésre került, mivel a szövetkezet az üggyel kapcsolatos rá háruló feladatokat nem vé­gezte el. ■ ■ m m A ne^vedik év el”'én te­hát ott tartanak a fél^ay- háziak, hogv az Aranyhe­gyi Csárdával szemben, a Vörös Október Tsz területé- nek hoMMn «Vkfiny- | veztek 158 házhelyet, s az idén már 20—25 építési kérelem beérkezésére lehet számítani. A Móra Tsz központjában viszont a 27 házhely kialakítására al­kalmas terület sorsát mind­eddig nem sikerült meg­nyugtatóan rendezni. De legutóbb két új lakó­telepigény is felmerült. Az egyik a Kiskunság Tsz-é, amely a Kiskunmajsa felé vezető műút mentén sze­retne gazdái részére lakó­telepet létrehozni. Úgy tű­nik, alkalmas helyen, mi­vel a központban most épülő korszerű irodaházat kultúrteremmel egészítik ki, s helyben van a víz és a villany is. Új igénnyel je­lentkezett továbbá az Egyesült Lenin—Rákóczi Tsz, a Csányi út mentén kíván szövetkezeti lakóte­lepet létrehozni, s itt a kö­zeljövőben vízmű építésére is sor kerül. A félegyházi szövetkezeti' vezetők egy része tehát meg­próbál távlatokban gondol­kodni. Van ebben persze jó adag kényszerítő körül­mény is; e tsz-ek számára a tanyavilág elkerülhetet­len felbomlása egyet jelent a szövetkezeti tagság nem kívánatos mértékű meg­fogyatkozásával. Mert ha feltételezzük, hogy az apró falvak sorvadásában, dön­tően közrejátszik a kom­munális ellátottság, a szol­gáltatás — vagyis az infra­struktúra — hiánya, akkor ez az állítás fokozottan ér­vényes a tanyavilágra. A félegybázira is! A Város 2'704 tanyája közül -eddig 404-et villamosítottak. Ilyen szempontból tovább­ra is csak a sűrűbben te­lepült tanyavidékek jöhet­nek számításba. A város 1975-ig szóló fejlesztési tervében erre a célra pénz­ügyi fedezet nincs. Tehát hálózatbővítésről is csak ott lehet szó, ahol a tanya­tulajdonosok vállalják a nem csekély költségeket. A jelenlegi 18 tanyasi Is­kola 936 tanulója közül 841-et összevont tanulócso­portokban oktatnak. Odáig sikerült eljutni, hogy 13 is­kolában már van villany- világítás. A külterületi is- ! kolahálózat rendelkezik összesen 15 tévével, 18 rá­dióval, egy vetítőgéppel, 12 diavetítővel, 5 lemezjátszó­val és 4 magnetofonnal. 1963 óta. a körzetesítésben nincs előrelépés, s itt csak a tanyai kollégium megépí­tése jelenthetne megoldást. A közművelődés formái, lehetőségei szegényesek. A tsz-ek területén népműve­lési ügyvezetőségek mű­ködnek. Letéti könyvtárak vannak. 9 helvre jár ki vetí­teni a művelődési autó. Ki- sebb-nagyobb kultúrte­remmel majd minden tsz rendelkezik, de ezek csak a tévénézés céljait szol­gálják. A tanyasi közmű­velődés helyzetének javí­tása inkább csak nz Egye­sült Ienin és Rákóczi, va­lamint a Dózsa Tsz veze­tőinek szívügye. Még eny- nyit sem lehet mondani az egészségö.avi ellátottságról. A tanvavilágnak nincs kü­lön körzeti orvosi hálózata. Ugvanez á'l az anya- és csecsemővé^elemre. A ta­nvasi boPnk ároválei-*^—> szűkös, sok esetben a ke- nug nave-'--'-ti kiszállító­is rtot okoz. m m s m Ügv tűnik, egyre mélvü1 az ellentmondás a korsze­rű technikával felszerelke­ző nagyüzemi mezőgazdál­kodás és az alapjaiban év­századok óta mozdulatlan tanyavilág között. S itt még az sem a végső érv a változtatás mellett, hogy az utóbbi lefékezi az előbbi lendületét, kritikus helyzet­ben pedig a visszájára is fordíthatja. A közös fejlő­désért való nagyobb fele­lősség, a szövetkezetigaz- da-öntudat megszilárdulá­sa nem csekély mértékben függvénye a civilizációs igények kielégítésének. De ehhez messzemenően szá­mításba kell venni, Félegy­házán és másutt is, hogy az igények teljesülésére nemcsak a város adhat mó­dot, hanem a város hatá­ra is. Hatvani Dániel A lakosság érdeke tetteket követel Panaszok a megyeszékhely pb-gázellátáőáról A propán-bután gáz használóinak körében nem szorul méltatásra, milyen áldás a háztartásban ez a palackba szorított termé­szeti kincs. Tapasztalatból tudja ezt a mintegy 20 ezer kecskeméti és közvetlen környéki palacktulajdonos. A családtagokat is hozzá­számolva azonban sok tíz­ezer ember méltatlankodik jogosan abban a pillanat­ban, mihelyt a kiürült pa­lackkal nagy távolságokról a telepre kell zarándokol­nia. s viselnie az ottani kényszerű tortúrát. Félnapi várakozás Mit jelent ez a gyakor­latban. arra csak egyetlen friss keletű példa. Egy munkásasszony ezzel a ke­serű kifakadással kopogta­tott szerkesztőségünkbe a minap: szombat reggel 7 órakor már a Szegedi úti telepen volt az üres pa­lackital. A cserére délig sem került sor. ezért pa­naszosunknak — lévén dél­utáni műszakos — távoz­nia kellett a várakozók so­rából. A kényszerű vártán leánya váltotta fel, aki vé­gül is délután 3 órakor hoz­zájutott a teli palackhoz. Az asszony végső követ­keztetése ez volt: sem idő­vel, sem idegekkel nem le­het ezt bírni. A napokban értesültünk a jó hírről, hogy az ügy­ben érintett. Szegeden mű­ködő Dél-alföldi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat T38 millió forintos beruházás­sal propán-bután palack- töltő üzemet épít. De mit ér önmagában az automa­tikus berendezés létesiilésé- rűl szóló hír a kecskeméti palackcsere áldatlan álla­potának változatlanul ma­radása mellett? Bármennyire meghökken­tő is a tény, a lakossági szolgáltatásra hivatott D£- GÁZ-nak nincs telephelye a megyeszékhelyen. A pb- gáz tárolásához előírt fel­tételeket nélkülöző Szegedi úti cseretelep ugyanis csak bérleménye a vállalatnak, ahonnan már 1969 végén ki kellett volna települnie... Kisebb lerakótokat Tudomásunk szerint még ugyancsak 1969 nyarán a Műkertváros mögptt jelölt ki területet a DÉGÁZ-nak telephely céljára a városi tanács. A beruházás meg is kezdődött, s napjainkig el­jutott a terület bekeríté­séig. Mikor kerül végül is tető alá. csak a vállalat a megmondhatója. Egy azonban bizonyos: ha egyszer mégis felépül a telephely, önmagában nem j oldja meg a palackcserék­kel kapcsolatos, fentebb vázolt problémát Akkora városban, mint Kecskemét, a nagy telep mellett sem nélkülözhetők a kisebb le­rakatok. Ilyen telep híján pedig szinte létfontossá­gúak. Ügv véljük, ha a két­milliós fővárosban meg le­hetett oldani az ellátást, ilyen kicsi — maximum 90 palackos — lerakatok- kal.1 nem lehet kétséges, hogy az ilyen megoldás még inkább követhető Kecskeméten. Hol szórakozzanak? „Értelmes ember sohasem unatko­zik ...” „A legjobb társaságban akkor vagyok, ha egyedül vagyok...” Ez a két, hol vitatható, hol pedig cinikus „bölcs” mondás, kiszólás jutott az eszem­be, miközben kiskunhalasi barátommal, a százszázalékos közéleti emberrel be­szélgettem. A fiatalságnak arról a gondjáról esett egyebek közt szó, hogy hovatovább alig van hol művelődniük, szórakozniok. Mert, visszatérve az első mondatokra: igaz, hogy otthon is, magányosan is le­het hasznos, nemes elfoglaltságot találni — olvasni, tanulni, rádiózni, tv-t nézni — korunkban az igényeli ennél mégis magasabbak. ■“* ' — „Apu, most mond meg: hol lehet a mi városunkban igazán tartalmasán szó­rakozni ?” — kérdi a nagylányom. S én hallgatok, mert tényleg nem tudóik mit tanácsolni. Azután, mint a város életét jól is­merő, hosszú évek óta itt élő ember, el­mondja, hogy ez a lehetőség az idők során fokozatosan sorvadt el. Az egyéb­ként feltétlenül hasznos és elengedhetet­len iparosodás egyik hátulütője, hogy a terjeszkedés, a helykihasználás lassan felszámolta — megszüntette vagy át­alakította — az ifjúságot korábban tö­mörítő helyiségeket. ' Az állami gazdaság központjának nagyterméből étterem lett, a hajdani ipartestület székháza az ÁFÉSZ-nek ad szállást. Nagyon hiányzik a Barnevál kultúrterme is. Egy szó, mint száz: két évtizede még számos olyan nagy terem állt rendelkezésre, amelyben nemcsak táncolni lehetett, de népitáncot tanulni, műkedvelő előadásokat rendezni is. Bő­vült azóta az üzlethálózat, egyre több a bisztró, a vendéglő — csupán a művelő­dési, szórakozási alkalmak zsugorodtak a minimumra. Mert hiszen a mozi egy­magában édeskevés... — Hiányzik egy olyan művelődési köz­pont, amelyben a klubélet is kibontakoz­hatna. A jelenlegi, mindössze ha két­száz személyes, átmeneti művelődési ház jóval az igények alatt marad. Jelenleg az a fonák állapot, hogy mostohább helyzetben vagyunk e tekintetben, mint , sok'.község a járásban. Harkakötöny pél- . dául ifjúsági klubot mondhat a magáé­nak: a jászszentlászlór irodalmi színpad lelkes gárda ia egymásra hozza haza a díjakat... Tompán is jobbak a körül­mények. — Tenni kell! — sóhajt fel barátunk, s mindjárt a kivezető útra is rámutat: — Társadalmi összefogásra van szük­ség. Bizonyára a lakosság többsége, az egyes emberek is áldoznának a cél ér­dekében. Letéhetnék voksúkát '-'émellett 'azok az üzemek, amelyekben korábban már' volt' kulturális lehetőség, részt kér­hetnének egy korszerű művelődési léte­sítmény felépítéséből. S talán abból a 22 millióból, amit a városi tanács Kiskun­halas üzemeitől kap, ugyancsak jut majd a jogos igény kielégítésére. ... Amit e baráti beszélgetés felszín­re hozott, az — nemcsak ebben a város­ban — sokak gondja, panasza. Hisszük, hogy velünk együtt másokat is gon­dolkodóba ejtenek a rideg tények. . J. T. Szolgáltató ? Mindössze annyi szüksé­ges hozzá, hogy a gázgyár­tó és szolgáltató vál­lalat vegyé komolyan a ne­vét és a szolgáltató köte­lességét: ' Ha erre igényt tárt, lapunk készségesen felkínálja: tegyen' közzé felhívást, hogy jelentkezze­nek az ilyen larakatoknak helyet adó vállalkozók pél­dául nyugdíjasok, háziasz- szonyok). Meggyőződésünk, nem lesz hiábavaló. Kell és lehet is pb-gázlerakato- kat teremteni a város min­den pontján. Ajánlkozókat máris tudnánk javasolni hozzá. Perny Irén Kivágtak öt jegenyét A z egyemeletes, hal­ványsárga vakolatú házban hét család lakik. Két földszinti „ősidők óta”, három emeleti maholnap \ tíz esztendeje, mióta az ; emeletet „ráépítették”. A | negyedik emeleti család — í a munkásé — három éve. 1 Most kétesztendős kisfiúk az új lakás „örömére” szü­letett. A hetedik — koro­sabb — házaspár a föld­szint extra sarkát lakja. Ügyszólván tegnap költöz­tek ide, az on^oscsa1ád I helyére, akiktől megvették ti lakást. A dokiorék meg- tollasodtak, kinőttek ebből a ’környezetből. ahol p*dig ők ..is „törzslakók” voltak. Előbb jött a~ autó, annyi éren"át változtatta már' á :át. min elég rangos lett a társaskörhöz, amelynek •mik feléken most már tö­kéletesen maguk gazdái a doktorék. Ezért a „függet­lenségért” cserélték fel a város legszebb negyedét — park, folyó, csónakház, li­getes túlsó part, horgász- paradicsom — egy belváro­si skatulya-fertályért. Extra sarkon laktak pe­dig a szóban forgó házban is. Azaz bejárásuk — gya­log és kocsival — egész elkülönült a lakótársaké­tól, akik az épület eredeti kiskapuján közlekedtek. At L alakú háznak pont az el­lenkező pólusán. A többség azon a keskeny udvarfo­lyosón keresztül közelített meg a lépcsőhózat. amely még megmaradt n szórn­ád villa kőkerüése és a halványsárga hé- 1 7 "tf Ha a pincébe igyekezett va- 'al’i, a, szűk folyosói ól ke­rült ki a tenn’rnyi udva roc,'1'ára. ahol bárom cse- nevósz és meddő gyümölcs fa emlékeztetett a „termé­szetre". No, meg a tetőcse­repekkel körülkerített, elő- szobányi pázsit, amelyet évről évre újra vetett a leg­nagyobb létszámú család. Akkorka füves sarok volt ez az egyik fa tövén, hogy lét kiskacsa fért el benne. Akkor volt igazi tavasz, amikor a sárga pihés kis harmat jószágok vidám fa- rohrezegtetés közben sipá- koltak bele a fényes nap­sütésbe. N incs igazam. A ter­mészet igazi képvi­selője az az öt sudár je­genye volt. amebi abból a bizonyos folyosóból tört a magasba, dóval feljebb ü lapos' háztetőnél, anicly- j barátságos árnyékot ve­zettek forró nyári napok' v. Susogójukra éi^ente is yit-’-a fele itkőzlelc az ab lakok. A házban született gye­rekek róluk ismerték megt mi a falevél, a madár, a gally, s mozgásukról, hogy „fúj a szól”. E szép terem­tésekről szálltak be az első friss illatok, a természet ébredésekor. S míg a kis­lányok, kisfiúk megnőttek, hányszor keringéltek, vi- háncnltak a jegenyék tör­zsét karolva. Mikor iskolá­ból jöttek, s mén érettségi utáni örömükben is. Utá­nozták a lombok közt kru- gató vafgalarabot, lesték, hol kovácsol a harkály, s szedték le a kéregről a pettyes katicabogarat. Aztán a gyerekek zöme a maga lábára állt, ki mér­nök lett, műkertész, ki fe­leség s tisztviselőnő. Jó­részt még a halványsárga vakolatú szülői házban ‘a'\ Egy kisbaba, két ' isbaba üldögélt isméi az ablakban omiuka vagy nagypapai karjának fészké­ben. A : (íj gyerekek is ótot- ták szájacskájukat. mikor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom