Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-29 / 50. szám
1 oldal 1972. február 29, kedd Elkeltünk 106 milliárdot Iskolára, lakásra, gépre, kórházra, erőműre, benzin- kútra, ezerféle más dologra. Beruházásra, ami hosz- szú évek óta a népgazdaság érzékeny pontjának számít. Az ellentmondásokat, feszültségeket különösen kiélezte a múlt esztendő, amikor az ötéves tervben meghatározott 25 százalékos felhalmozási hányad helyett a nemzeti jövedelem 28—29 százaléka került felhasználásra ilyen célokra. A beruházások összege 1971-ben a tervezett 90 milliárd forint helyett 100 milliárd volt. Ami rendkívüli terheket rótt az állam- háztartásra. Többet költöttünk, mint lehetne. S amit kiadtunk, azt sem mindig a legjobb helyre. 1972-ben 106 milliárdot kelthetünk el. Még mindig valamivel többet, mint lehetne. Ám sokkal inkább latolgatva, a befektetett pénz oda ke- rül-e, ahol a leginkább kell. Fordított arány Indokolt volt a párt Központi Bizottsága 1971. december 1-i ülésének állás- foglalása, s azt követően a kormány jó néhány intézkedése; ésszerűbb beruházási tevékenységre van szükség. Azaz, nem a beruházások általános visszaszorítására, sokkal inkább célszerű, torzulásoktól mentes beruházási összetétel kialakítására. A közgondolkodás persze, hajlamos arra, hogy beruházás alatt elsősorban építést értsen. Holott tény, hogy az összes kiadásoknak ez csupán a fele. Az építési kapacitások és a kereslet egyensúlyának megteremtése tehát korántsem oldaná meg a beruházási tevékenység va- lamenyi problémáját. Ehhez jóval sokoldalúbb munkára van szükség. S ami legalább ilyen lényeges: hosszú esztendőkre. Anekdotákba illő történetek szólnak az építőiparról. Sűrűn joggal. Tény — s ezt széles körű vizsgálatok igazolták, hogy hazánkban az előkészítő munka j sokkal gyatrább, mint máshol. Nemzetközi viszonylatban a teljes beruházási idő kétharmada jut az előkészítésre, hazánkba viszont éppen fordított az arány. Kellően koordinált terv, a később beépítendő technológiai berendezések alapvető követelményeinek figyelembevétele nélkül kezdenek el beruházásokat, s ez tervmódosításokat, pótlólagos igényeket von maga után. Amik következménye a határidők változtatása, az építési-szerelési fönn- akadások gyakorisága, a befejezetlen állomány növekedése, a költségek emelkedése, s végül, de nem utolsósorban az elkészült beruházások alacsony hatékonyságú működtetése. Azaz, a remélt kamatok helyett a veszteség. Lebecsült szervezés Sűrűn elhangzik: a szervezés a legolcsóbb befektetés. A gyakorlati tapasztalatok e tényező széles körű lebecsülését bizonyítják. Így a többi között az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium által végzett elemzések azt tanúsítják, hogy a korszerű, hálódiag- | ramos, matematikai model- j les stb. módszerek a beru- ' házás megvalósításának j idejét akár az átlagosnak a j telére is csökkenthetik, de ezek az eljárások lassan terjednek, a lehetségesnél jóval ritkábban kerülnek alkalmazásra. Elfelejtődik az az alapvető igazság, hogy a kivitelezés csak akkor lehet gyors, azaz szervezett, ha az előkészítés is az volt. A karikatúraalakká vált álldogáló építőmunkás nem okvetlen a lógás jelképe; mások mulasztásának, szervezési hibáinak megtestesítője is lehet. Mert jól szervezett munkában képtelenség lógni. Ellentétben a közhiedelemmel, a beruházási költségek emelése a tervezőnek nem érdeke. Az eredeti előirányzat meghatározott hányadát — átlagosan két- három százalékát — kapja. Közömbös tehát, hogy több vagy kevesebb pénzt emészt fel a beruházás. A közömbösség sehol nem erény, de itt kimondottan hiba. Ahogy sokféle hibától terhes az építő, szerelő vállalatok érdekeltsége is. Ugyancsak elgondolkodtató az a gyakorlat, amely csupán a beruházásra kerülő eszközök hatékonyságát vizsgálja, de alig fordít figyelmet a már beruházott javak működtetésének eredményeire. így például arra, hogy egy-egy létesítmény mikorra éri el a tervezett produktumot, s ha nem éri el — ami nem ritka —, miért? Sok a partner Szakmai körökben közismert ténynek számít- hogy a beruházásoknál fölhasznált eszközöknek mindössze egyharmada a szorosan vett építőanyag, a többi kohászati, gép- és faipari stb. termék. Ám e tényt még kevésbé tükrözik a beruházásokhoz kapcsolódó ágazatok fejlesztési eredményei, tervei, termékeinek összetétele, mennyisége. Tetézi a gondokat, hogy a rengeteg „bedolgozó” mellet a partnerek száma is nagy. Vannak olyan építkezések, ahol az ilyen meg amolyan kivitelezők és alvállalkozók száma 140 fölött van! Ennyiféle önálló vállalat hogyan hozható közös nevezőre? Azaz: jóval fejlettebb generálkivitelezői hálózatra lenne szükség. A kereslet és kínálat erős eltérése — azaz a „konjunktúra!’ — utat nyitott az áremeléseknek, így például a múlt évben az állami lakásépítkezések költsége 15 százalékkal növeke- j dett. Persze, az indokolt áremelkedést — az ár és a társadalmilag szükséges rá- i fordítások értékének közelítését — nagy hiba lenne összekeverni a nyerészkedéssel. Ez utóbbi letörésére szigorították meg 1972. január 1-től az építőipar árképzési rendszerét, s az ellenőrzést. Remélhetően, eredményei; hogy az idén befektetendő 106 milliárd fejében a végzett munka — a megvásárolt eszköz — is annyit érjen. Üt az ésszerűbbhöz Rövid idő alatt megtett intézkedések bizonyítják, hogy a központi irányítás nem késlekedik a beavatkozással, ha az szükséges. Ám ez nem menti fel a vállalatokat a maguk felelősségétől. Márcsak azért sem, mert az idén beruházásra költhető 106 milliárd- ból 56—57 milliárd forint sorsa fölött a vállalatok, szövetkezetek döntenek. Tehát a pénz nagyobb részéről; ami a felelősség nagyobbik részének vállalása is. Az ésszerűbb beruházási munka, a célszerűbb beruházási összetétel kialakításához megfelelő utat nyitottak a január elsején életbe lépett rendelkezések. Van ahol szorosabbra kell fogni a gyeplőt, s van hol fölhagyhatnak a légvárak építésével. Baj? Aligha. Minden forintnak lehet és kell jól kamatozó helyet lelni. Ügy elkölteni a 106 milliárdot, hogy a legtöbbet hozza. Mielőbb. Ezért, hogy az összeg elsősorban a folyamatban levő beruházások befejezését szolgálja, s új beruházás a múlt évinél kevesebb kezdhető el. Ám ez a kevesebb most mindannyiunk számára a több fedezete. M. O. Duna menti növényvédők vetélkedőbe Hasznosan töltötték a február végi napokat a Duna menti mezőgazdasági szövetkezetek növényvédelemmel foglalkozó brigádvezetői és szakmunkásai. Az apostagiak, a dunaegy- háziak. dunavecseiek, szallcszentmárloniak és a tassiak Solton, a körzet déli községeiben lakók pedig Kalocsán tíz előadásból álló továbbképző tanfolyamon gyarapították ismereteiket. A Bács-Kiskun megyei Növényvédő Állomás és a Duna menti Területi Szövetség kezdeményezése kettős haszonnal járt. Megteremtette a növény- és állati kártevők elleni védekezés jobb feltételeit. A növényvédők gyarapodott szaktudása következtében pedig lényegesen csökkenhet a mérgező vegyszerek által okozott baleset. A tanfolyamokon legjobb eredményt elért hallgatók ma, kedden délelőtt Kalocsán a Duna menti és Kiskunsági Szövetkezetek Területi Szövetségének székhazában növényvédelmi vetélkedőn vizsgáznak szakmai ismereteikből. Sz. A. A gazdálkodás jelentős tartaléka Ismeretes, hogy a párt Központi Bizottsága az elmúlt év végén tárgyalt a szocialista munkaverseny- mozgalom további fejlesztésének lehetőségeiről. Megállapította, hogy a nemes vetélkedés jelentősen hozzájárult a szocialista építőm unka eredményeihez, társadalmi és gazdasági fejlődésünkhöz. Az idő megérett arra, hogy a versenyt magasabb színvonalra emeljük. Ma különösen nagy jelentősége van annak, hogy jobban építsünk az emberek öntudatára,'felelősségérzetére. Előrehaladásunk jórészt azon múlik, mennyire tudjuk a feladatok megvalósítását társadalmi méretekben is közüggyé tenni. A Központi Bizottság munkaversenvről szóló határozata elősegítette, hogy a mozgalom kérdései a közérdeklődés előterébe kerüljenek. Az üzemekben tanácskoztak a szocialista brigádvezetők. Ezt követték az országos értekezletek, amelyeken az egyes szakmák szocialista brigádvezetői vettek részt. A szocialista brigádvezetők országos tanácskozására májusban kerül sor. Harmincmillió Hírt adtunk arról, hogy a Petőfi Népe szerkesztősége és a Homokhátsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége an- kéton vitatta meg a szocialista munkaverseny helyzetét. A tanácskozáson a Központi Bizottság, valamint a megyei pártbizottság legutóbbi ülésének állásfoglalása szerint elsősorban azt tárgyaltuk meg, hogy a vetélkedés miként segíti elő a termelést, mennyiben igyekeznek csökkenteni a formális és a bürokratikus vonásokat a verseny szervezői, milyen erkölcsi és anyagi megbecsülésben részesülnek a termelés élenjárói. Szeműk József, az Izsáki Aranyhomok Termelőszövetkezet elnöke — aki egyúttal a szövetség verseny- és propagandabizottságának is elnöke — elmondta, hogy a körzetben jelentősen fellendült a gazdálkodási verseny. Már évek óta — figyelembe véve a tagszöA halasi meggyfatelepítési akció — Igen érdekes volt legutóbbi igazgatósági ülésünk egyik napirendi pontja — újságolja Mészáros Imre. a Kiskunhalasi ÁFÉSZ igazgatóságának elnöke — Kiss Péter, szövetkezetünk mezőgazdásza több oldalas részletes tanulmányt terjesztett az ülés elé, melyben elemezte a környék gyümölcstermesztésének helyzetét. Ismertette a múltat is, hogyan honosodott meg itt a kiefferkörte, és arról is szólt, hogy ez a körte bizony már nem nagyon kelendő sem a kül-, sem a belföldi piacon. A tanulmány szerzője ezután azt fejtegette, hogy miiven keresetté vált az utóbbi években a meggy és a környékünkön a sok megffvfa miért nem hoz megfelelő termést. Javasolta. hogy a szövetkezet ka-. | rolja fel a meggy termesz- j tését, s ezzel váltsuk fel a i kiefferkörtét. | Az igazgatóság megtár- i gyala« a tanulmányt, el- 1 határozta, hogy 20 ezer fo- | rintért kiváló minőségű csemetéket vásárol és ezzel ..ajándékozza” meg tagjait. | Gyors számítások szerint ez ! 2 ezer fácskát jelent, s remélhetőleg még a tavaszon el is tudjuk ültetni őket. Hogy tagságunknak még az ültetéssel se legyen gondja. szerveztünk egv kis brigádot és el is ültetjük a tagok kertjeiben a csemetéket, Jövő tavasszal megismételtük az akciót. Reméljük, hogv sikerül nemes meggyfajtákkal felváltani a mostaniakat, és néhány év múlva már nevet szerez magának a halasi meggy. O. L. vetkezetek helyi sajátosságait — külön értékelik a kedvező és a kedvezőtlen tex-mőhelyi adottságú termelőszövetkezetek eredményeit. A szakszövetkezetek szintén külön kategóriára vannak bontva. A fő termelési ágazatok is egyenként kerülnek éi'tékelésre. Tavaly már háztáji árutermelési verseny is kialakult a körzetben. A fejlődést bizonyítja, hogy míg 1967-ben 21 tagszövetkezetben 2900-an tettek vállalást és a terven felül előállított többletérték mintegy 8 millió forint volt, 1970-ben már 60 tagszövetkezetben értékelték a mozgalom eredményeit, több mint ötezren tettek vállalást. Míg 4 évvel ezelőtt főként az egyéni verseny volt a jellemző, most már a brigádmozgalom hódít tért. 1970-ben 22 millió forint eredményt hozott a munkaverseny. Még nincs végleges értékelés az elmúlt évről, de a becslések szerint mintegy 30 millió forint többletér- téket produkált a szövetkezetekben folyó nemes vetélkedés. A vezetés szerepe A téma iránti érdeklődést jól bizonyítja, hogy sokoldalú, élénk, tartalmas vita alakult ki arról, hogy miként lehetne továbblépni. Több figyelemre méltó javaslat előterjesztése mellett a felszólalók természetesen személyes tapaszta’a- taiki'ól is beszámoltak. Faragó Pál, a lakiteleki Szikra Termelőszövetkezet gépszerelője, Tóth Istvánné, a szövetkezet zöldségtermesztési brigádvezetője, Kiss István, a jakabszállási Népfront Szakszövetkezet párttitkára, Kiss János, a tiszakécskei Üi Élet Termelőszövetkezet lakatosbrigádjának vezetője, valamint Juhász József, a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Termelőszövetkezet hasonló beosztásban levő brigádvezetője egyaránt hangoztatták, hogy az erkölcsi megbecsülésen kívül az anyagi sem marad el, a szakszövetkezetele vezetősége pénzjutalomban részesíti a termelés élenjáróit. Többen bírálták — köztük Szecsei Teréz a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet, és Török Péter, a városföldi Dózsa Termelőszövetkezet párttitkára — a versenyszervezés során jelentkező hibákat, a formális vállalásokat. Vass József, a tiszakécskei Béke Termelő- szövetkezet KISZ-titkára hangoztatta, hogy a vezetés színvonalának emelése, az irányítás korszerűsítése elősegítheti a nemes vetélkedés kialakulását. Manapság már természetes igény a közös gazdaságokban a munka folyamatosságának megteremtése, a tisztálkodási lehetőség, az üzemi konyha. Ez utóbbi különösen a nők számára jelent, segítséget. Könnyíti munkájukat, elősegíti a termelésben való aktívabb részvételüket. Ugyanezekről a témákról szólt Magonv Imre, a szövetség titkára is, hangoztatva, hogy korszerű vezetés nélkül nem lehet előre lépni a termelésben. Ma már a versenvmozgalom a termelés kiegészítője és jelentősen elősegíti a belső tartalékok feltárását. A területi szövetség évente csaknem 200 ezer forinttal jutalmazza a termelésben élenjáró tagszövetkezeteket. A termelés része Tóth János, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tér melőszövetkezet kertészeti brigádvezetője egy figye lemre méltó kezdeményezés ről számolt be. Üzemegy ségenként termelési bizottságokat létesítettek, me lyeknek feladata a termelés állandó ellenőrzése, az eredmények elemzése, érti kelése, nyilvánosságra hozatala. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a vetélkedést a termelés nélkülözhetetle;: részének tekintik. A tanácskozás általáno tanulsága, hogy a szociális ta munkaverseny ma már gazdasági szükségszerűség, amely sajátos módszereivel jól szolgálja a céljaink elérését. A szocialista brigádok tevékenysége egyre inkább meghatározó erő a termelési feladatok végrehajtásában. K. S. Reklám és bosszúság A felháborodás hullámai magasra csaptak az elmúlt napokban egyes kecskeméti autóbuszjáratokon. Különösen az I-es busz utasai szidták a Volánt, mert az eddigi negj'edóra helyett félóránként akarja indítani a Nagyállomás—Tanács- háza—Homokbánya között közlekedő járműveit. — Micsoda dolog ez —, hangzott innen is, onnan is — pont a legzsúfoltabb vonalon? Itt inkább még sűríteni kellene a buszjáratokat! A bosszúság oka — egy kis reklámprospektus az Állami Biztosító kiadásában — ezúttal nem örvendett valami nagy népszerűségnek. Pedig hasznos tudnivalókat közöl a biztosítás különböző formáiról. S hogy minél többet forgassák, nézegessék, s esetleg kedvet kapjanak a biztosításra azok. akiknek tulajdonába került a harmo- niltaszerűen összehajtható reklám, hát egyes lapjain Kecskemét város helyi autóbuszjáratainak menetrendjévé! is szolgáltak a szerzők. Ügyes dolog, s az ember örülni tud az ilyen közlekedési „kisokosnak”, csak a rossz hírnek nem. Ám amikor felhívtuk a Volánt, hogy a nem éppen szerencsés menetrend-módosítás okát megtudjuk, kiderült, hogy vaklárma, illetve csúnya elírás az egész. A kecskeméti 9. számú Volán Vállalat vezetőinek eszük ágában sincs változtatni a közlekedés eddigi rendjén — különösen nem az 1-cs buszt illetően. S miután áttanulmányozták a „bűnös” prospektust, közölték, hogy éppen bét já- rat menetrendjét ismerteti hibásan. így hát kedves kecskeméti utazóközönség, nyugodjanak meg a kedélyek. Ha egyelőre jobb nem is lett a városi busz- közlekedés. ám rosszabb sem. ÁB helyett.
