Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-27 / 49. szám
1972. február 27, vasárnap 5. oldal Ahogy a nagykönyvben előírták... A jánoshalmi tanácstagi munka gyakorlatából Kodály Zoltán és Kocsis Pál öt éve halt meg Kecskemét két nagy fin Amikor a legutóbbi tanácsülésen Jánoshalma idei fenntartási és fejlesztési költségvetését lényegében vita nélküli határozattá emelte a testület, ilyen gondolatok foglalkoztattak a vitanélküliség magyarázatára: Alapos volt a végrehajtó bizottság előterjesztése, ezért találkozott ilyen egyetértéssel. Tény, hogy magában foglalta valamennyi tanácsi bizottság észrevételeit, módosító indítványait is. Mi haszna lett volna hát a már figyelembe vett vélemények ismételgetésének? Hamarosan rájöttem azonban, hogy ennél is többről van szó. A tanácsülés további részében, különösen a bejelentések cím127 javaslat a tanác Hadd ne vágjak azonban a lényeg elébe. A választók akaratát említettem az előbb. Nos, ezt az akaratot pedig 63 választó- kerületből hatvanhárom tanácstag képviselte, amikor a múlt évi tanácstagi beszámolókon elhangzott közérdekű indítványokat a vb asztalára tette. Nem tévedés és nem pontatlanság: Jánoshalma tanácstagjai a múlt év december 15-ig kivétel nélkül, gyűléseken számoltak be tevékenységükről választóiknak. Minthogy ismereteim szerint a tanácstagi beszámolási kötelezettség ilyen pontos és százszázalékos teljesítésére talán nincs is töb^ példa a megyében. óhatatlanul előtört a kérdés: hogyan, miként sikerült ezt Jánoshalmán elérni? És Csupity István tanácselnök készségesen magyarázott: — Tulajdonképpen a szükség szorított rá bennünket és természetesen a lelkiismeret. A járási hivatal múlt évi komplex-ellenőrzése a számos elismerő megállapítás mellett ráirányította a figyelmünket, hogy bizony, lehetne jobb is a tanácstagi aktivitás. Röviddel később a járási pártbizottság értékelésének is ez volt a summázata: a tömegpolitikai munkánk jó, viszont ajánlatos lenne a tanácstagi beszámolók vonatkozásában is előbbre jutnunk. De hogyan? — ez volt a kérdés. A Hazafias Népfront helyi vezetőivel arra szóval jelzett napirendi program tárgyalásakor nemcsak pezsgő aktivitás tanúja lehettem, hanem az is nyilvánvalóvá lett: az első téma tárgyalása azért volt szinte egyhangú, mert az idei költségvetés és annak a fejlesztésre vonatkozó része a szó igazi értelmében a választók akarata szerint való. Természetesen az anyagi lehetőségek határain belüL Erre akkor ébredtem rá, amikor Csupity István tanácselnök a múlt évi tanácstagi beszámolók tapasztalatairól szólt, s amikor az egyik bejelentést is a beszámolókon elhangzott javaslatra hivatkozva terjesztette a testület elé. tagi beszámolókon a következtetésre jutottunk, hogy a legutóbbi választásokon közreműködő népfrontaktivisták segítségére apellálunk. Meghívónkra csaknem százan eljöttek És amikor vázoltuk. miről van szó, számít- hatunk-e segítségükre a beszámolók szervezésében, a legteljesebb tettrekészség volt a válasz. S hogy mi lett az eredmény? Rendelkezésére bocsátom a gyűlések dokumentációját, érdemes végigböngészni. Aztán, mielőtt még a vaskos iratköteggel magamra hagyott volna, Csupity elvtárs még hozzátette: — A választók érdeklődésére jellemző, hogy a 63 tanácstagi körzet .átlagában huszonnégyen vettek részt egy-egy gyűlésen. És azért csak annyi, mert többen nem fértek a lakásokba. Mint a tanácsülésen is fültanúja lehetett, most azon törjük a fejünket, hogyan léphetnénk ilyen vonatkozásban is előbbre. Talán körzetenkénti két gyűlés szervezésével... Ami pedig a közérdekű javaslatokat illeti: a múlt év leji jelölő gyűléseken 150-et vettünk nyilvántartásba, a tanácstagi beszámolókon viszont 127 hangzott el. Valamennyit tételesen megvizsgáltuk és február 15-ig megválaszoltuk a javaslat- tevőknek és az illetékes tanácstagoknak is. Ez utóbbi azért fontos, hogy a tanácstag elvtársak ellenőrizhessék. s ha szükséges, szá- monkérhessék a vb apparátusán az ígért intézkedést 15-ös választókörzet tanácstagja, Juhász István beszámoló gyűlési jegyzőkönyvében ott áll a Bálvány utcabeliek Zámbó János által beterjesztett javaslata: „Hadd kapjon más nevet az utcánk. Lehetne például Szilvafa utca, hiszen elég sok ház előtt akad ilyen fa. Vagy találjon ki a tanács ennél is jobbat, csalc Bálvány utca ne maradjon ...” Nos. ez a téma szerepelt a tanácsülés bejelentései között. S a testület, helyt adva a kívánságnak, március 21-ére ünnepélyes új névadásról határozott. Az utcát ugyanis a Tanács- köztársaság helyi direktóriumi elnökéről. Balázs Antal utcának nevezik el. És ugyanakkor Jánoshalma másik jeles szülöttének, a Magyar Kommunista Párt alapító tagjának, illetve helyi titkárának, az 1970- ben elhunyt. Mácsai Jánosnak a nevét veszi fel a Bajai út bal oldaláról nyíló új, még neve nincs utca. Bizalom és számonkérés Valahogy így írja ezt elő az a bizonyos nagykönyv, csakis ily módon lehet a választók bizalmának megfelelni — tűnődöm el, mi- közben összehajtom az irat- köteget. És újra visszhangzanak bennem a tanácsülésen elhangzott felszólalások. Például, amit Ádám Antal mondott: „A választók nagyon is igényesek, a beszámolókon számonké- rik, mit végzett a tanácstag. Azt is. eljárt-e a tanácsülésekre!... Vagy Annus néni. Ambrus Sándorné szavai: ....... Akik nem t udtak a beszámoló gyűlésre eljönni, elkérték a beszámolókat, utána megannyi érdeklődő kérdéssel kerestek meg.. S hirtelen megint magam előtt látom a tanácstagok iránti bizalom olyan megnyilatkozásait, mint például azét a nagymamáét. akinek panaszos szavait így rögzítette a tanácstag jegyzőkönyve: „Nagyon kérers a tanácsot, a rendőrséggel karöltve hasson oda. ne szolgálják ki a veiemet az italboltban. Két kicsi unokám kedvéért, mert hogy szegénykéim, ők vannak veszélyeztetve emiatt.. .** Utcanévváltozás a lakosság óhajára Lapozgatom az iratköte- get, s egy-kettőre kereszt- metszetét kapom mindannak, ami napjainkban Jánoshalma lakosságát foglalkoztatja. A tanácstagi beszámolók jegyzőkönyvei pontos név és cím szerint tartalmazzák az ott elhangzottakat. S valamennyi jegyzőkönyv mellett megtalálom a két elküldött válasz másodpéldányát. De lám. miiven ismerős témák! Például ez a válasz is: „Az Achim András utcai vízvezeték a Mélykúti úti vízhálózattal való ösz- szekötésé-zel együtt még az idén kivi*élezésre kerül...” Vagy: „A Majoros-féle ház melletti vizesárok lefedéséről a tanács még az idén gondoskodik,” Aztán: „A Szőlő utcai vízlevezető csatorna kiépítéséhez szükséges átereszeket ez évben biztosítja a tanács ..És így említhetnék még jó néhány tételt, amelyet a tanácsülés által már elfogadott költségvetési előterjesztésből ismerek. Az anyagi lehetőségek azonban végesek. Így nem minden jogos igényre fogalmazódott ilyen gyors, még ez évi megoldást ígérő válasz. A 4-es számú tanácsi körzetben felvetődött egyik kérésre például ez a válasz ment: „A Csokonai utcai járda kiépítését 1973-ban. a vízhálózatot pedig az 1974. évi feladatai között tervezi a tanács.” Természetesen akadnak olyan indítványok is, amelyek megoldására — fedezet híján — nem tudnak vállalkozni. Erre utal a többi között ez a levél is: ..A közkifolyókét áthelyezését csak az érdekeltek költségére tudja megoldani a tanács.” Ez az! — bukkanok rá újabb ismerős témára. A Mégjobban megértettem, átéreztem: valahol itt, a lakosság bizalmában gyökerezik. innen táplálkozik az a hajtóerő, amely a tanácstagokat a lakosság önzetlen szolgálatára sarkallja. Olyan felelősségérzettel, amilyennek a Jánoshalma Nagyközségi Tanács legutóbbi ülésén tanúja lehettem. Perny Irén Ezer hektár erdőt vágtak ki Több. mint 1084 hektár erdőt vágtak ki 1971- ben a Kiskunsági Erdő- és p-vMdolgozó Gazdaság területén. A Duna-parti, ártéri erdősávokból 54 hektáron termeltek ki fát. A szabadszállási József Attila Termelőszövetkezetnek a gazdaság 1.06 hektárnyi irtási területet adott át földművelésre. Lehet, hogy olvasóink közül néhányan furcsának találják, hogy együtt emlegetjük Kouály Zoltánt és Kocsis Pált. Pedig ezt több okból tehetjük. Nemcsak azért, mert mindketten Kecskeméten, a homok fővárosában születtek, nemcsak azért, mert hosszú, bőtermésű életük útja végül is egy helyre, a Kútvölgyi Szanatóriumba torkollt, ott haltak meg, hanem azért is, mert barátok voltak. Mindkettőjük célja abban testesült meg, hogy fáradozásaik gyümölcsét a nép közös kincsévé kell tenni. Talán szükségtelen itt Kodály Zoltán és Kocsis Pál munkásságáról elemző értékelést írni. Ezt eddig is megtették, s a későbbiekben bizonyára újra megteszik majd olyan emberek, akik nálunk jobban értenek a szőlőnemesítéshez, a muzsikához. Az emlékezés kapcsán, haláluk ötödik évfordulója előtt néhány nappal azért kerestük fel Kecskeméten, a Lenin- városban özvegy Kocsié Pálnét, a sokak által szeretett és becsült Ida nénit, hogy elevenítse fel Kodályról, illetve férjéről való emlékeit. Az özvegy gépelt papírlapot nyújtott át: — Én már leírtam kettőjük találkozását, kapcsolatát, szívesen átengedem! „Mindketten Kecskeméten születtek, de csak akkor találkoztak, amikor mindkettőjüket szárnyára vette a hír. Addig messze kanyarodott egymástól életpályájuk. Egyik itt maradt, hogy a hasznavehetetlen, szélhordta homokot engedelmes, kincstermő aranyhomokká változtassa. A másik messzi tájak ván- dorútját járta, hogy a magyar nép zenei kincseit, énekeit, dalait tehetségével kiegészítve, lelkét hozzáadva, a nép közkincsévé tegye. Az egyiknek a munkája nyomán új szőlőfajták születtek, amelyek szépségükkel, jó tulajdonságukkal hírt, dicsőséget szereztek hazájuknak. A másiknak a munkája nyomán új, soha nem hallott gyönyörű zene született, amely erkölcsi sikereket, zenei fellendülést szerzett hazájának, lelki gyönyörűséget embertársainak. Kocsis Pál azt mondta: a szőlőt a nép kincsévé kell tenni, mert azok az emberek, akik művelik, saját testük fáradtságát s°m sajnálva tőle, a legjobb szőlősgazdáit, a legszebb eredményeket elérő művelők. Kodály Zoltán azt mondta: a zenét a nép kincsévé kell tenni és már az iskolában kell kezdeni a zenei nevelést, hogy a muzsika mindenkié legyen. Amikor mindkettőjüket szárnyára ve+te a hír — találkoztak. Büszkék voltak egymásra, kölcsönösen nagyra becsülték egymást. Ha valaki Kocsis Pál előtt megbántotta Kodálvt, bírálta annak munkásságát, soha nem bocsátott meg neki, barátságára meg éppen nem számíthatott. Amíg ereiéből telt. Kocsis Pál feljároeatott Kodály Zoltán hangversenyeire, előadóestjeire. Később a rádió, a televízió műsorában előre kijesvezte, ha valamit tőle, vpg y róla hallhatott és a vila"»rtsern mulasztotta volna el. Kodály Zoltán is gyakran megfordult Kocsis Pál szőlőjében, ahol gyönyörűséggel szemlélték, kóstolgatták a szőlőt. Egy alkalommal, amikor Kodály feleségével, az akkor má" nagyon idős Emma néni vei látogatott hozzánk, r férjem közölte vele, hog' egy szőlőfajtát szeretne el nevezni róla. Elindulta’ hogy kiválasszák. Kocs; Pál a legszebbet, a legna gyobb szeműt ajánlottv de Kodály Zoltán nem fo gadta el. Azt mondta: c nem illik az ő egyéniség? hez, mert nagyon kiabn’ túl hivalkodó. Választottak másikat, ami aranysárga színével, közepes, ovális bogyóival, de különösen diszkrét, finom muskotály ízével nagyon megnyerte tetszését és Kodály azt mondta: olyan ez. mint egy zenei költemény. így született a Kodály Zoltán szőlőfajta ... Később Kodályt kérték fel. hogy Kocsis Pál 85-ik születésnapjára ünnepi kórust szervezzen. Sajnos erre már nem kerülhetett sor. Mikor Kocsis Pál gyászjelentését elküldtük neki, s válaszként megkaptuk a részvétkártyát, azonnal láttam, hogy ezt nem ő írta. S valóban. Kodály Zoltán ekkor már nem vehetett tudomást Kocsis Pál haláláról, mert ugyanakkor és ugyanott — a Kútvölgyi Szanatóriumban — utolsó nagy harcát vívta Kodálv. Temetésük között alig egy hét különbség volt...” Följegyezte: G. S. Napközben: A!szik-e a város? A Magyarország című hetilap február 20-án megjelent számában egyoldalas cikket szentelt Vidéki galériák címmel annak a kérdésnek, hogy a képzőművészeti bemutatótermek miként szolgálják a „vidék” kulturálódását, az igény kialakítását stb. Megemlíti ezzel összefüggésben, hogy az ország 14 megyeszékhelyén található bemutatóterem, sőt Nagykanizsán is működik önálló Képcsarnokfiók ... Az országnak már csupán négy olyan megyéje van (Bács-Kiskun, Fejér, Komárom, Tolna), amely egyelőre kénytelen nélkülözni a galériákat.. olvashatjuk a cikkben. Megtudjuk a továbbiakban, hogy 1972 első felében korszerű bemutatótermet kan Szekszárd, tervezik már a kecskeméti, a székesfehérvári és a tatabányai termek kialakítását is. Egyelőre azonban e termek létrehozását különféle nehézség fékezi — írja a továbbiakban a szerző, majd hozzáteszi: „ ... Kecskeméten — mjnt a Képcsarnők Vállalat vezetői elpanaszolták — alszik a város .. A megjegyzés pontosításra szorul: nem a város alszik, hanem csupán néhány olyan városi vezető, aki illetékes volna ez ügyben lépéseket tenni. Bizonyíték képpen ajánljuk fellapozni lapunk 1970 nyarán megjelent egy cikkét, amely éppen egy ilyen képzőművészeti bolt, kiállítóterem, galéria megnyitását sürgeti, konkrét javaslatot is szolgáltatva a helyiséggond megoldására. Sajnos, a cikkre érdemleges válasz sem érkezett. De ne rágódjunk a múlton, inkább keressük az újabb lehetőségeket. Azt talán nem szükséges újra és újra bizonygatni, hogy milyen szerepe volna egy | képzőművészeti bemutató- j teremnek itt Kecskeméten, ahol a művészteleven dolgozó alkotókat is be lehetne kapcsolni a kiáVítók sorába, s valamivel többet tudna a város a jelönien szinte elszigetelten alkotó festőkről, sznhrászo7’ról. Van-e mód egy ilyen ga-_ léria kialakítására megyénk székhelyén? Természetesen van, s valószínűleg ennek tudatában „tervez” a Képcsarnok Vállalat is. Ha azt nem is bolygatjuk már, hogy például a DEGÁZ bemutató termét is lehetett \ volna erre a célra alkalmazni, ha nem kérdezzük, hogy minek az ajándékbolt, a külön szőnyegszak- üzlet, (néhány méterre a lakberendezési áruháztól) akkor legalább próbáljunk kialakítani esetleg kétszintes képzőművészeti boVot a most épülő új városközpontban. Kínálkozik azoban egy további, kev*"1-' költséges megoldás is: kő1 tözik a nyomda, s hamarosan úira megnyílik a KH- temnlomköz utca. ahol illetéket kíván kiaiak/tani városi tanács. Valón f nem kaphatna helyet a léria? Ne ewnp.rlwJc hod'll n.‘ sráq közvél. e*nAvMe • p alvó városnak köti*’*—7 ’ nek e1 minket. Még aki-' sem, ha néhány tekintet ben rrl kan szundikál r megyeszékhely. Gál Sándor
