Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-25 / 47. szám

4. oldal 1972. február 25, péntek Láthatóvá vált ellentmondások az izsáki Sárfehér Tsz-ben (2.) Ez az ügy nem vetett volna ilyen széles gyűrű­zést a tagság körében, ha nem társulnak hozzá az elé­gedetlenség lényegesebb okai — a százalékos szőlő hozamának csökkenése, a lassúbb ütemű közös fejlő­dés — továbbá, ha a ve­zetés, s nem utolsósorban a tsz pártalapszervezete idejében határozott állást foglal. A hiba forrása A bajok gyökerei mé­lyebben húzódnak. Erre, ha közvetetten is, az elnöki beszámoló adatai utalnak: a tsz 844 családnak nyújt megélhetést, de a 948 tsz- tag közül immár 327 a nyugdíjas és a járadékos. A 900 hold tagsági szőlő közül száz hold kipusztuló­félben van, s további száz hold művelésére nem akad vállalkozó, erre bérmunká­sokat kell felfogadni. Tavaly 30 mázsás átlagot értek el szőlőből. A gazda­ságos termesztés álsó szint­je 40 mázsa körül van. Közgazdasági összefüggé­sekben meglepő jártassá­got tanúsító felszólalások hangzanak el. Annak idején, az alakuláskor a közös vál­lalta, hogy a tagsági szőlő­re háromévenként juttat elegendő menyiségű szer­vestrágyát. Eltelt 11 év, s ezalatt kétszer történt trá­gyázás. Az egyik tag kiszá­mítja: a szükségesnek alig több mint a felét kapták meg, s a közös a tagságnak 435 ezer mázsa szervestrá- gyával „adós”. Egy másik hozzáteszi: „A szerves­anyag úgy jár a tagságnak, mint a vezetőknek a fixfi- zetés.” A vezetők azzal védekez­nek: nem telik többre. A hozamok visszaestek, a ki­adások megsokasodtak. Tud-e a tisztelt tagság ar­ról, hogy társadalombizto­sítás céljaira az SZTK-nak évente több mint egymilliót fizetünk ki?” — adja meg a tájékoztatást kérdő mon­dat formájában a főköny­velő. Az elnök más adatok­kal is szolgál. Egyetlen kombájnékszíj például 1100 forintba kerül, s azért a csapágyperselyért, ame­lyért tavaly még csak tíz forintot kellett fizetni, az idén már 130 forintot szám­láznak. Az új telepítések is emésztik a százezreket, de hozammal csak két év múl­va jelentkeznek. A csaknem ezerholdas szántóföldi művelés egé­szében véve ráfizétéses. Amíg ez az állapot tart, a 40—60 százalékos arányon a tagság javára nem lehet változtatni. Ismét hangza­var a reagálás, amelyből kihallatszik egy közbeszó­lás: „A legolcsóbb gépek vagyunk!” Persze ez is egyoldalú ítélkezés akkor, amikor a gépállományt a közös épp tavaly újította fel. Ám olyan áron, hogy a hatmil­liós tartalékalap lecsökkent egymillióra. Az elnök megrója az elé­gedetlenkedőket, amiért ha­tározott felkérés ellenére sem voltak hajlandók je­löltetni magukat a vezető­ségi tagsági tisztségre. A válasz erre ez: „Miért csak 11 év után jutott ez ész­be? Miért csak akkor van ránk szükség, amikor baj van?”; Lényeg és létkérdés A lényegre alighanem a községi párttitkár tapint rá — nem a közgyűlésen, ha­nem az azt megelőző ma­gánbeszélgetésen: — A három izsáki tsz már évek óta nem fej-fej mellett halad. Az Arany­homokban a tavalyi terv- túlteljesítés 23, a Kossuth­ban 4, a Sárfehérben pedig csali 3 százalékos. Az itte­ni tagság ezt mind riadtab- ban figyeli. A másik két tsz kisüzemi termesztési adottságai a Sárfehérénél kezdettől fogva gyengébbek. Ezért már a 60-as évek első felé­ben kényszerítve érezték magukat: ha lépést akar­nak tartani, nem késleked­hetnek a nagyüzemi alapok kiépítésével. Ez a Kossuth­ban is. az Aranyhomokban is létkérdéssé vált. De a Sárfehérben nem vált azzá. Itt mindmáig a százalékos művelés a meg­határozó. Azonkívül más ellentmondások is fellép­tek Az Aranyhomok is, a Kossuth is részt vállalt az ipartelepítésben. Ez a Sár­fehér Tsz ellenkezésével, ta­lálkozott: az ipar a szőlő- művelés elől vonja el a fia­talokat Ez kétségkívül be is következett de hozzá kell tenni, hogy a társadal­mi folyamatok e tekintet­ben nem a Sárfehér Tsz vezetőit igazolják. Felismerni a helyes utat A százalékos szőlőműve­lés integráló, idilli összhan­got teremtő hatása pár év alatt a visszájára fordult. Már nem ösztönöz gazda­ságosabb termelésre. Az új családi házak, a gépkocsik száma egyelőre még szapo­rodik de ennek is az egész­ségtelen jövedelmi arányta­lanságok jelentik az árát S ami a legnyugtalanítóbb: közös felhalmozásra mind kevesebb összeg jut. A torzsalkodásban, az elé­gedetlenségben e jelensé­gek tudatosulása munkál. S ezt a vezetők sem ismer­ték fel kellő időben. Elkés­ve azonban nincsenek. De ehhez szükséges az a felis­merés, hogy a parcellás sző­lő százalékos művelésére egyre kevésbé lehet alapoz­ni. Ezért az eddigi gazda­ságfejlesztési, munkaszer­vezési elképzelések felül­vizsgálata szükséges, amely nem mellőzheti a fiatal, képzett szakemberek bele­szólását. s általában a tag­sági vélemények mérlege­lését Még így is, ha nem is válságos, de küzdelmes, ne­héz, ellentmondásokkal te­li évek előtt áll a Sáríe- hér Tsz. Hatvani Dániel Az ifjúsági szocialista mkaverseny továbbfejlesztéséért A Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizott­ságának ifjúmunkás osztá­lya elkészítette első féléves munkatervét. Mint azt a közelmúltban megtartott sajtótájékoztatón Kéri And­rás, a KISZ Központi Bi­zottságának osztályvezető­je elmondotta, a VIII. kongresszus szellemében az ifjúsági szocialista munka­verseny továbbfejlesztésé­re, az állami, társadalmi, gazdasági szervekkel való jobb együttműködésre, va­lamint arra törekednek, hogy a népgazdaság célki­tűzéseit védnökségvállalá­sokkal segítsék. Ennek érdekében az ifjú­munkás osztály javaslatot tesz a KISZ Központi Bi­zottsága és a SZOT együtt­működésének továbbfej­lesztésére. Megvizsgálja a KISZ-titkárok úgynevezett koordinációs tanácsainak munkáját, ugyanakkor ja­vaslatokat. véleményeket kér a tanácsoktól, s ennek alapján készíti el az idei feladattervezetet. A KISZ VIII. kongresz- szusának állásfoglalása sze­rint a folyamatban levő védnökségek mellett első­sorban a számítástechnikai program, a könnyűszerke­zetes építési program meg­valósításában, valamint az oktatási és nevelési felté­telek fejlesztésében segít­sék a fiatalok a népgazda­ság célkitűzéseit. A bu­dapesti ifjúkommunisták a könnyűipar rekonstrukció­jából és az úi házgyárak felépítéséből kértek részt. A Békés megyeieknek az Orosházi Üveggyár ad mun­kát a Borsod megyeiek a Hejőcsabai Cementgyár el­készítésénél segédkeznek. A Fejér megyeiekre vár a Székesfehérvári Könnyű­fémmű és a Dunaújvárosi Papírgyár második ütemé­nek gyorsítása, a Tolna me­gyeiek a Bátaszéki Cserép­gyár építése felett vállaltak védnökséget, a Veszprém megyeiek pedig az inotai kétszáz megawattos, gáz­turbinás csúcserőmű mun­kálatait segítik. A már meglevő védnök­ségek közül az egyik leg­jelentősebb a közúti jár­műprogram. Ez az első olyan KISZ-védnökség, amely nem egy objektum, hanem egy teljes népgaz­dasági p_rogram megvalósí­tását szolgálja. A tervek kzerint az ifjú­munkás osztály még ebben a hónapban elkészíti a két nagy ipari centrum, Száz­halombatta és Leninváros építése felett vállalt KISZ- védnökség alapokmányát. Ugyancsak februárban kerül sor az 1971. évi if­júsági szocialista munka­verseny értékelésére. Ugyanekkor az ifjúmunkás osztály egy feladattervezet­ben javaslatokat ad a gyá­rakban. üzemekben, válla­latoknál dolgozó fijúmun- ltások szocialista munka­versenyének továbbfejlesz­tésére. T. L. Síké Tamás brigádja az országszerte használatos sze­méttárolókat gyártja a Kiskőrösi Vegyes és Építő­ipari Szövetkezetben. Kirovszktól Új-Zélandig Küldemények Szegedre A szegedi egyetemi fü- vészkert tervszerűen fej­leszti páratlanul gazdag bo­tanikai gyűjteményét. Negy­ven ország több mint 200 intézményével tart rend­szeres cserekapcsolatot. Még az ősszel megküldték a kert új latin nyelvű kata­lógusát, amelyben 1200 nö­vényfajtát ajánlottak fel és egyben közölték kéréseiket is. A külföldi társintézmé­nyek küldeményei most mar sorra érkeznek. A Szovjetunióból, Kirovszkból sarkvidéki aszterek, az új- zélandi Christchurch-ből szubtrópusi páfrányok, az argentínai Lavallol-ból ma- lé-teacserje, Izmirből illa­tos virágú örökzöld mir­tuszcserje, Sidney-ből rend­kívül nagyra fejlődő pál- maíélék szaporító anyaga érkezett. A szegedi füvész- kert legkeresettebb csere­anyaga a csípős fűszerpap­rika és a cseresznyepapri­ka mellett az indiai lótusz, amelynek Közép-Európá- ban itt van a legdúsabb előfordulási helye. MINDEN HIÁBA . - i 3 - --------------1 A lvarez egy bélyegzőpárnát kért a necocheai rendőrfőnöktől, majd elrendelte, hogy vezessék elő Francisca Rojast. A jelenlevők meglepetten figyel­ték, amint egyenként előbb, a bélyegzőpárnára, majd egy fehér papírlapra nyomta az asszony ujjait. A pa­píron fura, tekervényes vonalrajz jelent meg. Alvarez ugyan nem rendelkezett valami gazdag tapasztalattal ezen a téren, de mégsem volt nehéz megállapítania, hogy a kunyhón talált ujjnyomok azonosak a papíron levő ujjnyomatokkal. Alvarez hosszasan nézte az előtte álló asszonyt, majd átnyújtotta neki nagyítóját, s rendkívül udvariasan és higgadtan felszólította, hogy vizsgálja meg ujjlenyomatait, amelyek kétségbe- vonhatatlanul felfedték a gyilkost. És Francisca Rojas, akit a „harmadfokú” vallatás sem bírt szólásra, ezúttal megtört. Bevallotta, hogy valóban ő gyilkolta meg egy kővel gyermekeit, mivel „útjában álltak há­zasságának”. így hát Argentína volt az első ország, amely hiva­talosan elfogadta a daktiloszkóniát, mint a gonoszte­vők azonosítási rendszerét. Példáját 1993-han követ­te Chile és Brazília, 19J)6-ban Bolívia, 1908-ban pedig Peru, Paraguay és Uruguay» Az ujjlenyomatok világában az első riadót 1934 ja­nuárjában fújták, amikor is Jack Kiutast, egy banda­főnököt — vagy ahogyan nevezték: a „Csinos Kiu­tast” — kelepcébe csaltak és lelőtték. Az ujjlenyo­mat-felvétellel megbízott rendőr csodálkozva állapí­totta meg, hogy Kiutas ujjain nincsenek bőrfodor- szálak! Létezhetnek hát olyan emberek, akiknek ujj­hegyéről hiányoznak a bőrfodorrajzolatok? Vagy pedig ezek megváltoztathatók, eltörölhetők? A kérdést a szakemberek tisztázták mégpedig igen gyorsan: Kiu­tas ujjairól egy ismeretlen orvos lefejtette a bőrt, ámde a bőrfodorszálak máris újra kialakulóban vol­tak. 1934 májusában két más gyászos hírű gonosztevő — Carpis és Baker — határozta el, hogy műtétnek veti alá magát. Dr. Joseph P. Moran, a sebész, akit az alvilágban jól ismertek, lenyúzta a bőrt ujjhe­gyükről; ez az operáció egyébként olyan szörnyen fájdalmas, hogy még a morfium sem képes teljesen elűzni a kínokat. Teljes négé hónapig tartó szenve­dés utón a gengszterek rádöbbentek, hogy bőrfodor- szálaik újra képződtek. A kísérlet tehát nem járt sikerrel, Moran pedig a Michigan tóban végezte pá­lyafutását ... Ugyancsak 1934 májusában John Dilinger, „Ame­rika első számú közellensége” kísérelt meg hasonló műtétet. Két sebész, akik közül az egyik kábítószer­csempészésért, a másik pedig emberölését került bör­tönbe, rögtön szabadulás után egy titkos lakásban különféle plasztikai műtétekkel igyekezett megváltoz­tatni Dilinger ábrázatát, majd savakkal kezelte ujj­hegyeit a bőrfodorrajzolatok teljes eltüntetéséig. Alig két hónap múltán, 1934 július 22-én Dilingert lelőt­ték az egyik chicagói mozi előtt. A holttest személy- azonosságának megállapításakor az ujjlenyomat-szak­értők azt konstatálták, hogy a második ujj ízületein levő bőrvonalak részben meg -a-adtak, ezeknek le­nyomata rajta volt Dilinger ujjnyomatlapján i& Hiába volt minden, a gengszter ujjlenyomata halála után is árulója maradt. 1941. október 31-én harsant fel utoljára riadó az ujjlenyomatok világában. Ezen a napon került hu­rokra a texasi Austinban bizonyos Róbert Pitts. Az ujjlenyomat-nyilvántartó iroda tisztviselője Pitts ujjait sorban ráhelyezte a bélyegzőpárnára, majd a daktiloszkópiai lapra. Lehetetlenség — mormogta az­tán. s hitetlenkedve hordozta végig tekintetét a pa­pírlapon, aztán meg az előtte álló gonosztevő gúnyos fintorba torzult arcán. Ennek a Pilisnek az ujjain még nyomuk sem volt bőrfodorszálaknak! A „meglepetés” azonban nem érte felkészületlenül a szakértőket. Pitts mellén tíz hosszú forradást fedeztek fel: ötöt jobb és ötöt bal felől. Az onnan lefejtett bőrrel helyettesítették az ujjbegy bőrfelületét. Felve­tődött tehát a kérdés: kicsoda valójában ez a Pitts? És hogyan lehet válaszra találni, ha nincsenek ujj­lenyomatai? Minden bizonnyal ismert és körözött bűnöző, hiszen másként aligha vetette volna alá ma­gát ilyen operációnak. És ki volt a műtétet elvégző sebész? Pitts azonban hallgatott. Az ügy az FBI- hez került, ahol aztán felforgatták a szökésben levő gonosztevők kartotékjait, iratcsomóit. így került elő egy törzslap, bizonyos Robert J. Philips-é. akit kilenc esztendővel előbb gépkocsi tol vaj Iá sért ítélték el. Is­mertetőjelei, fényképe, életkora — mind-mind Pitts-éi.... Utoljára 1941. március 28-án volt letartózta­tásban Miamiban. És akkor még „voltak” ujjlenyo­matai. Következésképpen az operációt 1941. március 28. és október 3. között végezték el rajta. Végül az­tán rábukkantak a sebészre is: a New Jersev-beli Union City-ben lakó Leopold William August Bran­denburg doktorra, vagy ahogyan az alvilág „becézte” — Brandenburg ..dokira”. Brandenburg beismerte, hotrv Robert J. Philips>-et ő operálta meg 1941 má­jusában. A Philins-eset volt az ujjlenyomatok történetében az utol to kísérlet a természet és a daktiloszkópia ki­játszására. (Folytatása következik,)

Next

/
Oldalképek
Tartalom