Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-22 / 44. szám

*. oldal 1972. február SS. MM A megtartó falu _ Hová? — kérdi szer- — kesztőm. ahogy elsietünk egymás mellett a folyosón. — Kunadacsra. — Érdeklődd már meg, van-e még azokból a föld­be vájt kunyhókból... Va­lamikor írtam róluk. Az utolsó szavakat már a lépcsőfordulóból hallom. Majd megkérdezem. Érde­kes motívum lehet a ri­portban. Kiserdő-nagyerdő borí­totta buckahullámok közt robog az autóbusz. Nagyo­kat sistereg alattunk az út, ha szekeret, szembejövő járművet kell kikerülni. Fröccsen is szét a víztó­csák tükre. Nemsokára Kunadacsra érünk. ... Rit- kás fenyőerdő. A homokos tisztásokon meg-meggördül a sárgás „talaj”. Birkanyáj várja hozzá méltó türelem­mel. mikor búvik elő a nap ... Jobb felől magas­lat. Ünnepélyesen őrtálló fák közül hosszú, hallgatag • épület világos fala villan elő. Hirtelen nagyot éle­sednek az árnyékok. Kisütött. — Kunadaes, tanácsháza! — nyitja felélénkülve a huszaitót a kalauznő. Fel a dombra, a kastély- formájú tanácsházhoz. A tanácsirodán barátsá­gosan sajnálkoznak. Elnök nincs, titkár nincs, a nép­frontelnök is Kecskeméten. Ács Viktor párttitkárt vi­szont megtalálom az isko­lában. ö az igazgató. Mu­tatják az ablakon, menjek ott egy darabig, aztán jobbra. Inkább a nagy csapatok­ban hazafelé bóklászó, tás­kát lóbáló. kergetőző, vi­dáman csatoráló gyerekek után igazodom. Dél van. Amerről jönnek, ott kell lenni az iskolának. • — Az igazgató bácsit ke­resem — mondom a ka­puban ácsorgó pár gyerek­nek és örülök, hogy egyi­kük bekísér. Ez az iskola se ilyen volt. Vagy egy má­sik talán? i tanáriban vöröses- szőke, kék szemű, kerek arcú asszonykával fogok elsőként kezet. Ács Viktorné, az igazgató fele­sége. A férje még elfoglalt. Viszont ő is „kapóra jön”, hiszen a népfrontbizottság újraválasztott titkára. Beljebb megyünk. Ács elvtárs asztalát vesszük birtokba. — Ez az iskola volt itt...? Igen, de régebben csak két tanteremmel. Azóta hat, parkettás, új tanterem épült. Addig egész napos volt a tanítás, de úgy, hogy még a kultúrházba is „be­bújt” egy osztály. Ma már csak a gyógypedagógiások tanulnak délután. — Mennyi új ház. Mint­ha versenyben épülnének. — Még a kerítések is! — tetéz rá jókedvűen a nép- fronttitkámő. — Tudok olyanról, aki mikor megne- szelte, hogy a szomszédja tizenkétezer forintért csi­náltatott kerítést, ő juszt is tizenötezerért szegette be portáját. A ma is még 12—20 ki­lométerekre széthúzódó falu 2001 lakója közül négyszáz- hatvanan laknak a belterü­leten utóbbi időkben épült 130 házban. A betelepülés a hatvanas évek első felé­ben kezdődött, s mára olyan ütemre kapott, hogy amint Halcsik Antal ta­nácstitkár későbbi beszél­getésünkkor elmondotta, a tavaly kiadott építési en­gedélyek száma az eddigi Összes engedély egyharma­dát tette ki Hasonló & helyzet a telekeladással — Tíz éve költöztünk ide. Ezeken a területeken há­rom olyan épület volt, amit háznak lehetett nevezni — — utal családi „időszámí­tásuk” kezdetére Ács Vik- torné. A naggyá nőtt iskolánál néhány esztendővel idősebb csak a kultúrház. Körülbe­lül egykorú a főutcával, a Kossuthtal. A kettő közti időben épült az orvoslakás — rendelővel. A népfrontbizottságot új­jáválasztó falugyűlésen vi­szont így szólalt fel Sápi László: — Be kell szabá­lyoznunk, mikor lehetünk betegek. Csak a hét három napján, amikor a nyugdíjas orvos kiszáll hozzánk Kun- szentmiklósróL Íz orvoslakás jelenleg Ä gazdátlan. Milyen örömmel írtunk róla an­nak idején, hogy kubikolt, fuvarozott, segített falat rakni a falu népe hideg őszi esőben is. Az orvos már kész 2 szoba összkom­fortos lakásba, jó kis ren­delőbe jöhetett. A fiatalember, akit nagy szeretettel fogadtak, s meg leplezgették is botlásait, hátha észretér — eljátszot­ta a bizalmat Most várja, várja a falu, ki jelentkezik a pályázatra. Ide pedig jó társadalmi közegbe ér nézné az új or­vos. Kunadaes szinte vonz­za a fiatal értelmiségieket Budapestről jöttek par éves kitérő után végleg ide Ács Viktorék. Fővárosi előnyö­ket hagyott ott dr. Tóth Sándor,állatorvos és felesé­ge. Probléma nélkül „beil­leszkedtek”. Tóthné itt ta­nít, szolgálati lakást kap­tak. Itt akar letelepedni a Kunszenumklósra való, 23 éves számtan—kémia sza­kos tanár. Noszvodi Erzsé­bet Pedagógus kölcsönnel nemrég épített házat Abai Tamás és Kemény András. Idén várják haza a tsz-el- nök fiát ifj. Vidéki Má­tyást a főiskoláról. Leg­utóbb azzal búcsúzott tré­fásan: „Nehogy aztán lét­számfeletti legyek!” A tizennégy pedagógus mind szakképzett tanár, ta­nító. Albérletben egyik sem lakik; saját ház, vagy szol­gálati lakás. Négyüknek autója is van már. Milyen becsben van a kultúrház? — terelem Ácsné szakterüle­tére a szót hiszen ő annak az igazgatója. Sejti, mire gondolok. Rögtön úgy válaszok — Nem értem, hogy le­hetnek községek, ahol „ha­ragban van” a tanácselnök, meg a művelődési ház ve­zetője ... Engedjen mind­egyik a gőgjéből egy kicsit, és rendbejönnek. Kunadacson tanácsi ve­zetőnek. tsz-elnöknek, ta­nárnak egyaránt és igazán otthona a kultúrotthon. Jön Antal Lajos, a Rákó­czi Tsz 23 esztendős elnö­ke: „Piriké néni. engem is osszon be rendezőnek!” — Ajánlkozik Kemény And­rás tanár: „Vállalom a pénztárosságot.” — „Min­ket ki ne hagyjanak a munkából!” — így az érett­ségizett gyerekek. Közügy minden — akul- túrházban történő esemény mint például a februáriak: két zárszámadó közgyűlés, KISZ-esküvő. névadó ün­nepség, bál, nótaest, a tűz­oltótestület rendezvénye, nem beszélve a tanfolya­mokról, A Déryné Színház művészei mindig zsúfolt nézőtér előtt játszanak. Már harmadik éve 160 a bérletesek száma.:. Igényes falu. Halqsik 1 Antal tanácstitkár lehalkította a hangját, de annál büszkébben hang­zott: — Hát ahol már az általános iskolában is szak­tanár tanítja az éneket! Meglepő fordulat Ács Viktorné tálékoztatójáhan. — Manapság gyakran hallani az elidegene­dés r ő L Hogy például a tanult emberek —• peda­gógus, agrárértelmiségi, or­vos, tanácsi vezető .— ilyen kis faluban is egymástól elszigetelten élnek. Hogy minket a szele is elkerül­jön, önképzőkört ala­kítottunk ... Tanácstitkár­tól védőnőig tagjai va­gyunk. Kéthetenként jön össze a kör. Terv szerint, sorban készülnek fel egy-egy test­hezálló témából. Ügy ám, hogy aztán a soros kiállja, bármennyire megforgatják. Lépést tartanák, megisme­rik egymás értékét, lehám- lanak gátlások, pózok —, ha egyáltalán voltak... Önképzőkör. Nem valami nagyképű „cégjelzést” okos­kodtak ki — modernség ürügyén. Élnek a hagyomá­nyos, a célt pontosan kife­jező elnevezéssel Megérkezik Ács Viktor párttitkár. iskola- igazgató. Vele — átmenet­ként — a továbbtanulásról folytatjuk az eszmecserét 1963 óta községi párttitkár. — Évente egy-két 'gye­rek ment gimnáziumba, mezőgazdasági szakmun­kásnak. Aki tovább tanult, inkább szakmunkástanulód­ként folytatta, foglalja ősz- sze tapasztalatait a nyu­godt jól megtermett em­ber ... — Kis hallgatás után fordít a szón. — Ez év az első. amikor a .végzős Nyolcadikosok közül... Fiatal kolléga nyit be. A következőket hozzá intézi. — Mennyien , is mennek, pontosan mezőgazdasági szakmunkásnak? — ö az osztályfőnökük — fordul hozzám. — Tizenkilencen — Fél­egyházára, Fülöpszállásra, Kisfáiba, Halasra — és csak hárman ipari tanuló­nak. A fordulat egyik magya­rázata: megszilárdult a bi­zalom a Rákóczi és Kos­suth Tsz iránt. A zárszám­adás hangulata is ezt tük­rözte. Maradnak a fiatalok., An­tal Lajost is ösztöndíjjal küldték ebből az iskolából Félegyházára, technikum­ba. Hazajött, gyakornok lett. majd a katonaság után beosztott agronómus. Tavaly pedig elnöknek vá­lasztották. — Igazat megvallva, ép­pen fiatal korát tekintve, nem ö volt a hivatalosan kiszemelt. A tagság azon­ban rá szavazott... Győ­zött a népakarat — moso­lyog Ács Viktor. — Az ifjúság kilátásaira biztosan ez is jó hatással volt. — Kétségtelen. fagy a tanulási kedv a már dolgozó fia­talok körében is. Tercsi István erdészeti szakmun­kás most technikumba jár. Bálint Irént a libatelepen fogta meg az elhatározás: gimnáziumot végez! Ha­sonlóképpen Bálint György fodrász és Sípos Gyula, a Rákóczi Tsz géplakatosa. ... Hol vagyunk a föld be vájt kunyhókról! Tóth István w Az elmúlt évben alakult lakásszövetkezet szervezésében jelenleg két négyla­kásos társasház épül Tompán. A közelmúltban az OTP telket vásárolt a he­lyi tanácstól, s a tervek szerint a főtéren 16 négylakásos ház építését kezdik meg az idén. Képünkön a tompái tanács építőbrigádjának dolgozói tereprende­zés közben. (Tóth Sándor felvétele) I# ■ ■ r 1 . ■ r Közéleti pezsgés a falugyűléseken Amikor a közelmúltban a népfront­mozgalom négyévi tevékenységéről kér­tük nyilatkozatát, Farkas József, a Ha­zafias Népfront megyei tikára elöljáró­ban leszögezte: „A Hazafias Népfront jelentős tényező lett, eleven, hatékony szervezője a községek, városok közéleté­nek. Majd a megállapítás jogosságát váz­latosságában is rendkívül gazdag példa­tárral tanúsította. A napokban pedig ezzel az örömteli közléssel fogadott Tóth Ferenc, a Haza­fias Népfront kiskunhalasi járási titká­ra: — Most érzékeljük igazán, milyen fon­tos tényező a népfrontmozgalom! Még talán soha ennyi lelkesítő tapasztalatot nem kínált, mint a most folyó tisztújító falugyűléseken. Egész sorát idézte a tapasztalatoknak. Olyanokat például hogy amilyen mag­vasak tartalmukban, külsőségeikben — még a részvevők öltözetében is — any- nyira ünnepélyesek a falugyűlések. Fon­tos események. A résztvevők száma ed­dig kivétel nélkül mindenütt meghalad­ta az újjáválasztandó népfrontbizottság tagjainak négyszeresét Borotán például kicsinek bizonyult a művelődési ház, ahová a falugyűlést összehívták és a jó­val nagyobb mozit kellett igénybe venni. Ugyanilyen örvendetes, hogy a falu­gyűlések résztvevői cselekvő részesei a népfrontbizottságok újjáválasztásának, mert csakugyan választanak. Jász- szentlászlón például a kalmárföldi ta­nyai bizottságba tizenegy személyt hoz­tak javaslatba. Mivel azonban hárman közülük nem voltak jelen, a negyvenöt főnyi gyűlés úgy döntött, nem szavaz rá­juk. Fennakadás azért nem volt, mert nyomban találtak maguk közül újabb három jelöltei akiket egyhangúan be­választottak a bizottságba. A zsanai falu­gyűlésen viszont nem érték be az indít­ványozott 25 tagú bizottsággal. Közaka­rattal döntöttek úgy, Német-Mihály és Derűs Gábor személyével kiegészítve le­gyen 27 tagú a helyi népfrontbizottság. Biztató és nagyon rokonszenves ugyan­akkor az a legtöbb helyütt tapasztalt közéleti felelősségérzel amely például ilyen kérdések felvetésében is megnyÜ- vénül: Előzetesen beszéltek-e a javasolt személyekkel és csakugyan vállalják-e a népfrontbizottságban való aktív tény­kedést? Aztán : X és Y a község, vagy a határ mely részéről való, hol lehet alkal­masint felkeresni? S természetesen csak kielégítő válasz után döntött a megvá­lasztásról a nagygyűlés. A tisztújítás mellett az adott tele­pülések megannyi közérdekű témája kerül szóba a falugyűléseken. Szinte a tanácstagi jelölőgyűlésekhez hasonló ak­tivitással hozakodnak elő a felszólalók a községük lakosságát foglalkoztató ügyekkel, gondokkal. Zsanán egyebek között az orvosi ellátás elégtelenségét hozták fel kérve: a jelenlegi heti egy­szeri helyett, kétszer látogasson a köz­ségbe az orvce. Hadd időzzünk azonban részleteseb­ben is a kéleshalmi nagygyűlés tapasz­talatainál. Itt a zsanaihoz hasonló gond áthidalását egy betegápoló beállításával kérték megoldani. Az ugyancsak jelen­levő tanácsi vezetőktől nyomban meg is kapták a kedvező választ: március 1-én megkezdi működését a betegápo­lónő. Mint ahogyan pozitív válasz kö­vette a buszváró létesítését célzó kérést is, mert még az idén megépüL Búzás Pali bácsi a község Kisrátai kőút mel­letti népes lakóterületén élők nevében a villanyhálózat bővítését szorgalmaz­ta hangsúlyozva, ennek költségeihez szí­vesen hozzájárulnak. Szvétek István postafőnök közérdekű észrevétele szin­tén a közeljövőben megoldódók közül való. A községől 5 kilométerre levő se­gélyhívó telefont ugyanis a beteggondo­zónő szolgálati helyiségébe szerelik majd fel. És bizonyára válasz vagy tettek kö­vetik Vikor György jogosan számonké- rő felszólalását is. Mert mint ismertet­te: az erdőgazdaság egy évvel ezelőtt pénzhozzájárulást fogadott el dolgozói­tól a villanyhálózat bővítésére. Azóta azonban nem került még szóba sem a pénz. sem a villany. Lám, kell-e az említetteknél nyomosabb bizonyíték a Hazafias Népfront mozga­lom közéleti szervezésének elevenségé­re, hatékonyságára? P. I­Hatvannyolc lakás, épül Tompán Román Renault - magyar alkairészekkel A MOGÜRT és a brassói Autó trek tor, valamint a pitesti Dacia külkereskedel­mi vállalatok között nem­régen létrejött hosszúlejá­ratú szerződés értelmében kiszállították az első magyar alkatrészeket, amelyeket román járművekbe építe­nek be. Az idén még csak néhány darabot szállítanak próba­képpen a Rába-MAN 215 lóerős döntött motorjaiból, a jövő évre azonban már 300-at. A 192 lóerős fekvő Rába-mot örökből pedig 1975-ig 700-at igényeltek a román üzemek. A magyar berendezéseket elsősorban a brassói teherautó- és traktorgyárban és a pitesti Guap személygépkocsi­gyárban használják fel. A Kismotor- és Gépgyár szak­emberei a közeljövőben megkapják román kollé­gáiktól autóbusz-ablakke­retek tervrajzait, amelyek alapján román járművek­hez gyártanak alkatrésze­ket. A kooperáció kiter­jed majd a Ganz sebes­ség-, fordulatszám- és lég­nyomásmérőinek gyártásá­ra is. A jelzések szerint [ autóvillamossági berende­zések, generátorok, önindí­tók, feszültségszabályozók, sőt csapágyak és lengés- csillapítók szállítására is van igény és lehetőség. Jelentős üzletkötésnek ígérkezik a francia licenc alapján gyártott Dacia Re­nault kocsikhoz magyar aj­tózsanérok szállítása. A ro­mán üzletkötők érdeklőd­tek teher- és személygép­kocsik komplett szervizál­lomásai iránt is, amelyek­hez a magyar fél az épü­letek megtervezését és kivi­telezéséi is vállalná. Magyar-román autóipari kooperáció

Next

/
Oldalképek
Tartalom