Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-20 / 43. szám

«. oldal 1972. febrnár 20. vasára*® Generális felülvizsgálatra szorul? Hétfőn reggel szer­kesztőségünk első látogató­ja minden köntörfalazás nélkül ezzel állt elő: — Hát kérem, szégyenle­tes, hogy a-város annyi bí­rálat után sem képes meg­oldást találni az utcák esti megvilágítására. Még olyan exponált helyen is, mint a városközpont, napok óta csődöt mondtak a lámpák. Legalábbis az állami áru­ház oldalán, á tanácsháza sarkától a gimnáziumig egyetlen nem világít. A mellékutcáról nem is szól­va.'.. Ezután, á napi posta bon­tásakor már nem is ment meglepetésszámba az első levél tartalma. íme, a né­hány soros jelzés: „T. Szerkesztőség! I. hú 13- án Sötét az utca című cikkük után is sötét az ut­ca. Az Akácfa u. 28. szám előtti például 1971. XII. 18- tól nem ég a mai napig sem. Megírtam a tanács­nak, a DÁV-nak. Hiába. T. Szerkesztőség, tanácsot ké­rek, hogy kihez forduljak még ebben az ügyben? So- modi József." On macába visszatérő görbe vonalhoz hasonló a megyeszékhely közvilágítá­sának gondja? A panaszok legalábbis ezt mutatják. Pedig a problémát felem-: lítő január t3-i cikkünkre január 2!i-án egyszer már visszatértünk. Megírtuk a többi között, hogy a Dél- magyarországi Áramszol­gáltató Vállalat kecskemé­ti kirendeltsége növelte a karbantartó - szerelőinek íé^jffiáfnát, megkezdődött a pÖft'áK korommal1 szennye­zett világító testek tisztítá­sai s egyidejűleg kicserél­ték, több száz rossz é°őt, il­letve fénycsövet. Ennek látható jelét például a Rákóczi út jobb megvilágí­tásában nyugtázhatták is a kecskemétiek. Ügy tű­nik azonban, mindez ke­vés a város közvilágításá­nak elfogadható javításá­hoz. Mit tett vajon a maga hatáskörében a lakosság érdekeinek szolgálatára hi­vatott gazda, a városi ta­nács? E kérdésre válaszként először is a végrehajtó bi­zottságnak, azt a január 14- i ülését, említjük, ahol személyesen is alkalmunk volt megavőződni róla. mennyire elégedetlenek a testület tagjai is a város közműellátásával, közte a közvilágítással. Talán a legszenvedélyesebb vitát énnen a város utcáinak sö­tétsége váltotta ki. (A vb tr"iai között is akadt, aki választókerületébe látogat­va csaknem a bokáját tör­te. mer1 a szuroksötét Jókai utca egyik kátyújába lép­ve el vágódott...) E vb-ülés egyik utasítása végrehajtásának- első lé­pése volt február 3-án a műszaki osztálvnak a DÉ- MÄSZ nagykőrösi üzlet- igazgatóságávsl együttesen helyszíni bejárasa. Ez azt volt hivatott felmérni, a város melv területein szo­rulnak elsősorban sűrítésre a közvilágítási lámpák. A végrehajtó bizottság ugyan­is nem törődött bele a köz- világítási hajózat fejleszté­sére szánt 310 ezer forin­tos idei előirányzatba, ezért, további fedezet fel­— például a teors7erűsítési kertből —’ határozott. A taelyszífru nvn­nrán a többi között az ál- | Ismét a közvilágításról lomás, valamint az Ady Endre utca, Honvéd kór­ház, KÖJÁL és a pártfőis- Ikola környéke, a Nyiri út- j nak a város felé eső szaka- j sza, az Irinyi utca. a Bé­késcsabai útnak a konzerv­gyártól az új körútig eső jszakasza, a Szegedi Lajos, Jász, Szentgyörgyi stb. ut­cák közvilágítása bővítésé­nek megtervezésére adott megrendelést a szakosz­tály. A végrehajtó bizottság tehát — a város adott anyagi lehetőségei között — határozott lépést tett a közvilágítási problémák enyhítéséért. Ennek az ut­cák esti kivilágításában je­lentkező hatása természete­sen még várat magára. Vajon mitörténik köz­ben a bevezetőül hivatko­zott, napirendi panaszok­kal, az esténként sötétben maradó lámpákkal? Korábbi cikkünkben emlí­tettük, hogy a város a 3871 közvilágítási lámpahely után évente mintegy 4 mil­lió forint áramdíjat fizet. Tavaly legalábbis fizetett, függetlenül attól, világítot- tak-e a lámpák, vagy sem. Holott a rendelkezések le­hetővé teszik: ha egy lám­pa nyolc napon át nem vi­lágít, két hónapi áramdíj vonható meg az áramot szolgáltató vállalattól. Ez a két hónapra szóló összeg pedig lámpánként mintggy 800 forint. E vonatkozásban is tör­tént változás: lényegében az év eleje óta egy nyug­díjast alkalmaz a tanács, aki estéről estére járja, fel­térképezi a várost és na­ponta listát nyújt be a nem világító lámpákról. S ilyen sajnos, változatlanul sok akad. Január 31-én csupán a Ceglédi út és Bethlen körút kereszteződésében 16 fénycső nem szuperál. Ugyanezen a napon — iméntivel együtt — a nyug­díjas által bejárt 11 utcá­ban, 35 lámpa nem világí­tott. A február 2-i jelentés 7 utcában 16 rossz égőt rög­zít. Február 3-án újabb 9 utcában 13 sötét lámpahely, február 9-én ismét 9 utca és 28 rossz lámpa... S em­lítsünk meg végül: február 12-én, szombaton a László Károly, Erkel, Trombita, Rigó és Zrínyi utca által határolt egész városrész burkolózott sötétségbe* 13- án vasárnap pedig ugyanitt éppenhogy pislákoltak a lámpák... Mint azt Szalai István osztályvezetőtől megtudtuk, a hozzá napona továbbí­tott liibajelzésekre a DÉ- MÁSZ kecskeméti kiren­deltsége általában a hete­dik-nyolcadik napon vísz- szaigazolja a hibák elhá­rítását. Egyúttal azt is, köz­li, mit nem sikerült a ha­táridőre kijavítani. Mégis úgy tűnik: szélmalomharc ez a napi postaváltás. Nem szűnnek a jogos panaszok, mint ahogyan a nyugdíjas közvilágításőr jegyzetfüzete sem marad üresen egyetlen este sem. Szó, ami szó, a villany- körte fogyóeszköz. Olykor az otthonunkban Is fel­mondja a szolgálatot, cse- I rére szorul. Ugyanígy ter- 1 mészetes ez a közvilágitás- ! ban is. Csakhogy nem ilyen j tömeges - méretben, és ilyen I sűrűn. (Hadd utaljunk rá: február 2—12. közötti 10 napon a nyugdíjas bácsi ál­tal bejárt területen 124 lámpatest nem világított!) Mem vaqyunk közvi­lágítási szakértők, annyi következtetést gzopbap bátran megkockáztatha-, tunk: Kecskemét közvilé-i gítási hálózata alighanem generális felülvizsgálatra szorul. Tartunk tőle, hogy enélkül még sokéig nem kerülnek le a napirendről a jogos pahaázok, a város lakosságát oly sokat bosz- szantó sötétség. P. X. Innyit irtunk már j az alkoholizmusról, az el- S lene folyó szervezett küz- I delemről, hogy ennek „ár- | nyékában” megfeledkez­tünk a közhiedelem szerint a bor ellenpólusáról, a tej­ről beszélni. Csak akkor I szóltunk érről a minden család mindennapi fontos élelmiszeréről, amikor hiá­nyát, elégtelenségét tapasz­taltuk, amikor panaszunk volt vele kapcsolatban. Most, amikor Kecskemé­ten már hónapok óta mű­ködik a nehezen várt tej­üzem, amikor tasakos és kannás táj között válogat­hatunk az' üzletekben, ér­demes tűnődni azon, hogy van-e elegendő a tejből, eljuttatjuk-e mindenhová, ahol igénylik, ahbl várják az emberek? öncélú • és nem sokat mondó az az összeállítás, hogy például a megye székhelyén hány helyen mérnek port, sört és egyéb szeszes ital és hány üzlet­ben lehet tejet' vásárolni. Ha mégis ezt tesszük, csu­pán azért, mert van egy olyan látszat, mintha Kecs­keméten sokkal több kocs­ma váh, mint tejbolt. Ilyen megfogalmazásban való­ban ez á-helyzet. Csak­hogy tejetjjem csupán tej­boltban vásárolhat az em­ber — igaz, bort sem ki­zárólag italboltban. Éppen ezért meddő az összehason­lítás. Annyit azonban je­gyezzünk meg, hogy a vá­rosban több mint száz üz­letben, boltban, áruházban találkozunk a tejjel, s nem lehet különösebb panasz a „tép léssel” sem. A város­széli kjs boltokban éppen úgy; mérik; mihtrt'-közpcm 11 üzletekben. Imiért még!s , mes néhány percig tűnőd­ni az ellátáson, azt Inkább a reggeliző. helyek, a tej- ivók csekély száma indo­kolja. Kecskeméten ugyan­is mindössze három ilyen van. Az egyik — kétségte­, lenül korszerű, de vitatha­tatlanul. főleg a reggeli, délutáni órákban túlzsú­folt;— Széchenyijén tej­bár. A másik, amelyről a körszerűség, de talán még a tisztaság sem mondható | el, a Rákóczi út elején ta­lálható. Forgalom termé­szetesen itt is van, hiszen a vasútállomásról regge­lenként érkező embereknek útjába esik. A harmadik a Szegedi Lajos utca és -a I Batthyány utca sarkán „terül el”. Egyik sem kizá- j rólag tej bolt, de az a fő profilja. Lehet kapni tor­talapot, colát, kenyeret, üdítő italokat stb. Ez utób­bi tejboltot majdnem be­zárták. Forgalma ugyanis naponta körülbelül és át­lagosan 30 liter poharas tej, kakaó, tejeskávé. De éppen a törzsvendégek mi­att maradt. ' KÍSé fiel! jelleggel a vendéglátó vállalat beve­zette a Horváth Döme ut­cai önkiszolgáló étterem­ben a reggelizési lehetősé­get. Nem sokkal később 1 azonban —a feltűnő ér- [ dektelenség miatt — ezt j meg kellett. szüntetni. Mit I mutat ez a jelenség?. ;Már- j mint á Batthyány Utcai, és a Horváth Dörrte utcát tapasztalat. Azt, hogy a város központján kív.ül, a peremkerületekben élő emberek (bár egyik utca sincs a „végeken”) inkább otthon reggeliznek, vagy betérnek a Széchenyi té­ren, a Rákóczi úton levő boltokba. S ez nem is el­sősorban a színvonallal in- ' dobolható, hiszen a Batthány utcai még min­dig elegánsabb, mint a Rá­kóczi úti tejivó. Fentebb arról beszeltünk, hogy Kecskeméten tasakos és kannás tej között válo­gathatnak az emberek. Ez igaz. Tegyük azonban hoz­zá, hogy ez a válogatás a nyáron minden valószínű ség szerint erősen korláto­zódni fog. Kannás tejet ugyanis éppen a kis bol­tokban, a hűtési lehetősé­gek hiányéban nem tudnak majd tartani. Lesz-e ele­gendő tasakos tej, megol­dódik-e ennek a terítése úgy, hogy akkor és ott ta­lálja meg a vásárló, ami­kor és ahol keresi? Per- j sze a fóliás tejet is hűteni kell, de ez egyszerűbb. A j kannás tej nem fér belé I egy kis méretű hűtőszek- j rénybe, db bele lehet ten­ni 25—30 liter zacskós te- j jet. Nem Vészharangot aka- i runk itt kongatni, csupán j előre felhívni az illetékes í kereskedelmi szervek fi­gyelmét a nyár próbatéte- ; lére (az elmúlt évek ta- ! pasztalatain okulva tud­juk, hogy nyáron gyakran savanyú tejet vitt haza az I ember). A városi tanács keres­kedelmi osztálya most tá­jékozódik; szervez az ugyancsak régen áhított is­kola tej-ellátás megoldásá­ról. Pontosabban: az isko­lás gyerekek tízóraizta tá- sáról. Első hallásra tűnő­dik az ember: olyan nehéz ezt megszervezni? Ha nem is nehéz, de meglehetősen bonyolult: pontos szállítás-, előrefizetés, hűtés, kimé­rés stb. Végül hadd fejez­zük be egy illúzió felvá­zolásával. Ez az illúzió az em­ber természetének egyik alapvető tulajdonságából ered. Ha' jó egy szolgálta­tás, még jobbat szeretne, ha jó körülmények között él, még jobbra vágyik stb. Érdemes tehát tűnődni azon — vagy valamiféle előzetes felmérést végezni — hogy megoldható-e a tej házhoz síállítása, úgy mint a napilapoké (csak valami­vel jobban). Bizonyára na­gyon sok kecskeméti csa­lád fizetné a havi bérletet azért, hogy reggelenként egy-két liter tejjel kopog­tasson be hozzá a tejüzem, vagy egy szolgáltató vál­lalat embere. Gál Sándor Munkások — tartós kiküldetésben Ma már nemcsak látni- szétnézni rándulnak ki magyar munkáscsoportok az NSZK-ba, hanem gyűj­teni is. Pénzt, márkát, mi­nél több kemény nyugati fizetőeszközt. S a portyá­kat sem az IBUSZ Uta­zási Iroda valamelyik ki- rendeltsége szervezi, hanem a TESCO Nemzetközi Mű­szaki Tudományos Együtt­működési Iroda készíti elő. Tehát korántsem turisz­tikai céllal, tavaly augusz­tus 11-én kiutazott egy ti- szakécskei munkáscsoport az NSZK-ba. Az utat Frankfurtig repülőgépen tették meg, az éjszakát is a városban töltötték. Utá­na a Ruhr-vidéki nehéz­ipari központ egyik váro­sába, Hagenbe mentek, va­sárnap volt. Hétfőn három órás orvosi vizsgálat kö­vetkezett, ami tüdőszűrés­ből, belgyógyászati ellen­őrzésből és vérvételből állt. Kedden délután fél 3 órakor kezdtek el dolgoz­ni a várostól körülbelül 10 kilométerre, a Westhofen- ben levő Stahlwerke-Frün- ninghaus nevű sy-élműben. Tíz nap múlva további né gyen indultak utánuk, de mér máshová ez északabb­ra elhelyezkedő ibbenbüre­ni vasgyárba, ahol közpon­ti fűtéshez olajtüzelésű ka­zánokat gyártottak. Igen, a Vegyipari Épí­tő- és Szerelő Vállalat tiszakécskei gyáregységé­nek 30 dolgozója — ere­jük teljében levő, 25—45 éves lakatosok, hegesztők, gépésztechnikusok — a Né­met Szövetségi Köztársa­ságban végeznek olyan munkát, ami egyelőre nincs kapcsolatban az itt­honi tevékenységgel abban az értelemben, hogy pél­dául ott szerelnék össze, vagy helyezzék üzembe a hazai termékeket. Az 1526- ban alapított acélműben magas feszültségű távveze­téki oszlopokat készítenek. Az automata gépekkel leszabott, különböző, kö- tegbe rendezett acélidomo­kon a 8—10 fejjel ellátott fúrógépek folytatják az alakítást, amelyeket egy- egy ember kezel. Majd a szerelőcsoport következik, elvégzik a szükséges sor­iázásokat, illesztéseket, s a munkadarab a horgnny- zőba kerül. A 'csomagolást agy príhaszorelés előzi meg. A holt idő nagyon kevés. Az illesztést, szere­lést, csomagolást végző magyaroknak kell egyúttal az anyagot is, mozgatni. Ez föltételezi a darukezelés és a targoncavezetés is­meretét, ugyanakkor kizár­ja azt a fgjta szakmunkás­önérzetet, ami itthon gyak­ran abban nyilvánul meg, hogy „engem nem rakodó­nak vettek fel’.’. Érzékelhe­tő, hogy a nyugatnémet gyárban kevés a szákmun-' kás, a gépek rpellett főleg betanított emberek állnak, hazai mércével mérve is sok a selejt, amit főleg a magyarok javítanak ki. őket érthetően nem zavar­ja különösebben az ilyen­fajta többlet-elfoglaltság, megkapják érte a .pénzt A tiszakécskeiek a ka­rácsonyi ünnepekre haza­tértek családjukhoz, az út- rabocsátó nagyközségbe — eltölteni a szabadságos időt. Volt, aki pulóvereket hozott á feleséeőnok. a gye­rek elemmel működő töké­letes élethűséggel ugató kiskutyát kanott vagy vi­lágító gohdola laoult az ajándéktárgyak 'között A helyi szövetkezeti vendég­lőben találkoztam velük január első felében, miköz­ben egy olyasfajta aggasz­tó hír adott alkalmat a kupaktanácsukra, amely szerint valami miatt nem megy simán a következő kiküldetés. Gondolom, részben ezért fogadták kis­sé bizalmatlanul az érdek­lődő idegent,, és azt aján­lották, hogy mielőtt be­szélgetnénk. kérdezzém meg a dologról Oroszi Imre gyáregységvezetőt. Az üzem központjában már az újabb, nyélbeütött szerződést tanulmányozták, amely 30 dolgozót hat hó­napos kinti munkájára vo­natkozik. A december 3- án összeállított költségve­tés szerint ez az üzlet csaknem egymillió forint­nyi tiszta nyereséget hoz a vállalatnak. A végösz- szeg az igen magasa átlag­órabérek, a devizabevétel, a külkereskedelmi jutalék, a forintban elszámolt ki­adások (hazái bérköltség, utazás, felszerelés, bútor­fuvar, bér utáni rezsi), a devizával fizetett kiadások (napidíj. szállás, szállítás, egyéb, ellenőrzés, adó) té­teleiből tevődik ki. Itt jegyezte meg Laczkó Lajos csoportvezető: — Az igazsághoz hozzá- ’artoz'k, hocv ez acélmű­ben a normát 135 száza­--- t M 'Uk s a mi e-- tünkben ez1 vették alapul, vagyis 100 százaléknak. Ennyit kell produkálni, hogy kifizessék a bért. A cég egyébként percnyi pon­tossággal szabja meg á követelményeket, amelye­ket komputerekkel dolgoz­tat ki. így például 8 darab — összesen 160 tonnányi súlyú — távvezetéki oszlop munkáinak az elvégzésére 999,2 órát kaptunk. Az órabér csak ilyen feltéte­lek melléit jár. A vendéglőben eközben kibővült a beszélgetők kö­re, mindazok egy csoport­ba gyűltek — mint a köl­töző madarak ősszel —, akik mondhattak valami közvetlenül lényegeset. Ká- tai József, Varga Dénes, Sánta Ferenc, Sachinger László mellé odaült a kinti munkák örökmozgó rész­legvezetője, Sztankovics Béla gépészmérnök is. aki­nek 1080 .márka a havi ki­küldetési! járandósága. — Két műszakban dol­gozunk, a nyolc óra, az nyolc óra. az ebédidő be­számítása nélkül. — Szorosabban kell dol­gozni, négy kilót leadtam. Ö tizenegyet. Nem úgy van. hogy a csavart egy-' szerűen bevágjuk a helyé­re. Az anya alá nontosan 8 vagv 10 milliméteres alátétet kell tenni. — Vigyázni kell, hogy az ember ne legyen be­teg, mert hétnapos kiesés után hazaküldik. Egy fog­Igyunk naponta egy pohárral Tűnődés a tejről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom