Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-18 / 41. szám

UTS, február 18, péntek S. oldal Hétvégi diél.után. A vas­állomásról a város köz- intjába igyekszem. A fák- J szegélyezett nyílegye- :s úton jókora tócsákat rülgetve gyorsan szede­Diákok birodalmában gítettünk a problémán, át­alakítottuk az alagsorban a tornaterem melletti rak­tárhelyiséget. Néhány hó­nap múlva szinte rá sem lehetett ismerni a mintegy Sok élményben volt ré­szem — vette át a szót Farkas Mária. Különösen a középiskolás szekcióülé­sen elhangzottak érdekelték társaimat. Az oktatási Hétvégi klubdélután a kiskunfélegyházi Petőfi Gimnáziumban. etem a lábam, hogy mi- lőbb fedél alá jussak. A eat-zene hallatára azon- an önkéntelenül is meg- Uok. Jobbról, a kert mö- ött ódon épület: a kiskun- élegyházi Petőfi Sándor Jimnázium. Pillanatnyi ondolkodás után benyitok, ii folyosókon harsogó ze­e kalauzok ........ P inceklub. Az asztalok­éi lányok, fiúk kártyáz­lak, sakkoznak, folyóirato­nt olvasnak. A magnó örül néhányon táncolnak, unit nyomban megállapí- ak: beszélgetésről egyelő- e szó sem lehet. A mag- 6 hangja harsog. Valaki »halkítja, s ezen vala- rennyien felháborodnak... Szépen berendezett helyi­ég. Kis asztalok, kényel- aes fotelok, a falakon jó- :ora subaszőnyeg, a sarok- ian olajkályha, zenegép, tz asztalokon különféle átékok, szépirodalmi- és izakkönyvek, napilapok, fo- yóiratok. Igazi diákbiro- lalom... — Két éve működik a rinceklub — magyarázta Covács Sándor igazgató. - Emlékszem, annak ide­án az iskolai KlSZ-alap- zervezetek taggyűlésein okát beszélgettek, vltat- :oztak a fiatalok a szabad dő hasznos eltöltéséről. A [imnazisták nem mehet- lek szórakozóhelyre, dél- itán pedig csak a cuk- ászda, s esetleg a zsúfolt nűvelődési ház nagyterme 114- »-í rl csIIj-ötAoÍí Vrn ^ tízszer tízméteres raktárra. Gyorsan haladt a munka, igaz, több helyről, például a városi KISZ-bizottágtól, s a helyi vegyesipari szö­vetkezettől is kaptunk anyagi támogatást. — Birodalmukat a várt­nál is nagyobb örömmel foglalták el a diákok —- folytatta a' "' beszélgetést Fejes Mária pártösszekötő tanár. Az órák -közti szünetekben, az osztályfő­nöki órákon és délutánon­ként a KISZ-klubról, a programokról beszélgettek. Aztán néhány hónap múl­va észrevettük, hogy alább hagyott a nagy lel­kesedés, s a programokat nem tartják meg a fiata­lok. Szemükre is vetettük, hogy nem ezt vártuk tő­lük. Mint elmondották, a szervezéssel volt problémá­juk. Tanácsot, javaslatot kértek. — Szeptembertől ismét fellendült a klubélet — folytatta Szeri István klub­vezető. — A tanév elején a diákok érdeklődésének megfelelően öt kört alakí­tottunk. Azóta irodalmi, politikai, könnyűzenei, ko­moly zenei és néhány hó­napja disc-jockey kör mű­ködik a klubban. Előadá­sokat, vitadélutánokat, szellemi vetélkedőket tar­tunk, táncolunk, szórako­zunk. Farkas Mari előadá­sa nagyon érdekes volt A KISZ VII, kongresszu­sáról tartott élménybeszá­A diákok a tanáraikkal közösen állítják össze a dub programját. Képünkön Szeri István Farkas Má­ria, Kovács Sándor és Fejes Mária a klub terveiről beszélgetnek. (Tóth Sándor felvételei) rendszer további fejleszté­sével kapcsolatban sok hasznos javaslatot hallot­tam. A kongresszus doku­mentumainak szellemében készítettük el az alapszer­vezeteink akcióprogramjait is. — Ezzel egyidőben meg­csináltuk a klubunk máso­dik féléves programját ts — kapcsolódott be Szeri Pista. — Az előadások, élménybeszámolók, szelle­mi vetélkedők mellett jú­niusig több kirándulást és színházlátogatást szerve­zünk. S ha Iskolánk anya­gi erejéből telik, a közel­jövőben a pinceklub mel­letti raktárát is megkap­juk, illetve átalakítjuk. Ebben az esetben még az idén kibővíthetnénk a je­lenlegi birodalmunkat Elbúcsúzunk. A lányok, fiúk ismét bekapcsolják a magnót Alig érek a ka­puig, harsog a beat-zene... Tárnái László Mindent elölről kell kezdenem... Látogatás a vaskúti községi könyvtárban Vaskúton, az autósztráda szélességű főutcán, a ta­nácsházával szemben né­hány évvel ezelőtt illesz­tették a hajdani községi kocsmához az emeletes épületrészt: sikerült egy esztétikailag kellemes mű­velődési központot létre­hozni. Az épülő, fejlődő község részére tehát meg­teremtették a művelődés, szórakozás helyét. (Sajnos azonban a művelődési köz­pont igazgatói egymásnak adták a kilincset Három­négy évre visszatekintve olyanokat is emlegetnek a községben, akik csak né­hány hónapig töltötték be ezt a felelősségteljes po­zíciót) Ebbe a tágas, világos művelődési központba köl­tözött hét hónappal ezelőtt az addig romos, mindösz- ~ze 45 négyzetméter alap- erületű helyiségben szo- •ongó községi könyvtár. Xling Istvánná, a könyv­tár vezetője nagy kedvvel fogott munkához. Újra csoportosította a köteteket, külön polcra helyezte az újdonságokat, pontosan ki­írta a kölcsönzés időpont­jait — és várta az olva­sókat Minden jónak lát­szott. A számításba „csak” egyetlen apró hiba csú­szott: a művelődési háztól már annyira elszoktak az emberek, hogy a könyvtá­rat Is alig keresték fel. Most ~ ahogy ezt Kling- né pontosan megfogalmaz­ta — majdnem mindent elölről kell kezdeni... A tőle kapott adatok sok mindenről vallanak. A köz­ségnek majd ötezer lako­sa van, a beiratkozott ol­vasók száma ötszáz. A 14 éven aluli idejáró közül 397, tehát a könyvforgatók négyötöde fiatal. Mellettük száz felnőtt olvasót tarta­nak számon. A két szám­adat bizonyos mértékben biztató, hiszen a könyv mégis odakerül az ottho­nokba, mert a gyerekek gyakori látogatói a könyv­tárnak. Ottjártunkkor két kisfiú válogatott a szabad polcos rendszerben felsorakozta­tott Ifjúsági könyvek kö­zött. A majd 8 ezer kötet­ből 1600 könyv őket várja: van miből válogatni. Vas­kút nemzetiségi község, a polcokon ezért délszláv és német könyveket is elhe­lyeztek. Igaz, keveset, alig Í00—100 kötetnyit. Ezek­ből utánpótlást a könyvtár nagyon keveset kap, pedig szívesen fogadnák most is a nemzetiségek szövetsége­itől, akárcsak évekkel eze­lőtt. Az olvasók számának növelésére Kiing Istvánná tervet dolgozott ki. Mivel a művelődési központ eme­letén kapott helyet a KISZ-alapszervezet ifjúsá­gi klubja is, úgy tervezik, hogy rendszeresen meghív­ja őket, bemutatja a fia­taloknak a könyvújdonsá­gokat. A közeljövőben egészségügyi előadást tar­tanak a művelődési köz­pontban, ezt a témához kapcsolódó könyvekkel fog­ja illusztrálni. A másik tervezett mód­szer az általános iskolá­sak könyvtárlátogatásainak rendszeressé tétele. Ehhez kapcsolódik a további el­képzelés, a felsőtagozato­sok és KISZ-esek közös irodalmi vetélkedője, ami­hez érdemes lesz az aján­lott könyveket minden résztvevőnek elolvasni. Az ifjúsági klub vezető­jével, Péter Jolánnal és a KISZ-alapszervezet tit­kárával, Rozmanicz Ja­kabbal igyekszik tartalmas, fiatalok érdeklődését fel­keltő programot összeállí­tani. Hetenként összesen 30 órán keresztül tart nyitva a vaskúti könyvtár. Dél­előtt és délután, mindig hétköznap. Most Klngi Ist­vánná úgy tervezi, vasár­nap délelőttre is beiktat néhány óra kölcsönzési időt, hogy a községben la­kó, de máshol dolgozók is eljöhessenek, beiratkozhas­sanak. A vaskútiak olvasási kedvét igazolja, hogy a községben három helyen árusítanak könyvet a bizo­mányosok: a ruházati bolt­ban, az általános iskolá­ban és a könyvtárban. Ta­valy 63 ezer forint értékű könyvet adtak el. Amiről pedig pontos adatok nin­csenek, csupán beszélnek róla: négyszáz vaskúti la­kos bajai munkahelyén, üzemben, gyárban, és kü­lönböző intézményekben dolgozó bizományosnál vá­sárol olvasnivalót Ilyen­formán a magánkönyvtárak gyarapodnak. Ez egyrészt jó tendencia, másrészt az­zal is jár, hogy a könyv­tárba beiratkozott olvasók száma ezzel egyidejűleg csökkenhet. Bár ez nem törvényszerű. Nem könnyű, de nem is kilátástalan tehát a vas­kúti könyvtár helyzete. A művelődési központ ren­dezvényeihez kapcsolódva biztosan sikerül az itt élők figyelmét egy-egy író mun­káira, különböző soroza­tokra felhívni. A tárgyi feltételek jók, tartalmas programmal, rugalmasan alakított kölcsönzési idő­pontokkal képesek lesznek az olvasók számát is nö­velni. Selmed Katalin Az utánpótlás A bajai Duna Fotóklub­ba tömörült fotósok az el­múlt évben hazánkban éa külföldön is különböző pá­lyázatokon és tárlatokon jelentős sikereket értek el Az élénk amatőrélet ki­sugárzik a fotóklubból a város középiskoláira is, ahol az utánpótlás nevelő­dik. Középiskolás fotósok részére évenként városi pá­lyázatot hirdet a klubi Ma, pénteken este 7 óra­kor a felnőttekből álló művészeti zsűri értékeli t legfiatalabbak képeit Nagyobb propagandát érdemel ez a gyűjtemény... Naponta hatan Hetvenötezer ember él Kecskeméten. A kulturális intézményekben mintegy ezerötszázan dolgoznak. Tíz­szer ennyien tanulnak a város általános, közép- és felsőfokú iskoláiban. Évente tíz- és tízezer turista lá­togat Bács-Kiskun megye székhelyére. A Katona József szülőházában berendezett emlék­kiállítást 1971-ben mindössze 2200-an, ez évben — feb­ruár 10-ig — kettőszázhuszan tekintették meg. Az 1970. november 11-én megnyitott kis múzeumot eddig 3500- an látták. Ha leszámítjuk a más városból érkezőket, akkor még lehangolóbbak ezek az adatok. Száz kecs­keméti közül csak három szánt némi időt arra, hogy megtekintse a legnagyobb magyar drámaíró munkás­ságát idéző képeket, könyveket, ritkaságokat Gyakran hivatkozunk hagyományainkra, a megye- székhelyen féltucat intézmény viseli büszkén a Bánk bán szerzőjének a nevét. Mi lehet a közömbösség, a bántó érdektelenség oka? Világtünet: mind nehezebben mozdulnak kJ az em­berek otthonaikból — a gépkocsi-tulajdonosok kivéte­lével. ök azonban elvétve ültetik családjukat a kocsi­ba egy-egy múzeum kincseinek vonzására. Az iroda- omoktatás sem eléggé hatékony, a klasszikusok iskolai ananyaggá szürkülnek. Sajnálatos, hogy mindössze ne­hány tanár használta ki „a hely varázsának” segítségét egy pompás, rendhagyó magyar órához. A kulturális társintézmények vezetői, munkatársai sem törték a fejüket, miként lehetne az érdeklődést az emlékház iránt élénkíteni. Mind igaz. A mostani állapot mégis elfogadhatatlan. Átlagosan naponta hatan nyitják rá az ajtót — ha úgy teszik — Katona Józsefre. Meggyőződésem, hogy kicsit ügyesebb propagandával, az ügy iránti felelősségtudattal, ambí­cióval, ötletességgel gyorsan növelni lehetne a látoga­tók számát. Ez a véleménye, kívánsága a múzeum több barátjának és a turisták nagy részének. Kőfalvi Katalin egri főiskolai hallgató például az alábbi soro­kat írta az emlékkönyvbe: „Nagyobb reklámot érde­mel ez a gazdag gyűjtemény. Jó lenne, ha irányító táblákat helyeznének el a közelben. Nehezen találni ide.,Valóban, talán ez a legfontosabb. A Bánk bán utca lezárása után eléggé körülményesen közelíthető meg a drámaíró egykori hajléka. Jó szolgálatot tenne néhány ízléses, fényképekkel gazdagított, kis térképpel a tájékozódást könnyítő fal­ragasz. Ha a fenntartó szerv ezekből néhányat bekere- teztetne, évekig népszerűsítenék az irodalmi emlékhe­lyet, tájékoztatnák az érdeklődőket arról, hogy mikor, hol, mit láthatnak. A könyvtár, a művelődési központ, a színház, az idegenforgalmi hivatal nyilván szívesen helyet adna a hasznos ismereteket közlő tábláknak. A világért se valamiféle hangos csinnadrattára gondo­lunk, az elengedhetetlen tájékoztatást hiányoljuk. A KISZ-szervezetek, a szocialista brigádok, üzemi kul­turális felelősök gyakorta tudakolják: mit tervezze­nek a kulturális programban. írásban, szóban fel kellene hívni figyelmüket a vá­rosi tanács kezdeményezésére és áldozatkészségével létrehozott múzeumra. Bizonyára lehetne módot találni arra, hogy a megyeszékhely magyar és történelem szakos tanárai — mondjuk a továbbképzés keretében — együttesen felkeressék az emlékhelyet. Katona József többször köszöntötte azt a helyet, vá­rost, „amelyben bölcsőm rengett” és „ha magam el­múlok, megmarad ezen sorokban érted égő szeretetem- nek bélyege”. Tiszteljük meg a drámaírót és mégin- kább magunkat azzal, hogy alaposabban megismer­kedünk életével a szülőházban berendezett múzeum­ban és a kivételes egyéniség példájával erősítjük ma­gunkat. Iieltai Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom