Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-02 / 27. szám
1972. február 2, szerda 5. oldal Torok Imre utca Százéves a kecskeméti óvoda” címmel számolt be kollégám a Csongrád utcai óvoda történetéről, jelenéről a Petőfi Népe január 12-i számában. Említette, hogy egy bizonyos Török bácsi ajánlotta fel a városnak „gyermekkert” céljaira az épületet. Ki volt ez a Török bácsi és mi ösztönözte az ajándékozásra? — kérdezték azóta többen is olvasóink közül. Mezei gazdasággal foglalkozott és Török Imrének neveztetett, míg élt. Reggelenként háza kapujába kiállva el-elnézegette, amint hajtják kifelé a tehéncsordát, a disznófalkát és hetipiaci napokon a tanyákról beáradó teménytelen parasztszekeret. A rengeteg állat bizony otthagyta nyomait a kocsi- úton. A piszkos, fertőzött porban, sárban játszott egész nap a szegény-fertály' gyerekserege. Az utód nélkül élő idős házaspárnak sehogyan sem tetszett ez az állapot. Felmentek a városházára és haza sem tértek, amíg meg nem kötötték az alkut. Házuk, a városra „száll” haláluk után, a tanács pedig óvodát nyit a tágas udvarú épületben. Török Imre temetésén maga Kada Elek polgár- mester méltatta az elhunyt nemes cselekedetét és a Csongrádi, valamint a Sarkantyú utcát összekötő utcát róla neveztette el. H. N. Hagyar észjárás szerint Szolnok jubileuma Szomszéd megyénk székhelye Szolnok, 1975-ben ünnepli alapításának 900 éves évfordulóját. Ebből az alkalomból a társadalmi és tömegszervezetek nagyobb gondot fordítanak a hely- történeti munkára, segítik az öntevékeny kutatók munkáját, A Hazafias Népfront a Szolnoki Városi Tanáccsal közösen „100 óra társadalmi munkát a 900 éves Szolnokért” jelszóval társadalmi munkaakciót hirdet még. Csak úgy „benéztem” a minap a Hazafias Népfront megyei titkárságára. Az egyik szobában élénk és szemmelláthatóan lelkes eszmecsere közepette találtam Gerinczi Györgyöt és Lakatos Attilát. — Olvastad Illyés Gyula cikkét a vasárnapi Népszabadságban? — vontak be mindjárt engem is a beszélgetésbe. Lakatos Attila már nyúlt is az újságért, s a Magyar Nyelvőr ünnepére című írás egyik bekezdését hangosan felolvasta: „Nincs nép, amelynek ne volna nyelvvédő mozgalma. Ezek azonban sehol sem érik be pusztán a nyelvtani szabályok óvásával. Voltaképpen a gondolatnak helyénvaló — az illető nép esze járása szerinti — kifejezésért küzdenek. Magyarán a nép lelkűidének — szellemi életünkben mindeddig szinte gyanúval kerülgetett — lelki alkatának érvényesítésével.” — Szép gondolat, ugye? — mosolygott a fiatal munkatárs, és letette a lapot. Kérdését csak ismételni lehetett volna, annyira benne van a felelet is. Boncolgattuk, elemezgettük egy ideig az igen aktuális illyési gondolatot, s nyilván — annak tömörségét csak „hígítani” tudtuk, míg elvontan próbáltuk ugyanazt megközelítően s másként megfogalmazni. Mikor aztán „gyakorló” értekezletjáró, tanácskozás- és előadástömeg-hallgató (esetenként művelő) mi voltunk gyakorlati tapasztalataihoz nyúltunk, szinte tüzesre hevültünk a jó érzéstől, hogy anyanyelvűnk jó ügyében milyen sok irányba nyit ablakot az idézett gondolat. Együtt örültünk a felfedezésnek, hogy mindjárt ott helyben két „népfrontdokumentum” is alátámasztotta a gondolat nagy- nagy igazát, s egyben mellőzhetetlen időszerűségét is. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának „Kongresszusi levelé”-ben olvashatjuk ezt a mondatot: „Növelnünk kell részvételünket ... a magyar nyelv tisztaságának megóvásában”. . Mindezt ott mondja a kongresszusi üzenet, ahol a népfrontmozgalom átfogó művelődéspolitikai tevékenységét taglalja. Ezt a kérdéscsoportot bontogatja részletesebbre a „Népfront” c. lap idei első számának egyik cikke: Milyen legyen közreműködésünk a művelődéspolitikában? Amikor bizonyítja az írás, hogy vitathatatlanul sokat tett a népfrontmozgalom a IV. kongresz- szus óta a művelődéspolitika számos területén, utal a legkülönbözőbb népfrontfórumokon megfogalmazott igényre is: a mozgalom művelődéspolitikai tevékenységét lényegesen fokozni kellene. Növekszik az emberek szabad ideje, segíteni kell nekik abban, hogy okosan, kulturáltan éljenek vele. Tenni kell azért is, hogy az igényes társas együttlét, társas élet formái és feltételei kialakuljanak. De még a munkás— paraszt szövetség erősödését, tartalmasságát is befolyásolja, s csökkentené a gondokat, ha egyformán értelmeznének és értenének mindenütt bizonyos gazdaságpolitikai fogalmakat. Mármost: a helyi művelődéspolitika formálására, a társadalom politikai műveltségének emelésére, a közéleti magatartás szocialista vonásainak erősítésére eddig is gyümölcsöző alkalmak voltak a népfrontren- dezvénvek. Ezt a hasznos gyakorlatot kitűnően lehet továbbfejleszteni például a mostanában nekilendült klubélet keretében. Kötetlen beszélgetésektől kezdve a nyílt hangvételű vitákig ezer és egy módon s mindenekelőtt bizalommal mondhatják el az emberek véleményüket, töprenghetnek, kérdezhetnek, javasolhatnak. Aligha van alkalmasabb fórum a népfrontnál ezekre az eleven, az állampolgárokat Itt és most érdeklő — izgató kérdéseket megvitató párbeszédekre. „Az sem közömbös azonban — állapítja meg a cikkíró —, hogy ez a szemlélet- és nézetfeltáró, törvényeket Ismertető, politikai egységet formáló eszmecsere „milyen nyelven” folyik: — A szép, világos magyar beszéd — állapítja meg a művelődéspolitikai feladatokkal foglalkozó bizottság — az „egyszerű” ember közéleti kapcsolódásának egyik feltétele, ösztönzője is.” Azaz — emlékeztetve Illyés Gyula gondolatára — rendkívül fontos, hogy „a gondolatnak helyénvaló kifejezéssel, a nép (a mi népünk — T. I.) esze járása szerint” beszéljünk, tartsunk előadásokat, fogalmazzunk határozatot, irányelvet, szépírói művet és újságcikket. A nép esze járása — észjárásunk — szerint; miről tudjuk ezt lemérni? Akár sajátmagunkon is. Gondoljunk csak vissza akár párt-, tanácsi vagy népfrontértekezletek sorára, akár termelési tanácskozásokra, s tegyük próbára magunkat: milyen felszólalásokra, kiknek az előadására, javaslatára emlékezünk vissza, mondjuk, egy év távlatából is? Először is azokéra. akik mondtak valamit, azaz mást, újabbat az addig vagy ott megismertnél. Amivel többek, gazdagabbak lettünk, más megvilágításban is szemügyre vehetjük a témát Az is igazság, hogy aki eredetit, még jobbat tud előadni, rendszerint szebben, világosabban, ízesebben mondja el. A megfogalmazás is kifejezi az új gondolat, koncepció, elképzelés, indítvány megszületésén érzett belső örömöt. Tehát érzés, szív is van az előadottakban. Ez pedig iobbárn a stílust is színesíti, érzékletesebbé t®- szi. tehát a gondolat előadójának „esze járását” is felélénkíti. S mindjárt itt szóljunk ennek ellenkezőjéről. Ha szokványszöveggel, előre gyártott beszédelemekkel, ezerszer hallott frázisokkal aeyonkontatott szürke szavakkal, bürokratikusán biztonságos fordulatokkal tűzdelt előadást, felszólalást hallunk — agvunk, fülünk bedugul. Védekezik! Ösztönösen érezzük, hogy semmi úiról nem lesz sző. Csak az időnket lopják. Hogy így .-nn-r>z T'p^sék egv-egy szólamoktól hemzsegő „megnyilvánulás” alatt megfigyelni a hallgatóságot. A kínt az arcokon, a szemekben, amellyel az ellenállhatatlanul feltörő ásítást legyűrik. Míg sikerül. Mert aztán csak kitör az emberből az őszinteség, ami útjára engedi a dallamosabbnál dallamosabb ásításokat. Ilyen nyelven nem verekedhetjük fel magunkat a kulturáltság magasabb szintjére. Ilyen szövegek az eredeti gondolatnak Is temetőivé válnak, hiszen „sajátos magyar” fülünk becsukódik a sótlan beszédek elől. Tóth Istváu Úi találmány Mechanikus oktató-gyakorlógépet szerkesztett Szabó György a Győri Tanítóképző Intézet tanára és Peczár János győri órásműszerész mester. A „géptanár” előnyei közé tartozik, hogy az elektronikus szerkezetű oktató-nevelőgépekkel, ellentétben hordozható és bárhol használható. Az írógép nagyságú, ötletes szerkezet bármilyen tantárgy ismereteit képes „befogadni” az oktatás sorrendjében. A feladat gombnyomásra jelenik meg a tanuló előtt, aki a gépben elhelyezett papírszalagon dolgozhatja ki a megoldást. Pályaválasztás előtt a hajósi általános iskolában Hajóson az Állami Fiúnevelő Otthon- saroképülete mellett magasodik a modern általános iskola. Négyszázhatvannyolc gyermek jár ide naponta. A ben akadt jelentkező. Az iskola egyik tanára, Várhelyi Józsefné innen indult az általános iskola befejezése után a bajai német nyelvű gimnáziumba, majd A szakállas felnevetett. — Mondd csak, hová dugtad a pénzt? A hajóroncsban nincs. Kimentetted és valahol elástad. Két éve, hogy a nyomodra bukkantam, azóta követlek. Hová dugtad a pénzt?... A szigeten? A sziget melyik részén? összeszedte magát. Egy kissé hátrább lépett. — Mit akarsz? — A felét. — Nem túlzás?! — Egy kis nyom elegendő lenne a rendőrségnek és életed hátralevő maradékát a rács mögött élvezheted. — Rendben! — mondta Chauvin némi megfontolás után. — A fele a tiéd. Sötétedés után elindulunk. A hold elég világosságot ad. A parton vár a motorcsónak. Elváltak. A szakáll is visszament a vendéglőbe Chauvin a szállására. A kezdeti ijedelmet józan megfontolás váltotta fel. Futó mosollyal ajkán az H3 ágyra dobta magát és cigarettáért nyúlt. „Serge Golard” — mormolta — „A kormányos. Mindig azt hittem, hogy elpatkolt, mint a többi. Az újságban is az állt, hogy senki sem élte túl. Valóban, nem is kombinált rosszul.” Behunyta a szemét. Még semmi sem veszett el. Különben is, Serge Golard — bolond. |amar beesteledett. Golard a csónak elején kényelmes helyet keresett, Chauvin kezelte a kormányt és a motort. Négy mérföldnyire akartak eltávolodni, mire a hold felkel. Olyan világos lett, hogy akár a motor használati utasítását is elolvashatták volna. Golard a fejét a korlátfához támasztotta. gúnyosan hide- ten nézte Chauvint Fél óra múlva a csónak fölszaladt ez öböl fövényére. Chauvin ugrott és rne"k°nj1t.c a. ■z.iklát. Golard kidobta a lapátot és követte. — Hol? — kérdezte. — Gyere! — mondta Chauvia Megtalálta a helyet Még behunyt szemmel is megtalálta volna, olyan jól emlékezetébe vésődött Golard odadobta a lapátot: — Ásd ki és elosztjuk. De ne próbálj átejteni. Golard leült a homokba, Chauvin ásni kezdett Nem sietett. Amikor valami keményet érzett, eldobta a lapátot és kézzel kaparta ki a homokot. A láda volt És még valami a ládán, vastag olajos ruhába burkolva. — Nos? Re ögtön — mordult fel Chauvin. Gyorsan lefejtette az olajos ruhát és a géppisztolyt Golardra fogta. — Idióta — mondta és meghúzta a billentyűt. Golard élettelenül zuhant a homokba. Chauvin kiásta a ládát és odahúzta Go- krd tetemét a gödörhöz, '’edobta a géppisztolyt rá n holttere. Befedte a sír! és eltüntette a nyomokat Még az, üres pntronhüve- lyekről sem feledkezett meg. Felvitte a csónakra a ládát. N^h-zebb volt mint gondolta. Nehezebb, mint tizenhat évvel ezelőtt. Hiába, 16 évvel öregebb. Néhány pillanat múlva begyújtotta a motort és elindult visszafelé. Nevetett. Gazdag ember. 100 000 hamis dollár tulajdonosa. A hamisítvány első rangú. Senki se tudja a valóditól megkülönböztetni. Elérte a kis kikötőt A part néptelen. Elrejtette a csónakot, vállára emelte a ládát és a szállására ment. Belépett a szobába, felkapcsolta a villanyt — Nyugalom, Chauvin — mondotta Bescond, a kékszemüveges úr. Mosolyogva ült az ágyon. — Csak semmi izgalom. A 100 000 hamis dollárt csalk tegye ide szépen az asztalra. Hadd lássuk, hiszen 16 éve kutatom, illetve kutatjuk az Interpollal együtt. — De hol van Golard, aki nyom ra vezetett? B escond felkelt a- ágvról. okos szem . >ren csillogott. — Bescond nvomoző — nndta elégedetten. —■ Ez jó munka volt... Dániel * emlő Fordította: Sényi Imre „Aranypáros” a 8/B-ben Mayer Ibolya és Balogh Erika. Mindketten kitűnő tanulók, szakközépiskolába készülnek. község lakosságának 21 százaléka német anyanyelvű, ezért az iskolában megszervezték a fakultatív német nyelvoktatást. Az idén kétszázharmincketten vesznek részt a németórákon. Ezekben a napokban a hajósi nyolcadikosok is pályaválasztás előtt állnak. Érdekes módon az idén egyikük sem készül Bajára a Frankel Leó Gimnáziumba. (Eddig minden évtanítóképzőbe, hogy visszatérjen ide tanítani.) A két nyolcadik osztályból alig akad, aki nem tanul tovább. — Megyek Hildpusztára, a gazdaságba — mondja néhány fiú a továbbtanulók közül. A lányok Kalocsára, a fiúk Kiskunfélegyházára, Bajára, Pécsre szakközépiskolába, illetve szakmunkásképző intézetbe készülnek. A 8 A. osztály kitűnő tanulója, Petsch Regina komoly, csendes kislány. Bajára közgazd -ági technikumba jelentkezik ublcr I’ercnc kitűnő érzem jegyet kapott i". iken át számtanból, fizikából. Técsre a Ziiernovszky Gépipari Technikumka kéri felvételét. (Klíma Győző felvételei)
