Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-13 / 37. szám
1972. február 13. vasárnap Kam biet — Vietnam! IS öszönet és buzdítás. * » A Vietnami Demokratikus Köztársaságot járva — a két nép barátságát éltető transzparensek, meleghangú üdvözlő szavak mellett — a két fogalommal találkoztak a leggyakrabban a magyar párt- és kormányküldöttség tagjai. Hanoiban, Haiphongban, Hai Hung, Quang Minh tartományokban, ipari üzemekben, községekben és intézményeknél mindenütt elismeréssel és köszönettel emlékeztek meg arról a támogatásról, amivel Magyarország, a magyar nép, sok-sok vállalatunk, intézményünk segíti a vietnamiakat. Az elmúlt évek során sok nemes mozgalom indult Magyarországon, számtalan vállalás született Vietnam jegyében. A miértet a legritkábban kellett magyarázni, hisz gondolni való, hogy az évtizedek óta elszenvedett agresszió, a fegyveres harc — különösen egy, a függetlenségét igen szegényes alapokon elnyert országban — óriási nehézségeket okoz. A bombázások gyárakat, hidakat, közlekedési útvonalakat tettek tönkre. A figyelmet, s az anyagi erőt egyaránt meg kell osztani a harc és a termelő munka között. S ehhez járulnak még olyan természeti csapások is, mint például a tavalyi árvíz, ami sok tartományban a termés nagyobb részét tönkretette. Tízezrek váltak hajléktalanná. A szocialista rendszer «* erejét, magasabb- rendűségét, a vietnami emberek hihetetlen életerejét, kitartását példázza: még ilyen körülmények között is elérték, hogy senki sem éhezik, holott a világ e térségében évszázadokon át számolatlanul pusztított az éhhalál, s más helyeken ma is elképzelhetetlennek tűnik az észak-vietnami létbiztonság. Nincsenek hajléktalan emberek, ha nem is hivalkodó, de megfelelő az öltözködés, az Ázsiában olyannyira megszokott kéregetés helyett mosolyognak, integetnek a gyerekek, ha külföldit látnak. Mindez — miközben az országra újra, s újra bombák hullanak, a munkaképesek közül szerszám helyett sokaknak fegyvert kell fogniok — óriási szervezettséget, fegyelmet, állhatatosságot, s mindenekelőtt a győzelembe vetett hitet követel meg. A vietnami emberek hittek és hisznek az amerikai ag- resszor kiűzésében, a déli testvérekkel való egyesülésben, s ezért minden áldozatvállalásra készek. S mint hangsúlyozzák, ebben a hitükben erősíti őket a baráti országok, köztük hazánk, támogatása, a világ haladó közvéleményének szimpátiája, azok a Vietnamba érkező anyagi javak, eszközök, amelyek fokozzák az ország gazdasági, katonai erejét. Mindez további erőfeszítésekre, kitartásra buzdíjta őket, s ily módon növekszik az erő azoknak a feladatoknak a megoldásához, amelyek a világ e térségében a szocializmust építő VDK- ra hárulnak. S ha ők köszönik a segítséget, ha számukra ez a támogatás buzdítást jelent, úgy ftősiességük további segítésre kell, hogy buzdítson. S zükség van fegyverre, a tudomány, a technika, az ipar, a mező- gazdaság fejlesztésére. A magyar párt- és kormány- küldöttség nagyon sok megbeszélést folytatott ezekről a kérdésekről, s — a lehetőségekhez mérten — olyan témákban születtek megállapodások, amelyeknek igen nagy szerepe lehet a vietnami gazdasági élet fejlesztésében, illetve olyan közvetlen célok megvalósításában, mint például az élelmiszer-ellátás javítása. Itthoni szemmel nagy nagy dolog történetesen egy 10 000-es baromfi- keltető, vagy az évi 20 millió tojás kibocsátására alkalmas baromfitelep, de Vietnamban ez jelentős. Egyrészt önmagában a termeléssel, a produktummal, de nem kevésbé azzal, hogy új, termelékenyebb technológiák, termelési módszerek meghonosítását, elterjesztését eredményezhetik. A magyar nép, a magyar szakemberek segi- tőkészségének sok ilyen példájával lehet már találkozni Vietnamban. Magyar mérnökök irányításával folyik a vízmű-program megvalósítása, magyar berendezéseket, műszereket találhatunk a hanoi gyógyszerészeti egyetemen, ahol gyógyszert is gyártanak. Bányagépek, szerszámgépek, viselik a „Made in Hungary” jelzést. H anoiban van egy tó, Hoan Klemnek hívják, ami magyarul a visz- siaadott kard tavát jelenti. A legenda szerint a vietnami történelem egy jelentős alakja, aki a hódító, feudális zsarnok ellen népfelkelést robbantott ki, kardot talált a tóban. A kardot az ég ajándékának tekintették. Amikor az ország függetlensége helyreállt, s a Vitéz a tavon csónakázott, egy teknősbéka emelkedett ki a vízből. Egyenesen a csónaknak tartott. A népfelkelő kirántotta a kardját, hogy ellenálljon, a teknős azonban elkapta a fegyvert, s levitte a tó mélyébe. A katona arra gondolt, hogy aki e kard révén a győzelmet elősegítette, most miután az ellenséget kiűzték, a teknős által vette vissza a kardot, hiszen már nincs szüksége rá ... A legendának ma is érvényes a mondanivalója: a vietnamiak békevágyó- ak, békeszer etőek, — ha nem törnek rájuk, senkinek sem szegeznek fegyvert. A magyar párt- és kormányküdöttség látogatása során bármerre járt mindenütt leírhatatlan örömmel, szeretettel fogadták, s a búcsúzás mindig így hangzott: Kam biet, azaz a viszontlátásra. z országaink közötti földrajzi távolság a nézetek egyeztetése, a cé lók összevetése, a kölcsönös tisztelet és meghecsi1 lés ezernyi megnyilvánuló sa során semmivé zsugo rodik. ök bíznak további buzdítást jelentő segítségünkben, i mi biztosak vagyunk abban, hogv ügyüket — amely mind- annyiunké — győzelemre viszik. Ezért természetesek és gyakoriak találkozásaink. Kam biet! K. P. Négynapos tűzszünet a tioldújévre SAIGON A DNFF a buddhista holdújév alkalmából Dél- Vietnamban négynapos fegyverszünetet hirdetett — jelenti az AP a Felszabadulás rádióadó adására hivatkozva. A rádió által szombaton közvetített közlemény bejelenti, hogy a tűzszünet saigoni idő szerint február 14-én 01.00 órakor kezdődik és helyi idő szerint február 18-án 01.00 órakor ér véget. A jelzett időszak alatt az amerikai és a saigoni katonák szabadon mozoghatnak, amennyiben fegyvertelenek és nem katonai csoportok* ban, vagy egységekben tartózkodnak. A fegyverszünet bármilyen megsértése szigorú megtorlásban részesül — hangoztatja a Felszabadulás rádióadó által sugárzott közlemény. A fenti hírrel egy időben érkezett jelentések szerint az Egyesült Államok légi- ereje Dél-Vietnamban folytatja az utóbbi hónapok legsúlyosabb bombatámadásait. Az amerikai hadvezetőség Saigonban bejelentette, hogy B—52-es óriás- gépek pénteken kilenc bevetésben támadták az ország különböző területeit. Egy bevetésben általában négy B—52-es repülőgép vett részt és egv-egy gép harminc tonna bombate'-het szállított. A szóvivő azt is elmondta, hogy a pénteki bombázások célpontja az A Shau völgye és Dél-Vlet- nam központi fennsíkja volt. HANOI A hanoi rádió szombaton bejelentette, hogy a VDK légelhárító ütegei csütörtökön és pénteken két amerikai hadirepülőgépet semmisítettek meg. A rádió Egyiptom pénteken értésre adta, hogy hajlandó fontolóra venni a Sínai-félszi- get fegyvermentesítését. A Reuter, az AP és az AFP hírügynökségek egybehangzóan idéznek egy magas állású egyiptomi diplomatát, aki kijelentette: ha Izrael kötelezettséget vállal arra, hogy hat hónapon belül visszavonul 1967-eS határaira. Egyiptom nem ragaszkodik ahhoz, hogy hadereje átkeljen a Szüezi-esatorna keleti partjára. Hozzátette, hogy országa olyan megállapodást pártfogol, amelynek értelmében megfelelő nagyságú egyiptomi haderő állomásozhat a Szuezi-csa- torna mentén a Sínal-fél- sziget esetleges visszafoglalásának elhárítására. Egyiptom biztosítékokat kíván arra, hogy Izrael nem tér vissza a Sínai-félszigetnem közölte, hogy mi történt az amerikai pilótákkal. Az egyik gépet csütörtökön érte a találat, amikor Vinh Linh tartomány sűrűn lakott területeit támadta, a másikat pedig Nghe An tartomány fölött lőtték le. (AP, MTI) re, viszonzásként pedig megígéri, hogy az egyiptomi haderő nem vonul be a Negev-sivatagba. Az egyiptomi diplomata, aki ragaszkodott inkognitó- jához. a továbbiakban megjegyezte, hogy az Egyesült Államok még mindig nem kereste meg Egyiptomot az általata javasolt „szuezi tárgyalások” ügyében. Országa tehát nem Utasíthatta el azt az indítványt, amelyet nem ismer. Viszont ■ tette hozzá az idézett forrás — a tárgyalások, ha egyáltalán lesznek ilyenek, nem korlátozódhatnak kizárólag a Szuezi-csatorna megnyitására. Foglalkozniuk kell az általános rendezéssel is. Egyiptom számára továbbra is az a perdöntő, hogy a Biztonsági Tanács 1907. november 22-i határozata mint az általános rendezés alapja, megvalósuljon. ENSZ-oiegbízott Daccában Pénteken Daccába érkezett dr. Vittorio Winspeare- Guicciardi, Waldhelm ENSZ-főtitkár megbízottja. Küldetésének hivatalos meghatározása szerint „emberbaráti ténymegállapító” körúton van. Mint ismeretes, Bhutto pakisztáni elnök az ENSZ főtitkárának közbenjárását kérte amiatt, hogy — állítása szerint — a Bangla Desh kormánya üldözi a bihari mohamedánokat, ezt a nemzeti kisebbséget, amely 1947 óta él a volt Kelet-Pakisztán területén. Mudzsibur Rahman sejk miniszterelnök ismételten kijelentette, hogy a Bangla Desh-ben egyetlen nemzeti kisebbség sincs kitéve hátrányos megkülönböztetésnek és közölte az ENSZ-főtitkár megbízottjával — aki átadta neki Kurt Waldheim levelét —, hogy „az ország területén bárhová utazhat, bárkivel beszélhet és bármit megnézhet”. PÁRIZS Franciaország szombaton hivatalosan bejelentette a Bangla Desh Népi Köztársaság diplomáciai elismerését. Maurice Schumann francia külügyminiszter elmondotta, hogy a francia álláspontot „igyekeztek megmagyarázni” a pakisztáni kormánynak, és hogy a döntést Franciaország európai partnereivel is megkonzultálták. Egyiptom készsége további engedményekre Japán ajánlat a VDX-aak 4 így nevelnek a táborokban TOKIG A japán kormány illetékesei pénteken jelezték, hogy készek, „memorandum-kereskedelmi1’ egyezményt kötni a Vietnami Demokratikus Köztársasággal — írja szombati számában a Mainicsi Simbun című tokiói lap. Mint ismeretes, hasonló — nemhivatalos és évenkénti felújítandó — keresNyárádi Róbert, az MTI tudósítója jelenti: A jugoszláv kormány e héten tartott üléséről kiadott közlemény megállapítja, hogy jóváhagyták az 1972. évre szóló fejlesztési tervet és az ország tí köztársaságának és 2 tartományának megegyezése alapján sikerült közös nevezőre jutni a középtávú (ötéves) fejlesztési terv még megoldatlan kérdéseiben. Dzsemal Bijedics míniszkedelmi megállapodás' már létrejött Japán és a Kínai Népköztársaság között, s a közelmúltban jelentős mértékben kiszélesítették. Ez az első eset, hogy Japán, az Indokína ellen háborút viselő Egyesült Államok legfontosabb ázsiai szövetségese, hivatalos formában érintkezésbe lépett a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. terelnök nyilatkozatban méltatta a most elért megállapodás és az annak révén született döntés jelentőségét. „A most elért eredmény — hangoztatta nyilatkozatában a miniszterelnök — arról tanúskodik, hogy köztársaságaink és tartományaink készek arra, hogy közös megoldásokat keressenek társadalmi-gazdasági fejlődésünk minden létfontosságú kérdésében”. Szlavin, a Pravda singa- pore-i tudósítója beszélgetést. folytatott néhány olyan kínaival, akik a Kínai Nép- köztársaság Jiülönböző „nevelő munkatáboraiból” menekültek Hongkongba, Macáéba. Lan kanton! diák, akit nővérével együtt munkatáborba küldtek, mert apjuk, egy régi pártmunkás, a „kulturális forradalom” idején nem engedelmeskedett a kis „vörös lázadóknak”, beszámolt a tudósítónak „élményeiről”. Beszélt egy ismert sebészről, aki Moszkvában végezte tanulmányait és azért küldték munkatáborba, hogy elfelejtse a „revizionista orvos- tudományt”. A táborban az agyagot kellett kézzel kavarnia disznóóltapasztás céljaira. Amikor kérte, hogy a tábor orvosi állomásán foglalkoztassák, az alábbi választ kapta: „Megvagyunk a maga tudománya nélkül. Nálunk minden paraszt, aki tanulmánvozta Mao elnök útmutatásait, meg tud gyógyítani minden betegséget”. Az. orvost rossz munkáia miatt és mert nem akarta elsajátítani a Mao-idézeteket. megverték és valahova elszállították. Lan diák ismertette a tudósítóval egy ilyen kínai étnevelő tábor módszereit. Naponta 15—16 órát dolgoztak a földeken. Gyakran 'uránduló iskolásokat, sőt. óvodásokat hoztak hozzá- !uk. „Ezek Mao elnök el- 'onséepj. hisznek Mao Elnökben. Dobáljátok me« földdel ezeket a rossz em- herekef.” A gvermekek pedig természetesen elege* tettek a felszólításnak. Kína déli részébe" van Hainan szigete, am el vet a pél-kínni-feocrer gvör»gyének neveztek. Ma ezen a Negyedmillió tanult ember menekült el Kínából szigeten az ilyen táborok tucatjai működnek. Főként értelmiségieket küldenek ide, ahol a legszörnyűbb körülmények között szenet, hegyikristályt, vasércet bányásznak, hogy „megszabaduljanak” ismereteiktől, meggyőződésüktől. Nem mindenki bírja ki a fizikai és a lelki gyötrelmeket. Mint a menekültek mondják, sokan követnek el öngyilkosságot. Kínában tíz esztendővel ezelőtt vette kezdetét a menekültek áramlása. Ekkor a „nagy ugrás” következtében éhínség tört ki és az emberek menekültek az éhhalál elől. Később, amikor megkezdődött a kulturális forradalom, az értelmiségiek — írók, tudósok, művészek, zenészek — mint a Mao-rendszer potenciális ellenségei, menekültek az üldözés elől. Kétszázötvenezer tanult ember — akikben olyan nagy hiány van Kínában — hagyta el az országot. A kulturális forradalom után nem hogy csökkent volna, hanem emelkedett a menekültek száma. E téren a rekord akkor következett be. amikor a pekingi kor- mánvférfiak megkezdték az imnerialista országokkal való kacérkodás dinlomá- ciéját. A kínai hatóságok, hogv bebizonyítsák a Nyugat iránti lojalitásukat 4s rofeonszjenvüket, enyhítettek a határvédelmen. „Kína felemeli a bambuszfüg- aönvt” — írták a nvueati lanok. Akkor a táborok foelvaínek és a népi kommunák tneiainak úiabb ez- e°i hagyták el az országot. Mo»t —i min* a szemta"ók mondi^k — ismét úav őrzik a hatásokat Vir>ev azo, pfftro+l aj-) pl ől vr” gp tudjon étkelni. (TASZSZ) ÉRDEKES PÁRBAJ A KÉPERNYŐN jfli i . M ’I 9 4 ____: í .: IHll üMMi Kl I Ü i t >. Az amerikai CBS tv-társaság Szemtől szembe a nemzettel cimű vasárnapi műsorában legutóbb Xuan Thuy miniszter, a Párizsban tárgyaló VDK-küldött- ség vezetője és Rogers USA-külügyminiszter kaplak szót. Biiedics nyilatkozata a jóváhagyott fejlesztési tervről