Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-02 / 27. szám

2. oldal 1972. február 2, szerda Sortűz a Bogside-ban Újabb, minden eddigi­nél véresebb esemény fi­gyelmeztette az ír, az an­gol és a nemzetközi köz­véleményt arra, hogy Ulsterben semmi nincs rendben. Politikailag még sok minden történhet Észak-írországban és Észak-írország körül, sőt éppen a legutóbbi fejle­mények fényében jelent­hetjük ki: ha így megy tovább, katonailag is. De érzelmileg a Londonder- ryben eldördült sortűz volt az a csepp, amitől nemcsak betelik, hanem ki is csordul az a bizo- _ nyos pohár. A Bogside-ban, London­derry katolikus negyedé­ben kifejezetten békés tüntetésre került sor. A Bogside-ban egy ilyen tün­tetés már régen rutinese­ménynek számít, a mos­tani legfeljebb annyiban különbözött az eddigiek­től, hogy a résztvevők száma nagyobb volt. A demonstráció szervezői elsősorban ezért vigyáz­tak arra, hogy ezúttal fél­reérthetetlen legyen a bé­kés jelleg. Még az IRA, az ír Köz- társasági Hadsereg általá­ban rendkívül radikális, betiltott szárnya is uta­sította tagjait, hogy a tün­tetésen fegyver nélkül je­lenjenek meg. Az angol katonák azt állítják, elő­ször kőzápor, majd lö­vések nyomán dördült el az a sortűz. amely tizen­három ember életét kö­vetelte és tizenhét ember kórházba szállításához ve­zetett. Észak-lrországban vala­mi rettenetes történt. A közvetlen, vagy akár a közvetett következménye­ket nehéz lenne megjó­solni, de az biztos, hogy a már régóta zaklatott Ulster sem lesz olyan többé, mint a múlt héten volt. Még senki nem mondta ki a „jóvátehetet­len” szót. de az már ott vibrál a levegőben. A helyzet eddig is sú­lyos volt, de Londonban több-kevesebb joggal hi­hették, hogy legalább nem tarthatatlan. Bármi is de­rüljön ki a vizsgálat so­rán. a brit kormány soha többé nem lehet még olyan magabiztos sem, mint néhány nappal ez­előtt. Most meg kellett szólal- niok azoknak is. akik ed­dig hallgattak. Tiltakozott Heathnél, Lynch ír mi­niszterelnök, Conway bíboros, Írország érseke. Őfelsége hazai, angol el­lenzéke sem burkolózhat ezután a tárgyilagosság hűvös köntösébe — ezek a legkézenfekvőbb politi­kai következmények. Lord Carrington, a hadügymi­niszter és Reginaid Maud- ling, a belügyminiszter nemcsak a kormány ülé­sein számíthat sok kelle­metlen kérdésre: a tory- kormány két tekintélyes tagjának pozíciója leg­alább is megingott. A Bogside-on eldördült sortűz tizenhárom embert megölt, ez sajnos, már biztos. De hogy az em­lített tizenhét sebesültön kívül még mit és kiket sebesítettek meg a Lon- donderryben kilőtt kato­nagolyók, az a jövő titka. A háborús érdemkeresztje van Vietnami tantér a prágai nyilatkozatról Koszigin fogadta a VDK nagykövetét A Felszabadulás Sajtó- ügynökség — a DNFF hír- ügynöksége — kedden kom­mentárban foglalkozott a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testü­letének prágai ülésszakával. A dél-vietnami szabad­ságharcosok sajtóügynök­sége megállapítja, hogy az ülésszakon fontos határo­zatot hoztak az Indokíná­ban folytatandó amerikai agresszióval kapcsolatban. „A nyilatkozat ismételten bebizonyította, hogy a Var­sói Szerződés tagállamai­nak népei és kormányai szolidárisak azzal a harc­cal, amelyet a vietnami nép folytat az amerikai ag­resszió ellen, nemzeti lé­téért” — írja a kommen­tár. Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök kedden a Kremlben fogadta Vo Thuc Dongot, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetét. Koszigin és a nagykövet kölcsönös érdeklődésre szá- mottartó kérdésekről baráti beszélgetést folytatott egy­mással. A megbeszélés so­rán Vo Thuc Dong, a Vietnami Dolgozók Pártjá­nak Központi Bizottsága, a VDK kormánya és az egész vietnami nép nevé­ben kifejezte őszinte és mély köszönetét az SZKP Központi Bizottságának, a szovjet kormánynak és a szovjet népnek azért a ha­tározott támogatásért, nagy és hatékony anyagi segít­ségért, amelyet az imperia­lista agresszió ellen vívott harcában nyújt a vietnami népnek. Koszigin a maga részé­ről ismét megerősítette, hogy az SZKP és a szovjet állam politikája változat­lanul az igazságos ügyért küzdő testvéri vietnami nép és a többi indokínai álla­mok hazafias erőinek hatá­rozott támogatására irá­nyul. Háromszor: halál Jugoszlávia Legfelsőbb Bírósága szerdán kezdi meg Miljenko Hrkacs, már három ízben halára ítélt terrorista bűnügyének tár­gyalását. Mint ismeretes, az usztasa diverzáns 1968 jú­liusában egy belgrádi mo­ziban, majd néhány hó­nappal később a belgrádi pályaudvar csomagmegőr­zőjében bombát helyezett el. A két robbanásnak egy halálos és hozzávetőleg száz sebesült áldozata volt. A szerdán kezdődő tár­gyalás az utolsó fórum. Ha a halálos ítéletet Jugo­szlávia Legfelsőbb Bírósá­ga is jóváhagyja, akkor ez ezzel jogerőssé válik. Szadat az első vonalban Tájékoztató a moszkvai út küszöbén Anvar Szadat egyiptomi elnök az elmúlt néhány nap során ellenőrző körutat tett a Szuezi-csatorna és a Vö­rös-tenger mentén állomá­sozó egyiptomi alakulatok­nál. „A felszabadító harcra vonatkozó döntés végleges és visszavonhatatlan — je­lentette ki Szadat elnök az első vonalban tett kétna­pos látogatása során. — Különbség van azonban a harci döntés és a támadási parancs között. Ez utóbbit olyan számításoknak kell megelőznie, amelyek ga­rantálják a biztos győzel­met.” Az A1 Ahram beszámoló­ja szerint az államfő rész­letes tájékoztatást adott a legutóbbi belpolitikai fejle­ményekről. Az új kormány feladatát abban foglalta össze, hogy a belső frontot a katonai front követelmé­nyeinek színvonalára kell felemelni, annak szerves kiegészítőjévé kell tenni. Szadat megerősítette, hogy Egyiptom megszakított minden kapcsolatot az Egyesült Államokkal, mi­után lelepleződött a békés rendezéssel kapcsolatos amerikai szándékok lénye­ge. Közeli moszkvai látoga­tásáról szólva kiemelte: el­engedhetetlenül szükséges, hogy a jelenlegi világhely­zet tükrében a Szovjetunió­val, barátunkkal és szövet­ségesünkkel áttekintsük számításainkat, miután az Egyesült Államok a Dél- kelet-Ázsiában elszenve­dett veresége után a Közel- Keletre összpontosítja erő­feszítéseit. Az Ál Ahram jelentése szerint Szadat moszkvai lá­togatása három napig tart, s ez alatt az egyiptomi ál­lamfő három-négy alka­lommal találkozik a szov­jet vezetőkkel. Moszkvai tárgyalásait követően Sza­dat Belgrádba, Damasz­kuszba és Tripoliba utazik. Újságírók sztrájkolnak Az NSZK-ban és' Nyu- gat-Bérlinben ezekben a napokban jelent meg Gün­ter Ogger, NSZK-beli új­ságíró „A nagy Friedrich Flick” című könyve. A könyvnek hivatalos NSZK-beli statisztikai ada­tokra támaszkodó adatai­ból kitűnik, hogy a hábo­rús bűnös Friedrich Flick Nyugat-Németország leg­gazdagabb embere. Napi tiszta bevétele 1,2 millió márka. Flicknek 330 gyára van, s ezekben 300 000 em­ber dolgozik. A könyv visszapillantást vet a Flick-konszern törté­netére is, s eredeti kormá­nyokra hivatkozva megál­lapítja, hogy Flick 1933, te­hát a nácik hatalomra ke­rülése óta Hitler legszo­rosabb bizalmasainak köré­hez tartozott. Göring pél­dául Flicket tartotta a leg­fontosabb személyiségnek Hitler felfegyverkezési ter­vének megvalósításához. Érdeméire való tekintettel 1937-ben felvették a náci párt tagjai sorába, s „vé­delmi gazdasági vezetőnek” neveztek ki. A hitlerizmus totális ka­tonai veresége után „ipari kalózkodás” címén a hábo­rús bűnösök nürnbergi pe­rében vádat emeltek Flick ellen is, s miután rábizo­nyították, hogy például 1944-ben csaknem 50 000 hadifogollyal és koncentrá­ciós táborbeli internálttal végeztetett ingyenes rab- szol ganjiunkát, hétévi bör­tönre ítélték. De hamarosan megke­gyelmeztek neki, s ma Flick ismét bekapcsolódott az NSZK virágzó hadiipa­rába. Adenauer kancellár­nak éppen úgy bizalmasa volt, mint korábban Hit­lernek, olyannyira, hogy 1963-bán megkapta az NSZK-nak csillaggal és vállszalaggal ékesített nagy érdemkeresztjét. ment hagyta abba, nycic év Az észak-csehországi Usti Nad Labem megyei bíró­sága illegális határátlépés és államellenes tevékeny­ség vádjával nem jogerő­sen nyolcévi börtönbünte­tésre és teljes vagyonel­kobzásra ítélte Jaroslav Brodskyt. a K—231-es klub egykori főtitkárát A vádirat szerint Brodsky, aki 1988. augusztus 24-én illegálisan elhagyta Cseh­szlovákia területét. : 1968 ta­vaszától a K—2.31 klub egyik aktív szervezője és | tagja volt. A klub —; mint ismeretes — olyan szemé­lyeket tömörített, akik kü­lönböző csehszlovákiai vá- rosokban állam- és rend­szerellenes tevékenységet fejtettek ki. Brodsky kü­lönböző gyűléseken maga is uszító beszédeket tartott a szocialista államrendszer, a CSKp, a Szovjetunióval és más szocialista országok1- kai vajló szövetségi kap­csolatod ellen. Miután kül­földre szökött, államellenen tevékenységét a külföldi jrádió és ,sajtó révén foly­tatta. Külföldi tartózkodá­sa alatt aktívan részt vett csehszlovák emigráns szer­vezetek létrehozásában. (CTK) A második világháború óta először, kedden, a fran­ciák nem vehették kézhez kedvenc napilapjaikat. Egyetlen országos lap sem jelent meg, mert a Francia Újságírók Szakszervezete 24 órás sztrájkot hirdetett hét­főre a francia sajtó roha­mosan mélyülő válsága el­leni tiltakozásul. Az írott sajtó munkatársaival szoli­daritást vállalva, a francia , állami és magánrádiók és I televíziók sem sugároznak kedden programot, csupán szűkszavú híradások lesz­nek. Csatlakozott a sztrájk­hoz a belföldi hírügynökség gárdája is. A régóta érlelődő feszült­séget most az robbantotta ki, hogy január 27-én a laptulajdonos beszüntette i népszerű Paris-Jour meg jelenését, mivel a lap mun­katársai 33 kollégájuk ta­karékossági okokból tör­tént elbocsátása miatt sztrájkba léptek. A vitában nem kisebb személyiség, mint Chaban-Delmas mi­niszterelnök próbált közve­títeni, de hasztalanul. Ezt követően határozta el a Francia Újságírók Szak- szervezete, hogy egynapos figyelmeztető sztrájkot tart, amellyel olyan riasztó té­nyeket akar a figyelem középpontjába állítani, mint azt, hogy csupán az elmúlt hetekben 250 fran­cia újságíró került az ut­cára, és a háború után ala­kult 35 lap közül ma már csak 9 él. Múlta „siesiT-st mondott Nagy-Britannia feltételei a máltai* védelmi berende­zésekre vonatkozó megálla­podáshoz elfogadhatatlanok — jelentette ki hétfőn este Dom Mintoff máltai mi­niszterelnök a parlament tagjai előtt. Leszögezte, hogy a máltai hatóságok nem egyeznek bele semmi­féle megállapodásba, amely nem felelne meg a mál­taiak érdekeinek. Mintoff konzultálni tért vissza ha­zájába, miután szombaton megszakadtak tárgyalásai Rómában lord Carrington brit hadügyminiszterrel. ! Tájékozott források szerint " a megbeszélések folytatá- ! sárg jövő hétfőn kerül sor. | Addig ^zonban újra össze- j ül az I Atlanti Tanács, j Brüsszelben abból indul- [ nak ki, I hogy Múltának sür­gősen Szüksége van pénz­re és egyes diplomaták vé­lemény® szerint megoldás | születhetne, ha a NATO és i Nagy-Bfitannia hajlandók lennének 1971. október 1-i visszamenő hatállyal 14 millió font évi bérleti díj kifizetésére. London októ­ber óta 9,5 millió fontos bérletet fizet. Katonai küldöttség Zaharov marsall temetésén Kedden magyar katonai küldöttség utazott Moszk­vába. A delegáció Kárpá­ti Ferenc vezérőrnagy, hon­védelmi miniszterhelyettes. a magyar néphadsereg po­litikai főcsoportfőnökének vezetésével részt vesz Mat- vej Zaharovnak, a Szov­jetunió marsalljának teme­tésén. Hétfőn este a szovjet kö­zönség ismét tv-filmet lát­hatott Kína életéről. A moszkvai televízió egyik al­kotócsoportja egyórás do- dag történelmi múlttal kumentumfilmet készített a rendelkező és nagyszerű „kulturális forradalom” képességekkel megáldott utáni korszak Kínájának népre. hétköznapjairól. A felvéte- Mao-idézeteket skandáló leket az utóbbi évek folya- iskolások, egyik kezükben mán francia, olasz, dán kapát, másikban Mao-köny- operatőrök készítették Pe- vecskét szorongató parasz- king, Kanton, Sanghaj ut- tok, az ebédlőasztal körül cáin, üzemekben, népi Mao-szemináriumra össze- kommunákban, „mintacsa- ült „mintacsaládok” képei ládoltnál”. tűnnek fel sorozatban a Természetes, hogy a ki- képernyőn, nai hatóságok ezeknek a „Hajnalban keltem, elké- külföldi operatőröknek és szítettem a reggelit, meg- újságíróknak sem enged- etettem a disznókat, elvit­tek mélyebb bepillan- tem a gyereket az iskolá- tást a mai kínai ember éle- ba, aztán siettem a munka- tébe, mindamellett a film helyemre, hogy még mun- hiteles dokumentum erejé- kaidő előtt részt vehessek vei számol be arról a kép- a brigádfoglalkozáson, ahol télén életformáról, a mao- Mao elnök eszméit tanul- izmus mindent átszövő mányozzuk...” — meséli kultuszáról, amelyet veze- egy elképedt olasz újság­tői kény szeri tettek e gaz- írónak a jnunkásasszony. Kína a képernyőn aki ebédszünetjének egy részét, esti szabad idejét ugyancsak „a nagy kormá­nyos” tanainak ismételge­tésével tölti. — ök célul tűzték ki, hogy „rozsdamentes csava­rokká” változtassák az em­bereket, s ennek a filmnek a szomorú tanulsága sze­rint jelentékeny sikereket értek el. A közlekedés leg­elterjedtebb formája a mai Kínában az oszlopban való menetelés: menetelő, kato­nai gyakorlatokat folytató fiatalok tömegei vonultak el a néző szeme előtt. Húsz év körüli lányok százai, amint a szuronyos puskát helyettesítő hosszú botok­kal gyakorlatoznak. Pereg­nek a filmkockák s a be­szélő közben emlékezteti a nézőt: a kínai vezetők a Szovjetuniót kiáltják ki al kínai nép ellenségévé, hogy elvonják figyelmét a sú­lyos bej- és külpolitikai ne­hézségekről, amelyekbe maguk taszították az orszá­got. Figyelemreméltó sajátos­sága a szovjet dokumen­tumfilmnek, hogy végig az őszinte és mély tisztelet hangján szól a kínai nép­ről. A szovjet emberek hisz­nek bepne, hogy a nagy ki- nai nép megszabadul a maoizmus igájától, s visz- szatér a szocializmust épí­tő népek közé — hangzik a film kísérőszövege — amely — stílusosan — egy kínai közmondással fejeződik be: „a legkegyetlenebb tél után is eljő a tavasz”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom