Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-11 / 35. szám
6. oldal 1972. február 11, péntek Pékek, kemencék, kenyérgondok A friss, puha kenyér az életet, a nyugodt mi"'' á" napokat jelenti. Ha nincs kenyér, nincs semmi — mondja a magyar. Még a csirkepörkölt sem esik jól a parasztembernek kenyéri! lat nélkül. Ma már egyr< ritkább, hogy hiányzik a család asztaláról egyszeregyszer. És ha nincs __ v agy csak száraz, bizony, vaskos szavak szólnak a munkában fáradt embérek- ből. állami támogatással. Ha készen lesz, nemcsak a kenyeret, a péksüteményeket is itt tudjuk sütni. A jobb, gyorsabb szállítás miatt lovas kocsi helyett jövőre gépkocsival visszük a kenyeret a boltokba. Bácsbokodon üres a sütőüzem. Tavaly még innét vitték a kenyeret Bácsbor- sódra is. Az 1970-es talajvíz alámosta az épületet. A naponta 24 mázsát sütő kemence összedőlt. Helyreállítása 100 ezer forintba kerülne. — A korszerűtlen pékség újjáépítése nem lenne gazdaságos — mondta az igazgató. — Ezért 3 millió forintos költséggel új. naponta 48 mázsa kenyér sütésére alkalmas üzemet építünk. Az épületterv március 31-ig elkészül. A kivitelezővel, a bácsbokodi Építő- és Vegyesipari Ktsz- szel történt előzetes megbeszélés szerint jövő év júliusában átadásra kerül. A község vezetőit dicséri, hogy olyan területet juttattak a sütőüzem építkezésére.amely az igazgató szerint „minden igényt kielégít”. Ezek után a helyi ktsz-en a sor, hogy mielőbb álljon az üzem. és így a saját és a szomszéd község, valamint a környező tanyák lakói hamarabb jussanak friss, finom kenyérhez. m Kenyeret a sütőüzem nélkül maradt községnek és a többieknek is szállítani I IMár több hónapja, hogy Bácsszentgyörgyön megkeseredik az emberek szájíze. Másnaponként kora reggeltől a vegyesbolt előtt ácso- rognak. Kenyérért... Aki későn érkezett, bizony, üres j szatyorral volt kénytelen' hazamenni. — A kisközségtől 8 kilométerre a garai sütőüzemből szállítjuk a kenyeret Bácsszentgyörgyre — mondta Verli Gvör^v, a Baja és Vidéke Sütőipari Vállalat igazgatója. — Évek óta másnaponként, lovas kocsival. Az idén januártól a lakosság kérésére intézkedtünk, hogy naponta kapjon kenyeret a mm^gy négyszáz lakosú község. A szállításra magánfuvarossal kötöttek szerződést. Az ellenőrzés elmaradt... így továbbra is csak kétnaponta vitték a kenyeret. A község vezetőitől sem érkezett panasz idejében, pe volt más gond is. — A helyi bolt nem vette át a kenyeret 11 óra után, mivel délelőtt eddig, volt a nyitvatartás. A kedvezőtlen szállítási és útvi- smovok miatt nem tudtuk elérni, hogy kora délelőtt megérkezzen a kenyér. Nem nagy mennyiség az, alig egy mázsa. És ha kevés? Nem tehetünk róla. A bolt vezetője úgy rendeli a kenveret. hogy először ösz- szeírja. kinek kell és csak azok kapnak! Sehol sem tapasztalt „módszer” ez. A legfontosabb élelmiszerünket így kinorriózni szinte már bűn. elsősorban a közsévlakők- kal és az átutazó, kenveret. péksüteménvt vásárlókkal szemben. Vagy talán nem tudta a boltvezető „kikalkulálni” mennyit rendeljen? Ha máris kimaradna két-három kiló. úgy hiszem nem lehet bal. De ha kevesebb van akár fél kilóval. nagy hiba. plm-'dt héten vátfo-oH a helvzet. Az üzlet _dé1ig tart nvitva és a sütőm-mi vizslat száll ításvezetőie. Vancsora Bála az ígérte bo->v ellenőrzik mlnd<m nar> délelőtt m*gérk»rik-e a friss kenyér Bácsszent- györgvre. aelkndte+ó mán az hogv miért nem leieztak a köz.séebei azonnal, hogy a jjpnvpeéliátás riem megfelelő és a garai, vagy _ a S7f,r'+yvörmrí ts--ek mie-t nem segítettek íva«y ten ei"!) a kenyérszállításban? kelL Bajáról naponta 40 mázsa pékárut visznek vidékre. Azt már tudjuk: a nagy távolság és a szállítási gondok miatt nem mindig frisset... A kis helyi pékségek pedig — erre is sok példa van — nemcsak friss, de jobb minőségű kenyérrel tudják ellátni a lakosságot. Nagybaracskán, Csátal- ján, Üjmohácson (az utóbbi Baranya megyéhez tartó- | g zik) szintén gond a kenyérellátás. Egyik községben sincs pékség. Még az idén nyáron Nagybaracskán elkészül a sütőüzem, ahol naponta mintegy 3 és fél tonna kenyeret készítenek. A 2 milliós, teljesen saját pénzforrásunkból épülő üzem már tető alatt van. Megkezdtük a kemencék fűtését is. Még a belső szerelési munkák vannak hátra. A nagybaracskaiak az üzemhez épített szaküzletből állandóan friss kényé rét, süteményeket vásárolhatnak. A másik két községbe naponta gépkocsival szállítjuk a pékárut — ígérte Verli György. A kenyérellátás gondjai mellett az, hogy látjuk a lehetőségeket és a törekvést a nehézségek elhárítására, megnyugvást jelent. Mert a mindennapi kenyér megszerzése több mint élelmezési feladat, politikai követelmény is. Csabai István .ifuvíibioí .tóltövíji« ♦.« Kilátás az Eiffelről Franciaországi levelezőlapok VI. Normandiai benyomások Valósai nőtlenül dúsan zöldellő rétek, fekete-fehér foltos tehenek, gyümölcsösök ágai mögé rejtőzött favázas tanyaházak és büszke várromok kísérik a Szajna folyását követő utast Párizstól a tengerig. A látvány sok érdekességet kínál — annak. akinek van ideje kitekinteni a gépkocsiból, mert r ■ ri. * *•> Évszázados torony, egykor Jcanne d’Arc börtöne volt. Bizalmat bizalomért 1 2. 1 Hétvégeken sorban állnak kenyérért Mélvkúton is. A községben van sütőüzem, de a teljesítménye nem elég. — Csak az év végén várható javulás Mélvkúton — mondta Verli Györsv — egy félautomata. olriffhésfí forintért saiát erőből és — Ide jön egy tavaly végzett ipari tanuló kislány. Sír, szipog, nagy nehezen csak kiszedem belőle, mi a baja. „Kidobtak a műszakból — mondja —, egy szőke, magas, Kövér van ott, aki kidobott”. Egyik gyár szakszervezeti irodájában játszódott le a fenti jelenet, ahogy azt később a termelési felelős elmesélte. Saélsőséges a példa? Kétségtelenül. Még a különösen nagy üzemeltben is ismerni kell egymást a közvetlen munkatársaknak. De vajon csakugyan ismerik? És jól ismerik-e? Szélsőséges a művezető eljárása is. De vajon nem azért fordulha- tott-e elő ilyesmi, mert a „szőke, magas, kövér” középvezető még mindig gyerekszámba vette az új munkatársat? Nem tekintette partnernak; olyannak, aki már teljes jogú társ a termelésben, s egyben olyannak, akit még tanítani, nevelni kelL Az első kézfogás Az eset egész sor kérdést vet fel. A legnagyobb közülük; rendben van-e minden a fiatalok fogadása és befogadása, az életre szóló start körül? Kezdjük a bemutatkozással. Hányszor marad el ez a legelemibb gesztus. Ami pedig afféle avatási szertartásként feltétlenül szükséges lenne. Az ilyen első kézfogások — ha vannak — szimbolizál- iák a befogadást és beilleszkedést, az összetartozást; egyszóval a közösségbe lépést. Elmaradásuk hiányérzet kezdetét jelent-. heti, , s jelenti is az ifjú szakmunkások számára. A szakmakezdes izgalmas időszak; segítség kell hozzá. Nem is Kevés. Ha a kezdőről csak azt veszik tudomásul, hogy ö is van, egy világ omlik össze benne. A termelés közben is Azt hiszem, érdemes ezen elgondolkozni. Ki-ki beleélheti magát annak a pályakezdőnek a lelkivilágába, aki frissen szerzett munkakönyvével, friss szakismeretekkel starthoz állva, a várt táinogatásból alig vagy semmit sem kap. A munkássá válás útján olyan buktató ez, amit nagyon könnyen el lehetne kerülni. A termelőüzemben másra is kell az erő, mint a fiatalok, az újak ajnározásá- ra. A példánkbeli nagy gyárban szokás ugyan, hogy egy-két hát után elbeszélgetnek az újonnan jöttékkel. Ezek a beszélgetések a munkaügyi osztályon zajlanak le, s nyilván nem haszontalanok. Am, bizonyára hasznosabbak lennének, ha termelés közben is megkérdeznék őket, s ez nyilván a középvezetők, csoportirányítók közvetlen feladata. Sajnos, még kevés az olyan munkahely, ahol átfogó, mindenre kiterjedő figyelemmel készülnek az újak fogadására. Kevés üzemben adják meg kellően a módját — külsőségekben is — a munkábaállás- nak. Az Ipari tanulók megfelelő fogadtatáséra, a mái említett bemutatkozásra, mintegy beiktatásra gondolok, s arra a tudatos nevelő tevékenységre, amire sokszor nem marad elég idő vagy erő. Die hagyjuk egyedid Ahhoz, hogy jó szakmunkás váljj.; balőlük, az esetek jelentős részében felvértezi őket a szakmunkásképzés. De nem mindig: szakmai begyakorlottságuk sokszor kívánnivalót hagy maga után, ilyen értelemben is szükségük van a munkatársak tanácsaira, gazdag tapasztalatairól, az értő-magyarázó irányításra. De ha a legjobban készítették is fel őket a termelőmunkára, akkor is adódhatnak kisebb-nagyobb nehézségeik, melyekkel egyedül csali keservesen birkóznak meg. A legfontosabb azonban az a tény, hagy dolgos, munkaszerető emberré csak a munkásközösség befogadó szeretete, a beilleszkedés teheti dket. A későbbi ragaszkodást, az özemhez való hűségst ezzel lehet és kell is megalapozni. Ok, az új szakmunkás-generáció tagjai, évről évre többet tudnak szakmailag, de ezzel együtt, a fölnevelő demokratikus légkör hatására emberPeg is igényesebbek. S ha küls'leg fcor- zasafcbnk s néha gonéniril- lag is kócosabbak, azért mégis ők a termel Is holnapi derékhada. Akik a bizalomra, a segítésre igyekezettel, szorgalommal riíornak és tudnak "'i- szólni, S. M. a forgalom minden képzeletet felülmúl. Kettős-hármas végeláthatatlan folyamban áramlanak az autók az utakon. A rádió szüntelenül szól mindegyikben. a vezetők általuk tájékozódnak az útviszonyokról. Nem hóakadályok, torlaszok zavariák a közlekedést. hanem dugók —, a bouchon szó Franciaországban a legközkeletűbb közlekedési kifejezések egyike. A rádió ezekről tudósít: „Roueig előtt 10 kilométeres gépkocsioszlop torlaszolja az utat. Le Havre előtt kérjük, térjenek le a főútvonalról” — ezek a közlemények az autós köznép érdekeit szolgálják — bár kevés eredménnyel. Alig- alig akad vezető, aki a várakozás helyett lekanyarodna a mellékút vonalakra — pedig ezek olyan sűrűséggel hálózzák be az országot, mint nálunk a jelöletlen tanyasi földutak, azzal a különbséggel, hogy mindegyik kifogástalan, bár ii-iz, hogy keskeny — betonút. ■ Pedig a festői normann kisvárosokon ezek vezetnek át. Igaz, különösen az idegeneket, mindegyikben megállásra csábítja valami. A gótikus építészet legtisztább épületei ezekben sorakoznak: az évszázadok szintá nyomtalanul suhantak el a városházak, tornyok,] kisebb nagyobb polgárházak, paloták felett Megannyi középkori emlék. Les Andelys városka erődjét az angol Oroszlánszívű Richárd király építtette a Rouen felé vezető út ellenőrzésére — kerek tizenkét hónap alatt 1196(Íjban. Chateau-Gaillard és a többi hegycsúcs kastélyának tornyai szinte a .sziklák folytatásának tűnnek. Később Rouenba, Normandia egykori fővárosába érkezik az utas. és ha azt gondolja, hogy talán egy nap elegendő a város építészeti. művészeti, történelmi nevezetességei megtekintésére — csalódnia kell. Az ó-negyed ódon templomaival még így a második világháború bombázásainak nyomaival is századok nemes levegőjét árasztja. A rouenj Notre Dame katedrál’sa — Monet, a halhatatlan Impresszionista festő] képeiről ismerik legtöbben — a kő- és márványcsipkék nyugtalan, de felemelő látványának szüntelenül akad csodálöja. A főtéri ahol Szent Johannát égették meg egykor az angolok. a toronv. melyben az inkvizíció főoapiai. elítéltek, a híd. melyről hamvait a Szajnába szórták és a sok-sok régi. meghitt utca. tér és éoület... Azután a tengerpart tárulkozik a továbbutazók elé. Felmagaslö tömör sziklafalak. szétlőtt betonerődök és a szürke La Manche- csatorna a messzi szigetországot rejtő horizontja. Ar- rominches újkori emlékei, ahol] a „leghosszabb nap”, a szövetségesek 1911. június 6-i partraszállása történt, a hullámokkal két évtizede de.coió betonkeszonok, az egykori kikötő maradványai! A múzeum épülete előtt régi tankok, ágvúk, bárkák: — a közelmúlt horci e-zközein a Htogatők jókedvű g’-e-e’-ei játszanak — gyanútlanul. (Fol-,’tatjuk) Pavlovits Miklós Válaszaiéi az iliel&esik Érdemes-e libát hizlalni? címmel december 28-i számunk „Olvasóinké a szó” rovatában közöltük Csikós Petemé panaszát Soltvadkerti olvasónk elkeseredésében ragadott tollat, mivel a helyi ÁFÉSZ olcsón, a kilogrammonkénti egységes áron alul vásárolta fel hízott libáit, s ráadásul még máj- prémiumot sem állapított meg utánuk. A panaszt Juhász Imre. a Soltvadkert és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatósági elnöke kivizsgálta és m^á1 Tanításairől le- i vélben tájékoztatott E j szerint oiy"r-’- + i május elején 30 liba hlz- t'lá«ára kötött szer/ ő lést. i aaielyben a szövetkéset vállalta, hogy az előírt minőségnek megfelelő szárnyatok kilójáért m'nimum 28 forintot, vagy annál töbtjet fizet Mivel az átadott; libák átlagsúlya a 8 kilogrammot sem érte el, így jazok csupán pecsenye- libaként — tehát az említettnél olcsóbb áron — lehetlek volna értékes: ti le- tők.! A tenyésztési kcdí megtartása érdekébe! azonban az ÁFÉSZ 29 fo- rlntbt adott a panaszos 11- bái'jiak kilójáért. Ami a málőrém'umot illeti, annak folyósítását nem a szerződés,! han^m a különlegesen jó minőség határozza meg. Csikósné decemberben áradott libái ezt a ka- "•goviát meg sem közelítették,: plusz-’uttatásra tehát ezért nem kerülhetett sor.
