Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-11 / 8. szám
6. oldal 1972. famtÉr ttZ S3. A rádió mindig velők van... Beszélgetés szocialista brigádokkal Kiskunhalason . Mivel töltik szabadidejüket, járnak-e moziba, színházba, nézik-e a televízió műsorát, mit olvasnak a szocialista brigádtagok? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ Kiskunhalason a Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalatnál. Az ezüstkoszorús „Május 1” szocialista brigád tagjainak többsége rakodómunkás. Nehéz, alig gépesített fizikai munkát végeznek. Előfordul, hogy egy hónapban 300 órát is dolgoznak. A 32 férfi: szállítási csoport. Kútfúróberendezést Mezőhegyesre, sódert Fonyódra, vízvezetékcsöveket a megye déli részére szállítottak az elmúlt napokban. Szalai László, a brigád és a szállítási csoport vezetője, kérdéseimet először neki mondom el. Először is a gondokról szól: — Munkánkat nehezen lehet gépesíteni. Az emberek egy műszakban — párokban dolgoznak — 680 mázsa sódert dobnak le a vagonból vagy fel a teherautóra. Ilyen teljesítmény után nem kell csodálkozni azon, hogy este nem kívánkoznak moziba menni, inkább nézik otthon a televíziót. — Ez azt jelenti, hogy ezen az egyetlen csatornán értesülnek a napi eseményekről? — Majdnem így van. A másik „csatorna” a rádió. Mert az egész nap szól, mindig velük van. Amikór a gépkocsi úton van. mindent meghallgatnak. Ha.rakodnak, rendszerint kikapcsolják, mert figyelmet igénylő munkát végeznek. A brigádtagokra várakozva Szalai Lászlót faggatom, mit csinál ő szabad idejében. Ideális riportalany, rövid mondatokban, tömören válaszol. — Olvasok. Móricz Zsig- mondot, Németh Lászlót, és újabban Fejes Endrét. Nézem a televíziót. Szeretem a sorozatokat, csak a Rózsa Sándorban csalódtam. A híradót, a Fórumot, és a tv-játékokat mindig megnézem. — Mikor volt moziban? — Nem járok moziba. Helyette inkább újságot olvasok. Csak azt sajnálom, hogy legtöbb újságban rózsaszínűek az írások. , — Ez mit jelent? — Finomkodva írnak. Nem mindig nevezik nevén a gyermeket. Ritkán foglalnak állást, akkor is óvatosan. Az újságolvasó pedig szeretné tudni, hogy egy üzemben, szövetkezetben miért „okoz gondot” az év vége. Írjanak egyszerűen, bátran, ne virágnyelven. Az embereket a valóság érdekli, lakkozás nélkül. Közben megérkezik Fekete István rakodó. Tőle a következő válaszokat kapom kérdéseimre: — Mit olvasok? — gondolkozik — legutóbb a 21 rémes történetet, azelőtt a Rózsa Sándort. Újság? A Szabad Földet járatom, megveszem a Halasi Híreket is. Tv? Mire hazakerülök olyan fáradt vagyok, hogy gyakran a tv-híradón is elalszom. Vasárnap délután, no meg este, mindent végignézek. — Melyik tv-műsort szereti? — A Fórumot, a híradót, meg a sorozatokat. Nagyon szeretem Pálfy Józsefet, mert 'mindig világosan magyaráz. — Rádió? — Reggel, útközben a kocsiban, este hazafelé jövet, amikor csak mód nyílik rá. Brinkus Károly gépkocsi- vezető 26 éves. Az elmúlt hónapban 294 órát dolgozott. Nem tagja az üzemi könyvtárnak, inkább a rádió könyvismertetése alapján megvásárolja a neki tetsző könyveket. így beszél: — Négy éve nem voltam moziban. Fáradt vagyok már este, inkább nézem a televíziót. A híradót, a Deltát és a tv-játékokat. A rádió mindig yelem van. Csak a komolyzenei műsoroknál kapcsolom ki. ■ — Továbbtanulásra gondolt-e? — A mi rendszertelen munkabeosztásunk mellett nem tudunk, vagy csak nagy nehézségek árán lennénk képesek továbbtanulni. — Az Ország-Világot és a Petőfi Népét — olvasom, mondja Batiz Károly a másik brigádtag. Az Ország-Világból a távoli országok életét ismerem meg, a Petőfi Népét meg élejé- től végig elolvasom, különösen az érdekel, hol mit építenek. Moziban két esztendeié nem voltam, a televízió mindent a helyembe hoz, filmet, színházi előadásokat, zenés műsorokat A Röpülj pávát nagyon szerettem. Ugye lesz folytatása? — Reméljük, igen. — Milyen műsort szeretne még látni a televízióban? — A híradóból hiányolom az öt-tíz perces politikai összefoglalót Röviden szeretnék hallani minden fontos eseményről. A sport és Időjárásjelentés mellett erre is lehetne időt szakítani. bzämtanörAn A gép, ami a beszélgetés nyomán mozáikszerűen összeállt, nem az egész közösség véleményét tükrözi. A rádió, a televízió és az újságok hatása ettől függetlenül eléggé jól lemérhető. Utalunk a műsorszerkesztők, újságírók komoly felelősségére. Selmeci Katalin Munkaszervezéssel A többgépes rendszerben dolgozó munkások „távgyaloglását” jobb munka- szervezéssel szüntetik meg a Villamosszigetelő és Műanyaggyár kiskunfélegyházi gyáregységében. A fékcsiszoló üzem munkahelyi porelszívásának gyáregységében. A fékcsiszoló üzem munkahelyi porelszívásának hatékonyabb megoldása érdekében a ciklonos ülepítő berendezés mellé porzsákos ülepítő rendszert is csatlakoztatnak. Gördülő garázdaság Mostanában valami titokzatos végzetszerüség teszi pokollá minden pesti utamat. Számos ok miatt a lajosmizsei vonalat szoktam igénybe' venni.i Igaz, hogy ismerőseim és barátaim igen lesújtó bírálattal is illetik elmeállapotomat. De lássuk, mely körülmények miatt ráz ki egy idő óta a hideg, már Pénz beszél... *r — Milyen feladat érdekel, Peti? — Csak azt akarom kiszámítani hogy 1972-ben hány&ZOi keil suliha jönni —r Azt mondják, újévkor lencsét kell főzni, s akkor sok pénzünk lesz az új évben. Persze, vannak, akik nem szeretik. Mármint a lencsét. A pénzt mindenki kedveli. Még a közmondás- gyűjtemény is tele van olyan bölcsességekkel, amelyekből kiderül a pénz megbecsülése. Hogy csak egyet idézzek kapásból a sok közül: „A pénz beszél, a kutya ugat...” Nos, miről beszél a pénz? Hát ha valóban beszélni tudna, mindenekelőtt búcsúszavakat mondana. S legtöbbünknek nem azt, hogy viszontlátásra, hanem inkább azt, hogy isten veled. Közismert, hogy sokkal könnyebb a pénzt kiadni, mint megkeresni. Persze az is igaz, hogy csak azt költhetjük el, amit megkerestünk. A statisztikából kiderül, hogy október végéig 123 és fél milliárd forintot költöttünk el a boltokban és a vendéglőkben, eszpresszókban. Csaknem egytizedévei többet, mint 1970-ben. Mindez azt mutatja, hogy azért több pénzünk volt, mint az előző esztendőben, bár elképzelhető, hogy még többet panaszkodtunk a pénzhiányra, mint akkoriban ... Pedig hát biztosan nem szűkölködtünk olyan nagyon anyagiakban, mert az OTP-ben is azt mondták: tovább emelkedett a betét- állomány. Ügy negyvenhét milliárd foriftt körül lehet, s nemsokára eléri az ötven milliárdot. Ahhoz képest, hogy még 15 esztendeje sincs annak, amikor az első milliárdos betétállományt ünnepeltük, nagyon szép teljesítmény. Ennek a betétállománynak a felével aztán a lakosság tartozik az OTP-nek. Vagy ugyanazok, akiknek az OTP is tartozik, vagy mások. Mert előfordul, hogy valakinek több tízezer forintja van a bankban, ugyanakkor százezer forintos tartozása, mondjuk szövetkezeti lakásra. Ez természetes állapot, akár csak az, hogy sokan amolyan utólagos takarékosságként OTP-hi télre vásárolnak különböző tárgyakat Általában! bármenynyire is kétségbe vonják egyesek, a bevételeink gyorsabban nőnek, mint a kiadásaink. Következésképpen: emelkedik az életszínvonal még akkor is, hogyha az emberek az „árszintet” jobban érzékelik, mint a _ „bérszint” növekedését. Tény, hogy esztendőnként körülbelül két százalékkal drágább az élet, s az is, hogy közben változnak az arányok. A zöldség például — hivatalos adatok szerint is — 15—17 százalékkal drágult az idén. Ezzel szemben ggy csomó élelmid fillérrel se lett szer egy drágább. Nos, nem lehet tudni, hogy örömében • iszik-e a magyar vagy' pénztelenségében, de tény, hogy ismét csak az alkoholrá1 fordított összegek növekedtek a legnagyobb mértékben, A vendéglőkben például több mint tíz százalékkal többet költöttünk különböző italokra, mint egy esztendővel ezelőtt. A Pénzügyminisztériumban tulajdonképpen örülni kellene ennek, hiszen mindén részeg ember az államkasszát hizlalja, de végülis mégsem az a cél, hogy így vesztegessék el az emberek a fizetésüket. A -józan pénzügyi emberek csóválják a fejüket: mibe kerülhet ez a bevétel másutt az országnak? És azon töprengenek, miként lehetne eléírni, hogy a bevétel megmaradjon, az italfogyasztás csökkenjen. A megoldás egészen kézenfekvő, de aligha lesznek tőle boldogabbak a mindig szárazgégéjűek. Még mindig jobb, ha ebben az ügyben is a pénz beszél, mintha valakiből az alkohol. Á takarékosságnak viszont akadnak már-már beteges megnyilvánulásai is. Van például egy kopott nyúlbundát viselő idős hölgy aki húsz év óta egyenletesen hizlalja tíz takarékbetétkönyvét, több százezer forintja van már, miközben maga tejeskávén és kifliken él. Aztán ismerek egy mamát, aki minden fizetéskor megjelenik a bankban, a család jövedelmének felét takarékba teszi, s kézen fogva vezeti ötéves kislányát, akinek a pénzt hozományra gyűjti. Nos, a házasság ügyébe egyre kevésbé szól bele a pénz. Szóciológusok, akiket igazán nem lehet túlzott jóindulattal vádolni, s nem azon fáradoznak, hogy ne találjanak társadalmi feszültségeket, megállapították, hogy az anyagiak a párválasztásban nem játszanak túlságosan nagy szerepet. Persze, ha az ember már kiválasztotta a párját, kell a pénz. Lakásügyekbe például sokat szól bele a pénz, az új lakásrendelet óta legalább legálisan, nem az üzérek, kijárók javára. Alighanem erre gondolt az a százhúszezer fiatal, aki ifjúsági takarékbetétkönyvet váltott eddig. A lényeg: a 14—26 év közötti fiatalok megállapodást kötnek a bankkal, amelynek értelmében havonta 100—400 forintot tesznek félre rendszeresen, öt esztendőn át öt százalék kamatot kapnak, s évenként egyszázalékos prémiumot is. Ráadásul az OTP külön kölcsönben is részesíti az ifjúsági betéttulajdonosokat, ha lakásvásárlás előtt állnak. S hogy miből adnak kölcsön? Hát a betétekből. Ügy számolnak, hogy a jelenlegi takarékbetét-állomány 1975-ig 70—80 százalékkal, tehát úgy 80—85 milliárdra emelkedik. Lám, bármilyen kevés sokszor a forint, azért egyre több Van belőle. S el ne feledkezzünk arról sem, hogy ez a . kedvelt fizető- eszköz újabb negyedszázadnak indult neki. 1971. augusztus 1-én ünnepeltük a forint negyedszázados évfordulóját. Hát ami azt illeti, ez a 25 éves fiatalember remek erőben van: sok nőt levesz még ma is a lábáról. Egyébként pedig erkölcsös pénz, nem. hagyott cserben , bennünket.. Pedig hát annak idején, a világtörténelem legnagyobb inflációja után eleget izgultunk, hogy vajon értékállónak bizonyul-e. Hát annak bizonyult. Az igaz, persze, hogy a mai árak jóval felülmúlják az akkori árakat, de a fizetések is megtöbbszöröződtek. így történt aztán, hogy a forint születésének; hónapjában néhányan személyesen köszönthették az ötszáz forintost is, egyéves születésnapja alkalmából. A bank szakemberei szerint az ötszáz forintos beváltotta. a hozzá fűzött reményeket. Akárcsak az új tíz- és ötforintos. Az igaz ugyan, hogy alig akad még automata, amelyben ezekre.lén- ne szükség, pedig a bevezetésnél az egyik indok éppen ez volt, de azért szép az érctízes, szép az ércötös, ahogy mondani szokták, bár lenne belőle egy zsákkal. Egyébként azt is mondják, hogy a forint — esztétikailag — a világ egyik legszebb pénze. Gyönyörű rajzok, finom színárnyalatok, s ráadásul lehetetlen hamisítani. Dehát k-nek kell hamis forint? Csak legyen minél több az igaziból. Ügy tűnik, hogy egyre több van. Régi igazság, hogy minél kevesebb az emberek pénze, arányaiban annál többet költenek a kosztra, mert enni muszáj és egyéb csak azütán jön. Nos, egészen 1971-ig minden száz forintból nagyobb rész ment, élelmiszerre és csak a kisebbik rész iparcikkekre. 1971-ben is érvényes maradt ugyan, hogy száz forintnak ötven a fele, de ötvenkét forintot költöttünk iparcikkekre és csak negyvennyolcat élelmiszerre. A pénz persze nem boldogít. A pénzügyeket vizsgálva azonban nincsen okunk boldogtalanságra sem. S valljuk be egymásnak, hogy lehet, hogy a pénz nem boldogít, de a pénztelenség biztosan nem. & k amint a lábam a vasúti kocsi lépcsőjére helyezem. Első kanosszámat még a nyáron jártam végig. A Kecskemét—Nyugati pu. közötti táv fele útján járhattunk, amikor iszonyú kattogás hangzott fel a peronon, majd pillanatok múltán védtelen fülkénkben is. Sihederek népes csapata szállta meg az ülőhelyeket, s nem is egy suty- tyó pergette kezében s hangzavart keltő mies dát. Első találkozás:; volt ez korunk nagy I hézagpótló vívmányával tiki-takival. Az észbontó dzsemb" egyáltalán nem suté. ejtett szöveggel is ki ték. A kommentár a p verz szerelmi élet tár;.. • köréből volt merítve. Olyan, nyomdafestéke, nem tűrő aljasságok röpködtek a levegőben, amelyek hallatán a borneói szigetvilágot megjárt vén tengeri medvék közül is elpirulnának a jobb érzé- sűek. A társaságban kislányok is akadtak. Ök azonban — nehogy,túl ártatlannak, vagy felvilágo- sulatlannak tűnjenek —• csupán diszkréten hehe- résztek az egyértelmű megjegyzésekre. De nehogy azt higgyék, nemzedéki vihart akarok kavarni. Van mit söpörni, sajnos, az idősebb korosztályok portáján is! Mert a legközelebbi utamon a balsors őszbe csavarodott huligánokkal hozott ösz- sze. Ugyanaz az ordibálís, ugyanazok a mosdatlan szájak, azzal a különbséggel, hogy a tiki-taki ad digra már kiment a di vatból. Az első ténykedésük az volt, hogy lehúzták az ablakokat, s a szomszéd vágányon álldogáló szerelvény nőnemű utasaival folytattak magvas eszmecserét. Mondanom sem kell, hogy szókincsüket, hasonlataikat ők sem az Énekek énekéből kölcsönözték. Szegény Ids kalauznő is csakhamar elmenekült a helyszínről, s attól kezdve többé tájunkra sem nézett. Megértem. Pedig mennyire hiányzott valamifelé „karhatalom”! Valaki, aki móresre tanította volna e vén fenegyerekeket egy-két nyaklevessel, esetleg az utazásból való kizárással. Behúzva 38-as nyakamat, magamban azért fohászkodtam: bár akadna az utasok közt egy nehézsúlyú öklöző, vagy legalább a másik szerelvény sok-sok tisztességtelen ajánlattitl elhalmozott lányának-asszonyának 1 é~- fi hozzátartozója kenne le néhányat a nagyszájú, okvetetlepkedő vagányoknak. De nem töri semmi... Gondolom, más is ;'. ' már így, s a MÄV üe - felei közt nem én vág . az egyetlen sorsül j De valamit azért terr- kelicne e tengelyen gí dűlő garázdák ellen, * vasúti üzletszabályzat ; n dául több idevágó paragrafust is tartalmaz. Ezt két azonban érvényre is kellene juttatni. Bármi áron és minden lehetséges eszközzel. Mert autója vagy helikoptere még ma sincs mindenkinek. És mert annyit írtunk és beszéltünk már a „kulturált” utazásról! j **
