Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-01 / 1. szám
J övő ilyenkor 1973. Január 1-én lesz a PETŐFI SÁNDOR: Jövendölés „Mondád, anyám, hogy álmainkat Ejente festi égi kéz; Az álom ablak, melyen által Lelkünk szeme jövőbe néz. Anyám, álmodtam én is egyet, Nem fejtenéd meg, mit jelent? Szárnyim növének, s átröpültem A levegőt, a végtelent." ,Fiacskám, lelkem drága napja, Napomnak fénye! örvendezz; Hosszúra nyújtja élted isten, Almodnak boldog titka ez.’ — Es nőtt a gyermek, lángra lobbant Meleg keblén az ifjúkor, S a dal malasztos enyh a szívnek. Midőn hullámzó vére forr. Lantot ragadt az ifjú karja, Lantjának adta érzetét, S dalszárnyon a lángérzemények Madárként szálltak szerteszét. Égig röpült a bűvös ének, Lehozta a hír csillagát, Es a költőnek, sugarából Font homlokára koronát. De méreg a dal édes méze; S mit a költő a lantnak ad, Szívének mindenik virága, Éltéből egy-egy drága nap. Pokollá lett az érzelemláng, Es ő a lángban martalék; A földön őt az életfának Csak egy kis ága tartja még. Ott 'fekszik ő halálos ágyon, Sok szenvedésnek gyermeke, S hallá, mit a szülő bús ajka Kínjának hangján rebege: ,Halál ne vidd el őt karomból, Ne vidd korán el a fiút; Soká ígérte őt éltetni Az ég... vagy álmunk is hazud? ...’ „Anyám az álmok nem hazudnak; Takarjon bár a szemfödél: Dicső neve költő-fiadnak, Anyám, soká, örökkön éí.” Kecskemét, 1843. március 5-e előtt százötvenedik évfordulója Petőfi Sándor születésének. Az esemény országos jelentőségű, s ehhez illően állami bizottság is alakult az ünnepségek megszervezésére, összefogására, a helyi megemlékezések egybehangolására. Különböző könyvek, tudományos művek, bibliográfiák és helytörténeti kiadványok vannak előkészületben. Az országhatárainkon kívül élő magyarság is készül, hogy megünnepelje a nagy költő emlékét. Hihetjük és várhatjuk, hogy ehhez hasonló rangos és tömegeket megmozgató esemény régen volt társadalmi és közéletünkben. Petőfi Sándor születésének másfél százados évfordulójára megkezdődött már a készülődés megyénkben is. Őszintén sajnálhatjuk — és pótolhatatlan veszteséget jelent számunkra, hogy a kiváló és országos hírű Fe- tőfi-kutató, az állami bizottságba is beválasztott Mezősi Károly, éppen most, amikor oly nagy szükség lett volna tudós tevékenységére, távozott el az élők sorából. Nála jobban senki sem ismerte a halhatatlan poéta útját itt a Duna—Tisza közén, a Kiskunságban, s ő segíthetett volna legtöbbet a még lappangó emlékek felkutatásában, tudományos értékelésében. Még sze- , rencse, hogy rajta kívül is számos szakavatott ismerője van megyénkben Petőfi itteni életének. Kiskőröstől Dunavecséig, Kiskunfélegyházától Szalkszentmár- tonig, Kecskeméttől Kunszentmiklósig és Szabad- szállásig — ahol csak a költő élt és megfordult — mindenütt akad egy-egy lelkes pedagógus, múzeoló- gus vagy irodalmár, aki nem hagyja veszendőbe menni a "már összegyűjtött emlékeket S mondhatPetőfi ü juk, hogy mindenütt érzik felelősségüket a hivatalos szervek vezetői, képviselői is. Jelentős anyagi áldozatokkal és a közösség megmozgatásával, szervezésével is folyik a Petőfi- emlékhelyeik megóvása, eredeti állapotukban való visz- szaállítása, a helyi anyagok kiegészítése. Készülnek a tervek az évfordulón is túlmutató, egész esztendőre kiható eseménysorozat megtartására. A Petőfi-ünnep Bács-Kiskunra fogja terelni a figyelmet, hiszen kevés olyan vidéke van az országnak, amely annyira magáénak mondhatná a költőt. Itt született, gyermek- és kezdő iskolai éveit is itt töltötte, később, érett fővel is számos helyen élt, lakott, megfordult a Duna—Tisza közén. Tiszta és szép, egyszerű népi zengésű lírája az itteni emberek beszédét, nyelvezetét őrzi, a verseiben megrajzolt képek és hasonlatok e táj hangulatát, s népének gazdag érzelemvilágát tükrözik. S a költőét, aki velük érzett, örült, szenvedett és fellobbant szerelméről énekelve is hazája szabadságát emelte piedesztálra. Évfordulóra készülünk tehát Ez azonban csak úgy lesz méltó Petőfi nevéhez, ha nélkülözi a felesleges formaságokat, és elsősorban a tartalmasságával lesz ünnepi. Ha nem a rendezvények sokaságára, hanem a költő életművének — és élete példájának — megismertetésére helyezzük a hangsúlyt. Ha félretoljuk a költő nevét kisajátító önmutogatást, hivalkodást, s igazán a széles nagyközönség bensőséges és elgondolkoztató élményévé tesszük a Petőfi-ünnepet F. Tóth Pál Koszía József levele Aszalós Imréhez Az önmagára lelő és a hazai táj ihlető tartalmát felfedező magyar művészet a XIX. században rátalált az Alföldre is. A hazai, gyakran égető kérdések feltárására, öröm vagy keserűség kifejezésére alkalmasnak láttáik festőink e tájat. A művésztelepek közül nem egy az Alföldün jött létre. Szolnok, Kecskemét, Hódmezővásárhely alkotó közösségei is hosszabb-rövidebb ideig együtt tartottak egészen különböző vérmérsékletű és tehetségű művészeket; néhányan azonban valóságos remeteként húzódtak meg az Alföld valamely csendes zugában, a magány áldását-átkát vállalva Önmaguk kiteljesítéséért. így Koszta József is, aki átmenetileg járt ugyan Nagybányán és Szolnokon de a szentesi tanyákon lelte meg belső világának kifejezésére a legmegfelelőbb környezetet. Hozzá viszont olykor zarándokként érkezett egy-egv tisztelője. Például dr. Aszalós Imre, akinek Kosztétól kapott levelét' közöljük alább. Ismerkedjünk meg vele és a levélváltás körülményeivel. Dr. Aszalós Imre a bajai kórház szemészfőorvosa volt 1928-tól 1970-ig, nyugdíjaztatásáig. Hivatása gyakorlásán-túl a legnagyobb örömet képgyűjteményének megteremtése és folytonos gyarapítása jelentette. Sok művészhez kapcsolta meleg baráti kötelék, melyről ékesen tanúskodnak a gondosan megőrzött levelek, s az emlékezésben még ébren tartott szép napok, amikor egy-egy festő vagy más művész volt a ház vendége. Szívesen üldögélt náluk Nagy István (aki 52 képét láthatta együtt Aszalós óknál), Rudnay Gyula, Medgyesy Ferenc, Egry József leveleiből többször feltör a kívánság: Bajára utazni... Maga az Aszalós-gyűjtemény a főorvos művészet- szeretetánek, érdeklődésének és jó ízlésének köszönhette születését. , Bács-Xiskra Begye nevét hiába keresték... A Művelődésügyi Minisztériumtól megkaptuk az 1972-re tervezett nemzetközi és országos műkedvelő művészeti fesztiválok, kiállítások, hangversenyek tervét. Gazdag, változatos a program. öt nemzetközi rendezvényt szerveznek a következő évben hazánkban. Valamennyit vidéken. Művelődés- ügyi kormányzatunk — ebből is látható — támogatja a vidéki kezdeményezéseket. Május 19-én kezdődik Szombathelyen a Savaria nemzetközi táncverseny. A III. békéscsabai nemzetközi bábfesztiválra június 21-től 25-ig kerül sor. Debrecen lesz a színhelye július elején az V. nemzetközi kórusfesztiválnak, Szeged — júliusban — a nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztiválnak. Augusztus 12-én nyitják meg Mezőkövesden és Miskolcon a kis Jankó Bori országos hímző- pályázat kiállítását és a környező országokból kapott hímzéseket bemutató gyűjteményt. Október 12-i kezdettel rendezik a XX. országos és az I. nemzetközi amaíőrfilm-fesztivált az ezeréves Székesfehérváron. A sok központi jellegű országos kulturális esemény közül most csak néhányat emelhetünk ki: május 1-től július 10-ig közvetíti a tv a Ki mit tud legjobbjainak a bemutatóit. A színjátszók országos fesztiváljára Kazincbarcikán kerül sor, míg Balatonszárszón rendezik meg a IV. országos József Attila-szavalóver- senyt. Siklóson találkoznak a legjobb fúvószenekarok, a nemzetiségi néptánccsoportok pedig Keszthelyen ... A programban öt országos kiállítás is szerepel (naív festők, fotóművészeti kiállítás, faragó, fazekas- és ifjú mépművészpályázat.) A Művelődésügyi Minisztérium által összesített tervezetben, az egyéb országos rendezvények résznél 15 esemény, szerepel. Két város — Gyula, Szeged — és a Szakszervezetek Zala Megyei Tanácsa hirdetett jövő esztendőre meghívásos pályázatot. Alkotó tábort Szarvason, Tokaj községben, Mártélyen, Fertődön, Faddon és Zalaegerszegen rendeznek. • * * * * Az ilyen helyzetekre szokás mondani: egyik szemünk nevet, a másik sír. Örülünk az időben kapott tájékoztatásnak. Mutatja, hogy egyre tervszerűbben, igényesebben dolgoznak a közművelődés irányítói. Sok színű, változatos a program. Miért bosszankodunk, mi kedvetlenít? Mindössze három megye nevét kerestük hasztalan a programban. Ezek egyike az ország legnagyobb területű megyéje: szűkebb hazánk. (Van olyan vidéki város, ahová két-három rangos eseményre invitálják a vendégeket.) Miért hiányzik a listáról Bács-Kiskun megye? Miért e befelőfordulás? 1972-ben egyetlen országos, nemzetközi jellegű rendezvényre sem kerül itt sor? Erre az időszakra tervezték korábban az V. kecskeméti népzenei találkozót. A korábbiak, a rendkívül mostoha körülmények ellenére is igen nagy érdeklődést keltettek. Szó volt nemzetközi Kodály-szemináriumról, gyermekkórustáborról. Megváltozott a program? Miért? Most kellene, most lehetne a kezdeti sikereket megszilárdítani — ahogyan mondani szokták — továbbfejleszteni, a jó elképzeléseket kibontakoztatni, nemzetközig rangra emelni. A szakmabeliek, a folklór, a zeneművészet kedvelői számítanak a kecskeméti találkozókra. Elhalasztásuk megszakítaná a folyamatosságot és nehezen pótolható kiesést okozna. Lehetséges, hogy szó sincs az eredeti elgondolások megváltoztatásáról. Ez sem nyugtat meg. Kételyeim támadnak az előkészítés alaposságát illetően! Miért hiányoznak ezek a rendezvények az országos eseménynaptárból, miért nem tudnak róluk, —- miért nem segítik ezeket — a központi irányító testületek? Másutt már javában dolgoznak az 1973-as nagyobb szabású kulturális események szervezésén. H. N. Aszalós Imre gyűjtőtevékenysége legfontosabb mozzanatainak megismerése után álljon előttünk Koszta József hozzá írott levele: Igen tisztelt Doktor Űr! Becses sorait megkaptam és előre örvendek meg-. • tisztelő látogatásának Miskolczy Collega úrral együtt, A gyűjteményje képlajstroma eléggé igazolja, hogy egy hozzáértő úrral fogok megismerkedni. Mint Nagy Istvánnénak megírtam, hogy Várfok meg— > álló állomás közvetlen közelségében lakom minden Konflis vagy Autó ki fogja tudni hozni. E szerint e hó 30. reggel várni fogom az urakat. Maradtam mély tisztelettel Koszta József festőművész 1 Szentes, 1939. júl. A levél bizonyára válasz volt Aszalós felkereső soraira. Ezt a levelet nem ismerjük, a főorvos nem szokott leveleiről másolatot megőrizni. A Koszta József levelében megemlített „Miskolczy Collega” azonos Mislcolczy Ferenccel, az orvos kivételes emberségű festő jóbarátjával. Fiatalkori, Európát behálózó nagy utazásai után szülővárosában, Baján telepedett meg, ahol — immár évtizedek óta — belső kényszertől hajtva fáradozik mások 'érdekeiért, elsősorban a városért. Saját művészi tevékenységét mintegy feláldozva égette- égeti energiáját, a város magasabb rendű kulturális életének megvalósításáért. Sokoldalú tevékenységének főbb területe a Múzeum, amelynek egyik megalapítóját tisztelhetjük benne. Az idő nemcsak Aszalós Imre, hanem Miskolczy Fe- j renc emlékezetéből is kitörölte már azt a hajdanvolt i okot, amiért végül nem együtt utaztak Kosztéhoz. A szentesi látogatásra így emlékszik vissza Aszalós. ] Imre: elmentem Kosztéhoz 1939-ben, nyáron egy va- | sárnap. Volt néki ott egy tanyája, egy háza, annak j volt része a műterem. Barátságosan elbeszélgettünk, én i megmutattam a gyűjteményem darabjairól készült j fényképeket. Nagy István, Szőnyi, Egry, Rudnay, Ber- náth, Aba-Novák képeim voltak. Tetszettek neki, bár | ezt szóval nem fejezte ki. Bementünk azután a müte- } rembe, mely kicsi, egyszerű szoba volt. Még mielőtt sor kerülhetett volna a képvásárlásra, ! elébem tesz Koszta egy írást és megkérdezi, hajlandó vagyok-e aláírni. Elolvastam, aztán mosolyogva alá is írtam. Elismervény volt, mely azt tartalmazta, hogy i a festőtől megvettem x képet x áron és elismerem, hogy ha a részlet idejében való fizetését elmulasztom, az addigi befizetések elvesznek, s a kép tulajdonjoga újra a festőé. — Ettől nem kellett tartanom, mindig pontos részletfizető voltam. Nézegettük ezután a képeit, szerettem volna venni. Megállók egy kép előtt. — Hát ezt megvenném. — Ezt nem adom el. — Hát jó. Ott egye meg a fene — mondtam én magamban. Üjabb képek között válogattam. — Hát ezt. — Azt se. Kérdezi tőlem, hogy melyiket küldje kiállításra. Megbízott a dicséretemben, a reagálásomban. Amit kiválasztottam azt viszont nem akarta eladni. Elébem tesz végül egyet — Ezt eladom, de nem írom alá. Mire én méregbe gurultam, s akkor tört ki a botrány: — Én nem Koszta, hanem jó Koszta képet akarok venni. Ezen aztán összekülönböztünk. Mindent otthagytam, pedig előbb még ebédre is hívtak, s az első vonattal hazautaztam. Aszalós Imre később sem vásárolt tőle képet, bár változatlanul nagy művésznek ismerte el. Koszta József levele ma is dr. Aszalós Imre tulajdona. A közlés engedélyét és a cikk megírásához nyújtott segítséget ezúton is köszönjük. Kcsmárky Mária
