Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-20 / 16. szám
I oldal 1972. Január 20., csütörtök Séta a fürdőkád körül Végignézem, hogyan születik a fürdőkád. Tűzben születik, 900 fokos hőségben. Állok a LAMPART Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregysége zománcozó csarnokában. Öt-hat méternyire a hevülő vörösre izzóit jókora vasedénytől. A munkás, aki vasrúdra függesztett szitával szórja a lisztnél finomabb zománcport a pokolbeli öntvényre, jóval közelebb áll... Igaz, őt azbesztkötény és hegesztőpajzs védi. De csakugyan védi-e? Rendetzky János üzemvezető ezt mondja: — Egészségesen innen nagyon kevés ember megy el nyugdíjba. Itt vagyok már másfél évtizede, ám ilyennel még alig találkoztam. De annál több az, aki 50 éves korában rokkantságival megy nyugdíjba. A kád mellett 30— 90 fok van. Kikészül a tüdő... A fiatal munkás, Törte- li László leteszi a pajzsot. Űj kád került a kemencébe. — Tizenkét évig voltam az öntödében. Az melegüzem. D*. itt nagyobb a hőség. Mégis, ez hivatalosan nem melegüzem ... Kecskemét határában, Miklovics-telepen lakik. Még nincs fürdőszobája. Üj házat készül építeni, majd abban lesz. Világoskék, Adriát idéző fürdőkádat szeretne beszereltetni. Szabó Lajos főmérnök: — A nagy rekonstrukció során beépített gépsorok erkölcsileg már kopottak. Teljesítményük: 30 darab óránként A gyár, amelyik ezeket készítette, a múlt év második felében már másfélszer akkora teljesítményű gépsorokat állított elő. A fejlesztésben a saját anyagi eszközeikre kell támaszkodniuk. S ha a mennyiségi termelés különösebben nem fokozható, a minőségre kell összpontosítani. Az öntésnél használt homok állapotára például. A megkívánt optimális nedvességtartalom 4 százalék. De az időjárási tényezők ezt módosítják. Legutóbb, a nedvességtartalom folyamatos ellenőrzése céljából elektro- statikai műszereket szerkesztettek, s ezek igen jól beváltak. Aztán a tél különben is nehezíti a technológiai követelmények betartását. Szabad szombaton és va- sárnaoi üzemszünet alkalmával befagynak a gőzvezetékek szelepjei összecsomósodik a homok. Soik-sok részfolvamatot i gépesítettek már. Mégis, a! legfontosabb szerepe itt az élő munkának van. Ez garantálja a minőséget. De ehhez közel kell menni a tűzhöz... A ZIM-rinort szokványos, de ezúttal sem elkerülhető alan-datii • évente — perspektivikusan — 200 ezer kád. üzleti kapcsolat az összes baráti állammal és 40 tőkés országgal. Ez utóbbiakat évek óta már csak a színes érdeklik. A nüspöklilától a whisky-színűig. A megrendelőhöz mellékelik a színskálát. Far’t-'czli1'-"- sabbnál fantasztiVusabb igények... Csináltak itt már a t is. Időzzünk egy pillanatra a színimádatnál. A fürdőkád — nem státuszszimbólum. Az öltözködést, a házat, az autót lehet fitog- , tatni; a fürdőszoba esetleg j csak a bizalmasabb vendé- ! gek előtt tárul fel. A fürdőszoba — elnézést a frivol kifejezésért — az életmód alsóneműje. De az intim jelleg nem zárja ki az igényességet. Nyugaton, akinek telik rá, családi házát nemcsak az építésszel, hanem a pszichológussal is terveztels állunk ezzel a megyében? Az 1960-as népszámlálás még egyértelműen a lavór egyeduralmáról adott számot: az akkori 170 232 lakásban összesen 9804 fürdőszoba volt található, azaz 5,8%-os arányban. 1970-re sokat javult a helyzet, a 188 400 lakásban 34100 fürdőszobát és mosdóhelyiséget számláltak össze. Ez 18%-nak felel meg. Az országos arány ennél sokkal jobb: 32%- os. Nagybaracskai számvetés Munkások az öntőműhelyben. ti. A fogyasztói társadalmak reklámgépezete ezerféle módon gondoskodik a színérzék kifejlesztéséről. A főmérnök Olaszországban végigcsodált egy olyan áruházat, ahol 40 különböző mintafürdőszoba csalogatta a vásárlókat. Amikor 1963 nyarán beköltöztünk féŰg-meddig elkészült KlSZ-lakásunk- ba, csak protekció útján juthattunk exportból visz- szamaradt, szigorúan puritán fehér fürdőkádhoz. Volt valami gyártási hibája, de hogy miféle, arra nem sikerült rájönnünk. Ám ha megtaláljuk, az sem csorbította volna örömünket. Ma már, ha igényünk támadna, színes fürdőkádat is vásárolhatnánk a TÜZÉP kecskeméti mintaboltjában. Zöldet, sárgát, kéket, rózsaszínűt. S ezek nálunk Is egyre keresettebbek, a tavaly itt eladott csaknem 600 kádnak jó kétharmada színes volt. A megyében a TÜZÉP tavaly 2u00 fürdőkádat értékesített. Évről évre növekszik a mennyiség. Falva- inkban, ahol megjelenik a vízvezeték, az 50—100 éves parasztházakban is egyre- másra alakítják ki és rendezik be a fürdőszobákat. Holott ez nem olcsó művelet, belekerül húszezer forintba is ... Szociológusok megegyeznek abban, hogy a mai magvar társadalom életmódjának egyik legfontosabb ,.mutatója” — a fürdőszoba-ellátottság. Majdnem azt mondhatni, hogy a fürdőkád — feltéve, hogy tulajdonosaik nem krumplit, vagy babot tárolnak benne — a hagyományos és a kor"°T-'l életforma ^?rí?.vá.la.s7.t.fija’?. hnp-ra.n Nincs okunk elégedettségre: megyénk lakói négyötöd részének életformáját ma is a lavór határozza meg. A ZIM hazai piaca még nagyon messze áll a telítődéstől. A megyeszékhely üzemei között sokáig a ZIM vezetett az egy főre jutó munkabér fizetésében. Pár éve a vezető szerepet átvette a Fémmunkás Lakatosipari Vállalata, s talán az építőipar is. Mégis — Szlávik József, a gyár munkaügyi osztályvezetőjének kimutatása szerint — a fizikai állományúak 935 fős létszámából 600-an tartoznak a törzsgárdához. A városban lakók köny- nyebben változtatnak munkahelyet. Az itteni munkások stabilabb hányada egyre inkább az ingázók, a környékbeli falvakból bejárók közül kerül ki. Egyötöd részben 5—6 kilométernél messzebbről járnak be. Arra vonatkozóan természetesen nincs adat, hogy hánvan nem rendelkeznek fürdőszobával, s így fürdőkáddal sem. De közvetett adatokból alka- j lom nyílik a következte- ] tésre; mindössze negvve- I nen vannak, akik részére állami lakbérpótlékot kell számfeiteni. A Kecskeméten lakók közül lehetnek még 60—70-en. akik komfortos szövetkezeti vagy saját lakással — családi házzal — rendelkeznek. Ám, ha nagvon ootimis- tán is számnin-’- a fflrdő- '•ádat előállító enkósek ió k ii’’ armada lavórból mosdik. Az ó*f'"z‘«’°d°tt “ntvénv j ’"őtvörös fénvéb-n ezen 'em árt elgondol'" ini. 1 C..Í—.—fal Elharangozták a delet. Nagybaracska utcáit rövid időre ellepik a zsivajgó kisdiákok, ebédre siető felnőttek. Kozma István, az MSZMP községi csúcsvezetőségének a titkára — mintha tudomást sem venne az idő múlásáról — még az iratokba mélyedve jegyezget, amikor a Haladás Tsz alapszervezetének helyiségében rátalálok. — Még nem végeztem el a délig kiszabott munkámat. Az A2-vel viaskodtam sokáig, és a betegség idején nagyon felgyülemlett a tennivalóm. A jegyzőkönyveket, határozatokat tanulmányozom, készülök a taggyűlésekre és a pártvezetőség beszámolójára. Miről tanácskoznak? — Az elmúlt tizenkét hónap fontosabb politikai eseményeit, a pártvezetőségek munkáját, a helyi szövetkezetek 1972-es termelési és pénzügyi terveit, tennivalóit vitatjuk meg. A Haladás Tsz párttaggyűlésén a zárszámadás lesz a legfőbb téma. Az. hogy egy év alatt milyen eredményt tudott felmutatni ez a közösség a gazdálkodás és a szövetkezeti élet fejlesztésében. Nagybaracska három és fél ezres lélekszámú lakosságának nyolcvan százaléka a mezőgazdaságból él. Többségük a Haladás Termelőszövetkezetben dolgozik vagy onnan kapja a járandóságát. Nemcsak az itteni alapszervezetet, hanem a községi pártvezetőséget is főként a mezőgazdasággal összefüggő kérdések foglalkoztatták. Voltak természetesen egyéb, a lakosságot legalább olyan mértékben érintő témák, amelyek szóba kerültek az alapszervezeti taggyűléseken és a vezetőség összejövetelein. A lakosság érdekében Ilyen például a közétkeztetés, amely évek óta megoldatlan. Az ÁFÉSZ kisvendéglőjében csupán negyven személy számára tudnak főzni. Ez akkor is kevés, ha figyelembe vesz- szük a baracskai csárda forgalmát. Egész éven át, de különösen tavasztól őszig rendkívül nagy a község átmenő forgalma az országhatár és Baja, illetve a Mohácsi-sziget felé. A jövőben ennek a növekedésére lehet számítani, mivel a határon inneni és a túli útkorszerűsítések ezt még inkább előmozdítják. A helyi vendéglátást, szolgáltatást ez nem érheti készületlenül. Ha megnyílik az ÁFÉSZ új étterme és a termelőszövetkezet százhúsz személyes üzemi étkezdéje. máris enyhülnek a gondok. És a helyi áruellátás, szolgáltatás? — A Haladás Tsz, az ipari szövetkezet és az ÁFÉSZ arra törekszik, hogy a helyi lakosságot mind azokhoz az árucikkekhez és szolgáltatásokhoz hozzájuttassa, amiben a járási székhely lakói részesülnek, még olyan áron is, hogy nem lesz rajta számottevő nyereségük. A Haladásnak tehenészete van és az idén fejezi be sertéshizlaldájának építését A bácskai húsipari társulás tagjaként 1973-tól kezdve négy-négy és fél ezer hízott sertést szállít majd Bajára. De jut abból a helyi ellátásra, és a sertést a szövetkezeti vágóhídon dolgozzák fel töltelékáruvá. A vegyesipari szövetkezet tevékenységének fele építőipari szolgáltatás. Családi házakat épít, korszerűsít, vagy gazdasági épületeket tataroz és alakít át. Van a szövetkezetnek fodrászüzlete, kozmetikai szalonja, lakatos, cipész, asztalos és kárpitos műhelye. Kisbútorokért, garnitúrákért a szomszédos községekből is járnak ide a vásárlók. A községi pártvezetőség már régóta szorgalmazza az elektromos és híradástechnikai cikkek helyi járatását, valamint az autószerviz létrehozását. Több száz háztartási gép, rádió, televízió van a faluban. Sokan vásároltak motorkerékpárt és gépkocsit itt és a környéken. Szükség van hát helyben ilyen szolgáltatásra. Még ebben a tervidőszakban meglesz a javító és az autószerviz, s a község arra alkalmas helyén egy nagyobb teljesítményű üzemanyagtöltő-áilomás. Ez nemcsak benzint és keveréket. hanem előreláthatólag fűtőolajat is árusítani fog. Jó együtlmíiködés Kozma elvtárs nemcsak a községnek, hanem a termelőszövetkezetnek is púrtr titkára. Jól ismeri a Haladás Tsz munkáját. Mit tart a legnagyobb eredménynek? — A tagság és a vezetőség együttműködését. Kapcsolatukat a teljes őszinteség jellemzi. A vezetőség nem kendőzi el a problémákat. hanem a maga valóságában tárja a tagság elé. Azokra közös erővel igyekeznek megoldást találni. A Bácskában általában kedvezőek a helyi adottságok az állattenyésztés fejlesztésére, de szűkösek a beruházási lehetőségek. A tagság teljes egyetértésével. a Haladás Tsz- ben most egy újabb szarvas marha-istálló felépítésére tartalékolnak nagyobb ősz- szegei. A sertéskombinátot már említettem, az sem fillérekbe kerül. A tavalyi kukoricatermés *többé-kevés- bé fedezi az állatállomány takarmányszükségletét, de az állattenyésztés további fejlesztéséhez már kevés. A biztonságos ellátás érdekében tehát gépesíteni kell a | kukorica termesztését és emelni a terméshozamot. 1971-ben többször foglalkozott ezzel a témával a taggyűlés, a pártvezetőség, a tsz-közgyűlés, de napirendre tűzte a községi csúcsve- zetősép. Ismerem azonban a szövetkezet kommunistáinak, tagjainak hozzáállását, tudom, hogy 1972-ben ezt a feladatot is végrehajthatjuk. Nagyszerű kezdeményezések Ebben egyetértünk. Az elmúlt esztendőkben sok nagyszerű feladatot oldott meg a nagybaracskai Haladás Termelőszövetkezet tagsága. Gépesítették a gabonatermesztést. A búza átlagtermésével a szövetkezetünk tavaly a harmadik lett a járásban. Kezdeményező volt a hagymatermesztés korszerűsítésében. Sebestyén Tibor mezőgazdász a mezőgazdasági tudományok eredményeit és saját tapasztalatait gyümöl- csöztetjve már több mint egy évtizede végez sikeres tápanyag-visszapótlási kísérleteket a sajátos nagybaracskai talajokon, s ebben támogatja őt az egész közösség. így hát a tenni- akarásban sincs hiány Nagybaracskán. K. A. A bizalom Nyolcszáz gépes szövődő Jó ütemben halad Kiskunhalason a Pamutnyomóipari Vállalat gyáregysége 800 gépes szövödéjé- nek építése. A 202 méter hosszú és 54 méter széles ”arnok vasvázszerkezete elkészült. Január 10-én a 3ács megyei Építőipari Vállalat helybeli építésvezetőségének dolgozói már megkezdték a tetős? '"V7et idtelszítéjáL Az ■■ '—r munkák érdekessége, hogy a tereprendezés során 35 ezer köbméter földet mozgattak meg a gépek. Az alapok elkészítéséhez 600 köbméter betonra és 52 mázsa betonvasra volt szükség. A csarnokban még ebben az évben 200 gépen megkezdik a munkát. A szövődé teljes üzembehe- tvez-Hére 1973. végén kertel íuí. A távolsági buszállomás két bejárati ajtaja közötti előtérből szürke mlká- dó-kabátos, fekete kucs- más parasztember figyeli a kinti jövő-menőket, a buszra várókat. Egyszer- I csak kabátja zsebéből cigarettát kotor elő, rágyújt és kilép az előtér védettségéből. Néhány - határozott lépéssel kezében aktatáskával várakozó rendőr közelében terem. Eregeti a füstöt és addig- addig toporog, míg tekintetük össze nem találkozik. — Csípős az idő, biztos úr!»— jegyzi meg, barátkozom — Az bizony. De hát most vajn az ideje — így a rendőr. — Oszt’ kapnak-e ilyenkor legalább egy-egy sa- moit-téilát a h mux aia a szolgálat közben? — Azt nem, de aki az utcán teljesít szolgálatot, forró teát igen — feleli a rendőr mosolyogva. — Hát tudja-e, hogy én mindegyikük bögre teáját egy kupica pálinkával is megtoldanám? Mert énnekem a két ünnep között melkerítették a biciklimet! Tudja, még majdnem új, a múlt nyáron vettem és a lámpa híján minden megvan rajta. Pedig a szomszéd komám de sokat elmondta: te Pista: megette azt már a fene... —y —a
