Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-19 / 15. szám
4. oldal 1972. Január 19., szerda Megkedvelték a Bolerét Palackozzák Izsíkon Az Izsáki Állami Gazdasás sarfener szőlőseinek termését hosszú ideig a budafoki pezsgőgyár vásárolta meg mint a pezsgő alapborát. A gazdaság vezetői 1969-ben úgy döntöttek, hogy szamuKra is kifizetődőbb lenne végter- mekaent értékesíteni a sar- lehért. 1970 volt a próbaév. A szükséges beruházások elkészülése után 4 ezer palackot töltöttek meg az áuami gazdaságban készített szénsavas habzóborral. A friss, fiatal, üde zöldes- feher színű ital sikert aratott, az izsákiak megkezdték a felkészülést a nagy mennyiségben való előállításra. üzemszerűen 1971. második félévében indult meg a haozoöorkészítés. Év végéig 460 ezer palackot töltöttek meg. Karácsony előtt jelent meg a boltokban az enyhén mus- kotaiyos ízű, új, szénsavas habzóbor, a Boleró. • * * Az izsáki gazdaság pin- cészeteneK uuvaran es gun- gy olegrak tára ban egymásra tornyozva álmák az üveggel teli kartonok. A rait- tarban kezdődik tulajdonképpen a munka. A szerelők éppen egy új gépét próbálnak ki, amely megkönnyíti az üres üvegele szaliitószalagra rakását Egyszerre négy palackot emel az ügyes szerkezet, három ember munkáját végzi el a szerelés befejezése után. Addig kézzel szedik ki az üvegeket a kartonokból, s teszik a végtelenített szalagpályára. Bíró Jánosné ügyesen, két mozdulattal négy üveget fogva egyszerre hajlong a gép mellett. Régebben az almaválogatásnál dolgozott, nemrég került a pincészethez. Csörögnek a palackok, nehezen értjük egymás szavát. Megkérdezem, hány üveget kell naponta felraknia? — Megszámolni még sosem próbáltam — hangzik a válasz, a munkabéremből tudom, hogy általában 11—12 ezret. Persze, ha 10 órát dolgozunk, akkor többet, 13—14 ezret. Az ember hamar megszokja a munkát, hozzáedződik a dereka a hajlongáshoz. A mozgó szalag az automata mosógéphez sorjázza a palackokat, amely forró vízzel tisztítja meg őket a szennyeződéstől. A következő állomás a töltőgép, ahová föld alatti vezetéken át juttatják el a bort. Ebben a teremben gyakran hallatszik kisebb robbanás, üvegcsörömpölés. A hibás, repedt üvegek ugyanis nem bírják el a nagy nyomást, és töltéskor eltörnek. A habzóbor töltése bonyolultabb művelet. Az alapbort először lehűtik, így alkalmassá teszik a szénsav felvételére. A töltőgépről lekerülő teli, dugaszoit palackok egy feherre festett, megvilágított üveglap előtt haladnak eL Itt Bzilvási Mi- hályné figyelmesen nézi őket. Magyarázza, mit csinál: — Amelyiken szennyeződést látok, azt megsimítom, ha kívül van az üvegen, akkor megmozdul, lejön és a palack mehet to- I vább. Külön azokat rakom, amelyek belül szennyezettek A legkevesebb baj a literes borokkal van. Néha 12—13 ezer is lemegy belőle egy műszakban. A habzóknál lassúbb a töltés, ritkábban jönnek az üvegek is, de a kupakokat az átvilágító előtt ülőnek kell rárakni kézzel. Az automaták mellett néhány kisebb ügyes gép segíti a munkát. A Donkó- testvérek találmányai. Don- kó Zoltán az állami gazdaság pincészetének helyettes vezezetője, öccse Donkó János pedig a Budapesti Ásványvíz- és Jégipari Vállalat dolgozója. Az egyik géppel a palackok formáját ellenőrzik, a ferdék ugyanis töltésre alkalmatlanok. A másikkal pedig a pezsgős palackokba töltött habzóbor dróttal való lezárását, „kosarazását” végzik, két ember munkáját takarítva meg. A szalagpálya végén két asszony rakja a teli üvegeket a kartonokba, Török Imréné és Mezei Istvánná. Láthatóan az a legnehezebb munka a palackozóban, amit ők csinálnak. Lábuk, karjuk ugyancsak fáradt, mire vége a műszaknak. Naponta majdnem 300 mázsát emelnek meg ketten. • • • Habzóbor készítésével az országban két helyen, Pécsett és Izsákon foglalkoznak. Az évente eladott mennyiség azt mutatja, hogy a fogyasztók kedvelik a szénsavas italt. Az ízlés vidékenként változó. A dunántúliak a száraz, pezsgőhöz jobban hasonlító habzóbort, a Miskolc környékiek inkább a félédes, muskotályos Bolerót igénylik. A Bács megyeiek ízléséről eddig még nem kaphatott képet a gazdaság, mivel a kereskedelem, csak nagyon kis mennyiségben rendel. Az ízléses csomagolású, másutt már közkedvelt habzóborokat bizonyára örömmel fogadnák a megyében is. Ellenőrzik a palackok tisztaságát. (Pásztor Zoltán felvételei) Ezúttal néhány olyan, most megjelent — talán kevesebbeket érdeklő, mégis: közérdekű témájú és időszerűen fontos —■ műre hívjuk fel a figyelmet röviden, melyek a mai olvasó világképét alakíthatják, gondolkodását mélyíthetik. Ezek közé tartozik: J. T. Frolov: GENETIKA ÉS DIALEKTIKA című műve is. mely a népszerű Stúdium sorozat 68. köteteként látott napvilágot. Ebben a szerző többek között bírálja azokat, akik a „dialektika csődjéről” beszélnek, s akik alázatosan követték Micsurin és Liszenko helytelen, fejlődésellenes elméleteit A szerző a továbbiakban ismerteti a genetika (öröklődéstan) forrásait, e tudomány főbb szakaszait, a vele kapcsolatos vitákat és fel-felmerülő problémákat. Részletesebben szól a szerző a genetika jövőbeni lehetőségeiről is, és hangsúlyozza: a tudomány „lényegét tekintve bíráló, állan- ! dóan fejlődik, gondolatokat | kelt. és az ismeretlen ál- ] landó megközelítésére késztet” A. J. Lerner: A KIBERNETIKA ALAPJAI című művét is a Gondolat Kiadó adta ki, mint a fentebbi kötetet. Ebből a magasabb matematikai és a korszerű modern fizikai műveltséggel nem rendelkező olvasó is — nagy vonalakban legalább — megértheti ennek az egyik leg- j újabb (s talán hirtelen leg- j népszerűbbé vált) tudo- I mári-'gna.k a lénverAt. sze- I répát a fejlődésben, társaOj szakkifejezést kellett megtanulniok a termelőszövetkezeti vezetőknek, de még a tagoknak is. Ez pedig: restriktiv gazdaságpolitika. Jelentése: „a gazdasági egyensúly megőrzését, vagy helyreállítását főként a fogyasztás korlátozása, megszorítása útján elérni kívánó gazdaság”. (Közgazdasági kislexikon 1968.) Érdekes nyomon követni a fogalom hazai történetét. Egyszer már alkalmaztunk restriktiv gazdaságpolitikát, de későn, felemás módon és sikertelenül. Az idősebbek jól emlékeznek még az ötvenes évek legelejére, amikor a beruházási tevékenység állami elhatározásokat követve túlzott méreteket öltött. A hajszolt item káros hatásait későn ismertük fel, akkor se vontuk le a megfelelő következtetéseket és így súlyos gazdasági megrázkódtatás következett be. Hasznos volt a visszafogás A szóban forgó kifejezést újabban 1971 őszén használta először Fock Jenő és Nyers Rezső beszédeiben. Mezőgazdasági szempontból sajátságos, dalmi hasznosságát, fontosságát. A mostanában sokszor hallott, ám kevésbé értett fogalmakat az olvasó ismerősként fogadja majd a könyv figyelmes elolvasása után. Az Ilyeneket, hogy: kódolás, vezérlés, programozás, tanítógép stb. „Pillantás az élő világ- irodalomra” — ezt az alcímet viseli. Szerb Antal: GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN című kötetét most újra kiadta a Magvető Kiadó. Mégis új könyvet vett kezébe az olvasó, mivel a rangos esszéíró irodalom- történész több olyan írását is tartalmazza a kötet, amely a felszabadulás óta nem jelent meg. A „Hétköznapok és csodák” például a háború utáni francia, angol, amerikai ás német regények szinte biblio- grafikus felsorolását és szellemes értékelését tartalmazza, olyan egyéni hangnemben és szuverén értékelésben, mely elegendő lehetne önmagában is arra, hogy Szerb Antalt megsze- rettese. „A harmadik torony” című fejezet az olaszországi útinaplót tartalmazza. Van ennek egy olyan részlete, mely Szerb Antal tragikus élete Iránt érdeklődőknek érdekességet tartogat: az író magányosságának érzetét és ennek bölcs tudomásulvételét, s azt az alig kitapintható hát- borzongató lelkiállapotot, melyet jobb szó híján így nevezhetünk: „halálfélelem”. (Talán a néhány év múlva bekövetkező rettenetes és embertelen halálának előérzetét kapja itt az olvasó?) y. M. Dénes Éva Ládákba rakva szállítják a habzóborokat. Új könyvekről — néhány sorban hogy ezen a területen a restrikció — a visszafogás — előbb bekövetkezett. A mezőgazdasági hiteleket ugyanis már az 1971-es esztendőre befagyasztották, így sikerült is lehűteni az üzemi elhatározásokból következően lázas mértékűvé vált beruházási tevékenységet, s a helyzet mostanáig lényegében meg is nyugodott. A kérdé3 csupán az, amire ennek a cikknek felelnie kell, hogy mindez jó-e nekünk, jó-e a mezőgazdaságnak? A válasz egyértelműen: igen, a visszafogás hasznos volt. Ez a veieménye a MÉM közgazdasági főosztályának es a másik oldalon a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának is. A túlzott mértékű beruházás egyre több káros jelenséget okozott, s mind nyilvánvalóbbá vált, hogy az állami gazdaságok, de főleg a termelőszövetkezetek túlfeszítették erejüket. A fejlesztés helyes igényétől sarkallva néha már a lehetőségeiket meghaladó hitelfeltételeket is vállaltak, fenntartás nélkül bíztak a terveken feltüntetett költségkeretekben és kivitelezési határidőkben. így állhatott elő többfelé olyan helyzet, hogy a beruházás még el sem készült, de a hitelek visszafizetése már elkezdődött; a beruházás felemésztette a gazdaság teljes szabad anyagi erejét, így ott állt a Iiisz létesítmény, de süldőre vagy üszőre már nem jutott pénz, nem tudták benépesíteni az épületeket, így senki sent mondhatta meg, hogy a létesítmény mikor fizeti majd vissza a beléje ölt tíz- és tízmillió forintokat Megújult erővel Ezért volt szükséges a restrikció. Most van egy kis idő, hogy a beruházók rendezzék soraikat, utolérjék magukat. A gazdaság egyébként sem szereti a szünet nélküli rohamokat. Mindig is kellettek, mindenütt kellenek közbeiktatott, csendesebb szakaszok. Nem fogalmazási botlás volt az előbb, amikor azt írtuk, hogy ezért volt szükséges a restrikció. Az általános közhiedelemmel ellentétben ugyanis az 1972-es terv már nem visz- szafogott. Hetvenegyben néhányszázmillió hitellel gazdálkodhattak a mező- gazdasági üzemek, hetvenkettőben viszont kétmilliárd forint áll rendelkezésükre. A mezőgazdaság 1972-es terve még mindig meghaladja a negyedik ötéves tervben eredetileg előirányzott fejlesztési ütemet. Az iram csupán a 69—71-es előrerohanáshoz képest szelídült meg. Előnyös a gépesítés A szakkifejezés jelentését tehát nem kellett tartósan megjegyeznünk. Figyelmünket inkább arra összpontosíthatjuk, hogy mit is kezdjünk az ismét rendelkezésre álló beruházási keretekkel. Mindenekelőtt a gépesítés lehetőségeire szükséges felhívni a gazdaságok figyelmét. A piacon most kellő mennyiségű gép kapható. A kínálat minősége határozottan javult Nagyobb teljesítményű trakUiioKat tarol a kereskedelem, a munkagópeicet pedig kedvezőbb összetételben, korszerűbb kivitelben kínaija. Most, amikor még mindig nyomasztó az elavult géppark hatása a termelésre, és amikor még mindig csökken a mezőgazdaság munkaereje, érdemes a figyelmet a gépesítés irányába terelni, it-ülönos tekintettel arra, hogy egyes, speciális gepsoroknoz, még hetven százalékos vissza nem térítendő dotációt is biztosít az állam építkezések tekintetében az 1972-es éven sokat gon- aoikoüni nem kell, a helyzet ugyanis eleve meghatározott. Ebben az esztendőben még főleg a megkezdett beruházások befejezése, mieloöbi munkába állítása a fő feladat. Új építkezéseket kezdeni nagyobb mértékben inkább 19 i3-tól lehet. Megfontolt szarvasmarhatenyésztés Mi legyen ez? Két lényeges taviati kilátásra kell rámutatnunk. Az egyik, hogy ha egy éven berni nem is, de azután az állam feltétlenül rendezi a szarvasmarhatenyésztés helyzetét. Ezt kell tennie, ha azt akarjuk, hogy ez az üzemág több hasznot hozzon a népgazdaságnak. Az alap- elvek már ismertek: mintegy 15 százalékkal akarják emslni az átvételi árakat | úgy, hogy az ágazat mint- egy nyolc százalékos rentabilitást — jövedelmezőséget — biztosítson. Aki mo3t vág bele a szarvasmarhatenyésztési beruházásba, az ennek a rendezésnek már kezdettől hasznát veszi majd. A másik: a mezőgazdaságnak egyre több területen kell majd kisebb-na- gyobb értékesítési nehézséggel számolnia. Az értékesítésnél pedig az van előnyösebb helyzetben, akinek nem kell azonnal és nyers állapotban piacra vinnie a termést. Ezt úgy érheti el, ha tárolókat, feldolgozó üzemeket létesít. E lehetőségeken érdemes gondolkodni. Alaposan, körültekintően és tartósan. Tiszteletre méltó, ha egy ! szövetkezet kockázatot vállal a beruházás jövendő sorsát illetően. De egy létesítményről, amely esetleg 50—100 millió forintba kerül, napok alatt dönteni nem kockázatvállalás, hanem egyszerűen felelőtlenség. Most van idő, rendezhetők a sorok, ami a múltat illeti: és alapos számvetések készülhetnek a jövő megalapozására. F. B. Szerkesztői üzenetek Oláh Mária Kecskemét; Nagy Miklós, Kiskőrös: Szigeti Jenő, i K' cskemüt; S >mel György, Scltvad’ ért; Szarka Kov'cs Piter, Kiskunmajsa és Szélcsy í Zs gmond, Kecskemét: Panaszukat illetéke» szervek vizs- ! gáliák, akiktől közvetlenül i kapnak majd választ. ♦ | „A 30-as és a W-es számú háa lakói” aláíráséi — Kecskemétről érkezett — levélflel csak akkor foglalkozhatunk érdemben, ha íróik közlik nevüket és I pontos címüket. Mezőgazdasági beruházások Távlat és jelen
