Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-16 / 13. szám
Történelmi miniatűr Veres Péter levelei Az fró születésének 75. évfordulója alkalmából szép műsort állított össze a televízió Veres Péter leveleiből. A szerkesztő feltételezte, hogy az ismer- tetteken kívül több ezer, Péter bácsi által írt levelezőlap található az országban, hivatalokban, magán- személyeknél. Lapunkban most azt a két levelezőlapját mutatjuk be, amelyeket nem sokkal halála előli íri a lakiteleki művelődési ház igazgatójának, aki meghívta a községbe. (Ezúton is köszönjük a címzettnek, Gyöngyösi Gézának, hogy hozzájárult a levelek közléséhez.) A második feltehetően utolsó levelei közé tartozik. Ebben már panaszkodott: „az influenza nagyon elvitte az erőmet”. A Számadás, a Gyepsor írója sohasem nverte visz- sza egészségét; 1970. április 16-án felmondta a szíve a szolgálatot. A lakiteieki látogatás elmaradt, mindörökre. Kedves Barátaim] Sietek válaszolni, nehogy zavar keletkezzen a késedelmes válaszadás miatt. Nem vállalhatom. Legalábbis márc. 14—15-re nem. Ha egészséggel bírom is, de arra napra Hay.lú megyébe aiv a .. tel ss g. Ott vagyok képviselő is, ez elől nem térhetek ki. (Mellesleg: több meghívás is van erre az alkalomra, egyiket se vállalhatom.) Apr. 4-e után, amikor már a határban is lehet valamit látni, beszélhetünk róla. Lakiteleken még sose jártam, így jó volna ott is széjjelnézni, míg le nem fog egészen az öregség. Ha van ott valamennyi kevés ember, aki szereti az irodalmat, visszatérhetünk rá. Üdvözlettel Veres Péter A postabélyegző kelte: 1970. február 19. Kedves Barátaim l Jó volna végleges választ adni, csakhogy ennek az az akadálya, hogy az áprilisra már elfogadott fehérvári és siófoki előadásoknak nincs rögzítve az időpontja. (Azokat is tavaly őszről halasztottuk ide.) Így megintcsak azt kell mondanom: térjünk visz- 8Zo rá. Ha csakugyan vannak Lakiteleken irodalom iránt érdeklődő emberek, mintahoqm» minden/H vannak, de nem sokan — akkor összejönnek majd látványos előkészítés nélkül is. Üdvözlettel Veres Péter Bpest, 1970. III. 13. (A túloldalon) ui. Közeli dátumot márcsak azért sem vállalhatok, mert az influenza nagyon elvitte az erőmet. Hetekig tart utána a gyengeség. valóbem csak a járókelők lábát lehet látni, az ablak egy szintben van a járdával. — Ha igazán beindul a házgyár, úgy itthagyom ezt a pincét, hogy csak úgy nyekken — mondta a múltkoriban —, magát is meghívom a lakásavatóra. A pénzem is régen együtt van. Oj bútorra is telik, talán kocsira is---- persze később. Egyelőre csak Ind uljon be istenigazából az a hágyzár! * A parasztházak tenyérnyi ablakait nem lehetett kinyitni. Beleépítették az üveget a vályogfalba. * Paradoxon: Újságpapírral födni be az ablakot, j • — Foglalkozása? — Távlattervező mérnök. — Ez mit jelent? — Ablakot nyitok a jövőre. — Hogyan? — Számolok és gondolkodom. — Tévedni szokott? — Én soha. — Hát akkor ki szokott? — Az élet. Gyorsabb nálam. — Be lehet ezt kalkulálni? — Igen, de ehhez újabb ablakokat kell kinyitni a jövőre. — Mit jelent ez konkrétan? — Többet kell beruházni a szellemi tőkébe, azaz többet kell tanulni, jobban kell tanítani. — Az Információrobbanásra céloz? — Igen. Ez szükségszerű. És hogy a maga gondolatköréből vegyek példát: el kell érnünk, hogy a szellem napvilágra ragyogjon minden ház ablakán. — Ez Petőfi. — Persze. Remélem, elfogadja programadónak! * — Az ablakokba majd virágot veszünk — mondja É. — Nincs szebb a virágos ablaknál. — Szerintem tévedtél egv hanggal. A világos ablakoknál nincs szebb, a világos ablakok mögött biztos, hogy emberek vannak. — A virágos ablakok mögött is emberek vannak I — Biztos vagy benne? — Persze, aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. — Tévedés. — Miért? — Mert az a Jő ember, aki a világot szereti; úgy is mint a glóbuszt, meg úgy is, mint fényt. • Az ablak pontos neve, nyílászáró-szerkezet. Melyik volt előbb, a nyílás, vagy a zárószerkezet? * — Hallom, hogy új lakást kaptál...' — Most kaptam, igen. — Szód? — Gvönyörű! — Ott van kinn az új lakótelepen? — Igen. — Hová nyílnak az ablakai? — Magyarországra. ' nnen az ablakból Petri Ferenc: valószínűtlenül kicsinek látszik a Hold, és meghódíthatatlan- nak. Udvara van a Holdnak. Holnap biztosan feltámad a szél. Innen az ablakból egy teljesen jellegtelen és jelentéktelen mellékutcára látni. Éjszaka teherautók alszanak itt, nappal szinte teljesen forgalmatlan. Szemközt egérarcú öregember lakik. Az egérarcúnak van lemezjátszója, délutánonként Beethoven -szim főni ákat forgát rajta. Az alatta levő lakásban fiatal lány lakik ,a szüleivel. Szép lány. Rozsdavörös a haja. A szomszéd ház lépcsőjére minden délután kiül egy rejtélyes öreg és összehúzott szemmel figyeli a járókelőket. Szivarozik. Csongort. Innen az ablakból mindent látok. A többi ablakokból engem látnak. * * • Tétel: Ahol ablakok vadnak, vannak falak is. * — Ugye, milyen ügyes fejelő vagyok? — Igen Sanyi, ügyes fejelő vagy. — Ugye, milyen ügyes focizó vagyok? — Igen, Sanyi, ügyes focizó is vagy. — És erős is vagyok. — Az vagy. Meg hencegő is vagy. Nem mondta apukád, hogy nem szabad- hencegni? — Nekem nincsen apukám, csak anyukám. Sanyi lesüti bogárfekete szemét. A piros pettyes labda kicsúszik a kezéből. Gurul-gurul a lejtős udvaron. — Van barátod? — Nincsen. — Mi szeretnél lenni? — Nem tudom. — Hány éves vagy? — öt és fél. — Mit szeretnél a legjobban? — Játszani a fiúkkal az utcán. Sanyi elmélyülten bámul. Ott áll birodalma közepén. Az udvar tíz méter széles, tizenöt méter hosz- szú. Három méter magas kerítés veszi körül. É. kilép a lakás ajtaján. Megvünk. Sanyi klkísér bennünket a kapuig. Integet nekünk. Aztán vissz-üép a kapu alá, s hallani, hogy csikorog a kulcs a zár- ban. — Megismerkedtetek? — kérdezi É. — ö a lovagom. Szép. szomorú, kölyök. — Csipkerózsika-herceg- nek hívom. — Csipkerózsika lány volt. — Sanyi korában ez még mindegy. Kénzeld. órákig képes az ablakban állni. Mit gondolsz, mit nézhet? — A fiúkat nézi. akik játszanak az utcán. *— És amikor nincsenek az utcán a fiúk? — Akkor is. • — És mondd, kérlek szépen, az a pilóta láthatta a repölőiblakból a hirosimai katasztrófát, aki ledobta a bombát? — Nem, kérlek szépen, semmi esetre sem láthatta, addigra messze járt onnan a gép. — Akikor mit láthatott a repülőablakból? — Japánt, augusztusban, kérlek szépen. • Megy a gőzös, megy a gőzös, bandukol a gőzös. Mendegélnek visszafelé a fák meg a szántóföldek, így, oldalról nézvést nem térkép a táj. műhelynek látszik inkább. Mintha golyószórók erdei volnának, sárga kukoricatáblák menetelnek. — Erre már hiába jön az eső — mondja a pengevékony fiatalember a szemüveges nőnek. A vonatablakban állnak. Fújja a hajukat a szél. A bőrülésen két könyv hever, ök hagyták ott nyitva. Matematika könyvek. Megy a gőzös, megy a gőzös, bandukol a gőzös. Errefelé már könnyű esőcske leng a puha szélben. A pengevékony fiatalember felhúzza az ablakot. A szemüveges nő szinte bocsánatkérő hangsúllyal kérdezi: — Ennek a táblának azért még lehet, hogy jót tesz az eső? — Nem tudom. Talán. Közelebb kéne menni, innen az ablakból ezt nehéz megállapítani... — mondja tűnődve a fiatalember. • Tétel: A paróka, nem róka, a vakablak nem ablak. • Nyolc órát ül egy üvegablak mögött. Pénzt számol. Ezer, tízezer, százezer. Annyi. Meg kétszer annyi. Meg isten tudja, mennyi. Három gyereke van. Kabátra ennyi. Füzetre, ceruzára annyi. Kenyeret kell venni délután, a zsír is elfogyott már. Ja, és Zolikának új cipő is kell. Az annyi, de lehet, hogy van olcsóbb Is. Talán a Bizományiban. Annyi. Ezer, tízezer, százezer, Pénzt számol. Nyolc órát ül egy üvegablak mögött — Mit játszotok, Zolika? — Katonásdit. — Ez itt az erődötök? — Igen. Innen lövünk az ablakokból. — Az erőd ablakát nem ablaknak nevezzük. — Hát. akkor minek? — Lőrésnek, kisfiam. • Ha akasztófahumora volna, talán ezt mondaná a feleségnek: — Fiam, te elmehetnél piackutatónak a cipőiparba. De bizonyára nincs akasztófahumora, bizonyára semmiféle humora nincsen. Dühe van inkább m°rt egyelőre sokadik a lakásra várók sorában Mellesleg a felos^e^nek ténvleg gazén® tapasztalatai lehetnek a cipődivatot illetően. A pincelakásból ugyanis Bács megye a magyar nyelvért II. József németesítő politikájával szemben a nemzet szinte egy emberként lépett fel. S alig hunyta le szemét a Kalapos Király, röplapok százai árasztják el az országot. Az 1790/91-es országgyűlés egyik fő témája éppen ezért a nemzeti nyelv ügye volt. A küzdelem elsősorban a német nyelv, s ezzel együtt az idegen gyarmatosító hatalom és annak hazai támasza, az arisztokrácia ellen irányult. A rendek honi nyelvünk io- gainak teljes visszaállítását követelték. Kívánságuk azonban csak részben teljesült, mert II. Lipót ugyan nem zárkózott el a magyar nyelv bevezetése elől, de a kérdést azzal odázta el, hogy előbb „jobban kipalléroz- tassék” a magyar nyelv. Egyes megyék azonban nem hagyták annyiban a dolgot: közgyűlési jegyzőkönyveiket magyarul kezdték vezetni, levelezésük jó része magyar nyelven folyt. Pest-Pilis-Solt megye a haladók közé tartozott, s más megyéket is erre biztatott. Bács megyének is átírtak: „Több Tekintetes Vármegyék ditséretes példáját követni kívánván tegnapi Napon kezdődött Közönséges Gyűlésün'cben. iedrő könyveinket Édes Anyai Magyar Nyelvünkön joiy- tattni el kezdtük..." Kérik a szomszédos Bács megyét, cselekedjék hasonlóképpen. Bács megye nem késlekedett az ügyet napirendre tűzni és megtárgyalni. Határozatuk és a válasz így hangzott: „Nagy Méltóságú, Mél- tóságos, Feő Tisztelendő, Nemes, Nemzetes és Vitézlő Rendek! Azon hazafiúi indulat- jókat Nagyságtoknak Kegyelmeteknek, melyet Martiusnak 28-dik napján tartott közönséges Gyűlésükből a Magyar Nyelvnek tellyes bé ho- zattatása végett vélünk közleni méltóztattak, érdeme szerént különösen becsülljük, és hálaadó képpen vesszük. Mi is Édes Hazánkhoz tartozó kötelességünkhöz képest a mennyire Megyénkben belső környül állásai, kiváltképpen az újonnan történt Népítte- tés által bé hozatott 'több féle Nemzetbéli Nyelvekre nézve engedni fogják az egyenlőségnek meg tartására készek leszünk több nemes Megyéknek hasznos példáit e részben is követni. Kik egyéb aránt, állandó tisztelettel maradunk Nagyságtoknak Kegyelmeteknek igaz Köteles Szolgái Atyafiai s Baráti Nemes Bács Vármegyének Rendel. Költ Zomborban Pünkösd havának második napján...” Bács megye válasza tehát felemás volt. Igaz, , nem lehettek könnyű helyzetben, hiszen a né- píttetés, azaz a benépesítés, a nagyarányú telepítés valójában soknemzetiségűvé tette a megyét. A jóindulat azonban nem hiányzott, hiszen közgyűlési jegyzőkönyveiket az 1820-as években már magyarul kezdték vezetni, s alsóbb hatóságaikkal (szolgabíró, jegyző) is magyarul intézik hivatalos teendőiket. A magyar nyelv ügye tehát, ha lassan és vontatottan is, de diadalra jutott. Kőhegyi Mihály Buda Ferenc: Tél Patkó szaporáz, j szikrázik a jég, í hasigérő nagy hidegben < pendely nem elég. Utazás Buszon ül Ádám, Peti vonaton, pattogtat Bálint csacsifogaton. Juliska nagy már, s termetre derék, ha fölül, hát nyikoroghatsz, taligakerék.
