Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-23 / 19. szám
1972. Január 23., vasárnap I 9. oldal Bevásároltak Egy jó kezdeményezés szépséghibával párosult. A Habselyem Kötöttárugyár, a munkásasszonyok vállalata a dolgozó nők munkahelyeire vitte el a termékeit. Az árubemutatót vásárlással kötötték egybe az anyavállalat kecskeméti gyárában és kerekegyházi telepén, valamint Kecskeméten a konzervgyárban, s a baromfi'eldolgozó vállalatnál. A forgalmas decemberi ünnepek előtt lezajlott akció megkímélte a „gyöngébb nem” képviselőit attól, hogy az egyébként is zsúfolt üzletekben válogassanak, keresgéljenek. Nem is az áru hclybcszál- lítása miatt bosszankodnak most sokan. Az asszonyokat a kezdeményezést kísérő csalódás mérgesíti. A nadrágok és kombinék ugyanis az első mosás után összementek, s a korábbi tapasztalatodtól eltérően nem két, hanem három-négy számmal lett törpébb a termékek egy része. És hogy mgg egv előre nem várt mozzanat is tarkítsa az összképet: nem arányosan, hanem csupán hosszában zsugorodtak a nadrágok. A munkásnök így arról beszélnek, hogy a fehérnemű iük a téli fagvok ide’éti sokkal inkább hasonlít egy idegenforgalmi sztárfotón látható, a Riviérán sütkérező hölgy párit- szerű viseletéhez, mint ahhoz, amit eredetileg elképzeltek, s amiért a pénzüket kiadták. A jobbik esetben maguk helyett most ismét a kislányukat lepték meg a'án'’ékkal. Hiszen a fehérneműt nem cseréli vissza a kereskedelem. A termelésben monopól- helvzctet élvező Habselyem Kötötárugj ár kecskeméti gyárában elismerik, hogy a fehérneműik az első mosás után összezsugorodnak. Erre a tényre tavaly több ízben reklámban (?) hívták fel a fogyasztók figyelmét. Az árucímkék ugyanakkor közlik a kezelési utasítást. Valószínű, hogy a tavalyi reklám szövegét sokan nem ismerik. Az árucímkéken viszont nem szerepel, hogy melyik kelme milyen méretben, hány számmal zsugorodik összébb. A fogyasztó végeredményben csalódik, még akkor is, ha az első osztályú árért nem szál- szakadásos vagy másféle hibás terméket visz haza. A tcltkarcsú és molett nők ugyanakkor nem is kapnak számukra meg "elelő méretet, hiszen például az 52-cs nadrág 48-asra megy össze. A gyártó vállalat az idén 50 éves. A jó hírnév megéri, s az üzleti tisztesség is megköveteli, hogy a vevők azt kapják — és nem kevesebbet, sem kisebbet — amit a számozás ígér. Annál is inkább megoldható ez, hiszen az alapanyaggyártó és feldolgozó gyáregységek ugyanahhoz a vállalathoz tartoznak. Csupán a belső ellenőrzés megszigorítása, és a minőségi követelmények betartása eredményezhet javulást. Ha nemcsak a vállalati, de a fogyasztási érdeket is szem előtt tartja ez a jó hírű cég. amely egyébként — joggal — büszke termékeire. A bizalmat eljátszani könnyű, visszaszerezni nehéz. A női fehérneműt vásárlók nénes serege mo-t arra kíváncsi, hogy mi’-or vonják ki a forgalomból a zsugorodó árut. bcta-t"a az üzleti tisztesség szabályait. (—sz —c) Megkétszereződött a niivényvédőszer-gyártás ■ A Nehézipari Minisztérium megbízásából kutatókból és ipari szakemberekből álló munkabizottság elkészítette a növénvvédő- szer-gyártás kutatási és fejlesztési programját. Kidolgozását az tette szükségessé, hogy Magyarországon indokolatlanul magas az import növényvédőszerek felhasználása. A szükségleteknek csupán 40 százalékát fedezik hazai gyártásból. ahhoz is zömmel import hatóanyagot használnak fel. Az iparág le- marodása részben a koordinálás. a célszerű fejlesztő tevékenység hiányából eredt. A fejlesztő és kutató munka szellemi bázisai a Nehézvegyipari Kutató Intézet és a gyógyszergyárak kutatólaboratóriumai lesznek. Elősorban olyan korszerű biológiai hatású anyagok előállításával foglalkoznak, amelyek az emberre hatástalanok, de a rovarok légzését, táplálkozását, szaporodását gátolják. Emellett készítenek olyan anyagokat is, amelyek biztosítják a növény védelmét, de egyben fejlődésüket is szolgálják. A kutatási programban szerepelnek a szisztematikus hatású gombaölő szerek is. A hazai nővénvvédő-zer- íoar termelését 1975-ig kétszeresére emelik. így a szükségletek 60 százalékát a hazai termelés adja. A halhatatlan Kocsis Irma Az asztal fehér térítőjén halványzöld üvegben aranyló sárga bor. A címkén nagy betűkkel a márka megnevezése: Kocsis Irma. Hárman ülünk a szobában Kecskeméten, a Csongrádi utca egyetlen emeletes házában: Nagy Imre, a férj, és felesége Nagy Imréné, született Kocsis Irma, valamint jómagam. A talpas poharakba buggvanó bort ketten ízlelgettük A névadó Kocsis Irma saját bevallása szerint még sohasem kóstolta meg a Kocsis Irmát — Nem vagyok borivó, még az ízlelésig sem ju- í tok el. Ismerőseim mond-1 ják, hogy finom, jó zárrá-, tű bor ez — mondia Kocsis Pál Kossut.h-díjas szőiőnemesítő lánya. A szoba falán festmények, közöttük az édesapa gyü- mölcsi-cendélete, maid egy kevésbé ismert nortré Kocsis Pálról, úiabb csendélet. s egv markáns, fáradt embert ábrázoló kép. — Hogyan szüWett meg a Kocsis Irma szőlő, s milyen érzés ezt a nevet viselni? — Édesapám minden j gvpr«váröi nevezett el eev- eey általa nemesített fajtát. Hatan voltunk testvérek. Én talán nvolc éve" voitern, akikor nevemmel jelölte meg a fa Hát s mondanom s»m kell. hogy eneem nem kérdezett meg erről. A többiek nem futónak -be ú«v mint a Kocsis Irma. Azt nagyon kevesen tudták. ho"v a- C-lóri a Hungáriáé először Ko- c<ds Kata néven szerepelt. Ez a faita hamar közkedveltté vált s igen nagy i külföldi érdeklődés mutat- j kozott iránta. Akkor iava- í soH-ák édesapámnak, hogy változtassa meg az elnevezést. valami olvanra. ami egyúttal az ország hfrát is oi viszi. így lett Gloria Hungarian. Minden esetr” na gvon furcsa, ho"V a nevem azonos egv világhírű szőlőfaita nevével, s az abból készült boréval. Ismerőseim, barátaim tréfálkoznak. viccelődnek is velem eleget, de mindez azt telenti. hogy szeretik, megbecsülik édesanám munkáiénak sző szerinti gyümölcsét — mondia Kocsis Irma, máid Nagy Imrét kérdezem hírneves ané, sáréi, munkamódszeréről, szokásairól. és ellenőrizte, hogy a lovak megkapják-e az abrakot. Zsebében állandóan egy metszőollót és egy csomó rafiát tartott. Minden nap körüljárta a szőlőt, s ahol kellett igazított, nézegette, kötözgette, szinte a szemeivel, tapintásával becézgette a vesszőket, leveleket, fürtöket. Asztalán kötegbe gyűjtve a feljegyzései Gondosan leírta mikor, hová, mit ültetett, az milyen eredményt, tulajdonságokat hozott. Az asztalhoz senki nem nyúlhatott. A jegyzetek meltett különleges metszőollók, vesszők, levelek, tarkították az asztalt. * * » — Eredetileg festőnek készült az apám. Negyedikes polgárista volt, amimen — Korán f°kvő és korán kelő ember volt az apósom. Éiszaka egv óraikor már kiment az Istállóba kor diákcsínyből táblára rajzolta egyik tanárát, mint szamarat. Letörölni nem volt idő, belépett az illető tanár. Azonnal magára ismert, s büntetésből lenyalatta apámmal a rajzot. Attól kezdve külön foglalkozott apámmal mert igen tehetségesnek tartotta. A nagypapa, apám apja úgy tudom 1910-rben, vagy 19U-ben halt, meg, sédes- apámnak, mint a család fenntartójának haza kellett jönnie Katonatelepre. Akkor kezdett komolyabban foglalkozni a szőlővel, a fajtákkal, a nemesítéssel, ' keresztezésekkel — emlékszik Kocsis Irma, akt ezeket a körülményeket nyilván csak az édesapa későbbi elbeszéléseiből tudhatja, hiszen amikor ő megszületett, már a vége felé járt az első világháború. • • • Meg lehet-e tanulni a szőlőnemesítés tudományát autodidaktaként, könyvek nélkül ? Akkor, amikor Kocsis Pál nekirugaszkodott életművének, szakkönyvek úgyszólván nem is voltak. A tapasztalati ismeretek viszont óriási erőt jelentettek Kocsis Pálnak. De kitűnő társat és példaképet talált az akkoriban ugyancsak Katonatelepen működő Mnthiász Jánosban, akit ő is és a tanyavilág népe. ismerősök, barátok, tisztelők nagv tábora csak úgy emlegetett: ! az öreg Űr! így, nagybe- ! )üvel. — Apám közel tíz évig I volt ismeretségben, barát- ' ságban az öreg Űrral. Mathiász eredményeire olyan büszke volt, mint j a saját munkájára. Dédel- i gette a Mathiász-vesszőiket, s élményt jelentett neki I ha találkozott, együttmű- : ködött az, akkor már vi- i lághírű nemesitővel. Ezek : a találkozások persze, , szinte mindennaposak vol- j tak. Mathiásznak és apámnak lelki rokonsága abban is megmutatkozott, hogy nem féltélcenykedtek I egymás eredményeire, j Mindketten boldogan osz- 1 tották szét a sikerült, a i bevált fajták vesszőit. Ki- i terjedt levelezést folytat- j tak. Tudom, hogy édesapám nemcsak a nagy té- ■ telben vásárolni szándékozók igényeit elégítette lei, de válaszolt a mindössze négy-öt szálat kérő emberek levelére és küldött nekik a kért vesz- szőkből. A forgalmat egymaga bonyolította:. olvasta, megválaszolta a leveleket. Kiválogatta, csomagolta a szőlővesszőket, postázta. Csak éppen a feladással bízott meg mást. — Én Mathiász Jánosra csak halványan emlékszem. Kicsi, törékeny öregember volt, fényes, jóságos szemekkel. Amikor meghalt a temetésére engem is elvittek 1921 december elején. Mint kisgyereket (négy éves voltam akkor) megragadott, hogy koporsója mellé egy üveg bort és egy általa nemesített szőlővesszőt tettek. Nem tudom, megtaláltak-e ezekből valamit, amikor a hatvanas évek elején exhumálták? — teszi fel szinte önmaga számára is a kérdést az érdekes visz- szaemlékezés végén Kocsis Irma. A második világháborút megelőző években Kocsis Pál már nasv tisztemben álló nemesítőként volt ismeretes az európai országokban. Katonatelepre messze városokból és közeli településekről is zarándokoltak a kíváncsi laikusok és a szakmai érdeklődők. Kodály Zoltán Olaszországban hallott először a katonaWepi varázslóról. Mathiász János akkor már régen néni élt. Kodály Olaszországból egyenest Kecskemétre, innen azonnal Kocsis Pálhoz sietett. Nagy b-rátság; a kölcsönös tisztelettől táplált rokonszenv alakult ki közöttük. Ezt követően Kodály gyakori vendég volt a katonatelepi házban. Ennek az évekig tartó barátságnak emlékére nevezte el egyik szőlőfajtáját Kocsis Pál, Kodály Zoltánról. — Persze Kodálycm kí- I vül számtalan híres és ke- j vésbé ismert embert lát- I tunk vendégül annak ide- I jén. Festők, politikusok, i írók, gazdászok, művészek ! egész iskolai tantestületek, a gazdasági iskola diáks^rege járt ki édesapámhoz, aki nagy-nagy szeretettel és aprólékosság- gal magyarázta az érdeklődés legkisebb jelére munkájának lényegét, célját és eredményeit. — Nem szükséges megerősítenem azt a tényt, hogy apósom rendkívüli ember volt — veszi át a szót Nagy Imre. aki edd’g maga is érdeklődéssel hall| gáttá az általa már bizonyára ismert körülményeket. — Legfőbb szenvedély“ a szőlő, de szívesen vadászott. A vadá^kuCi»*- kon kívül volt neki egy kis pulija. Az mindenhová elkísérte. Egész nap a sarkában lendült. Én csodáltam munkabírását, akaraterejét, kitartását. Emlékszem. még nyolcvan éves koréban is húsz évre szóló terveket szőtt... Kocsis Pál használati tárgyai, feljegyzései, mun- kaeszközei részben Buda- oestre. részben a K°-ske- méti Katona Józs°f Múze- i umbn kerültek. A család | birtokában már abg van valami. ÉW.műve azonban — benne a Kocsis Irma is — itt virágzik az aranyhomokon. Gál Sándor Fogalmain sincs Juclkámt ” Em/ kis szívességre kérlek. Dezső fiam nösül- ví akar, és Kovács János lánvát kívánja elvenni. Tu^od. Kovács eny bér- házban lakik vele*ek, márpedig. aki eon bárban lakik az meo*ud a. ran síkról mindent. Kanyon kíváncsi vamiok. rn'on milyen az a csatád, '’’lova Dezsőkém bená-üi. "érőm kimerí*ő leveledet. '—sáss meg a zavarásom ‘ Számtalanszor csók: . Manci. SZgr, „í T.^rn. f Megkav*am kedves levételét, eav'**árzpk veled, de Sa 'a','’ VováesA^nt nem. ismerem "aq kevésbé a lánvát. akit Dezső fiad feleségül akar venni Tn- ,dod, pzi visszahúzódta, is-. meretség nélkül élünk, de ízlésem is tiltja, hoqy a házbeliek magánéletébe turkáljak. Bár annyit mégis megtudtam, hogy ez a Kovács kislány, az Annus- ka nagyon rendesnek látszik, aki mindent megtesz szülei érdekében. A múltkor Kovácsék bejárónője beszélte, hogy olyan aranyos az Annvska.. hogy a szabóhoz minden fizetéskor személyesen megy le. ha a oavám ruharészle*£t nem hírfák hirtelen kifizetni. Ilyenkor mindig ott marad éjfélig, kies-kri-ölni, szép tőle, nem? Tudod, nálunk vékonyak a falak, node ne érts félre, nem hallgatóztam, csak a múltkor hajnalban kicsit becsípve jött haza az Annuska és az apja meg akarta fojtani. Amúgy igazán mondom, nagyon rendes emberek, különben nekem fogalmam nincs, hogy ők milyenek. Persze, mostanában csend van náluk. Kovácsné típusa az odaadó feleségnek. Néhány nap óta minden nap egy ételhordöval távozik otthonról, mert szeretett férjének ebédet visz, ugyanis szegényt beleke- vertéK ártatlanul valami pénzügyi manöv"sbi> és a bbrtönkosztct nem nagyon szereti, tudod, ritkán főznek, odabent szilvásgombócot... De a lakásuk bútora is nagt/on elegáns, tegnap láttam éppen - folyosón, remek darabok. Állami alkalmazottak felrakták egy stráfkocsira és valahová. elszállították. Biztosan renoválni... Van egy fiuk is, már húsz éves, a Tibor, róla pedig azt terjesztik a pletykás nyelvek, hogy a Farmosra jár ki egy libásasszo-y- hoz, az támogatja anyagilag. Még egvszer légy elnéző, drága Mancikám, amiért fogalmam nincs milyen család Kovácsék. De örülök is ennek, hiszen neked direkt fáina '"írnom, ha valami rosszat megtudnék erről a nagyon rendes családról. Node ismersz, az Iskolából is, tudod, hogy ott is én voltam a legfinomabb lélek. Ezerszer csókollak: Juci. aitóirat: Jaj képzeld s' Mancikám, most jött éppen a fodrásznőm, megkérdeztem tőle, nem ismeri-e véletlenül Knvá- csékat. különösen az Anna lányukat, és azt mondta, hogy oda is bejár dane- rolni és azt nagyon tudja, hogy milyen rendes az Annuska. mert amellett, hogy olyan fiatal. 27 éves, ez a derék lány minden hónapban leutazik Kalocsára, hogy láthassa a gyermekeit... Hát nem aranyos tóle? .lénes Géza | Előkészület a Kodály- évfordulóra A Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett j működő népzenei társaság j január 25-én, kedden délután fél 5 órakor tartja J idei első — kibővített — ! ülését a megvet népfront- ' székházban. El-őként Kálmán La-os tanár terjeszti elő a társaság 1.97 -es 7 | félévi mur. taterveze*é*. Ezt \ követően a KodHv-évfor- duló kecskeméti vrogram- I javaslatát tárgyalják meg — dr. Tapasztó Istvánná | népművelési felügyelő tájékoz Uójg alapján.