Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-13 / 10. szám
%. oldal 1972. Január IS., csütörtök Az idegenforgalom mérlege Személy- és járműforgalom Kelebián Több mint fél millió személy- és háromszázezer vagon forgalma volt az elmúlt évben a kelebiai határállomásnak. A forgalmi mérleg szerint 1971- ben a korábbi évhez viszonyítva 73 818 fővel csökkent a személyforgalom, a ki- és beléptetett vagonok száma pedig 32 841-el növekedett. Az utasforgalom mintegy 10 százalékos csökkenése a jugoszláv állampolgárokkal szemben bevezetett új vámtarifa alkalmazásával függ össze. A vagonforgalom növekedését pedig a Budapest—Kelebia közötti vasútépítés befejezése indokolja. Az útlevéllel utazók ösz- szetétele is figyelemre méltó. A határállomáson be- és kiléptetett személyek 25—30 százaléka jugoszláv, 40 bolgár, szovjet, lengyel, magyar és csehszlovák, 30 százaléka pedig a világ többi országainak állampolgáraiból (108 féle állampolgárságú) tevődik ki. A legnagyobb forgalom augusztusban volt, de a vonatok túlzsúfoltsága mind Magyar- ország, mind Jugoszlávia nemzeti ünepeinek időszakára is jellemző. Hogy a ki- és belépésre jelentkező személyek és vonatszerelvények mennyi ideig várakoznak az állomáson, az jelentős mértékben az útlevélkezelő határőrök munkájától is függ. Berényi Bálint határőr főtiszt tájékoztatója szerint: Az útlevélkezelők megfelelő udvariassággal, és kulturáltsággal, pontossággal és gyorsasággal látják el feladatukat. Egyes, ünnepek előtti napokon viszont a vonatok annyira zsúfoltak, hogy a határőrök nehezen tudnak az utasok tömegében dolgozni. A közelmúltban fordult elő például, hogy az egyik határőr, amikor a vagonban befejezte az útlevelek ellenőrzését, csak az ablakon keresztül tudta elhagyni a szerelvényt. És a határőrök, pénzügyőrök gyors munkáját más nem éppen kívánatos jelenségek is zavarják. Jól tudjuk, hogy az ENSZ 1967-ben kiadott jelszava (Az idegenforgalom útlevél a békéhez) jelenleg is érvényes. A más népekhez közeledés adta lehetőségekkel néhányan az elmúlt esztendőben is visz- szaéltek, ami a határőrök és a pénzügyőrök munkáját is bonyolította. Különböző állampolgárságúak részéről ugyanis tavaly is előfordultak áru- és devizabűntettek. A pénzérmék és papírpénzek, aranytal- lércik, nemesfémek stb. csempészéséhez előszeretettel választják rejtekhelyként a csomagokat, saját fehérneműjüket, a nők a melltartójukat stb. Bizonyos nyugati körök képviselői az embercsempészettel sem akarnak felhagyni. Ilyen célra hamisított okmányokat igyekeznek felhasználni. Akik pedig útlevél hiányában kísérlik meg a határon való be- vagy kilépést, leginkább a vagonok padlásterében, fékbódékban, a tengelyen (forgózsámolyon) vagy más módon próbálkoznak. A határőrök éberségét azonban nem köny- nyű kijátszani. A kelebiai határőrök és pénzügyőrök is vallják: Örömmel látják a hazánkba látogató külföldieket, de a tiltott rakománnyal, hátsó gondolatokkal és célokkal érkezőknek és távozni akaróknak máshol garantálják a nyugodalmas pihenést. Gazsó Béla Diagnózis és orvoslás II. „Beteges” beruházások Cikksorozatunk első részét azzal zártuk: i>im mindig az a célszerű, ami költséges. Ám ez az állítás a kórházi beruházásokat illetően oly módon igaz, hogy az elsődleges követelmény a korszerűség. És e követelményből engedni — költségmegtakarítás címén — oktalan és értelmetlen dolog; következményeiben nagyon megdrágul. Sajnos, erre nem kevés példa akadt a megyében az utóbbi néhány év során. E gyakorlatot a NEB jelentése a „tudatos alátervezés” fogalmával jelöli. Az összkép a beruházási politika bonyolult ösz- szetevői mentén rajzolódik ki. A kórházat — „humán” befektetésről lévén szó — nem kötik a gazdaságos üzemeltetés feltételei. E látszatigazság alapos félreértésével függ össze, hogy a beruházásokban — az üzemeltető kivételével — olyanok működtek köz- I re, akik a szükséges egész- | ségiigyi felkészültséggel 1 nem rendelkeztek. Kétszer annyiba kerül... A kiskunhalasi kórház- építés előkészítése 1963-ban megkezdődött. Mire üzembe lesz helyezhető, több mint egy évtized telik el! Nem vitás, hogy ennyi idő alatt pusztán az építőipari áremelkedések is nagyban befolyásolják az eredeti Reális tervek, já eredmények Bács-Kiskun megye 13 állami gazdaságában is megkezdték az elmúlt évi eredmények összegezését és az idei tervek előkészítését. A változékony időjárás nem kedvezett a szántóföldi növénytermesztésnek és a kertészetnek. Egyedül a kalászosok hoztak többet, a búza holdanként! hozama a megye állami gazdaságaiban 22,6 mázsa volt. A kukorica átlagtermése viszont nem érte el a tervezettet, májusi morzsoltban számolva 28,8 mázsát takarítottak be holdanként a megnövekedett területről. A fejlődő állattenyésztés szükségleteinek megfelelően ugyanis kilencezer holddal nagyobb területen vetették a takarmánynövényt, és így elérték a 20 és fél ezer holdat. A szőlőtermesztő gazdaságoknak is sok gondot okozott a szárazság. Egy holdról 30 és fél mázsát tudtak szüretelni. A bogyók viszont egészségesek voltak, a must cukorfoka magasabb a vártnál, a pincészetekben jó minőségű borok értek be. A kiskunhalasi, helvéciai és izsáki gazdaságokban új bortárolók készültek el, összesen 570 ezer hektolitert tudnak tárolni a megye állami gazdaságai. v Az 1971-es évben nem javult az állattartás helyzete. A sertéslétszám csak kis mértékben növekedett. A szarvasmarha-tenyésztési ágazatban az év második fele hozott változást. Növekedett a tehénlétszám, ugyanakkor azonban a termelési mutatók és a jövedelmezőség csökkent. Különösen a tejtermelésben bekövetkezett visszaesés érintette érzékenyen a gazdaságokat. Az előzetes számítások szerint 113 állami gazdaság közül csupán egy lesz veszteséges, minden azt mutatja, hogy az elmúlt évi terveket reálisan alakították ki. D. É. 31. Firkantás a noteszbe, lapkitépés, átnyújtás. A népszerű énekesen a sor, ezer női szív ver szaporábban, ha angolos hanglejtésű, sajátos technikával befelé énekelt, izgalmasan érthetetlen táncdalai felcsendülnek. Saját szerzeményét adná elő, erre az alkalommal írta, a zenéjét is ő szerezte, gitáron kísérné magát, a refrén: „Jöjj, jöjj Hax úr el újra...”, világsláger lesz, nem vitás. Rendben? — Igen. És még hússzor: igen, igen, igen. Amíg csak ki nem fogytak a lapok a noteszából. VII. fejezet AZ ADÁS — Te tisztára megőrültél — jelentette ki a kis Gaál. Komoróczi nem szólt a Kopra által előadottakhoz, pipázott és a bárányfelhőket bámulta az égen. Teljesen felesleges, hisz mindent tudott róluk. A három barát a hajdani tisztáson üldögélt egy pokrócon, az űrhajó lábánál. — Igazad van — bólintott a telek tulaldonosa —, mintha azon a trombitán a maradék eszemet is kifújtam volna a fejemből. Dehát attól féltem, ha nem nyugtatom meg őket, folytatódik a hisztéria, agyonverik egymást. Ezért nem várhattam meg, amíg megérkeztek. hogy segítsetek. Gaál az órájára nézett. — Fél tizenegy. Egy órán belül téged vernek agyon. Van seitelmed arról, hogy hány embert csődítettél ide, szerepel tési ígérettel? Vagy százat! Hiszen az a másfél tucat szólista szinte nem is számít, amellett, hogy három-négy teljes műsorblokkot kötöttél le a klán-főnökkel. azok zenekarral énekkarral egész sereg színésszel vonulnak fel. És három oerc az adásidőd' Csak akkor maradhatsz életben, na az a «zaz ember itt egyszerre fog szavalni, előadni, énekelni, zenélni, talán még táncolni is. Kész világbotrány! Kopra Komoróczyhoz fordult. — Mondd, te sem látsz kiutat? — De igen. Ha vannak vidéki rokonaid. Lehetőleg távoli tanyán. Akkor beülünk most a kocsimba, te a hátsó ülésre, betakarunk ezzel a pokrócczal. lecsempészlek hozzájuk. Meghúzod náluk magad, amíg elvonul a vihar. Néhány hónap elteltével talán előmerészkedhetsz. Amaz csak a fejét rázta meg. — Nincsenek tanyasi rokonaim. És ez amúgysem megoldás ... Viszont esetleg ... Igen. csak ő segíthet! Gyorsan feltérdelt, nadrágja farzsebéből műanyag tokot halászott elő, a buszbérletét őrizte benne, második napja még valami mást is. Óvatosan a tenyerébe rázta az apró tapadó korongot. — Mit csinálsz?! — kérdezte Gaál Feri meghökken- ve. — Hax azt mondta, nem fogyaszthat többet a gondolatátviteli energiából! — Nem, csak azt mondta, takarékoskodnia kell vele. Bajt nem okozhatok, legfeljebb nem veszi fel velem a kapcsolatot. Homlokára illesztette a korongot, feszülten nézett a gombra, a másik kettő meg ő rá. Néhány másodperc múltán azt látták, hogy barátjuk arcán felengednek az izmok, felsóhajt, tehát a kis fókafeiű érintkezésbe lépett vele. — Éljen Hax! — kiáltotta boldogan. — Nincs nála pompásabb, okosabb kis fickó az egész galaktikában! Megmarad a kecske, jóllakik a káposzta! Vagy fordítva. Bánom is én! A fő, hogy rendben lesz minden! Mi hárman pedig halálra röhögjük magunkat! Ez lesz az én jutalmam a sok idegfrászért. — Mesélj már! — rázta meg a vállát Gaál. — Mi van? — Majd később mindent elmondok. Most — talpra léhűtők! Munkára fel! Te. Kóci, gurulj le gyorsan a faluba, légy szíves. Menj be a népművelési otthonba. van annak egy könyvtára. Keress ki egy olyan prózai szöveaot v=»v rövidebh költeményt. ami a mai ö1'm1r,mhoz illik. Hozd magaddal, ha rám hivatkozol, odaadták a könyvet. Egyúttal visszaviteled a kö’eeönugorj be a tanéeshé—í-a. vasv a tanácselnök lakására, keresd meg ifiahh Safranek Mátvásf dugd a kocsiba hord ma«-daal. Oivao beoerdetes valakire van ugyanis jstíu—Artíí-k. aki föltétlenül arra is gondol, amit mond. Ne feled’ „„v LFr'nlati^a JfäveÜäea^l költségelőirányzatot. A kiskunhalasi kórház a tervezettnek több mint a kétszeresébe kerül. Nem készültek például technológiai tervek. Ennek kidolgozására a MEDICOR Művek Kutató és Fejlesztő Intézete csak 1969 év végén kapott megbízást, amikor a kivitelezés már megkezdődött. A terv csak tavaly májusban került leszállításra, s ez 53 milliós plusz előirányzatot jelentett. További tervmódosítások is szükségessé váltak, főképp a fűtőrendszer, a klímaberendezés és a hőfokszabályozás korszerűbb megoldását illetően. A kiskunfélegyházi rendelő is majd másfélszeresébe kerül az eredetileg tervezett 11 és fél millió forintos összegnek. A kalocsai kórház A- és C-épü- letének rekonstrukcióját is hasonló jelenségek kísérték. A légkondicionáló berendezéseket csak a műszaki átadást követő negyvenedik hónapban helyezték üzembe. Joggal állapítja meg a NEB, hogy a komplex tervezés hiánya, a funkcionális és technológiai módosítások kedvezőtlenül hatottak a kivitelezésre, többszöri határidő-módosításra adtak és adnak okot, s nem kedveznek a munkák minőségének sem. Kazánok kálváriája Hogy mennyire nem, azt „ékesen” bizonyítják a kecskeméti kórház-rekonstrukcióval kapcsolatos anomáliák. Például: az eredetileg nem tervezett röntgen-szobát „menetközben” kellett kialakítani. Hibásak voltak a műanyag padlóburkolatok, a vízkifolyóval ellátott helyiségek szigetelésének műszaki megoldásai. Ez utóbbi miatt 8—10 centi szintkülönbség keletkezett a műtő és a folyosó padlóvonala között, ami eléggé megnehezíti a betegek szállítását. Nem bizonyult tökéletesnek a klímaberendezés, a sterilizáló és a nővérhívó működése sem. Kihatásaiban a hőellátó rendszer okozta a legsúlyosabb gondokat. A kórház teljes hőenergia-igényét a beépített öt gáztüzelésű kazán lett volna hivatva kielégíteni. Az öt gázkazán közül kettő a sterilizáló blokkrendszert és a mosodát szolgálta volna ki. Több mint egy évvel ezelőtt a két kazán használhatatlanná vált, a gyártó cég azokat leszereltette és elszállította. Hosszas pereskedés kezdődött, de a kazánok egy év után sem kerültek vissza. Ezért a már kiselejtezett, ócska, balesetveszélyes állókazánokat kellett újból üzembehelyezni, s az alacsony teljesítőképesség miatt a mosodát három műszakban kellett dolgoztatni, ami a létszámot illetően okozott gondokat. De megoldhatatlanná vált a baleseti sebészet sterilizáló rendszerének hőellátása is, s így a sterilizálást egy másik épületben kellett elvégezni, ami a helyzetet szinte tarthatatlanná tette. A szükségkazánok visszaállítása miatt nem kerülhetett sor a 340 ezer forintért vásárolt szemétégető kazán működtetésére, a szemetet ezért a szabadban égették el, amíg azt a KÖJÁL meg nem tiltotta. Mindez 224 ezer forintos többletköltséget okozott. Aránytalan fejlesztés A kedvezőtlen tapasztalatok a szemlélet és a gyakorlat alapos felülvizsgálatára kell, hogy ösztönözzék mindazokat, akiknek közük van az egészségügyi beruházások alakulásához, a jobb feltételek megteremtéséhez. Tarthatatlan, hogy a kivitelezők nem vállalják szívesen az egészségügyi létesítmények megépítését, a szak- és szerelőipari igényesség miatt számukra az ilyen munka nem „termelékeny”. A kórházak építése kétszer-háromszor annyi ideig tart, mint a hasonló volumenű termelői beruházásoké, pedig az utóbbiakra sem lehet elmondani, hogy rekordidő alatt készülnének. Sem a tervezésbe, sem a kivitelezésbe nincs beleszólásuk az egészségügy vezetőinek, azzal az indokkal, hogy hiányzik a műszaki felkészültségük. E kifogás érvénye erősen kétséges. Ám ha mégis helytálló, az esetben meg kell kérdeznünk: miért nem történik gondoskodás az egészségügy sajátos szakmai, szervezési, gazdasági és műszaki kérdéseiben jártas szakemberek kiképzéséről. Az egészségügyi fejlesztés a társadalom számára szolgáltatást nyújtó „infrastruktúra” | egyik legfontosabb öszetevője, ha pedig a szocialista humánum alapelveivel szembesítjük, akkor kétségkívül a legelső helyre kell tennünk. A NEB vizsgálati anyaga azt sugallja: nincs méltó helyén az egészségügy. Még akkor sem, ha a harmadik és a negyedik ötéves terv időszakában az egészségügyi ágazat fejlesztésére fordított összeg kétségkívül megnövekedett. Mert ez is legfeljebb csak ahhoz elegendő, hogy a korábbi lemaradást — mulasztásokat! — pótolja. Halaszthatatlanná vált a kórházi ágyak számának növelése, s ez a fejlesztésre fordítható összeg nagy részét leköti. Az így keletkező aránytalanság a fejlesz- ' tés hatékonyságát is rontja. ! Nagyon sok a megoldandó feladat, z egészségügy gondjai egész társadalmunkat érintik, betegeket és ■ lehetséges betegeket egyaránt, Hatvani Oáni<-’
