Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)
1971-12-24 / 303. szám
4L oldal 1971. december 84, péntek Nagyék vásárolnak Vita a jobbért Narancssárga vonulás a válogatóasztalon. Miután a 100 wattos, alulról világító égők átmeztelenítő fényén keresztülhaladnak újra fehér és barna héjú, elnyújtott kerek formákká változnak vissza a tojások, hogy aztán nagyságuk szerint, egy enyhe lejtésű síkon legurulva, a saját súlycsoportjukba osztály ozódj an ak. Háromszázhatvan fér egy ládába, amelyet a 33 éves Nagy ; József a kézi ragasztógép; bői tekeredő szalaggal — egyszer hosszában és háromszor keresztben —véglegesen lezár. A rakodólapra emeli az utolsó felférő, huszonnegyedik, körben leszögezett ládát, és várja, hogy a gőzfejlesztő kazán felől rekedten négy órát jelezzen végre a kürt, ahogy reggel fél hétkor a j munkakezdésre figyelmez' tette, hétkor a szegezőkalapács felvételére sürgette, délben pedig az üzemi konyha asztala mellé hívta ebédelni a gyári hang. j „Tizenöt éves fejjel jöttem a gyárba dolgozni. Lázár Imre bácsi mellett voltam ládabehordó gyerek — 700—800 forintért ha- S vonta. Most 2000 körül vi- I szék haza a borítékban, j Marika, a feleségem 1800- j at keres. Hétéves a kis- 1 lányunk, Ildikó, s febru- i árban talán jön Józsika is. I 400 forintot törlesztünk ! havonta a családi ház köl; csönéből. A kertben megterem a zöldség, bab, borsó — kevesebbe kerül a 1 piac. Három kilométerre lakunk az üzemtől, kinéztem már, nagyon megfelelne egy új Wartburg. 1 De ez még messze van, hátha jönnek újabb és ol| csóbb kocsik is. Nemrég ( Inter Sztár tévét vettünk, aminek leégett a szinkronváltója és nem tudták megcsinálni. A készülék részleteiből 340-et törlesztünk minden hónapban. Ketten 10 forintot fizetünk naponta az ebédért, a kislány kilenc forintért teljes ellátást kap a napköziben. A reggelikre és a vacsorákra hatszáz forintot szánunk. A húsok közül legtöbbször baromfit eszünk. A vállalati kimérőhelyen a hatósági húsból — aminek nincs semmi baja — tizenkettőért meg lehet venni a 33 forintos csirkét. Ha mást akarok, reggel felírják — mellhús, első osztályú kacsa — és a műszak után becsomagolva vár az áru. Az otthoni zsebpénzem egy százas, mikor hogy. A bevásárlásokból is marad mindig valami, amit félre tudok tenni. Áprilisban befejezem a baromfiipari szakmunkásképző tanfolyamot, és akkor egy forinttal több lesz az órabérem. Közös ajándéknak 2200-ért olajkályhát vettünk, de sehol sem kapok hozzá félméteres zománcozott csövet. Pedig a szakmunkásképzéssel járó tanulmányutat kihasználtam arra is, hogy körülnézzek Hódmezővásárhelyen, Szegeden és Szentesen.” — Félre... — Kapkodd magad, édes apukám, mert áll a szalag! — a harsogó párbeszéd egy gumicsizmás, fehérköpenyes asszony, s egy ugyanígy öltözött, csak svájcisapkával megtoldott ruházatú rakodómunkás között pereg le villámgyorsan, miközben surranó iramú targoncák kígyóznak befelé a feldolgozócsarnokba. A kampókra függesztett hízott libák i láncolata tehetetlen körben vonul el a pörkölő eszközök előtt. A szalagtól üvegfal választja el az irodahelyiséget, ahol a 26 éves Nagyné, Milicz Mária — egyébként tojáslómpázó munkásnő — tekintettel a terhességére a brigádok teljesíbménylapjait összesíti. Könnyű munkára osztották be, kávét főz, papírokkal foglalkozik.---------m--------„Wartburg autó? Nohiszen, majd. Először baba- j kocsi, tavaszra pedig hűtőgép, 120 literes. Októberben múlt két éve, hogy a Sóstó utcában felépült a házunk, az egyik szobába 9 ezer forintos hálószobabútort vettünk — két szekrény, két ágy, háromszárnyas tükör, két éjjeliszek- J rény, egy olajkályha. A j másik szobát szintén be kell bútorozni. A kislánynak már annyi ruhája és játéka van, most egy meséskönyvet néztem ki neki, ami leköti a figyelmét. A Gúnár Gedeon harminc forintba kerül, a gyerek maga is emlegette. Az előleg után 10-én kaptunk pénzt, ketten 2100-at. Számolgattam, hatszáz elmegy a hízóvágásra, paprikára, babérlevélre, fokhagymára meg a többire. Én is járok a szakmunkásképzőre, tavasszal bizonyítvány és fizetésemelés is lesz. Egy éve — emlékszem — pulóver és kardigán-együttest kaptam a férjemtől ajándékul, az Ildikónak nagy hajasbabát hozott” Nagyék fenyőfája alatt — Kiskunhalas, Sóstó utca 40. — a kislány meglepetései mellett egy váza karcsúsodik a feleségnek, illetve nyolcas számú férfi ingpulóver fekszik öszszehajtva. A férj még aznap szétnézett a Halas áruház ajándékosztályán, amikor a baromfifeldolgozó üzemben az időjelző gyári kürt műszakvégi hangját várta — olyan ürüggyel, hogy nyiratkozni megy. A kismama-feleség pedig másnap szólt, hogy bejelentkezett — a fodrásznőhöz ... BETÉREK a népfrontklubba, és heves vitában találok egy neves profeszszort egy gépkocsivezetővel. Azon csaptak össze, hogy gépkocsi-parkírozókat kellene-e építeni előbb, vagy vissza kellene szerezni a mindenféle címeken ellopkodott játszótereket a gyermekeknek... Értekezlet szünetében a hivatali büfében valósággal úgy választottunk szét egy hivatalnokot meg egy munkásmozgalmi veteránt. Nagyon harsányan disputáztak, pedig nem volt szó többről, minthogy ki legyen a lakóbizottsági elnök... Máskor a tanácselnök-helyettesnél döngette az asztalt egy főorvos: lehetetlenség, hogy tucatjával rakjuk egymás mellé a tízemeletes lakóházakat, de a betegek egy négyszer-négyes váróteremben összezsúfolva adják-veszik az influenzát... Szocialista brigád értekezletén a művezetőt „osztották ki” a munkások: mire mennek a szabad szombattal, ha túlórában kétszer annyit kell bentmaradni más napokon ... És veszekszünk, vitatkozunk, határidőkön, költségeken, mindenen, ami túl fekszik a személyes érdek kerítésén. Különböző érdekeket mérünk össze, különböző oldalakról közelítjük a témát, hogy kikerekedjék valami bölcsesség. Valami olyan megoldás, amely a leghasznosabb a társadalomnak, HISZEN "az érdek sokféle. Azon már régesrégen túl vagyunk, hogy azért aszfaltoznának ki egy utcát, mert ott lakik a tanácselnök; azért épülne az új óvoda a Bimbó utcában, hogy a főosztályvezetőnek ne kelljen messzire- vinni reggel a kisfiát; s az új bolt helyét is aszerint jelölnék ki, hogy ki lakik a környéken. A súlyos, nyomós és elismert érdek is annyi azonban, hogy csak valamilyen szemléletbeli iránytűvel tudunk benne rendet tartani. Ha a kicsit illesztjük a nagyobbhoz, s azt a legnagyobbhoz. .Nemcsak az említett kisebb. hanem az ország legfontosabb dolgai is csak abban a gondolatmenetben rendeződhetnek el általános társadalmi megelégedésre, ha a munkásosztály álláspontjáról vizsgáljuk. Idézhetjük tanúként a X. pártkongresszust: „...A munkásosztály forradalmi eszméinek valóra váltásában működik közre mindenki, aki a szocializmus teljes felépítésének célját magáévá teszi és részt vállal a nagy cél elérését szolgáló feladatok elvégzésében,” GONDOLKOZZÉK HÁT mindenki munkás módra? Ez nemcsak naiv, hanem képtelen elvárás volna. Az értelmiségi, vagy a parasztember természetesen megtartja és megtarthatja gondolkodásmódjának sajátos. jegyeit és speciális érdekeinek feladására sem kényszeríti senki. Miről van hát szó? Annak belátásáról, hogy amikor a munkásosztályra gondolva ha; tározunk tervekről, társa] dalmi és munkaprogramokról, anyagi boldogulásáról — nemzeti érdek szerint döntünk. Csak ennek az osztálynak van olyan programja, amely magával emeli szövetségeseit. Ez az osztály a társadalmi és anyagi biztonság és előrehaladás letéteményese, » ezt a történelem igazolja. Ennek az osztálynak az ereje dominált minden nagy társadalmi fordulónál. Újjáépítés, földosztás, államo$ítás, a mezőgazda,ság átszervezése... — a legnagyobb politikai és gazdasági erőfeszítéseket mindegyikben a munkásság tanúsította. A munkásosztályra figyelni, érdekeit mindig szem előtt tartani nem elvakult. nem elválasztó szemlélet, hanem egyesítő társadalmi elv. Hiszen ebből az osztályból szüntelen a pozitív kisugárzás. Esztendők óta tudatos küzdelem folyik azért, hogy a termelőszövetkezeti parasztság általános életszínvonala elérje a munkásokét. Sikerült — éá ez a munkásosztály pártja által meghatározott cél volt MOST MAR az következik, hogy a mezőgazdaságban a munkakörülmények is közelítsenek az ipari munkáséhoz. Az értelmiség társadalmi helyét, anyagi és erkölcsi megbecsülésének mértékét is ebben a foglalatban tudtuk meghatározni. így nemcsak jogokban és kötelességvállalásban, de anyagi boldogulásban sem körözik le egymást társadalmi osztályok és rétegek a szocializmusban. Más társadalmakban a hatalmon levő osztály diktál és nem szégyellős politikai és anyagi érdekeit pozícióit az erőszak minden eszközével óvni és erősíteni sem. A munkásosztály az érdekek szövetségét teremtette meg és képviseli politikájában. Hatalmának fenntartásában minden dolgozó osztály és réteg ugyanúgy érdekelt. A párt azt vallja: „A célra irányuló milliónyi gondolatnak és tettnek kell eggyé válnia a szocializmus építésének hatalmas folyamatában ... Társadalmunk egysége a közös, szocialista munkában kovácsolódik mind erősebbé”. AZ EMLEGETETT „veszekedéseknek” ez az értelme, a logikája. A jobbért vitatkozik az egyetemi tanár, a nyugdíjas, a bányász, a lakatos, a hivatalnok, a pártmunkás. Hiszen ezeket a vitákat nemcsak társadalmi helyzet különbözősége diktálja, hanem a törekvés egysége. Sz. S. I. Halász Ferenc Az építkezésből ítélve valódi kombinát váltja fel Lajosmizsén jövőre a régi Kakukk éttermet. Az emeletes épületet — több nagytermével egyetemben — 1972 végén vehetik birtokba a vendégek. (Pásztor Zoltán felvétele.) 16. , B. -nek saját telke van M.-ben, talán csak kimehet az ember a saját telkére?! — Hogy hol van az a telek? Kérem, ha egészen precízek akarunk lenni, még nincs teljesen a nevemre írva, sőt nem egy fix telekről van szó, még több más parcella is számításba jöhet, most folynak a tárgyalások. C. -t vendégségbe hívta ide családostul a testi-lelki jóbarátja; Pesten egy munkahelyen dolgoznak. — A barát neve? Hm, a neve János, Kovács János. Az utcát nem tudom pontosan, de az biztos, hogy valahol errefelé lakik. Őrmester elvtárs nem ismeri véletlenül? Középtermetű, fekete haja van, nagyon derék fiú, mindenki szereti az üzemben. D. egy térképpel hadonászik, ö országjáró, az autós klub tagja, tessék, a mappán kereszttel meg van jelölve a gyülekező pont, a birtalani csordekút, azt pedig csak M.-en át lehet megközelíteni, a többiek már ott várják, külföldiek is vannak a kocsiban, micsoda nemzetközi blamázs, ha nem engedik át, be fog írni a a lapokba... E., F., G. és H. hivatalos kiszálláson van. Vasárnap?! — Igen, vasárnap, mert nagy horderejű vizsgálatokról van szó, ilyenkor nálunk nem számít, ünnepnap, vagy hétköznap, a szolgálat az szolgálat. Ellenőrizniük kell az itteni ivóvíz káliumtartalmát, meg hogy rendben megtörtént-e a baromfiak kötelező oltása pestis ellen, helyet kell keresniük egy áttelepülő vegyi üzemnek, ez nagyon sürgős a levegő szennyeződése miatt, panaszok érkeztek továbbá a helyi szövetkezeti italbolt vezetője ellen, vizezi a bort stb., stb. Néhány keresztkérdés után ezeket a kíváncsiskodókat az ellenőrző pontokon udvariasan felkérték, hogy forduljanak vissza, ki szégyenkezve, ki mflfelháborodással szállt be a kocsijába, hogy néhányszáz méterrel odébb jobb trükkel próbálkozzék a másik ellenőrző ponton. A leleményesebbek megtakarították maguknak ezt a macerálást, nem a műúton érkeztek, hanem a földek felől, gyalogosan, az autót beállították valahová az erdőbe, a fák közé. Volt, aki kapával a vállán, holmi ócska göncökbe öltözötten jött a földek felől, mintha idevalósi lenne, csak kiszaladt meglazítani a talajt a kukoricaszárak tövében, hátha eső lesz. Tucatszámra csempészték a helyszínre hozzátartozóikat, barátaikat és barátnőiket a Televízió, a Rádió, a Filmhíradó, a Posta műszaki emberei is. Kit szere-' lőnek, kit sminkesnek, magnókezelónek, világosítónak, a jóég tudja, még minek álcázva. >» * * És megjelentek természetesen a dokumentumosok is! örök rejtély, hogyan csinálják, de ezeket mindenhová be kell engedni, mert ezeknek mindig van pecsétes papírjuk, különleges engedélyük, fényképes igazolványuk. Annyi és olyan, amennyi és amilyen éppen kell. Aztán meg a tényleges helybeli lakosok közül ezen a különleges világnapon teremtett lélek sem maradt otthon, még a karonülő csecsemőnek is az Árkos utca táján akadt halaszthatatlan elintéznivalója. A Szakácsréten valóságos búcsú alakult ki. A környékbeliek asztalokat, székeket cipeltek ki oda, friss vizet, gyümölcsöt, paprikát, paradicsomot, még főtt kolbászt is adtak a szegény, elpilledt vándoroknak — uzsoraáron. M. község bábeli forgatagában egyetlen csendes, nyugodt hely volt csupán. Az a bizonyos háromszázhúsz négyszögöles parcella, fent, a hegy tetején. Ide nem hallatszott fel a zsivaj, a lárma, ide nem osonhatott be a legdörzsöltebb pesti jövevény, a legjobb terepismerettel rendelkező helybéli sem. Teljesen megváltozott a táj is. Gerendákból ácsolt figyelőtornyok meredeztek a plató szélén. Terepszínű katonai sátrak, lokátorok, antennák köröskörül. Kissé beljebb pedig, szinte érintésn.vire egymástól, némán posztoltak a légben kordon tagjai, még egy egér sem surranhatott át köztük. Érintetlen volt viszont a telek csücskében az a bozótos, mely a kis tisztást övezte. És három karcsú lábán ott pihent a nagy gömb. Gyöngyházfénnyel csillogott a napsütésben. Mellette, az árnyékba húzódva. Kopra Tibor törökülésben kuporgott a füvön. Kócosán, borostásan, a kialvatlanságtól vöröslő szemmel. (Folytatása következik)
