Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)
1971-12-11 / 293. szám
4. oldal 1971. december 11. szombat As iskola és a munkahely légköre Szakma és hivatás Egy regényrészletben olvastam valamikor: „Mindegy, hogy mit dolgozik az em bér, de azt úgy tegye, mintha munkája nélkül összedőlne a világegyetem.” Talán maximális igényeket tartalmaznak ezek a sorok, de mindenehfelett kiemelik az emberi élet értelmének a lényegét. A munka, a hivatás öröme Nem mindenki tudja ilyen pontosan megfogalmazni magának, mit jelent számára a hivatás, de aki nem érzi parancsoló szükségességét, annak a naponta megújuló, küszködésekben, problémákban és ezek megoldásából származó elégedettségben gazdag tevékenységének, amit a munka fogalma jelöl; annak számára a világ, az élet tartalmatlanná, céltalanná vált. A nagyüzemi gépi termelés általánossá válása, s az ennek nyomán magasra ívelő technikai és tudományos forradalom, a munka részfolyamatainak olyan bonyolult sokaságát hozta létre, hogy gyakran egyegy ember azt sem tudja, miért és kinek szükséges az az automatizált, unottá vált. ismétlődő mozdulatsor, ami napi nyolc óráját kitölti. Csökkenő hivatástudat? A szakmunkásképző iskolák nevelőtéstülete, elméleti és gyakorlati oktatógárdája, szintén tapasztalja a csökkenő hivatástudatot, a fiatalok konkrét, magasabb rendű célkitűzéseinek bizonytalanságát, egyes esetekben hiányát —, és a fokozódó elidegenedést a realitásoktól. Nem elégedhetünk meg azzal a válasz^ szál, hogy ez világjelenség. Azzal sem, hogy nem vonatkozik ifjúságunk egészére. Mi lehet az oka, hogy a módszerek hatékonyságának növelésével az eredmények nincsenek arányban? A kereskedelmi felügyelőség legutóbb lezárt vizsgálataiból kiderül, hogy Bács-Kiskun megyében „mealehetős'en sok a fiatal, kezdő. kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozó által elkövetett szabálysértés.” Ezeknek a vizsgálatoknak nem volt és nem is lehetett célja az objektív okok kutatása, melyek közül. elsőként a pályaválasztást kell említeni. Köztudott. hogy aki nem alkalmas ilyen állás vagy szakma betöltésére, annak a munka nem okoz örömet, rosszul, érdektelenül, kényszerből végzi. Csökkenti az alkalmasságot a pályaválasztási lehetőségek számbeli korlátozottsága, s az ebből adódó „mostmár bárhol vagyok, mindegy”, motiváció a munkakör megválasztásánál. Ennek sajnos, számtalan példájával találkozhatunk. Más vályúra készültek A Kecskeméti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolában, 1970-ben a 28 első évfolyamos közül mindössze négyen akartak eredetileg szakácsok lenni. Következmény: átlagosnál rosszabb tanulmányi eredmény: a bukási arány 56 százalék. Az osztálvlétszám jelenleg, a második év kezdetén mindössze tizenkilenc. És vajon hány jut közülük a szakmunkásvizsgáig? És ha már szakmunkássá vált, milyen munkát fog végezni? (Az 1970/71. tanévre felvett kecskeméti első évfolyamos tanulók száma a Bács-Kiskun megyei Vendéglátóipari Vállalatnál 33, ebből tízen, (30 százalék) a „nem javasolt”, vagyis a szakma szempontjából teljesen alkalmatlan kategóriába tartozott a Belkereskedelmi Minisztérium pszichológiai csooortja által végzett vizsgálat alapján. Ilyen „nyersanyagából nyilvánvalóan senki sem tud kiemelkedő hivatástudatú szakembereket alakítani. heti kétszeri elméleti foglalkozáson. Gyakran a tanulóban meglevő kezdeti érdeklődés és lelkesedés romlik, visszaesik, eltűnik á képzés folyamán. E sajnálatos ténvt. minden esetben, a felnőttek részéről tapasztalt negatív példák idézik elő. Érdemesebb alkalmazkodni ? A szakmai oktatás során hallott legszebb szavak hatékonysága, azonnal és helyrehozhatatlanul elvész, ha egy munkahelyen a kollektíva — vagy akár csak egyetlen tagja! —, a társadalmi tulajdon kérdésében nem a törvény előírásaihoz, az erkölcsi normákhoz igazodik! Vagy: a nem megfelelő munkahelyi légkör negatív személyiségjegyeket hoz felszínre. Ha például a vállalati, üzemi. termelési értekezleteken, jutalmazásoknál a jól helyezkedőket, ügyeskedőket emelik ki, az alkalmazkodási készség révén, a tanulók is látszateredményekre fognak törekedni, tanulmányaik és később munkájuk során. Ezeket a gondokat az oktatás és nevelésügyünk irányítói is ismerik, és az új szakmunkást.örvénnyel lehetőséget adtak a kereskedelmi és vendéglátóipari oálvákra felkészítő munka gyökeres meaváltoztetására. Gimes Márta Ünnepi édességek A Magyar Édesipar hat gyár tullpántosláda-díszdonagy gyárának 800 féle termékéből bőséges áruválasztékot állítottak össze a karácsonyi és az újévi ünnepekre. A gyárak összesen 3400 tonnányi szaloncukrot készítettek az ünnepekre. Az édesipar szakemberei választékos ellátást ígérnek. Nem lesz hiány a csokoládés szaloncukrokból sem, mert a gyártók figyelembe vették, hogy az utóbbi években a vásárlók egyre inkább ezt a szaloncukorfélét keresik. Az édesipar vállalatai karácsonyi desszertdobozokat is küldenek az üzletekbe. Azt, hogy mennyire lesz szükség, egyelőre még nem tudják, ezért a kereskedelemmel állandó kapcsolatban vannak, és a naponta érkező újabb megrendelések alapján szállítanak a gyári raktárakból. A Budapesti Csokoládégyár magyaros díszdobozt hoz forgalomba. A Duna Csokoládéaz új üzemcsarnok Kiskunfélegyháza város a negyedik ötéves terv időszakában jelentős állami támogatást kap ipari beruházásokra. Képünkön az Alföldi Cipőgyár félegyházi üzemének 1800 négyzetméteres alapterületű üzemcsarnok építését ábrázolja. [Pásztor Zoltán felvétele) boza szintén sikerre tarthat számot. A karácsonyi sütés, megkönnyítésére kakaós süteményport gyártanak. Novemberben 800 mázsányit készítettek ebből az édesipari újdonságból, amit a háziasszonynak csak vízzel kell összekevernie és ezután már sütheti is az ízletes kakaós tésztát. Kamarakiállítás Az ismert kiskunhalasi festő, Diószegi Balázs a szokottnál is szorgalmasabban dolgozik mostanában. Lehetőséget kapott arra, hogy 1972-ben Budapesten újabb önálló kiállításon adjon számot piktúrájáról. Ismerőseinek. a munkássága iránt érdeklődőknek kedveskedik azzal, hogy műveit — afféle házi tárlaton — előzetesen Kiskunhalason is bemutatja, a Szűts József Általános Iskolában. OLVASÓINKÉ A SZÓ Törött lábon sorban állva A gyermekszakorvostól igyekeztem hazafelé influenzás kisfiámmal a minap, amikor a csúszós kecskeméti utcán megbotlott és eltörött a lába. ölbe kaptam az egyéves gyereket és siettem vele az SZTK- rendelőbe Sokan várakoztak a sebészet 1l5-ös számú ajtaja előtt, így bekopogtam és kértem az aszszisztensnőt, engedje meg, hogy a fájdalomtól szenvedő csöppséget soron kívül részesítsék elsősegélyben. A szőke hölgy unottan mért végig tekintetével, majd szó nélkül becsukta előttem az ajtót. mit tenni, a balesetes sírt és jajidő múltán mi, s amint Nem volt sorban álltam gyerekkel, aki gatott. Hosszú következtünk gyermekemmel beléptem a helyiségbe, rámkiáltott a hölgy: Nem látja, milyen szűkösen vagyunk, még maga is betolakszik! Nagyon megbotránkoztam goromba viselkedésén, idegennek tartok az dolgozóitóL tőlük kedvességet, tapintatot és megértést várnak a betegek. Sz. J. Kecskemét amit egészségügy Hiszen Azt Irta az újság... Kecskemét külvárosában,. csolnak a Mátyás király krt-n lakom. Ott, ahol új családi és bérházak sorakoznak, ahol földes az utca, amit még nagy ívben elkerül a városi autóbusz. Tehát azon a környéken élek, amely nem szűkölködik a gondokban, de az ígéretekben sem. Utóbbiakból idén is bőséges az ellátásunk. Gondoskodnak erről az illetékesek, nem ritkán a sajtó útján is. Az idén tavasszal olvastam a Petőfi Népében, hogy még ez évben kőburkolatot kap a Mátyás király körút, ametyet bekapa helyi autóbuszjáratba is. A terv megvalósítását december 31-i határidőben jelölte meg az ígéret. És most, mintegy három héttel az év vége előtt így fest a helyzet: se híre, se hamva az útépítésnek, no meg a nagyon várt autóbuszjáratnak! Nincs szabad kapacitás, hiányzik a fedezet? Nem tudom. Egy biztos: módosítani kell a határidőt. Mert ahhoz aztán értünk mi... Nagy Sándorné Kecskemét, Mátyás király krt. 51. Sikeres véradónap Császártöltésen A társadalmi összefogás szép példáját adták november 28-án, vasárnap a császártöltésiek, akik örvendetesen nagy számban adtak vért. A községi donorok szervezésében jelentős eredmény értek el a helyi Vöröskereszt fiatal aktivistái, köztük a nyolcadikos diákok, akik tanítás után jártak házról házra, s toborozták az embereket. Dicséretet és köszönetét érdemlő akciójuk döntően járult hozzá a véradás sikeréhez. Dr. Scheibl József , főorvos Csak kulturáltan L ellett nekem halmozni az élvezeteket. Nem elég, hogy vacsorázni beültem a híres kecskeméti étterembe, s a brassói aprópecsenye mellé egy hosszúlépést is elszopogattam. Nekem több kellett. Elfogadtam a kellemes hangulatot is, amely az ízlésesen átalakított környezet, a világítóan fehér abroszos asztaloknál szolidan eszegető, iszogató, társalgó vendégek, a jó zene ütemére táncoló fiatalok látványából állt össze. Meg a boxok diszkrét fényeiből, a galérián üldögélők mozgásából, a hatalmas zöldnövények mérsékletre intő nyugalmából, a gusztusos poharak csillogásából, s legfőképpen az emberek szeméből, tartásából, megjelenéséből áradó általános ;,ó közérzetből. Mindez örömöket még azzal is tetéztem, hogy olvastam a vacsora után. Felfelnéztem, ha a közeli asztaloknál változtak a szomszédok. Akkor is, midőn az ifjú hölgy, filigrán szalmaszőke leányzó és partnere, a mokány arcú fiatalember az orrom irányában levő asztalhoz telepedett. Sört hozattak, majd egyszer egy vacsorafogást is odatelepített a pincér a szőke elé. Ö neki is látott. Néha szót is váltottak. Az olvasásból akkor pillantottam fel megint, mikor elülső szomszédaim kissé feltűnő hancurba kezdtek. Od.anézésemkor a leány pofozgatta a fiút. Mindössze félkézzel, s olyan stílusban, mint ahogy a cicuskák szokták. Csak mérgesebben, komolyabban. Elannyira,.hogy a legénynek ellentámadásba kellett lendülnie, ami izgatott és gyors belharcba ment át mindkét részről. Csitt, csatt! Pifi, pufi! Erről is, arról is. Ezt viszont már nem lehetett széken ülve művelni. A felállás közben zajló hírig előbb a székek kicsúszásához, tányér repüléséhez, eszeejgok, edények cs'hömpöléséhez vezetett. Mire az aranyosszélű tányér cserepei művészi szóródásban elfoglalták helyüket a padlón, szőnyegen, akkorra a lány is földre került. No nem kellett őt kiszámolni, mivel egyrészt miniszoknyában nem mindenütt esztétikus hatású a padién heverés, másrészt pedig sokkal harciasabb volt a fehér arcú perszóna. jVfire a férfi egyenjogúságért verekedő fiú észbe, illetve a széke után kapóit volna, a szőke már majdnem függőleges helyzetben lendült a .ringbe, s villámló dühvei erőszakolta ki ismét a belharcot. A kölcsönös cirógatás Kajdinak is becsületére vált volna. Ez újabb öklelőzés befejezéseként a fiatalember hanyatlott fenékre. Mégpedig egy távolabbi asztal vendégei lábánál. Világos, hogy már csak ezért se adta fel a harcot, ha... Ha a békés vendégek, elsőkként kiskatonák, majd a légközelebbi pincér nem ocsúdnak a meglepetés bénultságából. A zömök kis pincér ragadta meg a hős fiú gamancát, s nem is engedte el, jóllehet amaz vele folytatta volna a hacacárét. Sőt a székre való visszanyomása után egy kulturált vendég önérzetével kérte ki magának, hogy beleavatkoztak kettőjük belügyébe. Eszébe se volt megfogadni a határozott felszólítást, hogy távozzanak. Majd elfelejtem a baráti nézeteltérés a legény és a szőke között már akkor tört ki, amikor egy barna lányismerősük is leült hozzájuk. Nos, most már mindhárman az asztalnál ülnek, s csak azért nem úgy, mintha mi sem történt volna, mert a férfi — nevezzük erősködése folytán így — szinte hördülve vert vissza minden rendreutasítást, Végighasadt Ujjú pulóveres karjával hadonászva hajtogatta. — Nem megyek ki! Ki lesz fizetve minden, hagyjon békén, nekém ne szövegeljen! A kár megtérül, akkor mi köze hozzá, hogy maradunk. Eközben a vékonyka amazon majdhogynem jámbor nyugalommal falatozgatott ismét a megmaradt tányérról. Oda-oda pislogott öntudatos partnerére. Es már arra is volt gondja, hogy figyelmeztesse szakadt ruhaneműjére. A fiú illedelmesen felhúzta hát zakóját, A zűrzavar, a cirkusz elült, a galériáról is csak néhány fej hajolt már kifelé, hogy tanulmányozza az ifjú párt, s a harmadikat, vacsorafogyasztás közben, a tányércserepek közepette. Meg amint beszélgetnek, falatoznak Nemsokára jött a főpincér is, hogy tekintélye teljes súlyával, s járőr kihívásának kilátásba helyezésével bírja távozásra a kéretlen pankráció hőseit. A fiú azonban mozdíthatatlan volt önérzetéből. S az étteremből is Később tűnt el a barna lány, aztán a szőke, s a fiú is kiment. Ez utóbbit láttuk aztán, amint a főpincért kérlelve alkudozott. Mikor kilépett az előtérbe, két barátságos rendőr éppen akkor nyitott be a lengőajtón. A találkozást nc*n láttuk. Nem is 'rx kíváncsiskodtunk. Uvesmi már a rendőrség klienseinek belügve. Mindenesetre hangulatos este volt. Utoljára akkor szórakoztam itt, mikor — még benne jártunk a nyárban — középkorú orvos barátom nagy vitában volt a személyzettel, mert a társaságában levő szintén középkorú férfit nem engedték be az étterembe. Vacsorázni szerettek volna. Viszont ismerősén nem zakó. hanem egy komoly, tisztességes pulóver volt... S mint tudjuk, pulóverben étkezni felnőtt, meglett embernek — nem illik. Tóth István
