Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-10 / 292. szám

I oldal 1971. december 19. pénteb Javuló tervszerűség, megalapozott döntések A gazdálkodás helyzete a bácskai körzetben A vállalati tervezés tapasztalatai A bácskai termelési kör­zetben 34 mezőgazdasági termelőszövetkezet gazdál­kodik 140 ezer holdon. A közös gazdaságok tapasz­talatai alapján megpróbá­lom felvázolni a közgazda­­sági szabályozók érvénye­sülésének fő tendenciáit. Ez most, az év végén külö­nösen időszerű, mert a ter­melőszövetkezetek zár­számadásra és a következő esztendő megalapozására készülnek. Általános jellemzőként megállapíthatjuk, hogy a közgazdasági szabályozók érvényesülésének eredmé­nyeként évről évre maga­sabb fokon jelentkezik a tervszerűség. A közös gaz­daságok többsége mind na­gyobb gondot fordít a ter­vek színvonalas elkészíté­sére, és az előirányzatok megalapozására. A fejlesz­téssel kapcsolatos dönté­sek jó előkészítésére szá­mításokat végeznek, elem­zik az előző évek gazdál­kodási adatait, vizsgálják az elért eredményeket, a gondokat, akadályokat elő­idéző okokat, tényezőket. Ily módon lehetőség van arra, hogy a várható ne­hézségek elhárítására szer­vezetten felkészüljenek. Szakosítás Tapasztalataink szerint — néhány gazdaságot ki­véve — megkülönbözte­tett gondot fordítanak a termelésszerkezet alakítá­sára. Az utóbbi években ál­landóan és folyamatosan csökkent a termesztett nö­vények száma, olyan kul­túrákat termeltek, amelyek a legnagyobb bruttó jöve­delmet biztosították. Az ál­lattenyésztésben is kiala­kulóban van a szakosodás. Körzetünkben a változá­sok eredményeként a nö­vénytermesztésen belül az étkezési és takarmánybú­za, a kukorica, valamint a pillangósok vetésterülete együttesen a termelőszövet­kezetek közös szántóterüle­teinek 70 százalékát foglal­ja el. A közgazdasági sza­bályozók hatásán kívül szerepe van a változások­ban az anyagi-műszaki el­látás javuló színvonalának is, főként a korszerű faj­táknak, a több műtrágyá­nak, a gépesítésnek. Mind­ezek eredményeként ebben az évben a körzet átlagá­ban búzából holdanként 22,1 mázsa, kukoricából több éves átlagban holdan­ként 22—25 mázsa termést értek el — májusi mor­­zsoltban számítva — a ter­melőszövetkezetek. Kisebbfajta szakosodás jelentkezik az ipari és a kertészeti növényeknél is. A közös gazdaságok jelen­tős része a bizonytalan ár­viszonyok, értékesítési gondok, az egyes növények termelésének gépesítésével kapcsolatos problémák, több esetben az érdekelt felvásárló, illetve feldolgo­zó vállalatok kifogásolha­tó tevékenysége miatt az egyes ipari és a főbb ker­tészei növények ’-etésterü­­letét évenként változtatja. Ahhoz, hogy hosszabb táv­ra is elkötelezzék magukat a termelőszövetkezetek, szükség van arra, hogy ja­vuljon az érdekeltség, és indokolt, hogy a termelés kockázataiból részt vállal­janak a termeltető vállala­tok és az élelmiszeripari üzemek. A termeléshez szükséges korszerű gépek beszerzésében segíthetnek, ezek árához anyagilag hoz­zájárulhatnak. •• Ütem Az elmúlt évek átlagá­ban a közös gazdaságok termelési értéke évenként 11—12 százalékkal emelke­dett a körzetben. Ez az ütem elősegítette a nép­­gazdasági tervekben előírt feladatok teljesítését, ala­pot teremtett a tagok jö­vedelmének a termésnöve­kedéssel arányos emelke­déséhez. A korábbi esztendőkben a növénytermelési főágazat növekedési üteme volt na­gyobb, míg az utóbbi évek­ben egyre inkább — a kör­zetre vonatkozó célkitűzé­seknek megfelelően — az állattenyésztés fejlődése vált ütemesebbé. Különö­sen jelentős az előrehala­dás a sertéstenyésztésben és -hizlalásban. Körzetünk­ben az országos helyzettel ellentétben, a termelőszö­vetkezetek közös tehénál­lománya — a sok gondot előidéző vágási keret elle­nére — elfogadható emel­kedést mutat. Szükséges utalni arra, hogy a körzet termelőszövetkezeteiben sem ad nagyobb jövedel­met a szarvasmarhate­nyésztés, mint az ország más területén, de a terme­lőszövetkezetek mérlegelik azt is, hogy az elmúlt évek­ben elkészült épületek ki­használatlansága csak nö­velné a veszteségeket. Mind­ezen túl közös gazdasága­ink bíznak abban, hogy a közeljövőben az újabb in­tézkedések hatására e je­lentős devizabevételt biz­tosító ágazat gazdaságossá­ga emelkedik. A termelőszövetkezetek termelési értékének növe­kedését jelentősen megha­ladta az árutermelés, amely az elmúlt években átlago­san 25—27 százalékkal emelkedett. A gazdaságok áruik 90—94 százalékát az állami, szövetkezeti felvá­sárló és feldolgozó vállala­toknak, üzemeknek adják át a szerződéses rendszer keretében. Ebből is látszik, hogy a termelőszövetkeze­tek az elmúlt években még kevés helyen aknázták ki a többcsatornás értékesítés lehetőségeit. A mezőgazda­­sági termékek forgalmazá­sához szükséges anyagi és szellemi erőkkel jelenleg is nagyrészt a felvásárló és feldolgozó vállalatok ren­delkeznek. Csak néhány fontosat említenék közü­lük: raktárak, hűtőházak, szakemberek. Beruházások 1968-tól 1970-ig a körzet termelőszövetkezetei 400 millió forintot fordítottak beruházásokra. Főként a bácskai állattenyésztés fel­lendítését szolgálják az építkezések. Az említett összeg 66 százalékát az épületek létesítésére fordí­tották, 24 százalékát gépe­sítésre költötték és 10 szá­zalékát egyéb beruházá­sokra. Erejüket, lehetősé­güket meghaladó költeke­zés általában nem történt. Még az 1970-es nehéz me­zőgazdasági esztendőben sem jelentkezett emiatt a körzetben fejlesztési alap­hiány. A beruházások megvaló­sulása közh*n egyre gyak­rabban talakoznak az üze­mek kellemetlen meglepe­téssel. Az anyagok, eszköz zök vásárlásánál jelentős áremelkedés tapasztalható. Gyakran előfordul, hogy egy bizonyos célt szolgáló gépen vagy eszközön tör­tént változtatás, vagy mó­dosítás után, bár a hasz­nálati érték nem, vagy kis mértékben változik, az ár viszont annál inkább. Pél­­de erre, hogy a DT—54-es traktor ára 184 ezer forint volt, az ebből továbbfej­lesztett DT—75-ös traktoré viszont 250 ezer, illetve 277 ezer 400 forint. Az ilyen mértékű áremelke­dés — a szakemberek vé­leménye szerint — nem áll arányban a használati ér­ték növekedésével. Az anyagok, eszközök forgalmazásánál, beszerzé­sénél jelentkező többlet­­költségek jövedelemkiesést okoznak és drágítják a ter­melést. A többletköltsége­ket nem lehet beépíteni az értékesített termékek vagy termények árába, mivel azok többsége a fix áras kategóriába tartozik. Ezek a jelenségek sürgős intézkedést, hatékonyabb ellenőrzést kívánnak. A körzet termelőszövet­kezeteinek gazdálkodása so­rán jelentkező gondokat csak érintettem, a teljesség és a tapasztalatok értéke­lésének lezárása nélkül. Sok egyéb témáról lehetne még szólni, de úgy gondo­lom, hogy ez a néhány megállapítás is utal a meg­oldásra váró feszültségek­re. Dr. Varga Antal a Bácskai Termelőszöveke­­zetek Területi Szövetségé­nek titkára II. A Minisztertanács november 18-i üléséről ki­adott közlemény aláhúzza, hogy a középtávú tervezés jelentős mértékben előse­gítette a vállalatok gazda­sági kapcsolatainak fejlő­dését, lehetővé tette a dol­gozók széles körű bevoná­sát a gazdasági fejlődés kérdéseinek megvitatásába. Kétségtelen, hogy a terve­zés új módszerei hozzájá­rultak az üzemi demokrá­cia elmélyítéséhez és fejlő­déséhez is. Természetesen nincs mód a vállalati tervekről ké­szült felmérés valameny­­nyi eredményét és követ­keztetését ismertetni. Rá kell azonban mutatni né­hány olyan problémára, amely — a tervek alapján is — a következő évek gaz­dasági fejlődési lehetősége szempontjából meghatározó jellegű lehet. Az egyik ilyen jellegze­tes vonás, hogy az iparvál­lalatok nem számolnak eléggé a reális értékesítési lehetőségekkel. A vállala­toknak csak kis hányada értékeli a vállalat fejlődé­sét fékező tényezőként az eladási lehetőségeket; a vál­lalatoknak mindössze nem egészen 10 százaléka minő­sítette az értékesítést a termelésnövekedés lénye­ges akadályozó tényezője­ként. Ez arra mutat, hogy a vállalatok nem érzékelik kellően a valóságos reali­zálási lehetőségekkel rájuk nehezedő gazdasági kény­szert. Fock Jenő a gazda­sági aktíván elmondott be­számolójában is rámutatott arra, hogy a vállalatok .,... többségükben adottnak tekintették bővülő termék­volumenük értékesítési le­hetőségét. Nem mérték fel kellően a várható keres­leti tendenciákat”. Ezt bi­zonyítja az is, hogy terve­zéskor a vállalatoknak alig 20 százaléka tüntet fel va­lamilyen intézkedést az ér­tékesítés növelése érdeké­ben. A vállalatok 80 száza­léka a forgalom növelése érdekében sem a vállalati árpolitikában, sem a saját kereskedelmi tevékenység kiterjesztésében, s a közös vállalatok, továbbá a szer­viztevékenység kiterjeszté­sében sem tervez intéz­kedést. A vállalati fejlesz­tési és termelésnövelési cé­lok megvalósítását szolgáló piaci munka tehát megle­hetősen háttérben áll. Az ebből fakadó esetleges problémákra — nevezete­sen az értékesítési nehéz­ségekre — nemcsak távla­tilag kell gondolnunk, ha­nem már most is. Például a negyedik ötéves terv első évében, tehát 1971-ben az tapasztalható (az I—III. negyedév adatai alapján), hogy egyes ipari ágazatok­ban — nevezetesen a gép­iparban és a könnyűipar­ban — ismét a készletfel­halmozódás jelei mutatkoz­nak. Egyes területeken az ér­tékesítési problémák azzal is összefüggnek, hogy a kí­nálat összetétele, színvo­nala nem mindenben felel meg a hazai és a külföldi keresletnek. Az 1971. évi népgazda­sági tervnek a gazdasági fejlődés üteme tekinteté­ben várható túlteljesítése nem kizárólag előny; a gyorsulás ugyanis elsősor­ban nem a gvártmányszer­­kezet, a hatékonyság javu­lásénak az eredménye. Márpedig a negyedik öt­éves tervről szóló törvény kimondja, hogy a terme­lési tervek túlteljesítése csak akkor kívánatos, ha az elősegíti a hatékonyság ja­vulását, a külkereskedelmi helyzet javítását, s az élet­­színvonal arányos fejlődé­sét. Az Országos Tervhivatal elnökének minisztertanácsi előterjesztése aláhúzza, hogy a tervekben az export és az import aránya és nö­vekedési üteme összessé­gében nem elégíti ki a kül­kereskedelmi mérleg javí­tásának népgazdasági köve­telményeit. Ez a gond szo­A hajősi művelődési ház­ban találkoznak közös mű­sor keretében egymással először december 12-én, va­sárnap délelőtt a Bács-Kis­­kun megyében levő német nemzetiségű művészeti cso­portok. A Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetsége a Repülj páva­mozgalomhoz hasonló kul­turális szemlét rendez ré­szükre, „Reich brüderlich die Hand” — „Nyújts ba­ráti kezet” elnevezéssel. A szemlére hét községből és Bajáról érkeztek nevezé­sek. Jelentkeztek a Bajai Tanítóképző Intézet és a német nyelvű Frankel Leó Gimnázium kórusai, szóló­énekesei. Ugyancsak éne- I kesek küldték el nevezési lapjukat Nemesnádudvar­ról, Hajósról és Garáról. Csávolyról prózamondó, 1 rosan kapcsolódik az előbb tárgyalt szerkezeti problé­mához. Az iparvállalati közép­távú tervek szerint a jöve­delmezőség növekedési üte­me viszonylag alacsony — évente átlagosan 5,2 száza­lék —, ami arra utal, hogy a termelést a jövőben is elsősorban extenzív mód­szerekkel kívánják növelni. Ezt támasztja alá az elemzés másik fontos kö­vetkeztetése, nevezetesen az, hogy az ipar jelentős állóeszköz-bővítést tervez, mintegy 7 százalékkal töb­bet, mint a népgazdasági terv előirányzata. A gép­ipar és a könnyűipar be­ruházási szándéka különö­sen nagy és az átlagosnál is nagyobb mértékben ha­ladja meg a népgazdasági előirányzatokat. Például a Kohó- és Gépipari Minisz­térium vállalatai 10 mil­liárd forinttal több beru­házást terveznek, mint amennyit a népgazdasági terv ennek a területnek a fejlesztésére előirányoz. A vállalati tervekről készült felmérés arra a következ­tetésre jut, hogy általában nincs összefüggés a terve­zett állóeszköz-növekedés és a nyereséghányad, vagy a jövedelmezőség között. Es az is a kapacitásbőví­tések extenzív jellegére utal. A népgazdasági lehe­tőségeket meghaladó beru­házási szándék azzal is jár, hogy a vállalatok továbbra is az állami költségvetés nagyarányú támogatására számítanak. A vállalati terv nem le­zárt akta; a tervezés nem befejeződött kampány. A tervezés: gondolkodási fo­lyamat, felkészülés a jö­vőre. A vállalatok a közel­múltban lezajlott iparági gazdasági tanácskozásokon megismerkedtek azokkal a fő feladatokkal, amelyek­nek megvalósítása évekre megszabja a gazdasági munka irányvonalát. Nincs késő tehát tovább dolgozni a terveken és a fejleszté­si elgondolásokon, a fej­lesztés módszereit, erőfor­rásait jobban összehangol­ni a népgazdasági követel­ményekkel és a reális le­hetőségekkel. Dr. Varga György (Vége) Madarasról a fúvószenekar kívánja bemutatni tudása legjavát. Különleges él­ményt jelent majd a jelen­levőknek a császártöltési gyermekcsoport német népi játéka. Későbbi alkalommal ke­rül sor a néptánccsooor­­tok bemutatkozására. Hajó­son majd háromszáz sze­replő, lép színpadra. A sza­­valók, prózamondók éneke­sek hajósi vetélkedő-én he­lyezést elérő szólisták és művészeti csoportok az or­szágos találkozón vehetnek részt, 1972-ben. A német nemzetiségi cso­portok szemléjéhez hason­lóan a Magyarországi Dél­szláv Dolgozók Szövetsége is tervezi a délszláv művé­szeti csoportok és szólisták találkozójának mielőbbi megtartását S. K, Paprikás újítás Szeptember közepén kezdték, december közepén be­fejezik a paprika féltermékek szárítását és tisztítását a Kalocsai Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat miskei telepén. Itt dolgozik a Petőfi szocialista brigád, amelyik több újítással hívta fel magára a figyelmet. Közülük a legjelentősebb az eddigi kézi munkát fölös­legessé tevő — a képünkön bemutatott — csipedőgép. A berendezés elvégzi a csumázás és darabolás műve­leteit. Ezt követően Tóth Jánosné a szárítógép szitáira teríti a darabolt paprikát. (Pásztor Zoltán felvétele) „ Nyújts baráti kezet...“ Német nemzet ségi csoportok találkozója Hajóson

Next

/
Oldalképek
Tartalom