Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)
1971-12-04 / 287. szám
4. oldal 1971. december 4. szombat Miniszteri utasítás a középiskolai tanulmányi versenyekről A művelődésügyi miniszter — a képzés szakiránya szerint illetékes társminiszterekkel és az országos hatáskörű szervek vezetőivel, valamint a KISZ Központi Bizottságával egyetértésben — utasításban szabályozta a középiskolai tanulmányi versenyek célját, feladatát és rendjét. Az utasítás kimondja: a középiskolai tanulmányi versenyek célja a tanulók tehetségének kibontakoztatása. Feladatuk az átlagot felülmúló, kiemelkedő teljesítményekre ösztönzés; a tantervi anyagra épülő elmélyültebb, alkotó jellegű, alkalmazásra kész tudás és képesség megvizsgálása. A középiskolai tanulmányi versenyek lehetnek: országos, regionális (több megye középiskoláira kiterjedő) és helyi (megyei, illetve városi) versenyek. Országos versenyt a Művelődésügyi Minisztérium, illetőleg annak egyetértésésenye; az Ókortudományi Társaság országos latin nyelvi versenye; a Kazinczyról elnevezett Szép magyar beszéd verseny; vei a képzés szakiránya ! országos diáknapok; az országos tanulói gyorsíró- és gépíróverseny. szerint illetékes minisztériumok és országos hatáskörű szervek, társadalmi és tömegszervezetek hirdethetnek meg. A rendszeresen meghirdethető országos versenyek a következők: az országos középiskolai tanulmányi verseny; az Arany Dániel matematikai verseny; a szakközép- , . ... iskolák országos szaktárgyi ■ nven megfejtheti, Keresse a betűket! Mai rejtvényünket köny^ __ ^ ha rejtversenyei; a Magyar Kom- | vényiskolánk 4. és 12. pont-Utljelentés az irattárnak munista Ifjúsági Szövetség és a Magyar Televízió „Ki miben tudós?” vetélkedője; az Eötvös Loránd fizikai verseny; a Kürschák József matematikai verseny; a Magyar—Szovjet Baráti Társaság orosz nyelvi ver-Ijára gondol. Re Re Re 5 ej -k Az ötödik kísérlet — Mikor szabadulsz, Malteros? — kérdezték Mezei Zoltánt a rabtársai. — Pontosan tíz nap múlva. — És mihez kezdesz majd? — érdeklődött Mezeitől egy vörös hajú rab, aki a hetedik évét töltötte a szegedi Csillagban, s aki már nem először búcsúzik Malterostól. — Kőművesként dolgozol, vagy visszaadsz a diósdi barackosokhoz? Mezei közel tíz évet tölideig figyelt, hallgatózott, de senkit sem látott. Félbeszakadt ebéd — Ebédre jár az idő — mondogatták egymásnak a Bácsalmási Állami Gazdaság tompái üzemegységének traktorosai, és behúzódtak a közeli akácosba. A szalonnasütésnél tartottak, amikor Mezeit a gémeskútnál megpillantották. — Nézze csak. Gyula, hogy került az a pasas a tött már rácsok mögött, kúthoz! — hívta fel figyel-Négyszer tiltott határátlépési kísérletért, kétszer lopásért ítélte el a bíróság. Utoljára a diósdi lopásaiért kapott hat hónapot. Fél év alatt volt ideje kitervelni, mihez kezdjen szabadulása után. S eltelt az utolsó tíz nap is. Malteros közvetlenül a szabadulása előtt válaszolt a vörös hajú „kollégájának”. — Nem vagyok őrült, hogy melózni menjek! Éppen most, amikor fellebbeztem az egy év miatt, amit izgatásért sóztak rám első fokon? Egészen biztos, az ítéletet jogerőre emelik és akkor szépen visszasétálhatok a cellámba. Nem, nem. Piroska! Nem zabálok többet „rabi menzán!” Megpróbálom a tengerpartot. Reménykedő tervek Mezei — nyugaton és délen — összesen négyszer kísérelt meg tiltott határátlépért. Egyik esetben sem volt szerencséje, mindig elfogták. — No, majd ötödszörre biztosan sikerül. Bőven van már tapasztalatom — nyugtatta önmagát, amikor a budapesti Matróz csárdában mulatott. — Nem csücsülök se vonatra, se autóra, gyalog vágok neki a határnak! Egy héten át, kukoricásban, gyümölcsösben és erdőben. közel kétszáz kilométert gyalogolt. Rendkívül óvatos volt. A földeken dolgozó emberek elől ügyesen elhúzódott. Literes üvegben vizet és egy kis sót cipelt magával. Gyümölccsel csillapította éhségét, a csillagos ég volt éjjelenként takarója. Kegyetlenül kínozta a szomjúság, de cseppnyi vizet sem tudott már kicsavarni üvegéből. Távolabb mét barátjának Hintesszer Ernő. — Nagyon gyanús nekem. biztosan valami rosszban sántikál — jegyezte meg Horváth Gyula. — Nézzük meg,- csak megtudjuk, ki fia-borja! — Kicsoda maga? —.kérdezték Mezeit — Mi közük hozzá! — válaszolt amaz és tovább állt. A traktorosok utána indultak. Mezei azonban veszélyesnek találta a helyzetet és beszaladt az erdőbe. — Ennek a fele sem tréfa! — állapította meg Hintesszer és Horváthoz fordult. — Ugorj be a Zetorral a gazdaságba és telefonálj az őrsre. Én pedig visszamegyek a hereföldre, hogy a munka is haladjon. A vadőr intézkedik E napon Fazekas László határőr szabadnapos volt, de még az őrsön tartózkodott. — Ne riasszák Oravecz határőrt, most kezdte meg a pihenőjét — javasolta parancsnokának —, kimegyek én helyette. Gyorsan felkészülök. most minden perc drága. ő látta meg a kukoricásból az erdőbe szaladó Mezeit. Megállásra szólította fel. de a menekülő tovább futott. — Álljon meg, az istenit, mert kilyukasztom a bőréti — ordította felé. Ekkorra már a riadócsoport is odaért. — Ne lyukassza ki — válaszolt Mezei, és megállt — tudom én, hogy mi a kötelességem ilyenkor. Ötödik kísérletem ez, de egyszer sem sikerült. Utolsó szavai egybeolvadtak a csuklójára kerülő bilincs fémes csattanásával... Gazsó Béla Utazni jó. Évente körülbelül egymillió hazánkfia látogat külföldre, hogy pihenjen, illetve világot lásson. Tízezer számra utaznak a szakemberek is, konferenciákra, üzleti megbeszélésekre, kiállításokra, tapasztalatcserékre. Ezek a hivatalos külföldi kiküldetések — ezúttal csupán róluk lesz szó — rendkívül hasznosak. Inspirálják a tudományos, a műszaki, a gazdasági alkotómunkát, szélesítik a szakemberek látókörét, igazolják és megkérdőjelezik az alakuló elképzeléseket, az átfogó ismereteket konkrét részletekkel gazdagítják. Napjainkban már aligha vonják kétségbe a szakemberek hivatalos utazásainak létjogosultságát. Amikor tíz- és százmilliódat költünk — igen helyesen — a különböző külföldi szellemi értékek, konstrukciók és gyártási eljárások megvásárlására, nem sajnálhatunk tehát néhány ezer forintot, pár száz rubelt, vagy dollárt egy-egy specialista külföldi tanulmányútjától. Még a legszimplább külföldi tartózkodás is ad valami pluszt —néha észrevétlenül és nem tudatosan — a mindennapi munkához. Utazni jó, utazni kell, utazni érdemes. A szakmai kiküldetések hatásfokáról azonban már kívánatos vitatkozni. Nevezetesen arról, hogy nem hasznosítjuk kellően az utazásokban rejlő lehetőségeket. Mindenekelőtt megjegyezzük: az e célra felhasználható deviza annyi amennyi, legfeljebb a felhasználás módját kifogásolhatjuk. Azt például, hogy helyenként igen szükkörű utazó stábok alakultak ki, s az úticélt nem annyira a látni és tanulni valók, hanem a napidíj-deviza „keménysége”, a vásárlási lehetőségek határozzák meg. Az utazások gyakori ismétlődésével a látásmód bizony néha eltompul, csökken az érzékenység az új, a valóban érd ?kes látnivalók iránt. Má ...or pedig a szűk utazóstáb körét mechanikusan bővítik, mondván : „Ö még nem utazott.” Az előjog és a kiváltság éppen úgy haszontalan, mint az egyenlősdi. Főként a fejlesztő szakemberek — köztük is elsősorban az alkotótípusok — utaztatását keveseljük. Holott részükre érdemes lenne a szűkös devizakeretek koncentrálásával akár több hónapos tanulmányutakat, is szervezni. Külön kérdés: hogyan hasznosítják a ténylegesen megvalósult utak tanulságait? A legtöbb jogos kritikai megjegyzés a folyamatot illeti. Minden utazásról természetesen írásbeli jelentés készül, az érkezés után többnyire már ugyanúgy megkövetelik ezt, mint a napidíjjal, a szállásköltségekkel való elszámolást. Tegyük hozzá: általában ugyanolyan mechanikusan, s az útijelentés többnyire a deviza-elszámoláshoz hasonlóan az irattárba kerül. így az útibeszámoló készítése maga is gyakran kötelező rutinmunkává válik. Az adminisztráció végeztével az élet, , a munka visszakerül a régi megszokott kerékvágásba. Vagyis az utazás befejeztével válik igazán nyilvánvalóvá, hogy mennyire formálisan kezeljük még a külföldi információkat. Intézkedési terv a tanulságok hasznosításáról nem készül, s így a gyakorlatban félreérthetetlenül igazolódik, hogy az utazásnak nem volt tudatosan megválasztott célfeladata. Ha netán műszaki vagy ifjúsági öszsze jöveteleken szóbeli, az; üzemi sajtóban pedig írás-;* beli beszámolásra kerül, sor, az inkább a turisztikai élmények felelevenítésére szolgál. Elvétve találkozhatunk csak az eszmecserének, a polemizálásnak, a! hangos gondolkodásnak azzal a módjával, amely a‘; külföldi tapasztalatok, a: szakmai élmények birtokában újraértékel, szükség, esetén korrigál fejlesztési*: koncepciókat, vagy konkrét: műszaki, gazdasági megöl dásokat. A közlekedés, a hírközlés viharos fejlődése, a békés gazdasági perspektíva erősödése a távoli földrészeket is közelhozta egymáshoz. Szakembereink utazhatnak, láthatnak, tanulhatnak a világtól. Madártávlatból nézve- helyzetünket, összehasonlításokkal mérve lehetőségeinket, korszakos feladatainkat, vajon felébred-e bennük a tettekre sarkalló felelősségérzet?, Mert tőlük sokban: függ mennyire tudjuk gyorsítani lépteinket az igen éles világversenyben, melybe nagy történelmi hátránnyal neveztünk be. Ha azokat küldik majd külföldre, akik értik a kor szellemét, érzik személyes felelősségüket, JS van erejük, alkotóképességük saját munkájuk és környezetük átformálására, megszűnik az utazások „buli” jellege, s az irattári jelentések helyett eredményekkel, tettekkel bizonyítanak, műszaki, gazdasági munkánk hatékonyságát, termékeink versenyképességét, presztízsét növelve. K. J. Látogatóban a Eory-várlan A XX. században egyet- — Hogyan született meg len vár épült hazánkban: a vár építés ötlete? Székesfehérvárott. 1912-ben — Abban az időben férkezdődött az építése és jemet erősen foglalkoztatnegyvenhét évig tartott, ta a vasbeton alkalmazáson/ Jenő építész és szob- sának gondolata az építérászművész, a Képzőművé- szetben. Elhatározta, hogy szeti Főiskola egykori ta- várat épít. És csaknem ötnára, majd rektora építet- ven esztendeig ezen dolgote ezt a történelmi stílű- zott, minden szabad idejét sokban gazdag, érdekes erre áldozta, minden kereépületet, amely a Fehér- setét ebbe fektette, művárra látogató idegenek veiért nem pénzt, hanem kedvenc kirándulóhelye az építőanyagot kért, a maga Öreghegyen. Nemcsak ma- kezével, csaknem segítség ga az épület érdekes, ha- nélkül dolgozott. nem a benne felhalmozott A hatalmas fenyő- és páratlan értékű műkincs is, diófák közül messze kimaamelyet Bory Jenő hosz- gasodik a vár 40 méter mászó évtizedek alatt bel- és gas bástyatornya, amelyről külföldön egyaránt íjssze- gyönyörű kilátás nyílik a gyűjtött, vagy maga és fe- városra és a messze körlesége alkotott. Évtizedünk végén lesz nyékre. Az épületet U-alakban veszi körül a százoszszáz esztendeje, hogy a mű- lopos galéria, amelynek felvész született, özvegye — ső folyosóján a magyar tör- Komócsin Ilona szegedi ténelem száz jeles alakjúszármazású festőművész — nak Bory Jenő által megma is él, 88 éves. Ö tájé- mintázott négyméteres koztat a hatalmas épület szobra áll. A várudvar hátj keletkezéséről és az alkotó só részében látható a hitvesi hűség kápolnája, benmint művésznő- ne a hűség fogalmát ábrá-A vártorony és bástya. Fazekas határőr Rahu ■ életéről, nevű kutyájával, Tusjáki — _*-n> őrvezető és sl psrsncsnok vendek, snnsk idején Sz&~ zolo msrványszoDor, néhány perc múlva már a i kely Bertalannál tanultam Bory helyszínen volt. A trakto-1 a festészetet, majd férjhez utazott rosok ott már nyomra vezették őket. Ratju szimatot kapott, és kilómétereken keresztül üldözte a határsértőt. Vasúth István vad-Jenő rengeteget külföldön, mégis lő népművészeti érdekes- ideje a vele való foglalkoségeket hozott haza, ez zásra, az épület állaga álmind megtalálható a vár- landóan ban. özvegy romlik. Az idős művészasszonyt Elmondja az özvegy, kegyelet és a hitvesi szereőr is éppen arra kerekezett, mintha megérezte volna, szükség lesz rá. Fazekas a kutyájával árkon-bokron keresztül, a vadőr kerékpárral. a többiek gépkocsival, Zetorral rohantak az gémeskutat látott, attól né- j ismeretlen után. A szerenhány méterre tanyát. Rövid i cse a vadőrnek kedvezett, hogy a székesfehérvári har- tét fűzi a vár és berendeeok során a várépület je- zése minden darabjához. Sok ezren látogatják ezt a ritka érdekességet, de j mentem Bory Jenőhöz, aki saját alkotásainak száma is 1912-ben lett a Képzőmű- töméntelen. Ezeknek gipsz- ^____ _ ___ __ vészeti Főiskola tanára, vagy kőmásolata mind meg- ientős sérüléseket* szenve egyébként már főiskolás található a vár kiállítótér- az icjgs művész azonkorában tanársegéd volt meiben. udvarán, vagy a ^an nekilátott és pár év azért rriéís~naevnhh^nrona" Mikor két kislányunk Ilo- folyosókon Síremlékek, a]att heiyrehozta a rongá- gandáTM kéLne kffeiteni á na és Klara megszületett, emlekmuszobrok. nagy em- jódásokat .na.ii ^eiiene Kuejtem a az orvos vidéki levegőt ja- berek, művészek szobor- ‘ ‘ ‘ ' szekesíehervari Bory-varvasolt a beteges ki sión vök- portréi ezerszámra, számos A várépület és a benne ’ hiszen gyűjteménye felrak. Férjem akkor vásárol olyan is. amelv nyilvános felhalmozott, páratlan mű- '~r. ,rh,a^a nemeben ta meg ezt a homokbánya- téren volt felállítva és a vészi értéket képviselő PaJ’atIan erdekessegu _ nak használt másfélholdn háború folvamán megsem- gyűjtemény a család keze- !riUÍ;eTM gyűjteményével misült Külföldi utazásai- lésében van, és mivel a ertekeben sem kisebb ból hatalmas értéket jelen- családtagoknak alig yaD blZ0nyara- Balogh József területet a székesfehérvári Öreghegyem
