Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)
1971-12-31 / 308. szám
4. oldal 1971. december SÍ, péntel Szakszövetkezeti falvak gindjai Beszélgetés Vincze József országgyűlési képviselővel Még a karácsony előtti országgyűlési ülésszakot megelőző napok egyikén kerestem fel Vincze Józsefet, hat szakszövetkezeti község képviselőjét munkahelyén, a soltvadkerti Jóreménység Szakszövetkezet elnöki irodájában. Milyen alkalomból? Ez talán nem is lényeges. Majd háromnegyed éves képviselői tapasztalattal a háta mögött — van miről beszélgetnünk. A körzet „tálcán kínálja” a témát. — Először talán vegyük sorra a községeket — fogalmazom meg az „indító” kérdést — Hol, melyek a legégetőbb góndok? — A két „legnehezebb” község Bocsa és Tázlár — hangzik a válasz. — Véleményem szerint a szakszövetkezeti vezetési problémák főleg Bócsán hagynak sok kívánnivalót maguk után. Gondolok itt például arra, hogy az ottani két szakszövetkezet egyikében sem tettek máig sem intézkedést a nyugdíjrendelet értelmében. Tehát: a társadalombiztosító intézet részére nem történtek befizetések, a rászorulók részére a nyugdíjévek „megvásárlásáról” sem gondoskodtak. Illetve, ha az utóbbi nem áll módjukban, az esetben mentesítésre volna szükség. De ilyen lépéseket sem tettek. Mindez azt jelenti, hogy 2—300 ember jövője teljességgel bizonytalan. Különösen azé a 130-é, akik mentesítése mindmáig megoldatlan. Az effajta gondoktól a tázláriak sem mentesek, de ott legalább mutatkozik előrelépés, az ottani három szakszövetkezet közül kettő. a Kossuth és a Rákóczi legutóbb külön-külön közgyűlésen kimondta az egyesülést. A legtöbb személyes jellegű panasz Imrehegyről érkezik. Sok ott a sértődött ember. Ám többnyire csak vélt sérelmekről van szó. Legutóbb például az iskolás gyermekek keceli körzetesítése ellen tiltakoztak. Nem mondom, hogy ez minden tekintetben eszményi megoldás, de én pillanatnyilag nem tudnék jobbat ajánlani. Kecelen viszont a kommunális problémák megoldatlansága borzolja a kedélyeket. Különösen súlyos az iskolai napközi gondja, amelynek konyháján im,már kétszer annyi gyermek számára főznek, mint amennyinek a kapacitás lehetővé tenné. A legkiegyensúlyozottabb helységnek pillanatnyilag Császártöltés látszik. Ügy értve, hogy nincsenek olyanfajta problémák, amelyek az illetékesek részéről sürgős beavatkozást igényelnének. — Megítélése szerint, mi a legsúlyosabb társadalmi probléma, amely a szakszövetkezeti társulási formával függ össze? — Ha jól meggondolom, az elöregedés. Nem tudnék most pontos adatot mondani, hogy a körzetben mennyi a tagsági átlagéletkor, de hogy közel jár a hatvanhoz, az bizonyos. S legalább ilyen aggasztó, hogy a fiatalok a közöshöz sem vonzódnak különösebben. Szerintem az okok között itt is része van a nyugdíjrendeletnek, amely fél-, esetleg csak negyedmegoldást ígér. Hadd mondjam el egy közeli személyes tapasztalatomat: el; mentem itt, Vadkerten, a mintegy 30-as létszámú nyolcadikos osztályba. Azzal, hogy a szakszövetke zetnek szüksége volna szakmát tudó és értő fiatalokra. A sza leszövetkezet gondoskodna a beiskolázásról, s ösztöndíjat is adnánk. Senki nem jelentkezett az osztályból! Holott, s azt hiszem, ezt dicsekvés nélkül mondhatom, mi itt, Vadkerten, már mint a szakszövetkezetek túlontúl rosszul nem állunk. — Már az is jó, ha tudunk és merünk kérdezni... De hadd bogozzuk tovább ezt az izgalmas szálat: Miben látná a kibontakozás lehetőségét? — A szőlőfelújításban és az ipartelepítésben. Az „és” kötőszót hangsúlyoznám: mindkettőre együttesen volna szükség. Egyik a másik nélkül nem hoz megoldást. Mert miről is volna szó? Arról, hogy az ültetvényrekonstrukció nagyüzemi, gépesíthető telepítést eredményezne, amelynek élőmunkaigénye az év néhány hetére, többnyire csak a szüretre összpontosulna. Nos, a helyi üzemek alkalmazottai ezt a munkát elvégezhetnék. A rendszeres foglalkoztatást az ipartelepítés nyújtaná, azonkívül, hogy az urbanizációs folyamatokat is serkentené. S ez máris kedvet csinálna az ittmaradáshoz. — De vannak-e konkrét, gyakorlati kezdeményezések? — Ami a rekonstrukciót illeti, igen, vannak. Például ami nálunk, a Jóreménységben elkezdődött... Kijelöltünk egy százholdas táblát, s ennek 18 holdján már a talaj-előkészítés is megkezdődött. Nem csinálok titkot abból, hogy ez a fajta felújítás a tagság anyagi erejére is számít. Részint azért, mert a rekonstrukció iránt valóságos igény mutatkozik. A maguk furcsa módján erre utalnak az engedély nélkül végzett telepítések is. Ezek azonban csak a hagyományos ültetési formát konzerválják, távlatilag többet ártanak, mint használnak. Másrészt a tagsági ráfordítás nélkül azért sem boldogulhatunk, mert csak olyan ültetvényt szabad kialakítani, amely még húsz-harminc év múlva is korszerű lesz. Sajnos, ez a nyolc-tíz év előtti, akkor üzeminek mondott közös telepítéseinkről sem mondható el... Ha tehát olyan ültetvényt akarunk létrehozni, amely minden szempontból kedvünkre való lesz, akkor egy-egy hold beruházási költsége nem „áll meg” 60 ezer forint alatt — Es mi a helyzet az iparosítással? — Sajnos, Soltvadkert nincs ipartelepítésre kijelölve. Pedig azt, hogy jócskán létezik „szabad” munkaerő, mi sem bizonyítja jobban, hogy nálunk is naponta jelentkeznek felvételre a palackozóba. De hát a létszám itt is kötött. Kecelen valamivel jobb a helyzet, az ottani fafeldolgozó üzem nagyon szépen fejlődik, de ott is elboldogulna még egy másik üzem. — Hogyan látja a tanyai lakosság helyzetét? — Egy kisebb, és folyton csökkenő része belerögző dött az lő tevékenységet végez, s noha anyagi ereje lehetővé tenné, nem nagyon mozdul befelé. A nagyobb, és egyre növekvő réteg az, amelyik a hátrányos adottságok súlya alatt görnyed, ám sorsán nem képes változtatni. E réteg gyermekei számára az iskolák körzetesítése „megváltást” jelent. S ahol erre nincs mód, ott a tanyasi iskolák korszerűsítése, villamosítása képezheti az egyetlen megoldást — Képviselői munkájában milyen mértékben támaszkodhat a helyi értelmiségre? — Messzemenően segítségemre vannak. Az itteni értelmiségiek nem idegenkednek a közügyektől. Ténylegesen segítő partnerek a problémák megoldásában. Legutóbb részt vettem a soltvadkerti pedagógusok pártalapszervezetének ülésén, ahol nagyon is tartalmas vita alakult ki a nagyközség előrehaladásáról. ■ — És milyen mértékben számíthat a szakszövetkezeti tagság jobb módú rétegére? — Hadd mondjam el, hogy ez a réteg számbelileg kisebb, mint ahogyan az a megyei köztudatban él. Az bizonyos, hogy tagjai között vannak önző, csak a saját gyarapodásukkal törődő emberek. De nem ez a jellemző... Többségük igen aktív, a szakszövetkezeti mozgalom elkötelezettje, nincsenek híjával a javaslatoknak, ötleteknek, elképzeléseknek. Megfelelő gazdasági műveltséggel és tájékozottsággal rendelkeznek ugyanis. A probléma ott van, hogy a többiek, az átlag számára nem ez a tulajdonság, hanem a gyarapodás válik követendő példává. Ez bonyolult kérdés, s ismét csak arra utalnék, hogy a gondok nem az átlagon felüli, hanem az átlagon aluli jövedelmű rétegekből táplálkoznak. S hogy az utóbbiak a sokkalta népesebbek, az egyúttal biztosíték is arra, hogy körzetem a még hátralevő több mint három év alatt sem hagy a képviselői habáraimon nyugodni. H. D. A művezető is tervez Gazdaságirányításunk jelenlegi rendszere minden kétséget kizáróan elindított egy folyamatot, amely azzal jár, hogy az üzemek a „mélyrétegekből” is föltárnak kincset érő ötleteket. A növekvő önállóság feltételezi, hogy a vállalatok a lehető legjobban gazdálkodjanak a termelési eszközök mellett a belső erőkkel, amelyek nem zárulnak le a gazdasági vezetők, műszaki szakemberek pozícióinak szintjénél. A kibontakozást társadalmi akciók is segítik, körülbelül 5—7 millió forintot érnek azok a javaslatok, újítások, amelyeket a KISZ Bács- Kiskun megyei Bizottságának szervezésében lezajlott „Ifjúság az ésszerűbb termelésért” elnevezésű mozgalom keretében terjesztettek be. Gazdasági partner A dolog másik oldalához tartozik, hogy a tervek, célkitűzések megvalósításában milyen szintig adják le a döntési jogokat a vállalatok. Kiskunhalason, a Fémmunkás helyi gyárában a szakszervezeti tisztségviselőkkel és dr. Judák Imre igazgatóval beszélgetve kiderül, hogy ez ugyancsak összefonódik a társadalmi szervek munkájának hatékonyságával. Szinte hiába dolgozik kiválóan — a dolgozók érdekeit képviselve, a termelést segítve — az a szakszervezeti bizalmi, amelyiknek aztán az elhatározások keresztülvitelében nincs gazdasági partnere. A megvalósítást segítő társ szerepét ilyen esetben a művezetőknek kellene betölteniük, akik az üzemi ranglétrán az igazgatót, főmérnököt, termelési osztályt, valamint az üzemvezetőt követik. Órabért emel Általános vélemény, hogy művezetőnek lenni elismerést jelent, de sok helyütt nem éri meg. Arra is tudnak példát, hogy a kinevezés után néhány hónappal az illet» inkább visszament dolgozni a satupad vagy esztergagép mellé, mert szakmunkásként többet tudott megkeresni, illetve a ráhárult felelősség — a düWési eszközök hiányában Karácsonytól — szilveszterig Ötfordulós gyermekrejtvény 5. ÉV VÉGE — kezdte felőrölni az idegeit. A Fémmunkás Vállalat kiskunhalasi gyáregységében idejekorán felismerték a helyzetet, s az összgyári elképzelésekbe illesztve nagyobb döntési szabadságot adtak a művezetőknek. Ezúttal többről van szó, mint egyszerű kísérletről. Dr. Judák Imre szavaival: — A művezetők felelnek a dolgozók közérzetéért, a létszámért, illetve a rájuk bízott termelőeszközök mozgatásáért. karbantartásáért, hogy több műszakban is minél jobb legyen a gépek kihasználtsága. Ehhez bérügyi eszközök és közvetlen anyagi ösztönzők állnak a rendelkezésükre. Az órabérek emelésére együtt tesznek javaslatot a szakszervezeti bizalmival, s az idén például a hatszáz dolgozó közül csupán három esetben nem értett egyet az előterjesztéssel a gyár vezetősége. S ez nem kis dolog, ha meggondoljuk, hogy 1971- ben a fejlesztés során csaknem kereken 24 ezer forintra növekedett a dolgozók évi átlagkeresete a tavalyi 22 ezer forintos szintről. A javaslatok a lehető legjobb helyről érkeznek, hiszen a 30—80 ember munkáját irányító művezető közelről ismeri a hozzá beosztott dolgozók teljesítményét, szorgalmát, akárcsak az ügyes-bajos dolgaikat. Hogyan fest ez a mindennapokban ? Aláírja a kilépőt A gyárudvar hátsó sarkában elhelyezkedő tmkműhely vezetőjét, Péter Imrét épp a bejáratnál állítja meg az egyik lakatosa. Az olajos overallú férfiú a kezéről már lemosta a foltokat, ami nyomban elárulja, hogy sürgősen készülődne valahová, s miután két mozdulattal mélyen a homlokába tolja a tarkójáról a svájcisapkáját, toporogva kiböki: halaszthatatlan elintéznivalója támadt a városban. Lényegében egy hízott d'sznó eladási ügyletébe csúszott nem várt galiba, s ha ő most nem ülhet azonnal biciklire — ebben a percben kapott telefonértesítést —, akkor az anyósa nyakán marad a sertés, miközben esnek az árak, jó, ha 21—22 forintot kap kilójáért. Péteri Imre előveszi az asztalfiókjából a tömböt és aláír egy kilépőt. Ezt sem teheti meg mindenütt egy művezető. Sőt, főbb vonalakban célszerűnek látszik a jövő esztendő megtervezése is — túl a nagyjavítási, anyagrendelési elképzeléseken —, ami a végrehajtás kötelessége mellett a kezdeményezések lehetőségét is jelenti. Jutalmaz az alapból — Az üzemfenntartóknak egy kicsit a gépek, esztergapadok professzorainak kell lenni — vallja a művezető. — A Németh Sanyi például a csiszológépeket beállító kőrútján, miközben végigmegy a berendezések mellett, pusztán a hallása révén érzékeli, ha valamelyik villanymotorral baj van, amivel a motor leégését, 4—6 napos kiesést lehet megelőzni. Épp ezért nagyon nagy gondot okoz, ha kilépnek emberek. Az év elején heten mentek el a tsz-be, de azóta sikerült stabilizálni a létszámot. — Húsz-huszonöten vannak, akikre mindig számíthatok, ha valami sürgős munkát kell elvégezni. Ilyen esetekben én jutalmazhatom őket a művezetői alapomból, ami 6 ezer forint volt az idén, és jövőre sem lesz kevesebb. — A legutóbbi fizetésemeléskor, ami november elsején lépett életbe, a fiatalok voltak a soron. A füzetembe ceruzával írtam be, hogy én mit gondolok, a tintával bejegyzett számok azután kerültek a lapra, amikor a három szakszervezeti bizalmi és a csoportvezető is elmondta a véleményét. Egy forinttal nőtt Németh Sándor, Németh Imre, Nagy B. Károly és Paor Imre órabére. Látható, 30 filléres eltérések vannak. Azoknak is megindokolom a helyzetet, akiknek nem adtunk semmit, vagy csak keveset. Elvégre ezért vezető az ember. Halász Ferenc Propagandisták jutái Rejtvényünk két hosszú sorában a mai nappal kapcsolatos két fogalmat rejtettünk el. Beküldendő : a vízszintes X. és 43. számú sorok megfejtése. Beküldési határidő: 1972. január 8. VÍZSZINTES: 11. Csukva. 12. ... Máté. 13. 3,14, de fordítva. 14. Elhajít. 16. Kalauz nélküli, ban. 19. Érzékszerv. 17. Labda a kapu- 20. Függ. 21. RR. 23. Üt. 24. Libahang. 25. Személyes névmás. 27. Eke betűi, keverve. 28. Fiúnév. 30. össze-vissza tol. 31. Eszme. 34. Fordított rag. 35. Alá. 36. Eső ellen véd. 38. Személyes névmás. 39. Kivégző eszköz, névelővel. 41. Elmetsz. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 • 12 13 f 14 15 m 16 17 18 m 19 • 20 21 22 FNÍ 23 & • 24 25 © 26 © 27 28 29 30 • 31 32 53 © 34 35 • 36 37 © 38 39 40 $ 41 42 43 Kiváló propagandamunkáért a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága emlékplakettet és pénzjutalmat adott át 14 alapszervezet aktivistájának. A propagandamunkában élenjáró aktivistákat Kecskeméten, a megyei KISZ-bizottságon Bártfai Attila titkár köszöntötte és adta át számukra a jutalmakat. Ezt követően az aktivisták egymással ismerkedtek. A ! beszélgetés során kicserélték tapasztalataikat az alapszervezetek ideológiai, kulturális és gazdasági munkájának segítéséről. Padlásklub Bácsbokodon FÜGGŐLEGES: 1. Minden oldalról víz veszi körül. 2. Nyári eső. 3. Papírra vet. 4. részé ueierugzo- , LVE. 5. Igaz. 6. Hint. 7. Ga- 1 bona, takarmány. 8. Néma tél. ottani korúimé- j 9 Ebben az időben. 10. Rendnyekbe, szorgalmas, terme- fokozat, 15. Doktor, lő. Füvet eszik. 20. A nemzetközi munkásmozgalom legnagyobb vezetője volt. 22. Ollós állat. 23. Téveszt. 26. A főváros egyik új hegyi „közlekedési eszköze”. 27. Enni adott, régiesen. 29. Fedett utazókocsi. 30. Állatlakások. 31. Királyi szék. 32. Vissza: a nátrium vegyjele. 33. Ollóval vág. 36. Névutó. 37. Vissza: nem utó. 40. Ifjúsági Magazin. 42. vp. £ala József Átalakításra alkalmas pincehelyiség ugyan nem állt a bácsbokodi fiatalok rendelkezésére. de ez a tény nem is befolyásolta azt a tervüket, hogy ifjúsági klubot létesítsenek. Mert a gyűlésekre, szellemi vetélkedőkre, beszélgetésekre, táncra, szórakozásra épp olyan alkalmas az átalakított, szépen berendezett padlás, álint például a ßiuce. Az ötlet megvalósítása nem is váratott sokáig magára. A bácsbokodi KISZ-esek ugyanis a művelődési ház melletti épület padlását társadalmi munkában átalakították, s három különálló helyiségből álló klubot létesítettek. A tegnapi ünnepélyes átadás után már az úi otthonukban szilveszterezhetnek a bácsbokodi fiatalok. .T. U
