Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-28 / 305. [306!] szám

Sokkal töjbweu i9 megért volna Nem számítva a társa­dalmi munkát, ingyenfu- yart és a többi ilyen, el nem könyvelhető tételt, kétszázezer forintba került a jászszentlászlói MHSZ- klubok új székháza. Száz­ezer forintot adott a közsé­gi tanács, és ugyanannyit p járási hivatal. Ritkaság, hogy ilyen bő­kezűek az MHSZ-hez a helyi tanácsok. Sok helyen évekig tartó huzavona érán sem lehet összetákol­ni egy szegényes lőteret eem. Jászszentlászló meg igazán kis község. Kétezer egynéhány lakos, annak is gó fele tanyán. Százezer torint itt nagy pénz. A tanácselnöknek netán szívügye az MHSZ? Lehet, hogy tartalékos tiszt? Jászszentlászlón asszony a tanácselnök! És soha éle­tében nem volt a kezében fegyver. — Muzsik Tiborné — nyújt kezet. Törékeny al­kat, eleven szemek. Szeretném tudni, meny­nyire ismeri az MHSZ-t. — Hogy pontos legyek: csak hallomásból ismerem. De itt nálunk lehetetlen nem ismerni őket. Akár fiúkkal, akár lányokkal be­szél az ember, ritkaság, hogy ne esne szó az MHSZ-ről. Az iskolában meg hol panaszkodnak rá, hol dicsérik. Igaz, az utób­bi időben már inkább csak dicsérik. Amióta pedig a Pavkovits meg a Gyenes gyerek olyan ragyogóan szerepelt a „Lenin ifjú táv­író ct~” verseny országos döntőjében, és tudjuk, hogy a miénk az ország­ban a legjobb falusi rá­diósklub, azóta, azt hi­szem mindenki büszke rá­juk ... A múltkor olvastam va­lamelyik budapesti rádiós­klubról, ahol most érkeztek el a tízezredik összekötte­téshez. Az a klub hat éve alakult. A jászszentlászlói 1967-ben, s eddig kereken 35 ezer összeköttetést léte­sítettek! Vagy még egy összehasonlítás: Jászszent- lászlóról évente több kép­zett rádiós . vonul be a néphadseregbe, mint Pécs­ről! A tanácselnökasszony csupa derű. ahogyan a ré­gi súrlódásokra emléke­zik: — Mennyi baj volt ve* lük.- Egyszer hallom: a gye­rekek éjszaka is bejárnak az iskolába. Meg akarták őket akadályozni, erre el­rontották a zárat:.. Rosz- szalkodnak talán? — kér­deztem. Dehogy! Rádióz­nak ... De hát micsoda do­log az — folytatták —, hogy az iskolásoknak a rendtartás szerint este nyolckor otthon a helyük, ők meg épp az iskolában szegik meg a szabályt!..'. Akkor már világos volt, hogy itt előbb-utóbb segí­teni kell valahogyan. Muzsik Tiborné a köz­ségfejlesztésben a követ­kező fontossági sorrendet tartja: villany, víz, járda. Győrök Imre, a jászszentlászlói rádiósklub titkára (jobbról) a megye rádiósai nak vezetőjével, Hetényl István őrnaggyal. — Ebbe a sorba sehogy sem illik bele az MHSZ- székház — mondom. — Magyarázzam? Nos: kis község vagyunk, a gyé­rekek többsége az általá­nos iskola után máshol ta­nul tpvább. Mindig a leg­jobbakat hallom róluk on­nan is... Aztán meg: az­zal a nyolcvan-száz fia­tallal soha sincs bajunk, akik a lövész-, meg a rá­diósklubban töltik az ide­jüket... Ügy gondolom, ez megér nekünk százezer fo­rintot, sőt még sokkal töb­bet is megért volna. Az ifjúság nevelése mégis csak az egyik legfontosabb adósságunk a jövővel szem­ben ... És az MHSZ, ahogy én látom, jól neveli őket. Ezzel végeredményben el is jutottunk a „nyomozás” végére. De a tanácselnök­asszony lelkemre kötötte, hógy semmire se mentek volna a járás segítsége — főképp Ispánovits Márton­nak, a járási pártbizottság első titkárának, és Baunok Györgynek, a járási hiva­tal elnökhelyettesének a segítsége — nélkül. És itt­hon is elakadhatott - volna az ő jószándéka a községi tanács egyetértése híján. Erről tehát még Kuruc* Istvántól, az iskola Igaz­gatójától is kellett érdek­lődnöm. ö azonban szintén elhárította a köszönetét: — Győrök Imre tanárun­ké az érdem: Már húsz év­ivel ezelőtt maga köré gyűj­tögette a gyerekeket. 1954- ben a miénk volt a járás legjobb szakköre. Erre fel­szólított bennünket a me­gye, hogy szervezzük meg a mezőgazdasági politech­nikai Oktatást. Imre meg­csinálta, még traktort. is szerzett, kunyerálta vala­melyik pesti gyártól. Meg esztergagépet, az még most is megvan. De -legjobban mégis csak a rádiózás ér­dekli. Alig várta, hogy át­adhassa másnak a politech­nikát, ő maga aztán visza- tért a rádiózáshoz. Hogy milyen eredménnyel, azt tudja... Így .aztán nálunk telepedett meg négy éve az MHSZ-rádiósklub , is. Most, hogy elköltözik, nem bánjuk, mert bizony szűké­ben vagyunk a helynek, de útjaink azért nem válnak el. Az iskola rádiós szak­köre továbbra is itt mű­ködik majd. •* December közepén, az avatóünnepségen Szemők György, az MHSZ megyei titkárhelyettese adta át a honvédelmi miniszter által adományozott Honvédelmi Érdemérem kitüntetést Muzsik Tiboménak, Ku- rucz Istvánnak, Ferenc Jó­és Kovács Józsefnek, az Űj Barázda Termelőszövet­kezet elnökének. Azoknak, akik a legtöbbet segítettek, hogy szép, új otthona le­gyen a Magyar Honvédéi- iterein, aüúszooa, .a>»tár és műhely számára jutott hely a mű- mi Szövetség két helybeli velődési ház udvarán emelt új épületben. klubjának. M. L. Ez volt a* első megyei riadó Az ifjúgárdisták újra bizonyítottak AZ IFJUGÄRDA tagjai a KISZ-szervezetek leg- jobbjaiból kerülnek ki, hi­szen többet vállalnak, mint társaik: önként vetik alá magukat a szigorúbb fe­gyelemnek és szabad ide­jüket áldozzák a tanulás­ra, a honvédelmi ismeretek elsajátítására. Bács-Kiskun megyében igen eleven az Ifjúgárdista mozgalom és különösen az utóbbi két évben értek el kiváló eredményeket az IG- parancsnokságok a hazafi­as nevelésben és a honvé­delmi előképzésben. Ennek a munkának nagy elisme­rése-volt az idén nálunk, Kecskeméten megrende­zett II. országos ifjúgárda szemle. Fiaink itt is ala­pos elméleti ismeretekről és jó gyakorlati felkészült­ségről tettek tanúbizonysá­got; méltán arattak elis­merést tudásukkal, maga­tartásukkal egyaránt. Az eredményekben nagy szerepe van annak a szo­ros együttműködésnek, amely főképp az utóbbi esztendőkben alakult ki immár megyeszerte a KISZ és az MHSZ szervezetei között. Nemcsak a maga­sabb vezetésben honoso­dott meg ez az együttmű­ködés, nemcsak a járási és a városi bizottságok, vala­mint az MHSZ-titkárok kö­zött, hanem a községek­ben és mindinkább a leg­kisebb egységekben, az alapszervezetekben is. Min­den tekintetben gyümöl­csöző ez a munkakapcsolat a KISZ és az MHSZ kö­zött, az Ifjúgárda kiképzé­sében azonban egyenesen nélkülözhetetlen feltétele az eredményes munkának. AZ IFJÚSÁG kongresz- szusi felkészülése adott rá nemrégiben újabb alkal­mat, hogy az Ifjúgárda-pa- rancsnokságok próbára te­gyék, egyszersmind dé- monstrálják a kiképzés színvonalát. A KlSZ-kong- resszusi hét keretében me­gyei Ifjúgárda riadót ren­deltek el. Ilyen, egész me­gyére kiterjedő riadót ed­dig még sehol sem rendez­tek, a Bács-Kiskun megyei volt az első az országban. Az Ifjúgárda megyei pa­rancsnoka a riadót megelő­zően parancsot adott ki, amelyben elrendelte, Iwgy minden ifjúgárdista készül­jön fel négy óra társadalmi munka elvégzésére. Az if­júgárdisták ezen a módon csatlakoztak az országosan kibontakozott mozgalom­hoz, a kongresszusi munka­felajánlásokhoz. A riadót személyesen el­lenőrizte Tóth Gyula alez­redes, az Ifjúgárda orszá­gos parancsnoka, továbbá Éártfai Attila, a KISZ me­gyei bizottságának titkára és Szemők György alezre­des, az MHSZ megyei tit- kárlíelyettese is. A NÁLUNK elsőnek megrendezett- megyei riadó tapasztalatairól Berente Károly, a KISZ megyéi bi­zottságának honvédelmi és sportfelelőse, az Ifjúgárda megyei parancsnoka a kö-_ vetkező értékelést adta: — A riadót szombatra tettük, kár, hogy aznap igen. rossz volt az idő, ez megnehezítette a feladatot.* Mindennek ellenére öröm­mel állapítom meg, hogy megyénk ifjúgárdistái a riadó végrehajtásában és a társadalmi munka elvégzé­sében egyaránt jól vizsgáz­tak. A 630 ifjúgárdista mintegy 18 és fél ezer fo­rint értékű munkát végzet! az akció alkalmával. A» öszeg egy részét a kollé­giumi alapra fizették be. — A jók között is a leg­jobbak voltak mind az elő­készítést, mind a végrehaj­tást tekintve: a bajaiak. Csak az elismerés hangján szólhatok a bajai városi és a járási KISZ-bizottság, valamint az Ifjúgárda pa­rancsnokságok munkájáról! De dicséretet érdemel ve­lük együtt a megye vala­mennyi ifjúgárdistája. Be­bizonyították, most is, újra, hogy képesek nagyszabású feladatok gyors Végrehajtá­sára. — AZ EREDMÉNYEK természetesen nem voltak mindenütt egyformán jók. Előfordult az is, Kecske­méten és Kiskunhalason, hogy nem a meghatározott módon hajtották végre a feladatot, Okulniuk kell a tapasztalatokból, amelyek ismét azt mutatták, hogy a KISZ-bizottság és az If­júgárda parancsnokság egységes fellépése az intéz­kedés pontos és maradék­talan végrehajtásának nél­külözhetetlen feltétele. Nem a fotoriporter az oka Az alábbi kép alighanem jóval kevesebbet mu- tat, mint mi, fajsziak szeretnénk, de ennek <nyilván­valóan nem a fotoriporter az oka. Nem tehet róla, hogy így beszorult két ház közé a községi MHSZ- szervezetek sok gonddal, szeretettel építgetett lövőpa­vilonja, s csak egyetlen, bár legszebb oldalát, az utaai frontot kaphatta a riporter lencsevégre. Szándékosan építettük így, és cseppet sem bántuk meg. Szemők György alezredes, az MHSZ megyei tit­kárhelyettese szokta mondogatni azoknak, akik ter­vezik, hogy pavilont építenek, de még tanakodnak rajta, hova is kellene elhelyezni, hogy: „ ... oda, ahol moziba, művelődési házba, templomba, kocsmába tartanak az emberek!” Tréfa, de mi megértettük, mit akart mondani: oda, ahol a legnagyobb a forgalom! Es ahol a ráérő időben a legnagyobb .., így szemeltük ki ezt a tenyérnyi helyet a művelő­dési otthon és a szomszéd ház között. Hálásak va­gyunk, hogy az illetékesek beleegyeztek. A fajszi ifjúság egyik legkedveltebb szórakozása azóta a lég­puskalövészet, de nagyon sok felnőtt is meg-meg- áll a pavilon előtt és nem sajnál ,a szórakozásra né­hány forintot. Am nem is az anyagiak a legfontosab­bak (bár a klubnak havonta több száz forint haszna van a szép forgalomból), hanem az, hogy mindig akad új jelentkező, a lövészutánpótlás tehát a jövőben alig­ha lesz gond. Kitűnő lehetőséget teremt egyébként a pavilon a tudatos kiválogatásra is. A legszorgal­masabb céllövőket és a legtehetségesebbeket figye­lemmel kísérjük és biztatjuk őket, hogy jöjjenek az MHSZ-be, nálunk jobb fegyverekkel és nagyabbakkal lőhetnek. Bajszon egyébként két MHSZ-klub működik, a lö­vészeké és a tartalékosoké. Szorosan együttműköd­nerc, s mindegyik jó eredményeket ér el a maga te­rületén. A lövészek több kitűnő versenyzőt neveltek már, akik sikeresen szerepeltek megyei és országos versenyeken is. A tartalékosok pedig olyan mozgal­mas klubéletet teremtettek, amire kevés példa akad. Az idén is nagysikerű honvédelmi napot tartottak, versenyeket, kirándulásokat rendeztek, s a helyi autóséletnek szintúgy elismert központja ma már a klub. A legutóbbi évadzáró közgyűlésen a tagok szívesen és egyetértéssel hallgatták a beszámolót, amely jövő­re is igen színes programot ígér:_ tapasztalatcsere­látogatások közelebbi és távolabbi kluboknál, közös versenyek, laktanya-látogatás, kirándulás Budapest­re, a Hadtörténeti Múzeumba stb. Ahol azután effaj­ta élmények várják a tagokat, ott természetes, hogy nem nehéz megszervezni a munkaterv olyan program­jait sem, mint az előírt húszórás tájékoztató oktatás, vagy az önképzés és továbbképzés egyéb formái. Horn Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom