Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)
1971-12-28 / 305. szám
Lesz szállása a madárnak Elölről keil kezdeni Fura, kétértelmű mondat: Lesz szállása a madárnak ... Ezzel fogadtak a kiskunfélegyházi MHSZ- repülőtéren. Mert a „szállás”, ugye, közönségesen hálóhely, pihenőhely, ideiglenes tanya, szálloda, meg effélék. A „madár” pedig, mint ahogyan minden kisiskolás tudja, az élőlények egyik nagy csoportja, szárnyas állat, amely legtöbbnyire repülni is tud... Nos, a pilóták madárnak becézik kedvenc gépeiket, okkal, mert velük magasabbra, messzebb és gyorsabban repülnek mint az igazi madarak. Egyébiránt a repülőgépet nálunk már akkor gépmadárnak nevezték, amikor a repülés még csak a szárnypróbálgatásoknál tartott. Igaz, ez a szó ma már kissé régies ízű — aminthogy szintén régiesen hat „szállást” mondani repülés helyett. De a pilóták szeretik ezt a szót. „Nagyot széliünk ma!” — örvendeznek, ha jó az idő. Ök tudják miért mondják így. Talán mert „szállni” lágyabb, kedvesebb, szebb, mint „repülni”... Amint látható, mindkét értelmezésben közös, ennélfogva a legfontosabb szó a „lesz”. Valóban. Azért fáradoznak, törik magukat, áldozzák sokan minden szabad idejüket, még most, télen is, hogy meglegyen végre, amire oly rég vágyódnak: a motorosgép. Kiskunfélegyházán kerék másfél évtizeddel ezelőtt építették az első hangárt. Népes csoport volt akkor már a repülőklub. pedig messzire, Nyárlőrincre, Szentesre, még Pestre is el kellett járniuk vasárnaponként, ha repülni akartak. Mennyivel jobb volna itthon! — gondolták. — Több időnk jutna a „szállásra” ... S akkortól fogva két-három évig nem repültek, vagy csak nagyon keveset. Ehelyett építettek. Ez volt a hőskor. Azóta jóhírű klub lett a kiskunfélegyházi. Néhány év múlva idejártak már Kecskemétről is, s megalakult a megyei repülőklub. Nemrégiben pedig jelentkezett egy pesti klub, hogy kiszorultak a főváros környékéről, s szeretnének Félegyházára járni repülni. Már egy éve a legjobb egyetértésben dolgozik együtt a két klub. Ám egyre szőkébbnek bizonyult az egyetlen hangár. A vitorlázógépek is alig férnek el benne, nemhogy helyet tudnának szorítani egy motorosnak. Pedig a motorosgép nagyon kellene. A vitorlázóknak is, hogy felvontassa őket a magasba, ha jó az idő a nagy sporteljesítményekre, de talán még inkább kellene az ejtőernyősöknek, akik akkor sokkal sűrűbben gyakorolhatnának. Ezért született meg a nagy elhatározás: építünk még egy hangárt! Az új hangár így fest pillanatnyilag, ahogyan a képen látható. A nyár végén kezdték a munkát, s a tavaszra elkészülnek vele. Nemcsak szállása lesz a motorosnak, hanem mellé műhelyt is emelnek, s az épület másik oldalára néhány hálóterem is kerül, hogy a nyári táborok idején ne kelljen ezentúl sátorozniuk a fiatal pilótáknak. ... Hétköznap jártunk arra, nem vasárnap, olyankor amikor a klubtagok szinte ellepik az építkezést. Nem is vártuk hát, hogy munkában találunk valakit. És még ilyenkor is voltak kinn, bár csak ketten, és dolgoztak. Az egyik Gál László volt, a kalocsai ejtőernyős szakosztály vezetője, a másik a repülőtér volt parancsnoka, Csordás István, a mezőgazdasági repülőszolgálat pilótája, aki téli szabadságát tölti épp itthon, Kiskunfélegyházán. S ha már úgy sincs egyéb dolga — mondta — legalább segít... —r —ó — MÉGSEM tűrhetjük tovább, hogy ilyen nagy község szégyenszemre lemaradjon még egészen kis falvak mögött is!... Ha nem is fogalmazott mindenki ennyire élesen, nagyjából mégiscsak ez volt a vezérfonala annak a megbeszélésnek, amit a napokban tartottak Szabadszálláson a községi pártbizottság székházában. A megbeszélés témája: a honvédelmi nevelés, az MHSZ munkája. S ha úgy érezték a jelenlevők, hogy szégyenkezniük kell a jelenlegi állapotok miatt, akkor a tanácskozást követően feltétlenül változásra számíthatunk. Szabadszállás valóban nagy község és számos területen nagyszerű eredményekkel tűnik ki. Különös, hogy itt, ahol végeredményben a fiataloknak sincsenek szűkében, mégsem alakult ki elevenebb élet az MHSZ-ben, sőt az utóbbi időben gyakorlatilag megszűntek a klubok. Végül is a községi párt-végrehajtóbizottság szükségesnek látta, hogy megtárgyalja a honvédelmi nevelés helyzetét és segítsen újra elindítani a munkát. A vb igen helyesen arra a következtetésre jutott, hogy mindent elölről kell kezdeni, s elsőrendű feladat a vezetőség újjászervezése. Csak ezután került sor a napokban megtartott tanácskozásra. A HATÁROZATOT Csorba János, a községi pártbizottság titkára ismertette. Elmondta, hogy az új vezetőség és a tanácsadótestület tagjainak kiválogatásában a párt-végrehajtóbizottság nemcsak a jelöltek szakmai ismereteit, az MHSZ-ben eddig végzett munkájukat vette tekintetbe, hanem vezetői képességeiket és szervezési tapasztalataikat is. Ilyen megfontolások alapján nevezték ki a községi MHSZ-vezetőség titkárává Bartal Mihályt, a Mathiász Tsz párttitkárát, a tartalékos klub élére Kiss Imre agronómust és a lövészklub titkárává Zengő Tibort, a Lenin Tsz gépészmérnökét. A DÖNTÉS a jelenlevők egyetértésével találkozott. Megállapodtak mindjárt abban is, hogy a mezőgazdasági munkák téli szünetét felhasználják az MHSZ- klubok újjászervezésére. Seremet László Hat FT 250‘Cs Üjabb korszerű rádióberendezésekkel gazdagodnak rövidesen megyénk MHSZ- klubjai. Nemrégiben jelentették be Budapesten, az évad eredményeit értékelő országos tanácskozáson, hogy tavaszig hat új típusú. FT 250-es SSB adóvevőt kap a megyei rádiósklub. Az oktatásban az idén is jó eredményeket értek el rádiósaink. Az új nagy teljesítményű készülékek az eddiginél jobb lehetőségeket teremtenek majd számukra, hogy részt vegyenek a nagy világversenyeken. 1911. december ----------------------< Jó indulás—sikeres folytatás Avatás: január 15-én Ez a szép új épület Kecskeméten a Zrínyi-iskolával szemben emelkedik, a Bajcsy-Zsilinszky út elején. A Magyar Honvédelmi Szövetség megyei vezetőségének új székhazai. Pompás otthona lesz emellett a technikai sportokat kedvelő kecskeméti ijjúságnak is, itt kap ugyanis helyet a megyei rádiósklub, és a modellezőklub, azokat pedig, akik a gépjárművezetéssel szeretnének megismerkedni, remekül felszerelt audiovizuális tanterem várja. Az épület műszaki átadását a napokban fejezték be. Most dolgoznak a székház berendezésén, s az ünnepélyes avatást január 15-én, szombaton délelőtt tartják. A színes program keretében a rádiósok és a modellezők megrendezik első versenyüket is az új otthon falai között. AZ 1971-ES esztendő, ameivtő) most búcsúzunk, emlékezetes állomása marad a honvédelmi sportmozgalomnak. Az idén vezettük be a kétfordulós tömegversenyek rendszerét. Az új szervezeti forma, amint már az első tapasztalatokból is megállapítható, sikeresebb, ösztönzőbb, mint a korábbi volt, amellett jobban megközelíti azt a célt, amit a Magyar Honvédelmi Szövetség megalakulásakor így fogalmazott meg: az ifjúság felkészítése a honvédelemre. Az új rendszer előnye, mindenekelőtt az, hogy szorosabbra fűzi a klub és a versenyzők kapcsolatát; ébren tartja a résztvevők érdeklődését, mert egyetlen verseny még nem dönti el a továbbjutást; rendszeres munkára vagy legalább is szorgalmasabb edzésre ösztönöz, mert megmarad a remény, hogy a lemaradók következő alkalommal javíthatnak az eredményeken és megelőzhetnek másokat. Helyesnek bizonyult az is, hogy a versenyeket az új szabályzat szerint nem a terepen kell tartani, hanem sportpályán, illetőleg bármiféle állandó pályán. Ezáltal színvonalasabbak, rangosabbak lettek a versenyek a résztvevők szemében, s még egy haszon származott mindebből, amire talán az új szabályzat bevezetésekor nem is gondoltunk: szorosabb és elismertebb kapcsolat épült ki az MHSZ és a többi sportszervezet között. A HONVÉDELMI tömegversenyek rendszere, igen helyesen, az iskolai és a művelődési évad naptárához igazodik. Az új szervezeti formában az első teljes évad a mostani les» Jellemző, hogy az őszi, els ső fordulóban máris meghaladta a létszám a korábbi évek eredményeit Az úttörő honvédelmi versenyben csaknem 17 ezren vettek részt, az általános iskolából kinőtt és idő^ sebb korosztályok részére kiírt összetett honvédelmi versenyben pedig kereken tízezren. Igen nagy volt a létszám a Honvédelmi Ku-j pa lövészversenyeker^é amelyeket az ősszel két ÍLé ben rendeztek meg a klu4 bök, összesen több mint harmincezer résztvevővel; Ezek a számok nemesalt azt mutatják, hogy helytállók a jelenlegi szabályzat kidolgozásakor követett alapelvek, hanem azt is, hogy a klubok, megértve a többfordulós versenyek célját, idejében és gon* dosabban szervezték meg a propagandát, s több figyelmet fordítottak a lebonyolításra, a versenyek rendezésére is. TERMÉSZETESEN nem j állíthatjuk, hogy már minj denütt minden rendben ! zajlik. A versenyek meg-. ! rendezéséért felelős lö- i vészklubok mintegy negyede nem tett eleget feladatainak. A tapasztalat azt mutatja, hogy legtöbbször a lanyha vagy megkésett propagandán bukott meg; a helyi versenyek szervezése. Ezeknél a kluboknál legyen a kudarc is ta-j nulság, s noha most, első ízben kizárták magukat a feljebbjutás lehetőségéből, ne mulasszák el mégse a tavaszi fordulót, mert jó iskola lesz a következő ! évadra. i i Ádám Levente |
