Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

WH. december 85, szombat

5. otOaS

Gazda nélkül

✓ ■

Közlekedésünk nem érte

el azt a színvonalat, hogy kimondott öröm lenne utazni. Az esetek többségében a helyi, vagy távolsági autóbuszok sem tartoznak az örvendetes kivételek közé. Való igaz, hogy újabb és kényelmesebb típusok váltják fel fokozatosan a forgalomban az értéküket sokszorosan törlesztett, kiszuperált járműveket, de még jócskán akadnak olyan buszok is, amelyek fölött mintha megállt volna az idő.

A végbemenő járműcserével sem tart lépést a várakozóhelyiségek hálózatának kiépítése. A megyeszékhelyen is gyakori látvány a lyukas oldalú, átszakított tetejű „pavilon”, amelyen átfúj a szél, s alig nyújt védelmet a hó, eső ellen.

A tanács költségvetési pénzének annyi helye van, hogy a felújításokra már nem jut. Legközelebb, a Mártírok útján és a Matkói út végén nem az oldalfallal is rendelkező angol típust, hanem a csupán hullámlemezes tetejű lengyel változatot fogják felállítani, amelyikkel így kevesebb lesz a gond.

Egyáltalán, ki a gazdája a buszmegállókban az időjárás szeszélyei ellen védelmet nyújtó, várakozó alkalmatosságoknak? A tanácsok hellyel-közzel megvásárolják és fölszereltetik a „gombákat”, de ezek utána a sors kegyére hagyatkoznak. A közlekedést lebonyolító Volán mossa kezeit. Pedig a karbantartásról, felújításról való gondoskodásnak logikusan a vállalat feladatai közé kellene tartoznia, hiszen az autóbuszon utazók kényelméről van szó.

Az egyik távolsági vonalon — Bácsalmás-r-Mélykút—Kisszállás és Kiskunhalas között —, a községek központjainak kivételével nincs egyetlen megfelelő várakozóhelyiség sem az út mentén. Holott a tanyasi emberek sem fizetnek kevesebb viteldíjat másoknál. Kiskunhalas után és Pirtó határában váratlanul megváltozik a helyzet, sűrűn váltják egymást a téglafalas várók, bár egyik-másiknak a tetején bekukkant az ég.

Azokban az országokban, ahol a közlekedést lebonyolító cégek a konkurrencia miatt versenyezni kénytelenek egymással az utasokért — a saját megállójukat igyekeznek minél kényelmesebbé tenni. Nálunk vajon azért kevés a „gomba”, a kulturált autóbusz-várakozóhelyiség, hogy a későbbiek során ne kelljen velük törődni?

— halász, —

(Opauszky László felvétele)

AZ ELSŐ SZÜLETÉSNAP

Valamifajta átgondolt, rendszeres, pedagógiailag

megalapozott ismertetésről olyan távol állt ez a tájékoztató, mint ég és a föld. Kapkodó volt. aránytalan, zavaros. Csak egy példa. A labdarúgás olyan jelentőséget kapott, lévén a házigazda szenvedélyes Dózsaszurkoló, hogy a gömb lakója alighanem ezt vélte az emberiség alapvető foglalkozási ágának, ám vélhette rendkívül jelentőségű rituális szertartásnak is.

Kopra mentségére szolgáljon, hogy minden előkészület nélkül olyan feladatra vállalkozott, amely egy tudós kollégiumnak is sok fejtörést okozott volria; hogy fáradt volt és kimerült, egész éjszaka le sem hunyta a szemét; hogy saját világképe sem volt mentes néminemű folytonossági hiányoktól, és hogy elvont fogalmakat nem igen használhatott. Többnyire tárgyi ismeretek továbbítására kellett szorítkoznia, elsősorban a lexikonok szöveg-, és képanyagára támaszkodva.

Minden rosszban van valami jó is. E közhely érvénye ezúttal abban jelentkezett, hogy 'az űrből érkezettet vendéglátója — még ha akarta volna is — nen tájékoztathatta az emberiség múltjának és jelenéne1 árnyoldalairól. A kizsákmányolásról, a háborúkról, <• könyörtelen hatalmi harcokról, a nemzeti és faji gyv löl'-ödésről, gyarmatosításról, éhínségről, alkoholizmus ról, mindarról, amivel a Föld Ura nemigen dicsekedhet egy testvérbolygó lakója előtt.

Minden jóban van valami rossz is. Az informáclóbó’

szükségszerűen kimaradt ugyanakkor a költészet, asze relem, a barátság, a művészet, az irodalom, a filozófia sok ragyogó dolog, amivel jogsai dicsekedhet a Föld Ura egy testvérbolygó lakója előtt.

— Széli, főnök, ha befejezni méltóztattál a sámánkodást. Mindjárt itt lesznek a firkoncok.

Kon-n oldalt pillantott, előbb két karikalábnt látott aztán hordóhasat, aztán semmit, mert alulról nézve ■ többi testrészt a gigászi pocak elfedte. Ennyi is el.' volt, hogy felismerje Hetenyel Józsi bácsit, aki hely színi felelőse volt, a rövidesen elkezdődő sajtótájékoztatónak. Legendásan buta, műveletlen és erőszakos fráter, az újságírás valamennyi középfunkciójában csődöt mondott már, végül rábízták a különféle rendezvények lebonyolítását. Végeredményben ez nem is bizonyult rossz húzásnak, így mégiscsak távol lehetett

A politika és az állampolgár

A legutóbbi időkben olyan intézkedéssorozatot látunk a kormány, az állami és gazdasági vezetés munkájában, amely bizonyos mértékig válasznak is tekinthető a közvélemény által sürgetett számos kérdésre. Azok a határozatok ugyanis, amelyek a gazdasági életet terhelő ballasztok csökkentését szolgálják, vagy amelyek határozottabb körvonalat adnak a szocialista társadalompolitikának, mintegy „visszaigazolásai” a közvélemény észrevételeinek. Fock Jenő miniszterelnök, a KISZ kongresszusán mondott beszédében Ismételten megerősítette, hogy „a fejlődés akadályait elhárító egészséges türelmetlenség nagy ösztönzőerőt jelent”. S nem vitás, hogy az ilyenfajta türelmetlenséget a vezetés közéletünk egyik tényezőjének ismeri eL A politikus, a közgazdász talán pontosabban fejezi ki magát, tudományosabban határol körül egy jelenséget, mint az egyszerű állampolgár. Rátápint a bajok ökonómiai lényegére — mint például az erőforrásokat szétforgácsoló túlzott beruházás, a szellemi és fizikai munka alacsony hatásfokú felhasználása, az üzemi és termelésigazgatási szervező munka elégtelenségei, a manipulációk lehetőségei. Az egyszerű állampolgár azonban saját, mindennapi tapasztalataiból indul ki. Abból ítéli meg, hogy milyen a közlekedés, mit kap az üzletekben és mennyiért, van-e folyamatos munka a műhelyben, és kijavítják-e bérlakásának tetejét, ha becsorog az eső. S anélkül, hogy mélyebb értelmű közgazdasági fejtegetésekbe bocsátkozna, számot ad mindennapi jó és rossz tapasztalatairól, Életkörülményeinek javulásáról vagy romlásáról. Statisztikai ismeretek nélkül is elmondja, hogy ő maga milyen árváltozásokat észlel, s ügyei-gondjai intézése közben hatékony igazgatással, vagy bürokráciával találkozik-e. Mindennapi tapasztalatai alapján dícsér, és elismer, vagy türelmetlen, sőt felháborodik. Az a tény azonban, hogy az állampolgár nemcsak megnyilvánul, hanem megnyilvánulásai egyre inkább közüggyé, politikai tényezővé válnak — jó jele a demokráciának. Jó jel, hogy erősödik hangja a sajtóban, megkérdezik véleményét és gondjait a rádióban, szembesítik az iparral, a kereskedelemmel, a közigazgatással, tvkamerával követik, hogy milyen viszontagsággal ér be a munkahelyére, milyen hangot használnak vele főnökei, s alkalmat adnak neki dicsérni, vagy elégedetlenül dörmögni, replikázni, vagy javasolni.

persze egy kicsit más 1 a helyzet, ha túl megyünk egy ember személyes tapasztalatainak körén, s Ítéletünket általánosabban akarjuk meghatározni a dolgokróL Mert a politika már milliók tapasztalatainak öszszegeződése, azok kvintesszenciája, s itt már igen felelősen kell eljárni, ha az egyéni türelmetlenséget vagy felháborodást társadalmi méretűvé rajzoljuk. Itt már mindenekelőtt a realitás követeltetik meg. Vagyis csak azt a türelmetlenséget lehet elismerni egészséges ösztönző erőnek, amely valóságismerettel párosul, s amely nem habozik ugyan semmi olyan kérdés napirendre tűzésében, amelyben meg kell és meg lehet keresni a megoldást, de éppígy ismeri és elismeri a lehetőségek korlátáit is.

Mire gondolunk? Arra, hogy a jelenleg vitatott társadalmi és gazdasági kérdések között sokszor megtévesztő összevisszaságban keverednek, csak hosszú távon megoldható problémák olyan napi ügyekkel, amelyek ésszerű

tartani az írógéptől, a szerkesztőségektől, az olvasóktól, őt Viszont teljesen kielégítette ez a munkakör, kedvére fontoskodhatott és állandóan a vezető emberek szeme előtt lehetett.

Koprával a délelőtt során negyedóránként összeveszett. Először is ki akarta irtatni a bozótost, hogy a tenyérnyi tisztás köré U-alakban hosszú asztalokat állíttasson fel, külön egy díszes elnökségit, melléje szónoki pulpitust. A telektulajdonos körömszakadtáig tiltakozott a terv ellen, Hetényi csak fölényesen legyintett, és kiadta paranfcsait. Azonfelül le akarta bontani a sufnit is, micsoda nyomorúságos látvány, mit gondolnak majd a külföldi tudósítók, meg világszerte a tv-nézők, ha belekerül valamelyik kamera látószögébe? És mit keresnek odaát azok a kecskék?! Még idelopózkodnak és belemekegnek a mikrofonba! Be velük özvegy Paukné egyszobás konyhás házikójába! Hogy mit csinál a szerencsétlen öregasszony abban a két parányi helyiségben hét virgonc kecskével, akiknek összesen tizennégy szarvuk, huszonnyolc patájuk van és megszokták a szabad futkározást. ugrándozást? ári-fárl, az az ő gondja, itt egy nagyszabású rendez'ényről van szó, amelvnek magas színvonalú, zavartann lebonyolításáért Hetényi József az egyszemélyi •'lelős!

A telektulajdonos végső kétségbeesésében felhív-i az időközben beszerelt különtelefonon Tusnádi ajos államtitkárt, aki rövid úton tiszta helyzetet eremtett. Odakérette Hetenyeit és tudtára adta, hogy irtsa magát mindenben Kopra utasításaihoz.^ Ezekitán a vérig sértett rendezvényfelelős állandóan főnöknek titulálta a fiatalembert, percenként kérdezte meg tőle, hogy Pepsi-Colát, vagy Coca-Colát kapjanak-e a meghívottak? Döntse el, mekkorák legyenek a poharak? Foglaljon állást, milyen szendvicseke' szolgálianak fel nekik stb. Kopra ezt a szekaturá' már könnyen viselte eL fő, hogy megmentette a bozé tosát, a sufniját, nem haragította magára a szomszéd asszonyt.

Most is szótlanul felállt, összeszedte a lexikonokat, becipelte őket a szerszámicamrába. Aztán hozzálátott, hogy megborotválkozzék, rendbe tegye magát, elvégre ilyen robinzonos külsővel még sem tolmácskodhat...

(Folytatása következik)

f és gyakorlatias döntések' kel viszonylag gyorsan megoldhatók. Ez a keveredés idézi aztán elő azt a bizonyos zavart, hogy reálisan megközelíthető kérdések túlságosan is távolinak tűnnek, s korszaknyi feladatot pedig már holnap akarunk rendezni

e ne menjünk túl

messzire. Vajon nem egy sajátos — és nem megengedhető — társadalmi türelmetlenség nyilvánult-e meg abban a mohóságban, amely a beruházások „elszabadulásához” vezetett? A városokat, amelyek ipartelepeket, lakóházakat és középületeket igyekeztek minél nagyobb számban építeni, nem ítélhetjük szigorú mércével. Az üzemeket sem, amelyek siettek bővíteni termelésüket és új felszereléseket beszerezni. Az iparágakat sem, amelyek saját korszerűsítésükön fáradoztak, s a termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat sem, amelyek a modem technológiák megszerzésében látták a gyors fejlődés kulcsát és merész vállalkozásokba kezdtek. Mégis, azt kell mondani, hogy a helyzet kialakulásának nem jelentéktelen eleme éppen a spontán türelmetlenség volt.

A magas ütemű iparfejlesztés esztendeiben például számos új gyár és egész iparvárosok jöttek létre, s az elmúlt évtizedben rendkívül, gyors volt a vidék iparosodása is. De napról-napra érezzük, hogy kellő erőforrások híján, nem fejlődött ugyanilyen arányban az úthálózat, az energiaellátás, a hírközlés, a lakossági szolgáltatás. Ugrásszerűen nőtt az áruellátás és áruválaszték is egy évtized alatt, de elégtelen az üzlet- és raktárhálózat, az elosztás gépezete.

Vagyis amíg egyik ol* dalon a hatalmas fellendülés, gyors fejlődés van, gyarapodnak a magánháztartások, korszerűbbé válnak az emberek életkörülményei, másik oldalon új nehézségek is halmozódnak. S. természetes, hogy az ilyen helyzet mindennapos problémákat idéz elő az emberek hétköznapjaiban is. Ilyen.öszszefüggésekben gondolkodva azonban senki nem állíthatja azt, hogy e hiányok gyorsan és kielégítően megszüntethetők, mert ez meghaladja az ország rendelkezésére álló erőforrásokat és képességeket

Nemkülönben vagyunk nagy horderejű társadalompolitikai feladatokkal is. Meg kell-e változtatnunk azokat a jövedelem- és bérarányokat amelyek se a szocialista elveket nem tükrözik megfelelően, se a jobb munkát nem ösztönzik kellően? Nincs vita ezen, s mint célt már az új gazdaságirányítási rendszer bevezető időszakában kitűztük. Mégis, nyilvánvaló, hogy egy struktúra módosítása bonyolult közgazdaság! és társadalompolitikai megközelítést kíván, s itt csak nagyon meggondoltan, jól előkészített lépésekkel lehet haladni. Hasonló a helyzet mai árrendszerünk megítélésében is.

I óllehet, a fogyasztó

szempontjából, s a napi politika szintjén ma komoly gondunk az indokolatlan vagy burkolt áremelkedések megakadályozása, a minőség javítása, a választék bővítése, de ezzel együtt még hosszútávú és igen nagy horderejű feladat az egész árrendszer közelebbhozása a reális termelési értékhez. Enélkül ugyanis szó sem lehet reális számításokról és helyes gazdasági mérlegről. Mindenki tudja azonban, hogy _ ebben se lehet tanácsadó a türelmetlenség, amely elsietett lépésre késztet. i

Vagyis azt kell mondania

az állampolgár szent joga, hogy negatív tapasztalatai miatt türelmetlen legyen, s természetesen nyilvánuljon meg. A figyelem, amely észrevételeit és * megjegyzéseit követi, soha nem lehet elég nagy.

S az is nagyon kívánatos, hogy tapasztalatai visszatükröződjenek a vezetés intézkedéseiben. De az egyensúlyt csak úgy lehet megtartani, ha ez a türelmetlenség a politikai realizmus talaján él és hat. Mert az állampolgárnak joga van türelmetlenkedni, a politikának azonban soha. R. L.

Az üzem mellett szaküzlet

Új kenyér Kiskunmajsának ét környékének

kék, s két műszak alatt 8 tonnányi terméket készítenek a nagyközség lakóinak, valamint a Móricgáton és Csólyospáloson élő családoknak.

Az üzemtől csupán egy „bedobó"-ablak választja el a szaküzletet, ahol a legfrissebb áruhoz juthatnak hozzá a vásárlók. A szállítást végző gépkocsik számára pedig kétállásos szerelőműhely is épült, hogy a járművek esetleges hibáit minél gyorsabban kijavíthassák.

A kiskunhalasi anyavállalat egyébként a péksüteményekkel, fonottkalácsokkal, túróstáskákkal együtt összesen 60 féle termékkel szolgál megrendelőinek. A választék az idén piskótatekerccsel, tortakarikákkal és krémeslapokkal bővült. Legújabb cikként a rumos csokoládéval leöntött mignon-féleségeket készítik. H. F,

Az ünnepek kenyérellátásába már besegít egy újabb, 5 millió forintot érő sütöde Kiskunmajsán, amelyik a hónap első felében kezdte meg a próbatermelést a volt TÜZÉP-telepen emelt épületben.

A Kiskunhalas és Vidéke Sütőipari Vállalathoz tartozó üzem létrehozásához 1967-ben fogott hozzá a Kiskunfélegyházi Építőipari Vállalat. Időközben azonban nagyobb teljesítményű, modernebb kemencéket kezdett gyártáni a hazai ipar, s így módosultak a tervek is. A végeredmény az lett, hogy a jelenlegi, 4 olajfűtésű kemencével működő üzem kapacitása 15 ezer ember igényeit képes kielégíteni — a hagyományos fehér, finom-fehér kenyerekkel, rozscipókkal és péksüteményekkel. Január elejétől már teljes erővel dolgoznak Kiskunmajsán a pé-