Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

Világ proletárfal, egyesüljetek’ KARÁCSONYI GONDOLATOK Irta: ir. Bodóczky László, a Hazafias népfront megyei bizottságának elnöke-jy-arácsony a családok legbensőségesebb ünnepe. J\_ Azzá teszik a megszokott külsőségek is: a dí­szes fenyők, gyertyák és csillagszórók ragyo­gása, s azzá formálja az ajándékozás öröme, mely a legszebb és leg önzetlenebb emberi érzés. Talán ez így együtt kelti bennünk a békesség hangulatát, melynek varázsa ilyenkor eltölti szívünket. Van azonban d szűkebb családi körön túlható vonása is ennek az ünnepnek. Azt mondhatnánk, hogy látha­tatlan fonál köti össze a sokmilliónyi fenyőfát, s a rajtunk is áthaladó áramkör szinte érezhetően kap­csolja össze a valóban békét akaró emberi vilá­got. Minden alkalommal eszünkbe jut ilyenkor, hogy ennek a jelképpé vált napnak csak úgy van értelme számunkra, ha körülvesz bennünket a na­gyobb család is, a velünk együtt, azonos célokért küzdő, dolgozó emberek közössége. Ha tudjuk, hogy velünk örvendenek a szocializmust építő haza ál­lampolgárai és a baráti, testvéri országok lakói egyaránt. Mindazok, szerte a világon, akik hisznek és bíznak az emberiség jövőjében, a szebbre és j jobbra törekvők nemes céljaiban, a béke lehetősé­gében és értelmében. Eszünkbe jut — s nem lehet megunni ennek el­mondását — hogy a felszabadulásunkat megelőző • időben, a béke és szeretet ünnepének napján, az élet kisemmizett milliói méginkább átérezték saját ’ nyomorúságukat, s ezen mit sem változtattak a h imnikus szólamok és az odavetett alamizsnáit. Erre hívta fel a figyelmet a szabadság, függetlenség, s a nemzeti erők összefogásának jegyében a Népszava 1941-es karácsonyi száma, mely — vezércikkéből idézve — ,.a szociális haladás történelmi szükség­szerűségének követelő hangja”-ként jelentkezett. De ma sem feledhetjük, hogy napjainkban is száz . és százmilliók tengődnek a világ különböző részein, . mélyen az elképzelhető legalacsonyabb életszínvonal ■ alatt, emberi léinek sem nevezhető körülmények i között. Miközben mi békében ünnepelünk, dörögnek t még a fegyverek a Föld számos pontján, s a szabad­­' ság, a létbiztonság milliók számára ismeretlen fo­galmak. Mindezt éreznünk és tudnunk kell, amikor oda­ülünk a terített asztalhoz, hogy együtt örven­dezzünk a családdal az ünnepi fenyőfák alatt. S nem ünneprontás, ha mindezt itt, ez alkalommal is elmondjuk, miközben gondolataink másik fele akörül csapong, mindegyre oda tér vissza, hogy a felszabadulás óta eltelt több mint 26 év becsü­letesen végzett mindennapi munkáját mérlegre te­gye. Azt a negyedszázadot, melyben felnőtt egy új generáció. El már hazánkban és más országokban is egy olyan nemzedék, mely nem ismerte a hábo­rút, a kiszolgáltatottságot: szabadnak született, s a béke nemzedékének mondhatja magát. Milliók szor­gos tevékenysége és áldozatvállalása van ebben a tényben, e mondatban, s a folytonos küzdés — munkában, termelésben, ideológiai téren és diplo­máciai síkon egyaránt —, mely továbbra sem szűn­het és nem kisebbedhet. A mindannyiunk boldogulását biztosító, száz és százmilliók vágyát alkotó békéért továbbra is har­colni kell. Mert csakis ez a küzdelem, s érmék ered­ményeként a béke fennmaradása teszi lehetővé a szocialista építőmunka zavartalan folytatását. Cél­jaink, lehetőségeink világos áttekintése önbizalmat és belső nyugalmat ad ahhoz, hogy a mai karácso­nyi ünnepen nem tekintünk félelemmel az itt-ott nyugtalan, a hidegháború szelét fújó, vagy éppen a fegyvereket ropogtató világra. Tudjuk, hogy ter­veink valóra váltásában nem vagyunk egyedül. Olyan barátaink vannak, mint az egész világ béké­jét és biztonságát védelmező Szovjetunió, az azonos célokért síkra szálló szocialista országok testvéri közössége. Meggyőződésem, hogy következetes bé­kepolitikájuk döntően hat a nemzetközi helyzet alakulására, s erőfeszítéseik nyomán tovább szilár­dulnak a béke és haladás pozíciói, szocialista építő­munkánk nemzetközi feltételei. Mindez természetesen összefügg az általános rehaladással, belső gazdasági fejlődésünkkel, a társadalmi síkon elért eredményeinkkel, melyből a párt iránymutatásával megyénk nép­frontbizottságai is jelentős mértékben kivették ré­szüket. Segítettek abban, hogy a megye dolgozó népének egyre szélesebb körében tudatosuljon: a békéért folyó harc „hadállásai” itt húzódnak a hét­köznapi munka frontján, s úgy erősödnek, ahogyan a becsületes és hazájukat szerető állampolgárok minden erejükkel a szocialista társadalom felépí­tésén munkálkodnak. A legteljesebb társadalmi, emberi szabadságot, a különb életet, a magasabb életszínvonalat csakis ez a társadalom adhatja meg számunkra. Az egyre erősödő szocialista nemzeti egységünk alapja a tudatosan felismert közös érdek, az igazi hazaszeretet és a szándék, hogy hazánk felvirágoztatásán mindannyian együtt munkálkod­junk a közösség boldogulására. A karácsonyi pihenő csendjében a jövő felé fut­nak gondolataink, mert mi nem a máról holnapra élés társadalma vagyunk. Együttes felelősséggel kutatjuk a távlatokat, azt az utat, melyen halad­nunk kell kitűzött célunk, a szocializmus teljes fel­építése felé. A dolgozó emberek új erőt gyűjtenek, i terveket szőnek ezekben a napokban. Terveket kovácsolnak a népfrontbizottságok is, hogy a most következő új esztendőben egyre hatékonyabban tudjanak köz­reműködni a népi-nemzeti egység, kibontakoztatá­sában, a párt szövetségi politikájának megvalósítá­sában. Mindez elősegíti majd a gazdasági célkitű­zések következetes végrehajtását, a szocialista de­mokrácia egyre magasabb fokon való megvalósítá­sát, a béke következetes védelmét. Az egyének, a családok boldogulása — vágyak és elképzelések valóra váltása — nem képzelhető el a nagyobb közösség terveinek, céljainak megvalósítása nélkül. A kis otthonok nyugalmát, lakóhelyek, falvak és városok nekünk tetsző arcula­tát csak a nagy, egyetemes béke oltalma alatt te­remthetjük meg. Erre tanítanak bennünket a kará­csonyok megújuló és mégis évente változó fényei, azok a tapasztalatok, melyek azt mondatják velünk: bizakodva nézhetünk a jövőbe! A béke csillagszórói bennünk ragyognak, s megóvjuk azokat az utánunk következő századoknak. Katonák a képernyő előtt (4. oldali A politika és az állampolgár (5. oldal) Izsáki őregek Bűncselekmény nem történt (6. oldal) Aa elnök Nyolcszaznegyven hektáros életmű (7. oldal) Keressük m régi brigádot Művelődés, irodalom, művészet (9—10—11. oldal) Onnepi dobogó A< MAGY'AP SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÁCS-KlSttUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXVI. ért 304. szám Arat 1,20 forint 1971. december 25, szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom