Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-24 / 303. szám

Mátyás Ferenc: Ne legenda Lehullt a hó, fehér virága nyílik az utcán meg a rét ölén, mintha a margárét virágozna, egy halott mályva remeg a szélben, süt a nap, s akárha látnál madarat zuhanni a fagyos faágról, — szívedre koppan örömöd karácsony est szimbólumából. Ö, te óriássá nőtt bizalom, emeld föl az emberiséget, idézd elé a békességet, hogy a karácsony ne legenda legyen csak és ha egy süket zenészünket, tán Beethovent megyünk a templomba hallgatni ünnepeden, hát legyen annyi hitünk, reményünk legalább, hogy jó jön s okul a világ múltjából s amit tőled kérnek: hitetlenek és keresztények, ne kelljen mindig megtagadni, — szép karácsonyod tudjon adni az istenekből emberséget. Buda Ferenc: Kicsi versek Bárány és barátja, kecske, ballagnak ki a mezőre, bárányfia fehér bekecsben, kiskecske körömcipőben. * Tökvirág aranyos trombita, örömet hirdet a harsona: fújják a kürtöt az egerek — megszületett ma öt gyerek, takarja patyolat pelenka, tizenkét tenyerű tökinda. * Csudaszép a csikó, csillagszeme párás, dibeg-dobog a patája, homloka lámpás. ♦ Csigahéj, csigaház, iereád meg ki vigyáz? Ajtó zárva, ablak befalazva, alszik a gazda. * Vékony porban, vastag sárban, jár a pulyka vascsizmában, pöffeszkedik pirosán, kiabál haragosan. * Csöszöge gácsér, háp-háp-háp, egyre mondja: vágjál fát! Szalad a kiskacsa utána, biceg-bócog a lába. Hegyei téli tárlat „Jelen kiállítás mutatja a Bács-Kiskun megyében élő és dolgozó képzőmű­vészek eredményeit, törek­véseik hű keresztmetsze­tét” — olvasom az 1971- es téli tárlat igényes kivi­telű katalógusában. Süme­gi György megállapításá­val — sajnos — csak né­mi fenntartással érthetünk egyet. Több okból. Hiányoljuk a Kecskemé­ten élő Pálfy Gusztáv plasztikáit, az elmúlt esz­tendőben feltűnt Cseh Ena jellegzetes olajképeit, Bodri Ferenc kiérlelt gra­fikáit, Palkó Pál rajzait, hasztalan kerestük a kun­­szentmiklósi Gáli Sándor István újabb munkáit ... A bíráló bizottság élé került anyagot nem ismer­vén csak találgathatjuk a hiányok okait. Feltehető­en többen egyetlen művel sem pályáztak, távoltar­­tották magukat a tárlat­tól. Miért? Több egyéni és temati­kus kiállítás — vélemé­nyünk szerint — jobban segítené a festők, szobrá­szok, grafikusok, batikolok egyéni fejlődését. Örömmel köszöntjük a művésztelepiek közremű­ködését. Hónapokig itt él­nek a megyében ezek a — többnyire fiatal — alko­tók, részvételük felkavar­hatja a képzőművészeti élet nyugalmas vizeit Ugyanakkor rejtélyes szá­munkra, hogy miért mu­tatták be most Szántó Pi­roska „Szentendrei páva” és Szurcsik János „Uta­zók” című alkotását. Kva­litásos mű mindkettő, két­ségtelen. Csak vérségi szá­lak kötik csupán a két művészt megyénkhez; ré­gen a fővárosban laknak, dolgoznak. Ebből a meg- < gondolásból tucatnyi más művészt is meghívhattak volna. Holló László, Bene­dek Jenő, Udvardi Erzsé­bet, Kovács Ferenc,, Tóth Menyhért neve jut az eszünkbe. Két művész két kép: — kevés. Kitekintés, tájékoztatás helyett, zavar. (Az ötletet azonban kár lenne elhajítani. Legköze­lebb külön teremben né­hány alkotással érzékeltet­ni lehetne egy-egy a me­gyéből elszármazott kép­zőművész életművét.) Az idén a kiállító mű­vészek száma növekedett a tavalyihoz viszonyítva, az, elfogadott képek szá­ma csökkent. Pedig idén ötvennel több alkotást küldtek be a zsűrihez mint 1970-ben. A tárlat igen változatos képet mutat műfaji megoszlás tekinte­tében. Az anyag 14 féle felhasználásával, megmun­kálásával találkozunk. Most is az olaiképek do­minálnak. (Balanyi Ká­roly, Bozsó János, Diószegi Marostordai Anna: Űtszclen Balázs, Faluhegyi József, Goór Imre, Jansi László, Noel. ö. Gábor, Palkó Jó­zsef, Szappanos István, Szántó Piroska, Szurcsik János, Weinträger Adolf, Zöld Anikó; összesen 29 mű). Találunk szép akv-a­­relleket — Kiss J. Zoltán két friss alkotására -hívjuk fel. a figyelmet —, olaj­temperával készített mar­káns festményeket (B. Bozsó János: Dudás tanya Attila és a csúcsforgalom Ezt jól megcsináltuk. Mármint mi: emberek. Saját kényelmünkre összkomfortos bádogcivilizációt hoztunk létre. Mit lehetne tenni? Ki tudja? Szabó Sipos Tamás, a Magyarázom magunkat című új rajzfilm rendezője biztosan nem. ö is a régi idők nagyjaihoz fordult segítségért. A szenzációs „felvételek” a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermében készül­tek és őket illeti a köszönet, hogy A város című epizód három filmkockáját jóval a vetítés előtt bemutathatjuk lapunk olvasóinak. A jobb oldali képen nem , kisebb személyiség látható, mint maga Attila, a hun vezér. Nem ismert lehetetlent, amíg egy közlekedési dugó szetoszlatásával nem pró­bálkozott. Rá se fütyültek. Bosszúsan fordította meg lovát és tanácstalan tanáé noká­­nak kíséretében rezidenciájára hajtatott. Legott összehívta a fenti tárgyban a NAGY ÉRTEKEZLETRE az illetékeseket. A hírnökök illetéktelenül bekukucskáltak a te­rembe, kíváncsiságból. Hajdani kollégáikat Attila személyesen távolította el a terem­ből— mint látható — illő módon.! , A római vezér már bölcsebb volt. Sietős.dolga miatt leszállt az ókori- csúcsfor­galomba a tevehát magasáról. Rájött: gyalog biztosabban és gyorsabban célhoz ér. Lehet, hogy ma is igaza lenne? Mikii Ferenc), pasztellel megmunkált kartonokat. (Bági Bála). Kalmár Sán­­dorné eredménnyel kísér­letezik a monotípia adta kifejezési lehetőségekkel, Túri Endre a tűzzománc technikával. Tóth Dezső Képek című fémplasztiká­ja érdekes színfoltja a ki­állításnak. Imre Gábor I. Istvánról formált plakett­jeit hozta a tárlatra, je­lezve, hogy nyolc évtized­del a háta mögött is fá­radhatatlanul dolgozik. Bodor Miklós, Klossy Irén tusrajzai, Kovács László „guasche” technikával ké­szített „Rodrog-part” című műve, Marostordai Anna krátarajzai, H. Boros Ilo­na. olajpasztelljei, Piri Kál­mán, Schnur József tem­perái egyaránt a műfaji sokszínűséget jelzik. A megnyitást követően többen kérdezték: milyen' az idei kiállítás? Azt ta­nácsoltam mindenkinek, feltétlenül menjen el, nézze meg, érdemes, csa­lódás nem éri, de várat­lan meglepetés, izgalom se. (Számomra Noel O. Gábor bemutatott munkál okoztak kellemes meglepe­tést: íme, ez a művész ■ képes a megújulásra, nem hagyja magát lo"vűmi a rutin középszerétől.) Mi­ért nem érezzük •— össz­hatásában — modemnek, vitára, helyeslésre ser.k ér­tőnek a bemutatott művek többségét? Azt írszem ffvakren az élmény sürgetése, a változ­tatás. a meggyőzés szándé­ka hiányzik. A mát hiá­nyoljuk. Szerencsére túlju­tottunk azokon az Időkön, amikor a . felvonultatott traktorok. toronvdaruk, kombájnok számával mér­ték a művek közéletiségét. Mi a témaválasztá'Mn megmutatkozó többle­tet, ezt a sajátos ízt. hon­­milatot. vonulatot keres­tük az 1971-es Eres-Kis­kun megyei téli tárlaton...' Helle.i Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom