Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)
1971-12-17 / 298. szám
6. oldal 1971. december 17, pénteft Értelmiség— a bizalom légkörében A kecskeméti járásban a pártbizottságok mellett működő agitaciós és propagandamunka-bizottságok aktivistái több hónapos vizsgálódás eredményeként a járási pártbizottság ülése elé terjesztették jelentésüket az értelmiség helyzetéről, szerepéről, társadalmi,- politikai és gazdasági életük alakulásáról. A tapasztalatokat összegező jelentés elismeréssel szól a kiterjedt tanyavilágban és rossz termőképességű homokterületeken dolgozó értelmiségiek nem egyszer hősies munkájáról, magatartásáról. Az utóbbi évek rohamos fejlődésével is lépést tartva, az értelmiség igyekszik alkalmazni a tudományos-technikai forradalom vívmányait. A dolgozók érdekeivel azonosulva, azok szolgálatában állva számtalan kezdeményezés és maradandó alkotás dicséri munkájukat. A felnövekvő ifjú nemzedék, az ezreknek megélhetést jelentő ipar, a nagyüzemi mezőgazdaság, községeink fejlődése és az egészségünk feletti őrködés — mind, mind összefügg a pedagógusok, óvónők, a műszaki és agrármérnökök, orvosok és gyógyszerészek szorgalmas munkájával. A járás értelmiségi dolgozóinak számaránya tizenötszöröse a felszabadulás előtti évek átlagának. S noha számuk alig éri el a járás lakosságának másfél százalékát, tevékenységük hatása messze felülmúlja ezt az arányt. Elfogadják a munkásosztályvezető szerepét és a párt politikájának megvalósítását gyakorlati munkájukkal szolgálják. Mind kevesebb közöttük azoknak a száma, akikből hiányzik a nyílt kiállás, az elkötelezettség, az erkölcsi, politikai edzettség, s a felelősségvállalás bátorsága. A párt helyes, az értelmiség által is támogatott politikája, az őszinte, alkotó légkör, a gondoskodás és a bizalom hatására egyre több azoknak a száma, akik meggyőződésből a kommunisták soraiba állva végzik munkájukat. Csaknem négyszázan tagjai a pártnak, s ez nem kevesebb, mint a járás értelmiségének 26 százaléka. Csunán az idén 8 mérnök és közgazdász. 17 technikus. 19 agronómus, 22 pedagógus és egy orvos kérte a felvételét. A járásban működő értelmiségnek mintegy a felét a pedagógusok adják, akiknek tekintélyes része a tanyai iskolákban dolgozik. Közülük több mint százan a városokból és községekből órákat utazva, gyalogolva jutnak el munkahelyeikre. Az agrármérnökök és technikusok száma megközelíti a négyszázat, Munkájuk ugyancsak nehéz körülményekhez kötődik és időben is többet dolgoznak, mint más értelmiségi foglalkozásúak. Értelmiségünk a járás több tízezer munkásával, s a szövetkezeti parasztsággal együtt, a mindennapos munkakapcsolatok sorozatában fejti ki tevékenységét. Az egvüttes munka hatására kölcsönösen becsülik is egymást. Nem szólva arról, hogy ezek az emberi és eiunkakapcsolatok meghatározzák az értelmiségi dolgozók nézeteinek alakulását is. A járás lakosságának túlnyomó többsége tisztelettel támogatja tevékenységüket, hiszen rendszeresen tapasztalják annak áldásait. A jogos elismerés mellett hasznos azonban felemlíteni: még hatékonyabbá válhat az értelmiség szerepe, tevékenysége, ha a különböző munkaterületeken dolgozó csoportok közelebb kerülnek egymáshoz. Ennek eléréséért sokat tehetnek pártszervezeteink. Mégpedig abból kiindulva, hogy ha az agronómusok, az orvosok, a pedagógusok ismerik egymás munkáját, s az abbéin rejlő lehetőségeket, összehangolt, együttes tevékenységgel még eredményesebben lendíthetik előre szűkebb és tágabb közösségek érdekeik Mint ahogy eddig tették, pártszervezeteink továbbra is ügyeljenek rá, hogy rendszeres, eleven és tartalmas legyen a kapcsolatuk az értelmiség minden csoportjával. Nélkülözhetetlen ez ahhoz, hogy továbbra is meggyőződéssel, tiszta szívvel tevékenykedjenek az előttük álló nem csekély feladatok megvalósításáért Az agitációs.és propagandamunka-bizottság javaslatára — ezt elősegítendő —, úgy határozott a járási pártbizottság, hogy a tél folyamán községenként értelmiségi tanácskozást kell összehívni. E fórumokon, — amelyek a közös gondjainkról való őszinte párbeszédet célozzák —, a helyi párt- és tanácsi vezetők tájékoztatást adnak a község helyzetéről, s a további törekvésekről, melyek megvalósításához kérik az értelmiség még aktívabb közreműködését. A kecskeméti járás értelmisége körében végzett felmérés, s a további tennivalók megjelölése feltétlenül hasznos, elismerésre méltó társadalmi munka volt Horváth Ignác Minőségében is legyen más...! Próbálom átérezni — átélni! — a pillanat ünnepélyességét; nem túlságosan sikerül. „Szimpla” hétköznap délelőtt az úttest szélén latyak, pocsolya, a nagyközség főtere és főutcája még jellegtelenebb, mint máskor. De az emeletes, relieffel díszes művelődési otthon felé igyekvő női csoportokat valóságos parfümuszály követi, a férfiak nyaka merev tartásba feszül a nyakkendős, fehér inggallérban. Váratlanul csöppenek az esemény kellős közepébe: társadalmi névadó ünnepélyre kerül sor. A meghívás elől nem térhetek ki, de nincs is ilyen szándékom, hiszen ilyenféle „megmozduláson” korábban még nem vettem részt. S a nagyközségben is az első alkalom, amikor egyszerre öt ifjú honpolgárnak adnak nevet illetve a már választott nevet jegyzik be az anyakönyvbe. Kerete is van a dolognak : a kismamák mindegvike az esvik fővárosi vállalat másfél évvel ezelőtt idetelepített részlegének az alkalmazottja. A AZ ITAL MÁMORÁBAN... Rács mögé került a rablóbanda Az erőszakos bűncselekmények jelentős százalékét ittas állapotban követik el, vagy maguk a sértettek, a szenvedő alanyok kerültek a bűntett Idején alkoholos állapotba. Az ital köztudomögött P. István, amikor Póczó és Orbán összenézett Tervük néhány mondat után kialakult. Amint viszatért a „jóbarát”, előálltak az újabb ötlettel: — Gyerünk a „toronymásúan felszabadítja a gát- ( ba»_ (A Toronyhá'z éttelásokat, egyeseket agreszszíwá tesz, mások túlzottan barátkozó hangulatba kerülnek. Néhány féldeci, egy-két liter bor elfogyasztása után megszűnik az önkontroll, s a részeg természetétől függően támad, vagy egyáltalán nem védekezik. Az alábbi súlyos bűncselekménysorozat is példásan bizonyítja az előbb elmondottak igazságát Alkalmi ismeretség rablással Szeptember közepén a késő délutáni órákoan a kecskeméti Gyenes cukrászdában egymás mellett üldögélt Póczó István 2ü eves, íogiaiKozás nélküli, büntetett előéletű, Kecskemét Városföld 144. és Orbán Gusztáv 22 éves, foglalkozás nélküli, büntetett, Kecskemét Munkácsy utca 18. szám alatt lakó fiatalember. A pénzszerzés lehetőségeit latolgatták, amikor egy náluk alig idősebb férfi az asztalra tenyereit. — Ne búsuljatok fiúk... Az élet vidám dolog... — gurgulázta részegen, s a mellette elsiető felszolgálónőre rákiáltott: — Hozzon három féldecit, az urak a vendégeim. Nem sok idő telt el, amikor az asztalon már alig jutott hely az újabb féldeciknek, amelyet F. István rendelt. A két újdonsült barát egyre-másra ölelgette a bőkezű ismeretlent, aki barátságosan meghívta őket az Expressz étterembe. Az étteremben újabb féldecik következtek, amikor F. István hirtelen felállt. — Várjatok meg srácok, kimegyek ... JMég el sem tűnt az ajtó rembe.) A portás itt éber volt, és F. Istvánt nem engedte be, s ez éppen beleillett Póczó és Orbán elképzelésébe. Vigasztalták a cimborát, nincs semmi baj, majd a hátsó ajtón bemennek. Az étterem mögött egy pillanat alatt játszódott le minden. Póczó és Orbán leteperte F. Istvánt, pénzét és gyűrűjét elrabolta tőle, majd mindketten futásnak eredtek... Kerítés 100 forintért A rablás után Orbán nagyon gyorsan elverte a pénzt, de mivel nem dolgozott, ám inni szeretett, pénzre volt szüksége. Egy régi ismerősével, V. Miklós kecskeméti lakossal találkozott az utcán, aki bizalmasan elmondta neki, szeretne bizalmasabb viszonyba kerülni Orbán egyik nőismerősével, V. Katalinnak — Csak ennyi az egész? Egy százasért megszerzem neked. A fiatalember, bár tudta, hogy tilosat tesz, mégis belement ebbe az enyhén szólva piszkos üzletbe. Még azon a napon Orbán nőismerősével felkereste V. Miklóst lakásán, s amíg azok a szobában egymással voltak elfoglalva, Orbán körülnézett a másik szobában. Egy arany karikagyűrűt, ruhaneműeket szedett össze, s aztán angolosan távozott. Még azon az élszakán előállították Póczó Istvánt, aki a rendőrségen hamis vallomást tett. Ártatlan képpel bizonygatta, nem ő, hanem őt rabolták ki, 500 forintja bánja ezt az éjkicsik mindegyike — Lilla, Zsolt, Dénes, László és Ferenc — első gyermek a családban. A vállalat láthatóan komolyan veszi az ünnepséget, maga az igazgató is leutazott, s a művelődési ház egyik kis klubtermében — itt ad egymásnak találkozót a „protokoll” — fogalmazza az ünnepi beszédet. Elmélyült figyelemmel, mert gmíg nincs kész, nem kapcsolódik be a társalgásba. A fő szervező ember — hol itt, hol ott tűnik fel — kezembe nyomja a „forgatókönyv” egyik példányát, három sűrűn telegépelt oldalból áll, s fontosnak tartja közölni velem, hogy a vállalat vezetői céltudatosan törekednek a családias közérzet kialakítására, s ennek érdekében nemcsak szép szavakat mondanak, hanem például a szülőknek minden iskolás korú gyermek után évente, méghozzá szeptember hónap elején fizetnek ezer forintot — a béren, a prémiumon és a nyereségrészesedésen kívül. És a névadó ünneneket is rendszeressé kívánják tenni, s úgy, hogy jövőre és attól kezdve mindig a gvemv»knanon tartsák — a két gvermeknao között születettek részére. szakát. Ezt a mesét természetesen nem hitték el, de akor elengedték. Erőszak tanúk előtt Szeptember utolsó napjaiban vidám társaság gyűlt össze Kecskeméten a Zsinór utca egyik házában. A résztvevők nyakló nélkül vedelték a bort, olykor féldeci pálinkával sűrítve. A hangulat magasra csapott, s a részeg férfiak, nők tánca már mindenre hasonlított, csak táncra nem. A szűk szobában már bacchanália folyt, amikor Póczó és barátja, Dorogi János foglalkozás nélküli, 24 éves, büntetett előéletű, Kecskemét, Nándorfehérvári út 4. szám alatti lakos összesúgott. A meglehetősen rövid eszmecsere után mindketten durván felröhögtek, majd Póczó a kissé italos N. Máriát magához rántot- ' mUyeiTnevét “adnalT^er Míg felballagunk az oszlopos díszterembe, a lépcsőn kétoldalt nyakkendős úttörők állnak sorfalat. A teremben laza félkörben elhelyezett széksorok, középütt nagy asztal, drapériával leterítve, dísznövényekkel, az asztal mögött a falon a családi társadalmi ünnepek hímzett zászlaia aránylik. Az asztalon túl zongora, majd a sarokban a pódium, amelyre már felsorakozott az iskolai énekkar. Bach-orgonamuzsika szól, magnóról, amíg megkeressük a helyünket. Valaki a sarokból filmfelvevőt berregtek aztán a Himnusz következik, s ezzel kezdetét veszi az ünnepség. Az úttörőénekkar „Serkenj fel, serkenj fel” kezdettel összeállítást ad elő, mozgalmi dalokból. Aztán az anyakönyvvezető asszonyé a szó, sorra végigkérdi az első sorban ülő szülőket, ta. A részeg Póczó hango san, az egész társaság előtt kijelentette, hogy a lány vele és Dorogival „bemutatót” tart A tiltakozás, a sikoltozás nem bizonyult elégséges fegyvernek, mert ekkor már Póczó és Dorogi megveréssel, agyonrug ■ dosással kényszerítették a szerencsétlen lányt. A társaságnak úgy látszik mindez nem tűnt fel, mert senki sem lépett közbe, senki sem tiltakozott, sőt a rendőrségen cinikusan mesélték el a dáridó lefolyásának részleteit. A több hónapig tartó nyomozás végül is minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a konok bűnözőkben az emberi erkölcs, a szocialista együttélés leghalványabb árnyalatai sem fedezhetők fel. A rendőrség Póczó István ellen erőszakos nemi közösülés, rablás. hatóság félrevezetése, Orbán Gusztáv ellen rablás, kertés, lonás. Dorogi János ellen erőszakos nemi közösülés bűntette mi^H folvtatott eljárást. Az erőszakoskodó. rablóbanda ügyét vádemelési javaslattal az ügy-'zsÄr>o=lc még mekeiknek, maid a fogadalomtétel következik, amelyet a közönség is állva hallgat végig. Külön fogadalomtétele van a névadó szülőknek! Közben az ünneoelt csöppségek egyikemásika döngicsél, mórikál, közülük a legnagyobb — lehet vagy másféléves — ki-kiszabadul anvja öléből, piros csizmácskájáv-’l tipeg a fénvesre vikszolt narketton. Míg az anyakönvvi aláírások tartanak, úiból felhangzik az orgonamuzsika, s ezután kerül sor az anvakönywezető ünnenl beszédére. „M=rt így szokás, mert így célszerű”. a ..társadalom felé tett első mozdulat”, meg ilyenek. Az élet örömeinek és gondiainak egvensúlvozó felsororása. Amit mond. az végeredményben mind igaz... Értelmetlen a kérdés, hogy mi értelme van az egésznek. Nyilván nem több és nem kevesebb, mint bármilyen más emberi rituálénak. Átnyújtja az emléklapokat Fényképezés, filmezés. Megint az énekkar: tóban...” Szavalat Szép Ernőtől. Gyermekdalok: „Duli-dul-balaiajka..” Bevonulnak az óvodások, kezükben egy-egy szál krizantémmal, átnyújtják a szülőknek, ki ennek, ki annak, versike kíséretében. Az óvodás kicsik, lehetnek talán húszán, énekelnek, körbejárnak, dobbantó lépései, csípőre tett kézzel, majd párokká alakulnak, táncolnak. Következnek a kisdobosok, ajándékképpen kék nyakkendőt nyújtanak át egy fiúcsa zongorázik, kislány énekel a mikrofonnál, egy-két taktussal folyton előreszökik, a magas C-n túli hangoknál a készülék berezonál. Egy nagyobb lány Kaffka Margit Pétiké jár című versét szavalja, s eközben a legnagyobb kicsi, mintegy illusztrációképpen, kezében a szál krizantémmal, végigsasszézik a termen. Előbb a budapesti gyárrészleg vezetője beszél, majd a vállalat igazgatója. A végén a szülőknek átadja a takarékbetétkönyvet, egyenként 500 forintos „béltartalommal”. Ezután már csak az ajándékok átadása következik; a szakszervezeti titkárnő aranyszőrű játékmackókkal kedveskedik, míg a KíSZ-ista lányok játékkutyusoklcal sorakoznak fel. Átadják ajándékaikat azok a vállalatok, intézmények is, ahol az apukák dolgoznak, de ezek a tárgyak, a bolti csomagolás miatt, felismerhetetlenek. Természetesen a sok csomag nem fér meg a szülők kezében, 5 a székek előtt, mellett hevernek már... És a másfélórás ünnepség befejező aktusaként felhangzik a Szózat. A járás községeiből az ünnepségre tapasztalatcsere céljából meghívott népművelők továbbra is a teremben maradnak. „Kiértékelik” a látottakat és a hallottakat. Elhangzanak a kifogások: Rendben van, hogy a szülők ajándékot kapnak, de azok átadását másképpen kellene szervezni, ne itt kelljen roskadozni alattuk. A díszelnökséget mellőztél kellene, mindjárt közvetlenebb lenne a hangulat. Inkább kevesebb, de jobb szavalatokra volna szükség. Egy évesnél idősebb gyermek részére lehetőleg ne tartsanak névadó ünnepséget. Ezek, az adott kereteken belül, célszerű korrekcióra utalnak. De fel sem merül annak lehetősége, hogy a rituálé helyett valami más kellene. Hogy valamikéop emberibbé olvadják az ünnepélyesség. a f“nnjöit«ég. Hogy az egész több legyen, minőségében legyen más, mint afféle „szocialista keresztelő”. Hatvani Dániel küldték. Gémes Gábor i „Kiskacsa fürdik fekete Eladó KÉTSZOBÁS ÖSSZKOMFORTOS ÜJ LAKAS, azonnal beköltözhető állapotban Kiskunhalas. Kib'án Ovörgv út 39. sz. alatt. Érd-^lődni lehet Kiskunha'asi Ügyvédi Munkaközösség (dr. Vágner Évánál). 2099
