Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-15 / 296. szám

e. oldal

1971. december 15. szerda

EGYÜTT KELL CSELEKEDNÜNK I

Az i szákosságtól az alkoholizmusig

Az alkoholizmus nem az alkohol, ahogy az elhízásé sem a táplálkozás, a válásoké sem a házasság, a gázolákosé sem a közlekedés. Jóllehet azt, aki nem közlekedik, nem lehet elgázolni; az, aki nem nősül meg, nem log elválni; az, aki nem eszik, nem fog meghízni és az, aki nem fogyaszt szeszes italokat, sohasem lesz alkoholista. Erről a témáról tettünk fel néhány kérdést dr. Kardos Györgynek, az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet alkoholelvonó és munkatherápiás osztálya vezető főorvosának.

— Hogyan alakul ki az iszákosságból az alkoholizmus?

— Az adott társadalom ivásnormái az alkoholizmusbetegség elhárításában, „járványos” elterjedésében megelőző, illetve „kórokozó” szerepet játszanak. Ott, ahol a közvélemény csak a mértéktartó — étkezéshez, családi körhöz, alacsony szesztartalmú italokhoz kötött — fogyasztást fogadja el, s elutasít mindenféle visszaélést, csak kevesen kockáztatják meg a rendszeres és mértéktelen fogyasztást.

Ezúttal nem kell a példáért messzire mennünk. A mi közvéleményünk ivásnormái is ilyenek — a nőkre nézve. Ezért nálunk is tíz-tizenötször kevesebb a nőbetegek, mint a férfiak száma. S az alkoholizmus az ő körükben korántsem terjed olyan mértékben, mint a férfiak között. Igaz. hogy a betegforgalmi adatok terén tájékozatlan közhiedelem szerint nagyon sok az alkoholista nő; a tények azonban mást mutatnak. Ez azért van így, mert az emberek az ittas nőket észreveszik és megjegyzik, az ittas férfiakat nem. Végül ott, ahol a közvéleménynek laza és szabados, elnéző és előre nem látó ivásnormái vannak, olyanok, amelyek a minden ésszerű mértéket megcsúfoló ivászatnak szabad folyást engednek, népbetegséggé (azaz a lakosság több mint egyszázalékára kiterjedővé) válhat a mindennapos iszákosságból adódó alkoholizmus. Megint nem kell a példáért messzire menni; ez vonatkozik nálunk a férfiakra.

— Melyek a legmarkánsabb ismertető jelei az alkoholizmusnak, mint betegségnek?

— A szeszes italok fogyasztása, sőt a velük víszszaélő fogyasztás sem vezet szükségszerűen alkoholizmushoz. A rendszeres fogyasztóknak csak egy része, 5—10 százaléka válik alkoholistává Olyan beteggé, aki az ivást abbahagyni nem tudja, ha egyszer elkezd inni, s minthogy az ivást és az ittasságot ellenőrizni sem képes, addig iszik, amíg le nem részegszik. Más szóval, az alkoholista rendszeresen és mértéktelenül iszik, miután a szervezetében rejlő anyagcserezavarok és alkoholfüggősége miatt egyebet nem tehet.

A rendszeres fogyasztó” többsége ..egyszerű” iszákos marad, azaz olyan fogyasztó (és nem beteg!) aki az adott társas környezet ivásnormáinál többször és többet iszik, holott más,oka” | ként is tehetne, ha akarna, mint Ö azonban „kitart” a hol ilyen, hol olyan mértékű, mindennapos fogyasztás mellett, mert szeret inni, azután meg is szokta,

az alkoholprobléma megoldása nem az „ellenanyag” felfedezésétől és > a „védőoltások” bevezetésétől függ, tőlünk — orvosoktól — aligha várhat a társadalom

igénytelenségéhez képest többet, mint a baj mggálmarad is elég ideje és pénze a táisas ivásra, amivel minden emberi kapcsolatot és közösséget pótol.

— Milyen körülmények vezetnek a rendszeres iszákossághoz, az alkoholizmushoz?

— Mielőtt erre válaszolnék, utalni szeretnék vizsgálatainkra, amelyekből kitűnt: a társadalom legveszélyeztetettebb rétege a fiatal munkásoké, akik korán „felnőtté”, azaz önállóan és viszonylag jól keresőkké válnak, tehát elég sok szabad idejük és pénzük marad az ivásra. (Minthogy egyiket sem óhajtják másra, többre, jobbra fordítani.)

Ami a kérdést illeti, azt válaszolhatom, hogy a férfiak között többnyire a rendszeres ivásra késztető és szoktató társaslélektani körülmények („velük tartok én is”, „csak nem maradok el a haveroktól” stb.) vezetnek mindennapos iszákossághoz és ezen át az alkoholizmushoz. Az esetek egyötödében a szeszes italok rendszeressé váló, azaz visszaélő fogyasztását „lelki bajok” ellenszereként alkalmazzák.

— Mi következik mindebből?

— Mindenekelőtt az,

hogy az alkoholizmus elleni küzdelem ismert jelszava: „az alkoholizmus betegség”, éppen a fogalmak és teendők tisztázása érdekében megszorításra szorul. Arra a kiegészítésre, hogy az iszákosság még nem alkoholizmus. Más szóval, az alkoholizmus megelőzése: az iszákosság elleni küzdelem, ami elsősorban olyan közvélemény kialakítását igényelné,

mely a szeszes italok fogyasztásával történő mindenfajta visszaélést, kártékony nemtörődömséget és ostoba elnézést elítél, beleértve a szeszes italoknak a túlfogyasztására számító túlkínálatát és túltermelését is.

Minél több embert teszünk ki az iszákosságra szoktatás kockázatának, annál nagyobb lesz az alkoholisták száma is. Az alkoholizmus elleni küzdelem nem szorítkozhat az alkoholisták elleni küzdelemre. Sőt, minden célirányosnak ígérkező módszert be kellene vetnünk az iszákossághoz vezető mértéktelen fogyasztás visszaszorítására és kordában tartására. Gazdasági és adminisztratív rendszabály ok tói sem szabadna borúlátóan viszolyognunk. Ahogy ezek nem helyettesíthetik a közvélemény átalakítását, az utóbbi sem helyettesítheti ezeket az intézkedéseket amelyekkel a jelenlegi, vagy a „tegnapi” szinten kellene és lehetne tartani az ivást.

Immár nincs az életnek olyan területe (a sporttó' a család- és ifiű°ágvéd»' mi kérdéseken át a tüdő giimőkór felszámolhatósá gáieV ahol ne égett volna körmünkre az alkoholizmus-betegség kockázatává’ felelőtlenül játszó, túlzót’ italfogyasztás, S minthogy

lapítását.

Tettek és szándékok Kömpöcön

A statisztika adatai Kömpöcnél csak két kisebb lélekszámú települést tartanak számon a kiskunhalasi járásban. Vajon az 1200 főnél alig népesebb falu mennyit, milyen ütemben lépett előre az utóbbi években ?

Szilágyi József tanácselnök több mint egy évtize- j zetésére. Jelenleg a beitek de hordja már vállán a kö- ] rület teljesen villamosított.

zösség gondjait. Nemcsak szemlélője a fejlődésnek, hanem aktív mozgatója és részese is az eredményeknek.

— Még az első lépcsőben, az 50-es évek végén sor került a villany beve-Személygépkocsi, vezetővel vagy anélkül

A tél elején egy értekezleten Kiss Dezső, a közlekedés- és postaügyi miniszter helyettese a vállalati, hivatali személygépkocsi-vezetők helyzetét a következőképpen summázta: „Az országban több ezer személygépkocsi-vezetőt foglalkoztatunk, olyan fizetésért, amely nem áll arányban a végzett munkával ...” Soha sem szerettünk vezető emberek szavaira hivatkozni népszerűtlennek ítélt Intézkedés megtétele előtt, ehelyett inkább saját gyakorlati tapasztalatunkból indultunk ki, s tesszük ezt most is.

Vizsgáljuk meg, milyen intenzitással dolgoznak a hivatalok, vállalatok, intézmények személygépkocsivezetői. Általában nyolc órakor, vagy hamarabb indulnak, s a garázsba fél vagy egy órával előbb érkeznek. Ezután lebonyolítják a fuvart, vagyis elszállítják a vállalat ügyintézőit az adott helyre, amely az ország legnagyobb területű megyéiét figyelembe véve maximálisan 200 kilométer. A vállalat ügyintézője minimálisan két-három órát tárgyal, de legtöbbször egész nap ugyanabban a helységben tartózkodik. Mit csinál ez alatt a gépkocsivezető? Ugye. volt alkalmuk megfigyelni? A Volgák, a Polski Fiatok, a Warszawák vezetői hátradőlnek az ülésen, ha hideg van, járatják a motort, olykor olvasnak, de leginkább alszanak. Így múlik el az egész napjuk, néha az adott helységben még megtesznek egv-két kilométeres utat, estére kelve aztán vissza a támaszpontra. A lelkiismeretesebbek kitisztosatják járműveiket. s utána „fáradtan” hazatérnek.

Ezért a napi „munkaintenzitásért”, amely a kétszer kétórás vezetést kivéve alvásból esetleg újságolvasásból vagy — ha többen összejönnek — kártyázásból áll, elég tekintélyes fizetést húznak. Egy személygépkocsi-vezető általában 2500-tól 3000 forintig keres, amelyhez kapcsolódik a kiküldetési átalány, vagy a napid/j. Emellett az ügyintézők, vállalati vezetők, vagy éppen anyagbeszerzők meghívják a gépkocsivezetőket ebédelni, no nem mindig a saját költségűre, hanem a meglátogatott, ellenőrzött szerv, intézmény vállalat számlájára. Bocsátkozzunk egy kis közgazdasági fejtegetésbe. A megyében — tételezzük fel — 500 ilyen személygépkoesi-vezető dolgozik. Ezek fizetése, ha átlagosan csak 2 ezer forintot veszünk alapul — de ennél több, s még prémiumot is kapnak — havonta 1 millió forint. Az 1 millió forintért a személygépkocsi-vezetők — ha napi 4 órai munkaidőt számolunk, mert ritkán van több — 2 ezer órát dolgoznak, vagyis órabérük — 25 napra számolva — meglehetősen magas, 20 forint. Egy munkás napi 8 órát dolgozik 10 forintos órabérért. A gépkocsivezető tehát alig valamivel több mint két hét alatt keres ugyanannyi pénzt, kevesebb munkával, mint egy gyári fizikai dolgozó.

Szerencsére ezt sokoldalúan már mások is elemezték, s kiszámolták, hogy az államnak, az egyénnek is jcbb ha maga az ügyintéző, anyagbeszerző vezeti a vállalat személygépkocsiját. Kevesebb a bérjellegű kifizetés, a költség, még akkor is, ha az ügyintézőnek valami pluszt számítanak fel a gépkocsi vezetéséért. Az esetleges — főleg az érintettek — felháborodását elvágva, szeretnénk megjegyezni, hogy nem volna helyes, ha egyértelműen kimondanák a személygépkocsi-vezetők státusának teljes megszüntetését hiszen logikus: néhány megyei vezető testület, de maga az első számú vezető sem

nélkülözheti mindig a személygépkocsi-vezetőt. A jelenlegi ismereteink, tapasztalataink birtokában szeretnénk kijelenteni: már van arra néhány jó példa, hogy vezető emberek, anyagbeszerzők és ügyintézők saját maguk vezetik a vállalat személygépkocsiját

Mi lesz az állásukat vesztett személygépkocsivezetőkkel? Egyértelműen le lehet szögezni, nem maradnak sem ők, sem pedig családjuk kenyér nélkül. Az újságok hirdetési rovatai tele vannak olyan munkaalkalom kínálattal, amelyben különböző szállítási vállalatok tehergépkocsi-vezetőket, autóbuszvezetőket keresnek. Ez is mutatja az aránytalanságot, amíg személygépkocsivezetőkből dömping van, a szállítási vállalatok gépkocsivezető-hiánnyal küszködnek. A kereseti lehető-1 ség ezeken a helyeken nagyobb, igaz, többet is kell dolgozni. Hozzátennénk még, hogy az autóbuszokat, a különleges gépkocsikat vezetőle már olyan vezetői engedélyt szereznek, amelyekben elismerik szakképzettségüket

Miről is van tulajdonképpen szó? Arról, hogy a népgazdaság, a vállalatok, intézmények anyagi teherbíró képessége véges s kevésbé tűrik el a jelenlegi közgazdasági szabályozók az improduktív munkaerőt. Márpedig, ha visszagondolunk az előbbi példára, kiderül, hogy a vállalati személygépkocsi-vezetők ebbe az improduktív kategóriába tartoznak. Bátorítani szeretnénk tehát azokat a vállalatokat, intézményeket, amelyek vezetői érzik a személygépkocsi-vezetők minden áron való alkalmazásának fonákságát, s státusukat olyan produktív munkaerővel töltik fel, amely az adott gazdasági egységnek valóban hasznot hoz, nélkülözhetetlen.

Gémes Gábor ________!________________

M. Rosovsskij:

Építkezés

tumot vitte el. Mások szükségszerűen láthameg egész falrésze- táti an .. .

két... Mikor aztán az épű-A csempékről ne is let végül mégiscsak

beszéljünk. Azok már elkészült, megérkezett

eleve el sem jutottak az átvevő bizottság,

az építkezésig. Eltűn- — Érdemes volt eny- Az épületet épitet- A harmadik állan- tek valahol útközben, nyit várni! — mondték, építgették . .. dóan hiányzó építke- Az építkezésen a mun- ták. — Az épület tet-De a felépítésig se- zési anyag: a tetőáll- kasok sohasem láttak szik nekünk. Építészehogysem tudtak eljut- ványzat volt. Alighogy még hasonlót sem. ti szempontból is ég ni. összeállították a szaru- Vannak, akik már azt szén korszerű. A bel-Először is: soha nem fákat, a következő éj- sem tudják, hogv mi- ső szerelés sem bagy volt elég tégla. Ha jel jött egy alak, fe- lyen is az a csempe? kívánnivalót maga

szállítottak is, valaki kete álarcban, felmá- Amikor azt h^b' k, ut?n. Azt ajár-Huk, cl-mindig ellopta. szott a tetőre, és egy hogy csempe, akkor sőként birtokol ák ezt

A másik hiánycikk- igazi körrámás pa- némelyek azt gondol- a minden kívémlm*.t

nek az üveg bizonyu t. rasztfűréssze! szép Ha hoztak is üvege , csendben szétfűr s'el • mire hcépí he tek vol- te, és e’széllí'otta a na. !*-:• érült. bogy már készülő te'őt. össze'őrt. Ha az úi K'sőbb méT vakmeszállíim^ny is megér- “őbbek lettek a

iák. h«gy ez egv úi- kiel gítő alkotást azok, fajta sör, m'sok vi- akik ad^i" r-*1 szont. a kul úrá t"b- rr*'<r végülis fel nem bak, az olv-sottabb-tk épült, az* gondollak rr'lo, És az üi város; fegyhogy eg'szen űi égi- hrz éoüle^ónek kapui szélesre tárultak

kezelt — mire be kel- szarkák: mirdenre test. nem messze

«éti volna épí'e-i, az szemet vetettek, ami a Hold‘ól k ss^ hát1 bto, építge t ó-'* ’ is eltűnt. Ahogyan k~zük üg 'be került, é* ez'rt, a "o'd meg- A Eityeratura Ganond ák: „Megrepe- Volt, oki a i'"esőket., kerülése előtt, szá- zetából fordította:

dezett t • •** volt aki a funclameu- uniókra, ez a Csempe Sigér Imre t

Mondjuk meg ezzel szemben, hogy a közvilágítás meglehetősen hiányos. Higanygőzlámpákat szándékozunk ezért felállítani az utcák jó részén, még ebben a tervidőszakban.

A i ->rcHsítást —

amelynek „mérlege”: mindegyik utcának legalább az egiik oldalán szilárd • burkolat — követte a köziekedéi vérkeringésébe való bekapcsolódás. Jellemző péijdát is mond erre az elnök:

— Hajnalban felül valaki a buszra, bevásárol Pesten, s este fél hatkor már itthon is van. Amilyen jó azonban az összeköttetés a fővárossal, annyira hátrányos a járási székhellyel. Későn érünk csak be Halasra, s ugyanúgy haza is.

E mostoha helyzet hallatán azt hihetnénk, hogy a forgalomtól távoli község jasjsan elnéptelenedik. Erre azonban nyomban meg-s kanjuk a cáfolatot.

— Állandó a bevándorlás! nemcsak a megyéből, dp a Csongrád szomszédos falvait övező tanyavilágból is. Évente a lakosság egy-két százalékát kitevő gyarapodás tapasztalható.

Bizonyára közrejátszik ebben az is, hogy a lakosság a kultúra áldásaitól nincsen elzárva. Sok kilineselés után a megye és a járás anyagi segítsége jóvoltából, a lakosság lelkes társadalmi összefogásával meigtétézve, három éve k’übkönyvtárat létesítettek. Bejme színház- és tv-terem, klubszoba, szakköri helyiségek, 3 ezer kötetes könyvtár.

— A ránk kővetkező évben 90 házhely kerül kisajátításra, s az 1600 méter vízhálózatot további 1200 méterrel bővítjük — kezd ho^zá ezután beszélgető partnerünk a tervek számbavételéhez. — Még ebben a tervidőszakban mVgénítjük a tisztasági fürdőt' is.

Áz egyik legfőbb gondjuk az egészségüggyel kapcsolatos. Orvost ugyanis csak hetenként egyszer látnak a községben, holott rendelő van. Már gyűlnek a családok téglafelajánlásai! hogy a rendelő mellé orvosi lakás is épülhessen. Deí még ez is kevés, ha hiányzik a gvógyító szakemjber. „Papírforma szerint”, mint Sziláevi elvtárs mondja, ekkora lélekszámra ; nincs orvosi státusz. Ök azonban mindent elkövetnek- Bíznak a felsőbb szervek megértő jóindulatában, s á cél érdekében forintjaikat sem sajnálják.

A SZÓ ;obb k értelmében makacs emberek a kömpöciek. Igazuk tudatában kérnek, s bíznak az összefogás erejében, mint az | a beszélgetésünket záró mondatokból is kiderül.

— Végezetül essék szó m^g egy kommunális tennivalóról. Ez pedig az úthálózat feilesztése. korszerűsítése. Erre a célra 20 ez^r forintunk van.

4- Ez bizony nem sok — jegyezzük meg.

4- Tudjuk. De mi a kevésből is sokat tudunk elérői.

i'|T„rác7 kijelentés, de nem hihetetlen. Ügyesen gazdálkodva, minden erőt mozgósítva...

Jóba Tibor