Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-15 / 296. szám

e. oldal 1971. december 15. szerda EGYÜTT KELL CSELEKEDNÜNK I Az i szákosságtól az alkoholizmusig Az alkoholizmus nem az alkohol, ahogy az elhízásé sem a táplálkozás, a válásoké sem a házasság, a gázolákosé sem a közlekedés. Jóllehet azt, aki nem közlekedik, nem lehet elgázolni; az, aki nem nősül meg, nem log elválni; az, aki nem eszik, nem fog meghízni és az, aki nem fogyaszt sze­szes italokat, sohasem lesz alkoholista. Erről a témá­ról tettünk fel néhány kér­dést dr. Kardos György­nek, az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet alkoholelvonó és munka- therápiás osztálya vezető főorvosának. — Hogyan alakul ki az iszákosságból az alkoholiz­mus? — Az adott társadalom ivásnormái az alkoholiz­musbetegség elhárításában, „járványos” elterjedésében megelőző, illetve „kóroko­zó” szerepet játszanak. Ott, ahol a közvélemény csak a mértéktartó — étkezéshez, családi körhöz, alacsony szesztartalmú italokhoz kötött — fogyasztást fo­gadja el, s elutasít minden­féle visszaélést, csak keve­sen kockáztatják meg a rendszeres és mértéktelen fogyasztást. Ezúttal nem kell a pél­dáért messzire mennünk. A mi közvéleményünk ivás­normái is ilyenek — a nők­re nézve. Ezért nálunk is tíz-tizenötször kevesebb a nőbetegek, mint a férfiak száma. S az alkoholizmus az ő körükben korántsem terjed olyan mértékben, mint a férfiak között. Igaz. hogy a betegforgalmi ada­tok terén tájékozatlan köz­hiedelem szerint nagyon sok az alkoholista nő; a té­nyek azonban mást mutat­nak. Ez azért van így, mert az emberek az ittas nőket észreveszik és megjegyzik, az ittas férfiakat nem. Vé­gül ott, ahol a közvéle­ménynek laza és szabados, elnéző és előre nem látó ivásnormái vannak, olya­nok, amelyek a minden ésszerű mértéket megcsú­foló ivászatnak szabad fo­lyást engednek, népbeteg­séggé (azaz a lakosság több mint egyszázalékára kiter­jedővé) válhat a minden­napos iszákosságból adódó alkoholizmus. Megint nem kell a példáért messzire menni; ez vonatkozik ná­lunk a férfiakra. — Melyek a legmarkán­sabb ismertető jelei az al­koholizmusnak, mint be­tegségnek? — A szeszes italok fo­gyasztása, sőt a velük vísz- szaélő fogyasztás sem vezet szükségszerűen alkoholiz­mushoz. A rendszeres fo­gyasztóknak csak egy ré­sze, 5—10 százaléka válik alkoholistává Olyan beteg­gé, aki az ivást abbahagy­ni nem tudja, ha egyszer elkezd inni, s minthogy az ivást és az ittasságot ellen­őrizni sem képes, addig iszik, amíg le nem részeg­szik. Más szóval, az alko­holista rendszeresen és mértéktelenül iszik, miután a szervezetében rejlő anyagcserezavarok és alko­holfüggősége miatt egye­bet nem tehet. A rendszeres fogyasztó” többsége ..egyszerű” iszá­kos marad, azaz olyan fo­gyasztó (és nem beteg!) aki az adott társas környe­zet ivásnormáinál többször és többet iszik, holott más­,oka” | ként is tehetne, ha akarna, mint Ö azonban „kitart” a hol ilyen, hol olyan mértékű, mindennapos fogyasztás mellett, mert szeret inni, azután meg is szokta, az alkoholprobléma meg­oldása nem az „ellenanyag” felfedezésétől és > a „védő­oltások” bevezetésétől függ, tőlünk — orvosoktól — aligha várhat a társadalom igénytelenségéhez képest többet, mint a baj mggál­marad is elég ideje és pénze a táisas ivásra, ami­vel minden emberi kap­csolatot és közösséget pó­tol. — Milyen körülmények vezetnek a rendszeres iszá- kossághoz, az alkoholiz­mushoz? — Mielőtt erre válaszol­nék, utalni szeretnék vizs­gálatainkra, amelyekből ki­tűnt: a társadalom legve­szélyeztetettebb rétege a fiatal munkásoké, akik ko­rán „felnőtté”, azaz önál­lóan és viszonylag jól ke­resőkké válnak, tehát elég sok szabad idejük és pén­zük marad az ivásra. (Minthogy egyiket sem óhajtják másra, többre, jobbra fordítani.) Ami a kérdést illeti, azt válaszolhatom, hogy a fér­fiak között többnyire a rendszeres ivásra késztető és szoktató társaslélektani körülmények („velük tar­tok én is”, „csak nem ma­radok el a haveroktól” stb.) vezetnek mindenna­pos iszákossághoz és ezen át az alkoholizmushoz. Az esetek egyötödében a sze­szes italok rendszeressé vá­ló, azaz visszaélő fogyasz­tását „lelki bajok” ellen­szereként alkalmazzák. — Mi következik mind­ebből? — Mindenekelőtt az, hogy az alkoholizmus el­leni küzdelem ismert jel­szava: „az alkoholizmus betegség”, éppen a fogal­mak és teendők tisztázása érdekében megszorításra szorul. Arra a kiegészítés­re, hogy az iszákosság még nem alkoholizmus. Más szóval, az alkoholizmus megelőzése: az iszákosság elleni küzdelem, ami első­sorban olyan közvélemény kialakítását igényelné, mely a szeszes italok fo­gyasztásával történő min­denfajta visszaélést, kárté­kony nemtörődömséget és ostoba elnézést elítél, bele­értve a szeszes italoknak a túlfogyasztására számító túlkínálatát és túltermelé­sét is. Minél több embert te­szünk ki az iszákosságra szoktatás kockázatának, annál nagyobb lesz az al­koholisták száma is. Az al­koholizmus elleni küzdelem nem szorítkozhat az alko­holisták elleni küzdelem­re. Sőt, minden célirányos­nak ígérkező módszert be kellene vetnünk az iszá­kossághoz vezető mérték­telen fogyasztás visszaszo­rítására és kordában tartá­sára. Gazdasági és admi­nisztratív rendszabály ok tói sem szabadna borúlátóan viszolyognunk. Ahogy ezek nem helyettesíthetik a köz­vélemény átalakítását, az utóbbi sem helyettesítheti ezeket az intézkedéseket amelyekkel a jelenlegi, vagy a „tegnapi” szinten kellene és lehetne tartani az ivást. Immár nincs az életnek olyan területe (a sporttó' a család- és ifiű°ágvéd»' mi kérdéseken át a tüdő giimőkór felszámolhatósá gáieV ahol ne égett voln- a körmünkre az alkoholiz­mus-betegség kockázatává’ felelőtlenül játszó, túlzót’ italfogyasztás, S minthogy lapítását. Tettek és szándékok Kömpöcön A statisztika adatai Kömpöcnél csak két ki­sebb lélekszámú települést tartanak számon a kiskun- halasi járásban. Vajon az 1200 főnél alig népesebb falu mennyit, milyen ütem­ben lépett előre az utóbbi években ? Szilágyi József tanácsel­nök több mint egy évtize- j zetésére. Jelenleg a beitek de hordja már vállán a kö- ] rület teljesen villamosított. zösség gondjait. Nemcsak szemlélője a fejlődésnek, hanem aktív mozgatója és részese is az eredmények­nek. — Még az első lépcső­ben, az 50-es évek végén sor került a villany beve­Személygépkocsi, vezetővel vagy anélkül A tél elején egy értekez­leten Kiss Dezső, a közle­kedés- és postaügyi mi­niszter helyettese a válla­lati, hivatali személygép­kocsi-vezetők helyzetét a következőképpen summáz­ta: „Az országban több ezer személygépkocsi-veze­tőt foglalkoztatunk, olyan fizetésért, amely nem áll arányban a végzett mun­kával ...” Soha sem sze­rettünk vezető emberek szavaira hivatkozni nép­szerűtlennek ítélt Intézke­dés megtétele előtt, ehe­lyett inkább saját gyakor­lati tapasztalatunkból in­dultunk ki, s tesszük ezt most is. Vizsgáljuk meg, milyen intenzitással dolgoznak a hivatalok, vállalatok, intéz­mények személygépkocsi- vezetői. Általában nyolc órakor, vagy hamarabb in­dulnak, s a garázsba fél vagy egy órával előbb ér­keznek. Ezután lebonyolít­ják a fuvart, vagyis el­szállítják a vállalat ügyin­tézőit az adott helyre, amely az ország legna­gyobb területű megyéiét figyelembe véve maximáli­san 200 kilométer. A válla­lat ügyintézője minimáli­san két-három órát tárgyal, de legtöbbször egész nap ugyanabban a helységben tartózkodik. Mit csinál ez alatt a gépkocsivezető? Ugye. volt alkalmuk meg­figyelni? A Volgák, a Pols­ki Fiatok, a Warszawák vezetői hátradőlnek az ülé­sen, ha hideg van, járatják a motort, olykor olvasnak, de leginkább alszanak. Így múlik el az egész napjuk, néha az adott helységben még megtesznek egv-két ki­lométeres utat, estére kel­ve aztán vissza a támasz­pontra. A lelkiismereteseb­bek kitisztosatják jármű­veiket. s utána „fáradtan” hazatérnek. Ezért a napi „munkain­tenzitásért”, amely a két­szer kétórás vezetést kivé­ve alvásból esetleg újság­olvasásból vagy — ha töb­ben összejönnek — kártyá­zásból áll, elég tekintélyes fizetést húznak. Egy sze­mélygépkocsi-vezető álta­lában 2500-tól 3000 forintig keres, amelyhez kapcsoló­dik a kiküldetési átalány, vagy a napid/j. Emellett az ügyintézők, vállalati veze­tők, vagy éppen anyagbe­szerzők meghívják a gép­kocsivezetőket ebédelni, no nem mindig a saját költ­ségűre, hanem a megláto­gatott, ellenőrzött szerv, intézmény vállalat számlá­jára. Bocsátkozzunk egy kis közgazdasági fejtegetésbe. A megyében — tételezzük fel — 500 ilyen személy- gépkoesi-vezető dolgozik. Ezek fizetése, ha átlagosan csak 2 ezer forintot ve­szünk alapul — de ennél több, s még prémiumot is kapnak — havonta 1 millió forint. Az 1 millió forintért a személygépkocsi-vezetők — ha napi 4 órai munka­időt számolunk, mert rit­kán van több — 2 ezer órát dolgoznak, vagyis óra­bérük — 25 napra számol­va — meglehetősen magas, 20 forint. Egy munkás napi 8 órát dolgozik 10 forintos órabérért. A gépkocsiveze­tő tehát alig valamivel több mint két hét alatt keres ugyanannyi pénzt, keve­sebb munkával, mint egy gyári fizikai dolgozó. Szerencsére ezt sokolda­lúan már mások is elemez­ték, s kiszámolták, hogy az államnak, az egyénnek is jcbb ha maga az ügyinté­ző, anyagbeszerző vezeti a vállalat személygépkocsi­ját. Kevesebb a bérjellegű kifizetés, a költség, még akkor is, ha az ügyintéző­nek valami pluszt számíta­nak fel a gépkocsi vezeté­séért. Az esetleges — főleg az érintettek — felháboro­dását elvágva, szeretnénk megjegyezni, hogy nem vol­na helyes, ha egyértelműen kimondanák a személygép­kocsi-vezetők státusának teljes megszüntetését hi­szen logikus: néhány me­gyei vezető testület, de ma­ga az első számú vezető sem nélkülözheti mindig a sze­mélygépkocsi-vezetőt. A jelenlegi ismereteink, ta­pasztalataink birtokában szeretnénk kijelenteni: már van arra néhány jó példa, hogy vezető emberek, anyagbeszerzők és ügyinté­zők saját maguk vezetik a vállalat személygépkocsi­ját Mi lesz az állásukat vesztett személygépkocsi- vezetőkkel? Egyértelműen le lehet szögezni, nem ma­radnak sem ők, sem pedig családjuk kenyér nélkül. Az újságok hirdetési rova­tai tele vannak olyan munkaalkalom kínálattal, amelyben különböző szállí­tási vállalatok tehergépko­csi-vezetőket, autóbusz- vezetőket keresnek. Ez is mutatja az aránytalansá­got, amíg személygépkocsi­vezetőkből dömping van, a szállítási vállalatok gépko­csivezető-hiánnyal küsz­ködnek. A kereseti lehető-1 ség ezeken a helyeken na­gyobb, igaz, többet is kell dolgozni. Hozzátennénk még, hogy az autóbuszokat, a különleges gépkocsikat vezetőle már olyan vezetői engedélyt szereznek, ame­lyekben elismerik szakkép­zettségüket Miről is van tulajdon­képpen szó? Arról, hogy a népgazdaság, a vállalatok, intézmények anyagi teher­bíró képessége véges s ke­vésbé tűrik el a jelenlegi közgazdasági szabályozók az improduktív munkaerőt. Márpedig, ha visszagondo­lunk az előbbi példára, ki­derül, hogy a vállalati sze­mélygépkocsi-vezetők ebbe az improduktív kategóriá­ba tartoznak. Bátorítani szeretnénk tehát azokat a vállalatokat, intézménye­ket, amelyek vezetői érzik a személygépkocsi-vezetők minden áron való alkalma­zásának fonákságát, s stá­tusukat olyan produktív munkaerővel töltik fel, amely az adott gazdasági egységnek valóban hasz­not hoz, nélkülözhetetlen. Gémes Gábor ________!________________ M . Rosovsskij: Építkezés tumot vitte el. Mások szükségszerűen látha­meg egész falrésze- táti an .. . két... Mikor aztán az épű­A csempékről ne is let végül mégiscsak beszéljünk. Azok már elkészült, megérkezett eleve el sem jutottak az átvevő bizottság, az építkezésig. Eltűn- — Érdemes volt eny- Az épületet épitet- A harmadik állan- tek valahol útközben, nyit várni! — mond­ték, építgették . .. dóan hiányzó építke- Az építkezésen a mun- ták. — Az épület tet­De a felépítésig se- zési anyag: a tetőáll- kasok sohasem láttak szik nekünk. Építésze­hogysem tudtak eljut- ványzat volt. Alighogy még hasonlót sem. ti szempontból is ég ­ni. összeállították a szaru- Vannak, akik már azt szén korszerű. A bel­Először is: soha nem fákat, a következő éj- sem tudják, hogv mi- ső szerelés sem bagy volt elég tégla. Ha jel jött egy alak, fe- lyen is az a csempe? kívánnivalót maga szállítottak is, valaki kete álarcban, felmá- Amikor azt h^b' k, ut?n. Azt ajár-Huk, cl­mindig ellopta. szott a tetőre, és egy hogy csempe, akkor sőként birtokol ák ezt A másik hiánycikk- igazi körrámás pa- némelyek azt gondol- a minden kívémlm*.t nek az üveg bizonyu t. rasztfűréssze! szép Ha hoztak is üvege , csendben szétfűr s'el • mire hcépí he tek vol- te, és e’széllí'otta a na. !*-:• érült. bogy már készülő te'őt. össze'őrt. Ha az úi K'sőbb méT vakme- szállíim^ny is megér- “őbbek lettek a iák. h«gy ez egv úi- kiel gítő alkotást azok, fajta sör, m'sok vi- akik ad^i" r-*1 szont. a kul úrá t"b- rr*'<r végülis fel nem bak, az olv-sottabb-tk épült, az* gondollak rr'lo, És az üi város; fegy- hogy eg'szen űi égi- hrz éoüle^ónek kapui szélesre tárultak kezelt — mire be kel- szarkák: mirdenre test. nem messze «éti volna épí'e-i, az szemet vetettek, ami a Hold‘ól k ss^ hát1 bto, építge t ó-'* ’ is eltűnt. Ahogyan k~zük üg 'be került, é* ez'rt, a "o'd meg- A Eityeratura Ga­nond ák: „Megrepe- Volt, oki a i'"esőket., kerülése előtt, szá- zetából fordította: dezett t • •** volt aki a funclameu- uniókra, ez a Csempe Sigér Imre t Mondjuk meg ezzel szem­ben, hogy a közvilágítás meglehetősen hiányos. Hi­ganygőzlámpákat szándé­kozunk ezért felállítani az utcák jó részén, még ebben a tervidőszakban. A i ->rcHsítást — amelynek „mérlege”: mind­egyik utcának legalább az egiik oldalán szilárd • bur­kolat — követte a közieke­déi vérkeringésébe való bekapcsolódás. Jellemző péijdát is mond erre az el­nök: — Hajnalban felül vala­ki a buszra, bevásárol Pes­ten, s este fél hatkor már itthon is van. Amilyen jó azonban az összeköttetés a fővárossal, annyira hátrá­nyos a járási székhellyel. Későn érünk csak be Ha­lasra, s ugyanúgy haza is. E mostoha helyzet halla­tán azt hihetnénk, hogy a forgalomtól távoli község jasjsan elnéptelenedik. Er­re azonban nyomban meg-s kanjuk a cáfolatot. — Állandó a bevándor­lás! nemcsak a megyéből, dp a Csongrád szomszédos falvait övező tanyavilág­ból is. Évente a lakosság egy-két százalékát kitevő gyarapodás tapasztalható. Bizonyára közreját­szik ebben az is, hogy a la­kosság a kultúra áldásaitól nincsen elzárva. Sok kilin- eselés után a megye és a járás anyagi segítsége jó­voltából, a lakosság lelkes társadalmi összefogásával meigtétézve, három éve k’übkönyvtárat létesítettek. Bejme színház- és tv-te­rem, klubszoba, szakköri helyiségek, 3 ezer kötetes könyvtár. — A ránk kővetkező év­ben 90 házhely kerül kisa­játításra, s az 1600 méter vízhálózatot további 1200 méterrel bővítjük — kezd ho^zá ezután beszélgető partnerünk a tervek szám­bavételéhez. — Még eb­ben a tervidőszakban mVgénítjük a tisztasági fürdőt' is. Áz egyik legfőbb gond­juk az egészségüggyel kap­csolatos. Orvost ugyanis csak hetenként egyszer lát­nak a községben, holott rendelő van. Már gyűlnek a családok téglafelajánlá­sai! hogy a rendelő mellé orvosi lakás is épülhessen. Deí még ez is kevés, ha hiányzik a gvógyító szak- emjber. „Papírforma sze­rint”, mint Sziláevi elvtárs mondja, ekkora lélekszám- ra ; nincs orvosi státusz. Ök azonban mindent elkövet­nek- Bíznak a felsőbb szer­vek megértő jóindulatában, s á cél érdekében forintjai­kat sem sajnálják. A SZÓ ;obb k értel­mében makacs emberek a kömpöciek. Igazuk tudatá­ban kérnek, s bíznak az összefogás erejében, mint az | a beszélgetésünket záró mondatokból is kiderül. — Végezetül essék szó m^g egy kommunális ten­nivalóról. Ez pedig az út­hálózat feilesztése. korsze­rűsítése. Erre a célra 20 ez^r forintunk van. 4- Ez bizony nem sok — jegyezzük meg. 4- Tudjuk. De mi a ke­vésből is sokat tudunk el­érői. i'|T„rác7 kijelentés, de nem hihetetlen. Ügyesen gazdálkodva, minden erőt mozgósítva... Jóba Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom