Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1971-11-10 / 266. szám

MW. novenroer 10. szerda 5. oldal Jofyóirat­szemle A november hónapban megjelent ALFÖLD több érdekes írást közöl. Fiatal költők (Nógrádi Gábor, Ács Jenő, Ízes Mihály — mindhárom a Forrás munkatársai —) versei mellett megtalálha­tó benne Veres Péter Ol­vasónaplója, az író hagya­tékából. Ebben ismételten — ki tudja hányszor már! — meggyőződhet az olva­só Veres Péter világiro­dalmi érdeklődéséről és fi­nom érzékenységéről,, s gondolkodásának, látásá­nak és ízlésének eredetisé- ségéről. Rendkívül fontos írás látott napvilágot a folyó­irat Valóságunk rovatában. Cigányok a társadalom szorításában címmel. Szer­zője, Siklós László több szemléletes példával és meggyőző statisztikai ada­tokkal bizonyítja, hogy a cigányság élete-sorsa (a sok helyes intézkedés után is) még mennyire élő prob­léma. Hangsúlyozza a szer­ző: a hivatalos intézkedé­sek, megoldási kísérletek mellett mennyire fontos, hogy ezt a még nagyon jelentős (minden ország mellett az „élen állunk”) társadalmi kérdést csak úgy oldhatjuk meg igazán, „ha nem mint cigányokon akarunk segíteni rajtuk, hanem elsősorban, mint embereken”. A „Figyelő” és az „örök­ség” rovatával hívja fel magára a TISZATÄJ novemberi száma. Dobossy László irodalomtörténész Cseh költő Szegeden című tanulmányában alapos ku­tatásokra alapozva ismer­teti a modern cseh költé­szet jelentős alakjának: Stanislav Kostka Neuman- nak szegedi és Szeged kör­nyéki tartózkodását az el­ső világháború idején. Számunkra talán még érdekesebb az „Örökség” rovat írása. Moholy-Nagy László pályakezdése a cí­me. A megyénkben szüle­tett (Bácsborsód) világhírű festőművész szegedi éveit vázolja fel benne a szerző, Péter László, az ismert helytörténeti kutató és iro­dalomtörténész. (Egyéb­ként ő is megyénk szülöt­te.) Moholy-Nagy (eredeti nevén Weisz László) Sze­geden járt iskolába, ott kezdte írói és festői pályá­ját. A tanulmány beszá­mol még a művész kato­naéveiről is. s barátságá­ról Bach Imrével. Az ér­dekes írásból azt is meg­tudjuk, hogy Moholy-Nagy hétéves korától kezdve rajzolt, s már fiatalon írt novellát, verset, kritikát. Ezeket elsősorban az ak­kori Jelenkor című folyó­irat közölte. Juhász Gyula szép elis­merő mondatait is idézi Péter László. Ezekből az tűnik ki, hogy Moholy- Nagy rendkívüli művésze­tét már az elsők között felismerte a költő. Talán nem tűnik feles­legesnek megemlíteni: itt lenne az ideje, hogy Mo­holy-Nagy László művé­szetét — mely az egész vi­lágon ismertté vált — vég­re megyénkben is haladó — és élő — hagyománya­ink közé soroljuk, s életét, életművét nagyközönségünk előtt ismertebbé tegyük. Halálának huszonötödik évfordulója most éppen al­kalmat is adna erre. Varga Mihály A művészi ipar múzeuma „A világ valamennyi iparművészeti múzeuma egyazon programmal in­dult — írja Radisics Jenő a mi Iparművészeti Múzeu­munk első tudós igazgató­ja — egybegyűjteni az iparművészet múltjának jellegzetes és kiváló emlé­keit, ezek segítségével, mint tanítóanyaggal mely eszmei tartalmánál fogva alkalmas irányításra, s rég elfeledett technikák felele­venítésére fejleszteni ko­runk iparművészeiét, fo­kozni versenyképességét, s a közönség ízlését nemesí­teni.” Ez volt a programja a magyarországi iparművé­szeti múzeumnak, akkor, amikor 1896 október végén megnyílt az Üllői úti palo­ta, s már akkor is, amikor az 1872-es országgyűlés el­ső ízben szavazott meg na­gyobb összeget a gyűjte­mény megalapítására. Külföldön — Európa-szer- te — királyi gyűjtemények vetik meg az alapját a nagy múzeumoknak. Ná- llnk az uralkodók egykori gazdagságából, a mecéná­sok gyűjtéséből — ami a török háborúk dúlása után megmaradt a 19. századra, az is Bécsbe külföldre ke­rült. A múlt században ala­pított közgyűjtemények alapjait főurak, egyházi fejedelmek, lelkes műba­rátok adományai vetették meg. Pulszky Károly, Ráth György és Radisics Jenő érdeme hogy Iparművésze­ti Múzeumunkat a nagy európai múzeumokkal egyenrangúvá fejlesztették. Műgyűjtők adományozták a múzeumnak féltett kincsei­ket. Bubics Zsigmond 700 darabból álló holicsi és ta­tai fajanszgyűjteményét, Egger Henrik ötvösmunká­kat, Nemes Marcell antik római üvegeket, Glück Fri­gyes kulcs- és evőeszköz­gyűjteményt, Berger Sala­mon kétezer délszláv hím­zést, a múzeumhoz kerül­tek az Eszterházy-kincsek, a győri székesegyházból a XVI. századi alakos fal­kárpit. Majd százéves iparmű­vészeti gyűjteményünk előbb a Nemzeti Múzeum lépcsőházában, majd ké­sőbb a Sugár úti régi Mű­csarnok (ma Népköztársa­ság útja 69—71.) alagsorá­ban tengődött. S csak 1893- ban kezdték el építeni Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint az Ipaművészeti Múzeumot és iskolát. Három évig készült az Üllői úti palota, s csak a milleneumi ünnepségek utolsó eseményeként 1896 október végén helyezték el a zárókövet. Amikor 1897-ben a mú­zeumot a nagyközönség ré­szére is megnyitották. így írt a Vasárnapi Újság: ..Lechner Ödön és Pártos György külsőleg is kifejez­ni kívánták az épület cél­ját és a megszokott építési stílus helyett mást alkal­maztak. Magyarost óhaj­tottak nyújtani. De magya­ros építészeti stíl nincsen. Fölhasználták hát a keleti formákat, a kerek és csip­kés boltíveket ablaküvege­ket, a magyar díszítésnek régi ' emlékeit amelyeket hímzések, festések őriztek meg”. Sok ellenzője akadt az építészek elképzelésének, különösen a homlokzatot borító Zsolnay-féle piro- gránit alkalmazását talál­ták merésznek, szokatlan­nak. A zománcos fényben ragyogó virágos, tulipános cserepek végül mégis ott díszlettek a palotán — hir­detve, hogy a művészi ipar múzeuma számára elsősor­ban a hazai iparművészet termékeit kívánják fel­használni. A belső építészet foly­tatja a külső magyaros— keleties stílus elemeinek Ságban végigláthatni a ku­pola belsejében, föl, egé­szen a virágos üvegfedélig. Csupa sárga majolika bo­rítja az Üllői úti főbejá­ratból nyíló előcsarnokot, melynek egyik oldala az utcára is szabad s az utcai közlekedéstől mindössze Az Iparművészeti Műze um Üllői úti palotája. alkalmazását. Az ablakok, az ajtók, a lakatosmunkák, mind ilyen minták után készültek. „Az épület belseje látvá­nyosság — folytatja a Va­sárnapi Üjság kritikusa — tágas termeivel, nagy vilá­gosságával kedves és fi­nom részleteivel. Az épí­tész nem minél több ter­met akart építeni, hanem nagyobb területeket kere­sett ahol a gyűjteménye­ket csoportosítani, minden oldalról megtekinteni le­het Kitűnő megoldás a fe­dett udvar mely voltakép­pen egy nagy terem, alul körös-körül . folyosókkal, ezek között karzattal. A múzeum Üllői úti homlokzata fölött uralkodó kupola az épület belsejé­ben is kitűnően érvénye­sül mint a világosság for­rása is, és mint látvány, mert a földszintről egész három emeletnyi magas­vasrács zárja el. Olyan, mint egy kápolna.” A múzeum legértékesebb tárgyait az első évek lel­tára így sorolja fel: kősze­gi patika a 18. századból, sümegi könyvtárterem, só- lyi templomkarzat, toki, maksai mennyezet ugyan­csak 18. századi, francia és magyar bútorok holicsi és habán fajansz, francia és német porcelánok angol kőedények, keleti és erdé­lyi szőnyegek, gobelinek, reneszánsz textilek, régi magyar virághímzések, er­délyi és európai ötvöstár­gyak régi magyar könyv­kötések, középkori elefánt­csont-faragások, mézeska­lácsformák. Jövőre, amikor a gyűj­temény alapításának 100. évfordulóját ünnepük — kiállításon mutatják be a múzeum legszebb, legérté­kesebb műkincseit. Kádár Márta A népművelők képzéséről Egyelem ? Főlskola ? Kevés a jól- képzett népművelő. A művelődési intézményekben, könyvtá­rakban, az irányító testü­letekben szükség lenne szá­mos főiskolai, egyetemi végzettségű szakemberre. Sokan évtizedes gyakor­lattal rendelkeznek, csak éppen a rendszerezett el­mélyült tudás, a tapaszta­latokat kiegészítő alapos elméleti készültség hiány­zik. A Művelődésügyi Mi­nisztérium ezért tette le­hetővé, hogy levelező úton tanulhassanak a gyakorló népművelők. Erre feltétle­nül szükség van, hiszen a legutóbbi népművelési kon­ferencián is hangoztatták, hogy „ ... a közművelődési irányítás döntéseinek elő­készítése nem nélkülözheti a tudományos alapokat”. A továbbképzést szabá­lyozó rendeletekben azon­ban némi ellentmondás tapasztalható. Az 1960 és 1962 között bevezetett ok­tatási reform és az újabb intézkedések a felsőokta­tás, különösen az egyete­mek színvonalának az eme­lését szorgalmazzák. Meg­nőtt az egyetemi diploma tekintélye, s meghatároz­ták, miként épülnek egy­másra a különböző iskola­típusok. Aki alapos, sokolda­lú ismeretekre vágyik és kitartónak, szívósnak érzi magát az beiratkozik az Eötvös Loránd vagy a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem népművelés (könyvtár) szakára. Nehéz vizsgák, hat esztendei ta­nulás után diplomásként dolgozhat tovább a köz- műveltség emeléséért, a la­kosság kulturált szórakoz­tatásáért. Főiskolai végzettségűek hároméves „fejeléssel” sze­rezhetnek egyetemi diplo­A kalocsai iskolák a népművészet Alig akadt még egy vá­rosa Magyarországnak, ahol olyan gonddal, felelősség­gel és szeretettel ápolják a népi hagyományokat, mint Kalocsán. A város felnőtt és gyermekegyüttesei be­járták már szinte egész Európát: voltak a Szovjet­unióban. megcsodálták mű­vészetüket Csehszlovákiá­ban és Jugoszláviában, nagy sikert arattak az NDK-ban és Franciaor­szágban is. de megismer­hették a sok színű kalocsai népművészetet a hazai folk­lórrendezvények látogatói is: így a szekszárdi szüreti napokon, a Szüret az Arany­homokon című rendezvény- sorozaton. s nem utolsósor­ban a III. Duna menti folklórfesztiválon. Ezek a szép sikerek ér­lelték meg a Művelődés- ügyi Minisztérium elhatá­rozását: Kalocna legyen az ország egyik iskolai „folk- lórközoontja”, ahol ta­pasztalatcserékre. bemuta­tókra gyűlnek össze időn­ként az ország legjobb nép- művészeti együttesei és szakemberei. E törekvések első jelen­tős állomása lesz december 20—21-én az iskolai folk- lóregyütesek vezetőinek kétnapos tanácskozása Ka­locsán. Már a tanácskozás témája is jelzi; nem pusz­tán elméleti kérdésekkel foglalkoznak az összegyűjt szakemberek, hanem a né­pi hagyományok átörökíté­se szempontjából rendkívül fontos tennivalók megbe­szélése szerepel az értekez­let napirendjén „Az iskolai folklóregyüttesek helye és szerepe a zenei esztétikai nevelésben” címmel. A kétnapos összejövetel elméleti és gyakorlati fog­lalkozásainak programját a két kalocsai általános isko­la népi együtteseinek, a du- napataji ének-zenei általá­nos iskola citerazenekará- nak. valamint a kecskemé­ti ének-zenei általános is­kola együttesének bevoná­sával a Kalocsai Városi Ta­nács V. B. művelődési osz­tálya állítja össze. Az értekezletet az Orszá­gos Pedagógiai Intézet ének­zenei tanszéke vezeti a test- nevelési és rajztanszék közreműködésével. A téma fontosságát jelzi a meghí­vottak széles köre is: az együttesek vezetőin, a szak- felügyelőkön kívül, meg­hívták a Zeneműkiadó, a Tankönyvkiadó szakembe­reit, a KISZ Központi Bi­zottsága középiskolás és szakmunkástanuló osztá­lyát, valamint a Magyar Úttörők Szövetsége Orszá­gos Elnökségét is. Cs. L. Falusi délután Petőfi Sándorról A Bács-Kiskun megyei rádiós hetek programjának következő nyilvános felvé­telét Kiskőrösön rendezik meg Falusi délután Kiskő­rösön Petőfi Sándorról cí­men. November 12-én, péntek este 19 órakor a Fegyveres Erők Klubjában tartandó irodalmi est ven­dégei Juhász Ferenc és Simon István, Kossuth-dí- jas költők lesznek. Petőfi verseit élvonalbeli előadóművészek tolmácsol­ják. Közreműködik Berek Kati, Czeglédi Edit, Hor­váth Ferenc, Katona Lajos, Latinovits Zoltán, Lorenz Kornélia, Mensáros László, mát, tehát összesen hat esztendő alatt. Azok „járnak jól”, akik kis — látszólagos — ke­rülőre vállalkoznak. A debreceni, vagy a szom­bathelyi tanítóképző inté­zetben és — levelező úton is — három év múltán felsőfokú bizonyítványt kaphatnák. Az érvényben levő rendelkezések — a tananyag mennyisége és minősége tekintetében — ez a végzettség nem szá­mít ugyan főiskolai jelle­gűnek, de kit zavar ez. Mert nekik — amennyi­ben egyetemi tanulmányo­kat kívánnak folytatni — csak két esztendőt kell „küszködni” a budapesti vagy a debreceni bölcsész­karon és máris — tehát összesen öt esztendei ta­nulással — megszerezték a legmagasabb népművelési (könyvtárosi) diplomát. Vagyis egy esztendőt és sokszáz óra felkészülést megspóroltak. Nem jó ez így. Több okból. Helytelenítjük, hogy különböző jellegű és meny- nyiségű munkát azonos ér­tékű diplomával honorál­nak. Nem tudok arról, hogy bármelyik karon hasonló módon lehetne egyetemi végzettséget szerezni. Ez arra mutat, hogy némileg lebecsültetik a népműve­lés tudománya. Elég-e eny- nyi idő a szüntelenül nö­vekvő ismeretanyag elsa­játítására? Miért ez az érthetetlen különbségtevés a főiskolai végzettségűek hátrányára a felsőfokú bi­zonyítvánnyal rendelkezők előnyére? A fel só'oktatá 8 ál­talános elveivel összhang­ban kellene rendezni a népművelők képzését, ezt sürgeti a mostani visszás, furcsa helyzet, a közműve­lődés és valamennyi érin­tett népművelő érdeke. S ha már itt tartunk: fel kellene emelni a ke­retszámokat az egyetemen. Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem nappali ta­gozatán hárman, az estin és levelezőn 23-an végez­nek népművelő-tanár sza­kon. Debrecenben csak nappali tagozatot tartanak fenn 14 végzős hallgatóval. Összesen tehát negyvenen. Az eddigi tapasztalatok szerint többségük a taní­tást vállalja, vagy elmegy a rádióhoz, újságokhoz dolgozni. Az intézmények­hez csak néhányan kerül­nek. Csepp a tengerben. Mivel kevés a szakember, a fiatalokat szívesen alkal­mazzák módszertani, vagy irányító jellegű testületek­ben, apparátusokban. Ez se szerencsés megoldás, hiszen az elméleti tudás gyakorlati ismeretek nél­kül keveset ér. Valamivel kedvezőbb a helyzet a tanítóképző in­tézetek népművelés-könyv­táros szakán. 174-en feje­zik be idén tanulmányai­kat. (Hatvan százalékuk Az összekötő szöveget Seres János mondja el, zongorán kísér Érsek Má­ria. A műsort Balázs Já­nos rendezi. A kiskőrösi délután adá­sára egy későbbi időpont­ban kerül sor a Kossuth- ládió hullámhosszán. Pécsi Sándor és Szemes ' levelező formában sajátí- Mari. tóttá el a tudnivalókat.) Ez se túlságosan nagy szám, ha arra gondolunk, hogy több ezer olyan mű­velődési házat, könyvtárat tartanak fenn az ország­ban, ahol legalább egy függetlenített ember dol­gozik. Ueltai Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom