Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1971-11-10 / 266. szám

1971. november 10. szerda 1 oldal a. »ÉÉIÍECBE5^C3GS ............... H angyaboly A KNEB megvizsgálta Téma: a társadalmi ösztöndíj Jugoszláv vendégek Kiskunhalason Egy varázslatosan szép környezet kihangsúlyozot- tan nagyvonalú de egyszer­smind pontos megjeleníté­se a mozivászonon. Töm­jénszag, pislákoló gyertyák félhomálya, fehér bolthaj- lások, szürke folyosók, szentélyek meghitt, de ri­deg falai, lányarcokat és szakadnak a zárda lakói. És ha akarnánk, bárhol másutt is így folytatódna a film cselekménye... A népszerű . jelölt sikerét egyéni érzései zavarják, terve valóra váltásához társat kell találnia, kettő­jüknek pedig egy harma­dik embert kell megnyer­Jclenct a filmből. [évektől megráncosodott [ 1 homlokokat takaró főkö- j . tők, noviciagallérok, hosz- | szú fekete szoknyák ke- I resztmetszete, egy nagyí- j tólencsén át fordítva nézett, ! egész apróra zsugorított j világ. , A címben bennefoglalta- | '.tik Kaffka Margit és a: 'film rendezőjének Fábri j f Zoltánnak szándéka — az 1 előbbié közvetett, az utób­bié szimbolikus módon: a Ilangyaboly lakóinak tör- , ténete egyetemes monda- ; inivalót hordoz: Az adott: világ megváltoztatására j , szervezkedők és a mozdu- 1 latlanság pártiak összecsa- J [ pasa minden kor számára érvényes jelentésű. Würdige, a tartományi fő­nökasszony halálát követő- ! en felbomlik az apácazár- i da megszokott nyugalma | és előtárulkozik e látszó- I lag az áhitatos imák csen­des unalmába süppedt „mikrotársadalom” igazi arculata. A haldokló aka­rata Virginiának nyújtaná a megüresedett tisztséget, hogy az intézményt fiata­losabb gondolatok irányít­sák. A jövendő reformjaink lehetősége azonban szem­beszegülésre készteti az I idősebb apácákat és a fő- nckasszony választását megelőzően két táborra I niük, aki vagyona segítsé­gével támogatja az építő terveket... Kaffka Margit, a szá­zadelő kitűnő írónőjének neves regénye a világi és az egyházi élet között tá­tongó szakadékot és e sza­kadék ellenére is létező azonosságokat ábrázolja. Ez az azonosság viszont igen jó alapanyagul kínál­kozott Fábri Zoltán és Il­lés Endre forgatókönyve számára, hogy e százötven évvel ezelőtti apácatörté­netet a mai kor gondolat- világához hangolják — és anélkül tehessék ezt, hogy az erőltetett modernizmus hibájába esnének. A jelölt nyílt és durva megzsarolása, megfélemlí­tése, a szavazók vélemé­nyének körrpönfont, befo­lyásolása és bizonyos szem­pontból Virgínia bukása a regény azon mozzanatai, melyek megengedik ezt a művészi „átértelmezést” és utat nyitnak napjaink je­lenségvilága felé. Az eredményes „átülte­tésben” pedig olyan kitű­nő színészek .segédkeztek a rendezőnek és Illés György operatőrnek, mint Törőcsik Mari, Vass Éva, Makai Margit, Apor Noémi és mások. Pavlovits Miklós lényegesen hajlamosabbak az atlanti politika fővo­nalának követésére és így kevésbé bizonyultak el­lenállónak az amerikai nyomóssal szemben. A jelen­legi helyzetben Franciaországnak elsősorban gazda­sági szempontból előnyös az angol csatlakozás. Nagy- Britannia elfogadta a francia mezőgazdasági export érdekeinek megfelelő közös piaci agrárpolitikát és a mezőgazdasági árak rendszerét. így a francia mező- gazdasági kivitel nagyszabású új piachoz jut. Ez per­sze — különösen hosszú lejáratra — aligha egyenlíti ki azt a hatalompolitikai veszteséget, amelyet Párizs számára eddigi különleges és egyedülálló pozíciójá­nak csorbítása jelent. Ami pedig Londont illeti — a döntés meghozatalá­ban ugyancsak politikai tényezők játszottak kiemel­kedő szerepet. Az angol nagytőke előtt a jelenlegi technológiai világfejlődés szakaszában két út állt: vagy hátat fordít Európának és vállalja az abszolút gazdaságpolitikai függést az Egyesült Államoktól, vagy csatlakozik Európához és megkísérli megszerez­ni az uralkodó szerepet a Közös Piacon belül. Anglia a második lehetőséget választotta. Látnivaló, hogy itt is „minden szentnek maga fe­lé hajlik a keze”. Az összes résztvevők a maguk kü­lönleges hatalmi érdekeinek megvalósulását várják a Közös Piac kibővítésétől. A mérkőzés „bírája” csakis az idő és a politikai tapasztalat lehet. —ie Ha egy-két, egyetemet, ] 1 főiskolát végzett, fiatal | szakember felbontja tanul- ! mányai idején kötött szer­ződését és más munkahe­lyet választ — az még csu­pán a szakember és a vál­lalat ugye, s a családi j okoktól a személyes nézet- eltérésekig sokféle oka le­het. De ha már tucatjával vagy talán százával fordul­nak elő ilyen esetek — az feltétlenül közügy. S mivel az utóbbi, években megsza- I porodtak a jelenlegi és volt j társadalmi ösztöndíjas I egyetemi-főiskolai haliga- | tők szerződésbontásai — a ! Központi Népi Ellenőrzési : Bizottság vizsgálatot indí­tott annak felderítésére, hogy mi ennek az oka és hogyan lehetne az egész­ségtelen helyzeten változ­tatni. A társadalmi ösztöndíjak adományozásának és a vég- i zett hallgatók foglalkozta- I tásának körülményeit- igen mélyrehatóan, hat megye 101 gazdálkodó szervezeté­nél vizsgálták meg, ebből I vontak le általános tanul­ságokat és készítettek ja­vaslatokat. Kiindulópont az az 1959-es kormányhatáro­zat volt, amely létrehozta a társadalmi ösztöndíjakat. Akkor az volt a cél, hogy minél több fizikai dolgozó gyermeke kapjon felsőfokú tanulmányai idejére társa­dalmi ösztöndíjat, s a vidé­ki üzemek, vállalatok, ter­melőszövetkezetek, állami gazdaságdk. tanácsok meg­felelően képzett, fiatal, új munkaerőket kapjanak. » - ' •' Hátrányosabb az államinál El is érte célját a hatá­rozat — legalábbis az első években. Akkoriban a tár­sadalmi ösztöndíjasok — ha egyébként megfeleltek a követelményeknek — előnyben részesültek az egyetemi .felvételnél, s az az összeg, amelyet a vál­lalatok, szövetkezetek, ta­nácsok havonta rendszere­sen utaltak ki nekik, je­lentősen felülmúlta a töb­bi hallgatónak juttatott ál­lami ösztöndíjakat. Időköz­ben azonban az egyetemek által fizetett, a hallgatók tanulmányi eredménye és szociális helyzete szerint változó ösztöndíj havi 290 —800 forint közti összegre emelkedett (800 forintot az a jeles rendű hallgató kap­hat, akinek císaládjában az egy főre jutó kereset nem éri el a havi’ 800 forintot) és ez nagyjában azonos a . társadalmi ösztöndíjak ösz- szegével. Mégis van egy alapvétő különbség: az állami ösz­töndíjhoz — az említett tanulmányt eredményen és a szociális helyzeten kí­vül — semmilyen feltétel nem fűződik. A társadalmi ösztöndíj viszont kötelezi az egyetemi, főiskolai hall­gatót, hogy ha megszerzi diplomáját, annyi hónapig dolgozzék az ösztöndíjat adó vállalatnál, ameddig támogatásban részesült. Lényegében tehát a társa­dalmi ösztöndíjasok hát- j lányba kerültek az állami egvetomi ösztöndíjas hall­gatókkal szemben. Külö­nösen azért, mert a társa­dalmi ösztöndíjas — ha mégsem a támosatást nyújtó vállalatnál helyez­kedik el — a taníttatására fordított összeget teljes egészében köteles visszafi­zetni a vállalatnak. Ez pe­dig — hiszen pályakezdő | fiafel emberekről van szó I — évekre visszavetheti őket j anyagilag, ami nem marad ; következmények nélkül | szakmai fejlődésükre sem. j Fizet, de semmi több Eredeti céljától azzal is eltávolodott a társadalmi ösztöndíjrendszer, hogy már nem a vállalatnál dol­gozók, vagy a tanácsi te­rületen dolgozók fiait-lá- nyait küldték többségben ösztöndíjasként az egye- | temre, hanem — igen sok j esetben — azt, aki éppen : jelentkezett,, s vállalta a i szigorú feltételeket. A j KNEB vizsgálatához 720 j egyetemi hallgató és 437 társadalmi ösztöndíjjal végzett fiatal szakember adott választ a kérdések­re. Így derült ki — többek között —, hogy a társa­dalmi ösztöndíjasok között csaknem 40 százalékot kép­viseltek azok, akik maguk korábban az ösztöndíjat ad,ó vállalatnál dolgoztak vagy valamelyik családtag­juk munkahelye küldte őket egyetemre. Ezzel szemben 30,7 százalék csu­pán barátaitól, ismerősei­től „kapta a tippet”, 17 és fél százalék a középiskolá­ban vagy a felsőoktatási intézményben értesült az ösztöndíj lehetőségéről, to­vábbi 11,2 százalék pedig — közelebbről meg nem határozott — egyéb módon. Számos vállalat, intéz­mény fizette és fizeti ugyan az ösztöndíjat, de kevés gondot fordít azokra a fia­talokra, akik ezeket az ösz- szegeket kapják. Az emlí­tett felmérés szerint a megkérdezetteknek csak 31,3 százaléka válaszolt úgy, hogy kielégítően tá­jékoztatták jövendő mun­kahelyéről, az ottani szak­mai követelményekről és anyagi, érvényesülési lehe­tőségekről. További 43,7 százalék csupán felületes tájékoztatást kapott — és 24.7 százalék még annyit sem. Ami pedig a hallga­tók és az ösztöndíjat adó szervek kapcsolatát illeti, a fiatalok beszámolója sze­rint ez a kapcsolat csak 21.7 százaléknál volt rend­szeres, 43,2 százaléknál al­kalomszerű, 14.2 százalék­nál pedig legfeljebb formá­lis, a többiek semmiféle közvetlen kapcsolatról nem tudták beszámolni. Kétoldalú juttatás A KNEB vizsgálata fel­tárta és kimondta: a tár­sadalmi ösztöndíj adomá­nyozásának jelenlegi rend­szere . elavult, újra, korsze- j rűre kell felcserélni. A ta­pasztalatok alapján az ille­tékesek javasolják: a jövő­ben minden egyetemi, főis­kolai hallgató egyformán kapjon juttatásokat tanul­mányi eredménye és szo­ciális helyzete alapján, visszafizetési kötelezettség nélkül. Mégsem kerülnek hátrá­nyos helyzetbe a vidéki vállalatok, intézmények, amelyek valóban szív­ügyüknek tekintik, hogy a hiányzó mérnöki, közgaz­dász!, orvosi, állatorvosi, pedagógusi stb. állásokra saját dolgozóik gyerme­keit vagy más, fiatal, most tanuló fiúkat-lányokat nyerjenek meg. Azok a fiatalok, akik vállalják a kétoldalú szerződésben rög­zített feltételeket — to­vábbra is köthetnek társa­dalmi ösztöndíjra szerző­dést. Az összeg a vállalat, intézmény és a hallgató szabad megállapodásától függ, azzal a megkötéssel, hogy az egyetem, főiskola által fizetett ösztöndíj és a társadalmi ösztöndíj együttes összege nem ha­ladhatja meg az illető szakmában szokásos — vagy a kollektív szerződés­ben megszabott — kezdő fizetés minimumát. Mindez ma még csak ja­vaslat, amellyel a Művelő­désügyi Minisztérium is egyetért. Remélhető, hogy határozattá emelkedik, mi­re megkezdődnek a felvé­telek a következő, 1972— 73 oktatási évre. Kanizsa város képvisele­tében négytagú jugoszláv küldöttség tett látogatást Kiskunhalason. A delegá­ció vezetője Dobó Illés, a JKSZ kanizsai pártbizott­ságának vezetője, tagjai: Molnár-Csikós Benedek, a szakszervezeti bizottság titkára, Forró Lajos, az építőipari kombinát igaz­gatója, Koity Mikola, a községi képviselőtestület elnöke. A vendégek két na­pot töltöttek Kiskunhala­son. Ismerkedtek a város­sal, vezetőivel, hasznos ta­pasztalatcserét folytattak, s a két város közötti együttműködés bővítéséről folyó tárgyalások során megállapodtak a kulturális és sportkapcsolatok létesí­tésében. V. E. Mi újság a tyajdmáijbtin? A BARÁZDA JUBILEUMA Vasárnap tartotta 200. előadását az újvidéki tele­vízió népszerű műsorszá­ma, a Barázda. Szerkesz­tője, Begovics Imre szin­tén jubileumot ült ez al­kalommal: most 25. éve lett újságíró. Elmondta, hogy 5 év alatt, a Barázda szü­letése óta, a riporterkocsin több mint 2C0 ezer kilo­méter utat tettek meg. Ügyszólván minden vajda­sági helységbe ellátogattak. A ljubljanai tv egyébként teljes egészében átveszi a Barázda műsorát, rendsze­resen ellátogatnak ugyanis a baranyai és a murakőzi falvakba is. Az újvidéki tv vélemény- kutatóinak adatai szerint a Barázdának százezer néző­je van a Vajdaságban, nem számítva a baranyaiakat és a muraközieket. A nagy sikerre való tekintettel a televízió vezetősége elfo­gadta azt a tervet, amely javasolja a műsor kibőví­tését kulturális vonatkozá­sú témákkal. Januártól te­hát a Barázda 40 perces lesz. ;,T HOMOKBÖL TÉGLÁT Szabadka a következő öt évben nagy súlyt kíván he­lyezni az építőipar fejlesz­tésére, hogy a lehető leg­célszerűbben kihasználhas­sa természeti adottságait, tudományos kutatóintézetté fejlessze a mostani építé­szeti intézetet, s lehetőleg már jövőre megnyíljon az új építészeti kar. A városnak sok érdekes elképzelése és terve van. Nemrégiben összehívták a vajdasági építőipari válla­latok képviselőit, hogy vé­leményt cseréljenek velük az elképzelésekről. A ta­nácskozáson különösen sok szó esett a műanyagiparról. Szabadkán ugyanis ma már fejlett a műanyagipar, s képes olyan termékeket előállítani, amelyek nagy­szerűen hasznosíthatók az építőiparban. A Zorka gyár jövőre új, különleges mű­anyagpadló gyártását ter­vezi. A legújabb tervek szerint pedig hamarosan új gyár épül a városban, amely külföldi mintára, külföldről vásárolt gépek­kel mészből és homokból kitűnő minőségű épület­anyagot állít elő. A város vezetősége ezekhez a ter­vekhez a vajdasági építő­ipari vállalatok támogatá­sát kérte. SZÁZ GÉPKOCSIT JAVÍTANAK EGYSZERRE Október elején új gép­kocsijavító műhely és szer­viz nyílt Zomborban, az újvidéki út mellett. A ha­talmas épületben a kragu- jeváci Crvena Zastava gép­kocsigyár egyik legmoder- ! nebb műhelye működik. A két műszakban dolgozó szerviz egyszerre száz autót képes ellátni. A szerviz- állomást felszerelték a technika legújabb vívmá­nyaival, a motorhibák megállapítására alkalmas műszerekkel, a gyors javí­táshoz szükséges berende­zésekkel. Az emeleten ven­déglő nyílik a későbbiek­ben, amelynek erkélyéről bárki láthatja majd kocsi­ja javítását, s amikor el­készülnek a munkával, hangosbeszélőn hívják a tulajdonost. A földszinten a tervek szerint autósza­lont is nyitnak. GYENGE A CUKORRÉPATERMÉS A kanizsai termelők az őszi termés betakarításán dolgoznak, s megkezdték a földeken a búza vetését. Az idén elégedetlenek a hozammal, különösen a cukorrépatermés aggasztja őket. A nagy nyári száraz­ság következtében ugyan­is a termésnek mintegy fe­le tönkrement. Azok a ter­melők jártak jól, akiknek földje az öntözőhálózat mel­lett húzódik. Ahol locsolták a répát, közepes termésho­zam ígérkezik. A zentai cukorgyár a jö­vőben ösztönzi a kanizsai termelőket, hogy nagyobb területet ültessenek be ré­pával. A gyár a szövetkezet által díjmentes szántást nyújt és tavaszra, a mun­ka megkezdésekor, előleget folyósít. Ebben a kedvez­ményben azonban csak azok a termelők részesül­hetnek, akik a répafölde­ken már ősszel elvégzik a mélyszántást és minőségi vetőmagot használnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom