Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1971-11-05 / 262. szám

1971. november 5. péntek 5. oldal Legpontosabbak a medvemamák A ,,szabad állatok: a rabok Van-e órája a madárnak? 1 Diákok termelési gyakorlata Szüret után — Van-e órája a madár­nak? — ezzel a kérdéssel fordultam dr. Szederjei Ákoshoz, a Budapesti Ál­latkert főigazgatójához, amikor az enyhe őszi nap­sütésben a zsiráfház szom­szédságában egy levelét hullató fa alatt üldögéltünk. A főigazgató rendkívül sok­oldalú tudója az állatvilág­nak, a közelmúltban került ki a könyvpiacra „Állatok fogságban és szabadon” cí­mű, feleségével közösen írt könyve, amely napok alatt elfogyott, bizonyítékául an­nak, hogy hazánkban sok az állatbarát és a hasonló témájú könyvekből nem le­het eleget írni, kiadni. No, de a madarak „órája”. — Gépi szerkezetű órá­juk persze nincs — moso­lyog a főigazgató — meg­közelítően pontos időérzé­kük azonban van. Tessék csak megfigyelni az erdő- mező madárvilágának éne­két. Hajnali félhományban kezdi a vörösbegy, utána a kakukk dallamos kiáltásai következnek, majd vele egyidőben az örvösgalamb monoton búgását halljuk. Követik őket a széncinkék izgő-mozgó hada, majd az erdei pinty, füzike, kék ga­lamb és a többi énekes tár­suk. A városban lakó ma­darak közül a rigó hangos­kodása hallható leghama­rabb, őt követi a parkok és kertek énekese, a rozsda­farkú, majd ahogy pirkad és feltűnik az első napsu­gár, hangolnak a cinkék, az ökörszemek, citromsármány a városszéli parkok er­dei pintyei és kormos légykapói. Az első napsu­gárra kezdenek csiripelni a kotnyeles verebek, majd ve­lük együtt megszólal a nyaktekercs, poszáta és vé­gül a kenderike, tengelic és a zöldike is. Egyébként Stadler, a kitűnő madár­tudós madárórát szerkesz­tett, amelyben rögzítette, hogy a különböző fajtájú madarak a nap mely sza­kában szólalnak meg. És ez az óra nagyjából pontosan jár. A madaraknak van te­hát időérzékük, ha órájuk nincs is. — A vadászok szerint az erdei vadak mindig ugyan­abban az időben jelennek meg az etetőhelyeken. Ez is időérzék? — Az bizony. Ezt azon­ban nem a nap állása irá­nyítja, hanem a belső szer­veik működése. Napról napra pontosan ugyanabban az órában érkeznek. Per­sze, a napidő hosszabbodá­sával ezek az idők eltolód­nak. A megjelenési időpont függ a kortól, nemtől, csa­ládi állapottól. Legutoljára és egyedül jön az öreg re­metekan a vaddisznók kö­zül, mivel az imént elmon­dottak elsősorban a vad­disznókra vonatkozik. A medve órája jobb, mint a vaddisznóé, ő mindig pon­tosan érkezik. A két bocs­csal járó medvemamák a legpontosabbak, legpontat­lanabbak az egyedül járó öreg hím mackók. — A rókák állítólag pon­tatlanok, rendetlenek. — Igen, náluk egy-, vagy félórás késés-sietés az ál­landó. Ezt nersze a gyanak­vásból eredő alkalmazko­dásnak is lehet betudni. Ugyanez tapasztalható az afrikai nagymacskáknál, az oroszlánoknál is. Néha napokat kihagynak, ha előtte már bezabáltak. A háziállatok közül legjobb „órája” talán a kutyának van. A naponta pontosan ugyanabban az időpontban sétára induló városi kutya szinte percnyi pontossággal biztatja indulásra gazdáját. Ugyanígy a legelőről alko­nyaikor hazainduló háziál­latok közül legpontosabban — mindig ugyanabban az időben — indul haza a ló, utána következik a disznó, majd a tehén, és végül a baromfi. Leglustább és leg­pontatlanabb a kacsa. — Az állatkerti vadak hogyan reagálnak az időre? — Zárt helyen tartott vadállataink legtöbbjénél is tapasztalhatjuk a jó időér­zéket. Állatkertünkben így ősszel, délután négy óra fe­lé felharsan az oroszlánkó­rus, mert egy órán belül következik a vacsora. Ál­latkerti vadjaink közül jó „órája” van a csimpánznak, a tigrisnek, az oroszlánnak, a párducnak. Közepes a ví­ziló, orrszarvú, a juhok és a kecskefélék időérzéke, bi­zonytalan és nagy kilengé­seket mutat a zsiráf, hiéna, sakál és a jegesmedve „órá­ja”. — A szólásmondás azt tartja: „Szabad, mint a ma­dár”. Hányadán állunk ez­zel a szabadsággal az álla­tok világában? — Egyáltalán nem igaz, hogy a madarak korlátlan szabadságot élveznek. Az sem igaz, hogy a szabad­ban élő állatok azt tesz­nek, amit akarnak, oda mennek, ahová kedvük tartja. Látszólag valóban „szabad” a vadon élő ál­lat. Ha azonban megfigyel­jük életmegnyilvánulásai­kat, azt látjuk, hogy ők is „röghöz kötöttek”, és nem szabadulnak el élőhelyük határai közül. A természet­megfigyelők, tudományos kutatók már régen észre vették, hogy a vad nem vándorol vagy repül rend- szertelenül, hanem az év minden szakában többnyi­re egy bizonyos területen található. Minden állatnak megvan tehát a meghatá­rozott élőhelye, otthona, bú­vóhelye, ahová megszabott, kijelölt utakon, csapáso­kon, a madarak pedig a le­vegő kék országútján év­ről évre és évszakról év­szakra visszatérnek, ösz- szefoglalva tehát azt mond­hatjuk, hogy az állatok kapcsolata a külvilággal helyhezkötöttséget és nem szabadságot mutat. Minden állatfajra jellemző a meg­határozott földrajzi elterje­dési terület. — ön, mint az állatkert főigazgatója, mit tapasztal: fokozódik az állatok iránt a népszerűség? — Az emberek százmil­liói vesztették el a civili­zációban kapcsolatukat a természettel. A nagyváro­sok betonsivatagaiban élő embernek hiányérzete van, ha ez nem mindig tudatos is. Kisebb városokban élő gyerekek között is sok akad, aki még nem látott mezei nyulat, de még taní­tóik között is akadnak, akik nem találkoztak élő róká­val. Az ember nem akar elszakadni a természettől, ebben rejlik az állat- és növénykert jelentősége. — Főigazgató úr mit ta­pasztalt, a vadászati vi­lágkiállítás idején nem csökkent a látogatók szá­ma az állatkertben? — Sőt! A kiállításon megforduló vendégek kö­zül nagyon sokan eljöttek ide is, hiszen itt kiegészít­hették az ott látottakat. Azonkívül azt is tapasztal­juk, hogy állat- és növény­kertünknek mind az isko­lai, mind az iskolán kívüli oktatásban is egyre na­gyobb a jelentősége. Balogh József Tizenhárom-tizennégy éves fiúk, lányok beszélgetnek nagy komolyan az óraközi szünetben a Kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Is­kolában. Mi ebben a különös, miért kell erről az újság­ban írni — kérdezhetné bárki. Aki csak egy kicsit is odafülel — így tettem én is — megtudhatja. Az ágasegyházi szüret a téma. Négy napot dolgoz­tak az állami gazdaság 90 holdas „pozsonyi fehér táb­lájában”. Az emlékeket idé­zik. Elmúlt az izomláz, be­gyógyultak a feltört tenye­rek. Nemszeretem munkának ígérkezett ez a kötelező far­méi ési gyakorlat — szűröm KÉS Tizenegynéhány évvel ezelőtt az angol új hullám, a Free Cinema rendezői valóságábrázolásuk hiteles­ségével, társadalombírála­tuk következetességével vívták ki a világ érdeklő­dését. Az idők múlásával és hírnevük növekedésével nádpálca, testi és szellemi terror uralja a tanintézet levegőjét. Mit kezdhet önmagával Billy, ez a csendes, fejlet­len, túl érzékeny és társa­inál sokkal értelmesebb fiú?.. Kiközösítettségét egy véletlenül talált vércse ba­Billy Casper szerepében David Bradley. ki a beszélgetésből —, de most már csak az élmé­nyekről, a sikerekről esik szó. Legtöbbjük büszke arra, hogy megállta a helyét. Az első délután volt a legnehezebb. Sütött a nap, a süppedős homokban ha­mar elfáradtak, megizzad­tak a gyerekek. Nemes Jóska és Mihályka Péter egyformán 77 alka­lommal fordult a tizenöt­kilós puttonnyal. Egy ton­nánál több szőlőt szállítot­tak Szabó Mihály traktor- vezető Zetorjához — mint ezt az eszmecserébe be­kapcsolódva, a diákokat kérdezgetve kiderítettem. Gyenes Marian és Gyön­gyösi Éva nyolcadikosokat is dicsérik a többiek, öt- százkilencven kilogramm szőlőt szüreteltek egy mű­szakban. Herczeg Józsefet és Szemenkál Györgyöt, a két puttonyost is emlege­tik. Meg se kottyant a hat­órás munka. Rendszeresen sportolnak mindketten. Jóska röplabdázik, Gyuri úszik. Számontartják tehát, hogy ki mennyit dolgozott. A munkában való helytállás sikerélményt jelenthet a gyengébb szellemi képessé­gű ifjaknak is, javul ezál­tal az osztályközösségben kialakult „pozíciójuk”. A társadalomba is könnyeb­ben beilleszkednek majd. A Zrínyi Ilona Általános Iskolában, a jól szervezett termelési gyakorlat után tíz nappal ilyen esetekről is hallottam, szép számmal. Kint a kéklő ég alatt, a „természet műhelyében” néhány, talán-talán kicsit I elkényeztetett eminens is megtapasztalta, hogy attól még lehet valaki rendes, j rokonszenves ember, a kö­zösség hasznos tagja, ha bizonyítványában nem hem­zsegnek a jelesek. A spon­tán kialakult verseny pe­dig arra ösztönözte a jó tanulókat, hogy a szüretelés közben is bizonyítsák: áll­ták itt is a versenyt. A munka közben a gye- ■ekék szabadabban nyilat­koztak meg, természete­sebben viselkedtek és így a tanárok is jobban megis­azonban egvre inkább meg­találták a filmkészítés és a jó üzlet „közös nevező­jét”, és Richardson, Reisz vagy Anderson újabb al­kotásain már egyre kevés­bé üt át a hétköznapi élet bemutatásának szenvedé­lyessége. Kenneth Loach a Kés rendezője mintha elődjei legjobb erényein nevelő­dött volna. Átlagos tele­víziós filmek készítése nyo­mán tanulta szakmáját, de a cannes-i filmfesztivál egyik félreeső termében levetített játékfilmje ’’ver­senyen kívül” is élénk ér­deklődést és elismerést váltott ki. Története a Dickens-i Anglia mindmáig érintet­len vidékein, egy york- shire-i bányásztelepen és annak iskolájában játszó­dik. Főszereplője egy ti­zennégy esztendős fiú, Bil­ly Casper, akinek tehetsé­ge elé családja és társa­dalmi környezete áthatol­hatatlan falakat emel. Csa­lódott, megkeseredett báty­ja a bányában dolgozik, a korán megkezdett kemény robot formálta ki egyéni­ségét. Anyja leginkább fér­fiszerzéssel tölti napjait.. Az iskola nevelői pedig mem kevésbé érzéketlenek,: rútságával próbálja felol­dani. Szakkönyvet lop és szabad idejének minden percét a madár hozzáértő nevelésére és idomítására fordítja. Hiteles társadalmi kör­nyezet és a lélekábrázolás művészi mélységei alkot­ják a KÉS legnagyobb erényeit. A fiú és a madár közötti kapcsolatot nem a gyermek és a kedvenc, ba­busgatott állat viszonya jel­lemzi. Billy valamiképpen feleletet kíván adni és kapni e szabad és furcsa barátságban azokra a ve­reségekre, melyek az élet­merték növendékeiket, mint a tantermekben, ahol a különböző kötöttségek, kialakult szokások „elta­karják” a tanulók valódi egyéniségét. (Nyolc-tíz éve­sek is „viselkednek”, hogy a lehető legkedvezőbb szín­ben mutatkozzanak.)--------K--------­A tantervi előírásoknak megfelelően Bács-Kiskun megyében is több ezer diák dolgozott szeptemberben és októberben mezőgazdasági üzemekben és gyárakban. A tapasztalatok általában — a Zrínyi Ilona iskolához hasonlóan — kedvezőek. Csupán néhány helyen tekintik koloncnak a ter­melési gyakorlatot Azt gondolják tévesen, hogy az iskolák számára szükséges rossz a kötelezően előírt gyári, mezőgazdasági mun­ka. Azért rendelték el, mert csak így tudják pótolni a gazdaságokból hiányzó munkaerőt; tulajdonképpen a pedagógusok, diákok húz­zák ki a bajból az üzeme­ket, termelőszövetkezeteket. Mi tagadás, esetenként nehezen nélkülözhető se­gítséget adnak a tanulók, főként a dömpingszerűen jelentkező munkafolyama­toknál. Közgazdászok a megmondhatói, hogy hány millió forint értéket „men­tenek meg”, termelnek év­ről évre a megyében a diá­kok. A pénzben közvetlenül ki nem fejezhető haszon a fontosabb, lényegesebb mé­gis. A termelési gyakorlat, a tanév fontos időszaka. Szükséges, hogy minden il­letékes jelentőségéhez mér­ten foglalkozzék előkészíté­sével. Érdemes lenne Bács- Kiskun megye iskoláiban a jó tapasztalatokat módszere­ket összegyűjteni, a döc- cenők okait megkeresni. Kívánatos, hogy legköze­lebb még tudatosabban használják ki a fizikai mun­ka jellemfejlesztő, ember­formáló hatásából adódó lehetőségeket; sikerüljön még jobban a legközelebbi vizsga. Heltai Nándor Mezőgazdasági könyvespolc JÖVEDELMEZŐ HÁZTÁJI NÖVÉNYTERMESZTÉS ben érik. Hatalmat kapva j ^ alárendeli magának a vér- csét, saját akarata szerint alakítja, formálja azt. Valóságos igazság és jel­képes jelenetek ötvöződ-i nek egységbe Loach film­jében. A rendezői elképze­lések valóra váltásában nem hivatásos színészek, hanem önmagukat alakító, hétköznapi emberek segéd­keznek — igen eredmé­nyesen. Ilyen a kis David Bradley is. akinek művé­szi kifejező eszközei — já­tékának keresetlen mély­sége is a film „telitalála­tai” közé tartozik. Pavlovits Miklós Magyarországon csaknem egymillió kataszteri hold a háztáji műveléssel haszno­sított földterület. Ez a hoz­záértő műveléstől, a ter­mesztési és gazdasági vi­szonyok adta lehetőségek ésszerű kihasználásától füg­gően kiegészítheti a terme­lőszövetkezeti tagok jöve­delmét. A könyv szerzői: a nö­vénytermesztés, a növény- a szövetkezeti szükséges gépek, eszközök és azok beszerzési lehető­ségei, a háztáji biztosítás tudnivalói. Az ország kü­lönböző vidékeiről össze­gyűjtött példákkal gazda­gon ellátott könyvet szíve­sen ajánljuk minden ter­melőszövetkezeti tag ott­honába. Ezredik születésnap Üzbegisztán a jövő esz­gazdálkodás alapos ismerői, úttörő munkára vállaikoz- \ tak, amikor a hazai könyv- ! tendőben megünnepli Ke- piacon először jelentkeznek J let nagy tudósa, Abu Re­el háztáji gazdálkodást nagy i ikhan Biruni születésének mértékben segítő munká- ezeréves évfordulóját. jukkái, rendszeresen b'emu- \ A matematikával, fizi­latra a háztáji gazdálko- | kával, ásványtannal, törté- dós hagyományos és újabb nelemmel és filozófiával bevezetésre javasolt nővé- / foglalkozó Biruni jelentő- nyelt, a jövedelmező ter- j sen hozzájárult a világ- mesztés lehetőségeit, a ház- !civilizáció fejlődéséhez: ő táji földterület gazdaságos kihasználásának módjait. A könyv a háztáji gaz­dálkodás sok más kérdésé­volt az első. aki megszer­kesztette a Föld modelljét és kiszámította nagyságát. Az asztronómia és geo­re is választ ad. Ilyen a j dézia területét: kifejtett termelőszövetkezeti tagsá- munkássága elismerése- got érintő jogi problémák, óképpen róla nevezték el a án, gazdálkodáshoz az egyik holdkrátert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom