Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1971-11-30 / 283. szám

ŐSZI SZ Gépjármüvek, oktatók, növendékek — indulásra készen r A gépjármű — veszélyes üzem. Mennyivel Inkább kimondható ez az oktatásra... Több tucat teherautó és személygépkocsi Járja szüntelenül a megye útjait, Oldalán az MHSZ emblémával, elől-hátul nagy T- betűvel: rajtuk tanulnak vezetni a sorkötelesek. A gépjárműveket minden ősszel összegyűjtik az MHS7. kecskeméti iskoláján, tüzetes vizsgálatnak vetik alá, a hibákat kijavítják, mielőtt ismét elindulhatnak • kocsik az országutakra. A nagy udvaron szabá­lyos sorokban állnak külön a teherautók, külön a sze­mélygépkocsik. Pólyák Im­re, az MHSZ megyei tit­kárhelyettese, és László Jó- iseí, a gépjárműiskola ve­zetője az utolsó ellenőrzést végzik. Elégedettek az ered­ménnyel. A szerelők jó munkát végeztek. — Egyre könnyebb lesz egyébként ez a munka — mondja László József. — Néhány éve még a kocsi­park többsége régi, kiérde­mesült járművekből állt. Az oktatásban hamar tönkre­mentek; rengeteg bajunk volt a javítással. Ma már sokkal jobbak a lehetősé­geink. Nem bajlódunk nagy­javítással, hanem bizonyos idő után kicseréljük a ko­csikat. Hosszú távon így ol­csóbb is az oktatás, a nö­vendékeknek is könnyebb Jó állapotban levő jármű­veken tanulni, s amellett biztonságosabb. — Típusmódosítást is végrehajtottuk a cserék so­rán — mondja Pólyák Im­re. — Az idén vettük eze­ket a vadonatúj ZIL-teher- gépkocsikat, s jövő tavasz­ra ismét megrendeltünk né­hányat. Ez a típus kitűnően bevált. A személygépkocsi­park pedig GAZ-terepjá- rókból (a sorkötelesek elő­képzése számárai, továbbá Skodából és Moszkvicsból áll. Igen jó híre van az MHSZ-nél folyó gépjármű­oktatásnak. Ehhez az Idén mutatós bizonyíték is já­rult. László József előveszi azt a szép serleget, amit a „Vezess kiválóan” mozga­lomban nyertek a Bács me­gyeiek. Itt van a siker ko­vácsa, Pál Ferenc is, aki másodéves ipari tanuló a megyei gépjárműiskolán. Középtermetű, élénk, te­kintetű fiatalember. — Magamtól sohasem je­lentkeztem volna — mond­ja — márciusban kezdtem • tanfolyamot, aztán a vé- ga felé az oktatóm, Ma*. gyarvárl elvtárs szólt, hogy számít rám. Magam is meg­lepődtem, hogy eljutottam a megyei döntőig, s onnan októberben az országos döntőre, Nagytéténybe. El­méletből. szerelésből, ve­zetésből és lövészetből ver­senyeztünk. Akkor már iz­gultam. S mit mondjak? Igyekeztem, meg szeren­csém volt, azt hiszem. Az egyéni versenyben Pál Ferenc a második he­lyen végzett, ezért kapott 4 ezer forintot. A KRESZ- versenyben kiírt külön ve­télkedőn szintén második lett, itt a jutalom egy tran­zisztoros rádió volt, a Vo­lán különdíja. A szerelés­ben, a személygépkocsi-ka­tegóriában pedig első lett. Itt egyébként még egy Bács megyei egyéni siker szüle­tett, a tehergépkocsik kate­góriájában Polareczki Sán­dor, a kiskőrösi gépjármű­iskola növendéke lett a má­sodik. Egyébként megyénk versenyzői ezen az első nagyszabású országos ver­senyen minden számban dobogóra kerültek. Olyan mezőnyben, amelyben az MHSZ-en kívül a néphad­sereg, az Autóközlekedési Tanintézet és a Volán ver­senyzői is indultak! Valóban szép siker. A többiek szelíden ugratják is Pólyák Imre megyei titkárhelyettes és László József Iskolavezető átveszik a terepjárót a két Magyarvári­tól. Az iskola egyik legmegbízhatóbb oktatója ugyanis Magyarvári István, s az ő példájára jelentkezett ipari tanulónak ide öccse, Menyhért is (középen). Pál Ferenc indul kipróbálni az átvizsgált terepjárót. Pál Ferencet: Jól megszedte magát. ötezer forintot tett a takarékba a dijakból, nem számítva az ajándéko­kat. ö azonban sokkal több­re tartja az édesapja dicsé­retét. Az édesapja ugyanis traktoros, s a nagy nap után alig várta a hétfő reg­gelt, hogy elbüszkélkedhes­sen a munkahelyén a fia sikerével. — st — A szemlére felsorakozott gépjárművek az iskola udvarán. 1971. november Hogyan tóval? Tanyák -1971 Hogyan tovább? — ennek a gondolatnak jegyében zajlanak megyeszerte az MHSZ klubjainak közgyű­lései. A kecskeméti járásban eredményes munkáról ad­hatnak számot a klubok. Hagy fejlődés, hogy kiala­kult a szoros együttműkö­dés a községben működő többi tömegszervezettel, valamint a helyi tanács­csal és a pártvezetéssel. Ennek köszönhető, hogy számos helyen komoly ter­vekről szól a beszámoló, olyan elképzelésekről, ame­lyek régebben legfeljebb csak óhajok voltak, több­nyire a megvalósítás min­den reménye nélkül. Székházról, lőtérépités- ről, klubhelyiségekről, tan­termekről szólnak ezek a tervek, s a közgyűlés jó alkalom arra, hogy meg­szervezzék az építés érde­kében a széles körű tár­sadalmi összefogást. Tisza- kécskén például, ahol a községi tanács határozatot hozott az új lőtér létreho­zására, a kivitelezésben részt vesz a lövész és a tar­talékos klub, az ifjú gárda és a község területén mű­ködő KISZ-alapszervezetek. A címben idézett kér­désben természetesen nem­csak az ilyen célkitűzések szerepelnek, a beszámolók és a hozzászólások sorra veszik valamennyi ágaza­tot, az elő- és utóképzést, a honvédelmi tömegsportot és az iskolai honvédelmi okta­tást is. Mindebből világo­san látszik, hogy a múlt esztendő nagy fejlődést je­lentett a klubok életében, ám a tagok és a vezetőség tudatában vannak, hogy az elért eredmények továb­bi jó munkára és még jobb eredményekre köteleznek. Seremet László A cím két tagjából a hangsúly az ezerkilencszáz- hetvenegyre esik! Kecske­mét közelében, a szarkási iskolában ezt láttuk. Nem állítom, hogy minden ta­nyán ugyanezzel a képpel találkoznánk. De azt sem, hogy Szarkás kivétel. Leg­feljebb: jobb mint az átlag. — Nyolc meghívott nem jött el! — füstölgőit Sze- mők György alezredes, az MHSZ megyei titkárhelyet­tese. — Az olyat, mint Bo- doglár, még megértem. De Bankfalu esetében nem ki­fogás, hogy messze esik. Jó­formán egybeépült már Félegyházával... Kereken félszáz pedagó­gust hívtak meg a tanyai iskolákból Kecskemétre, ér­tekezletre. — Miről volt szó? — ér­deklődtem. — A honvédelmi oktatás­ról, azaz: nagyon sok mindenről. Jó lett volna ha hallják. A tanyai isko­lákban most vezetik be ezt a tantárgyat. Ezért látogattunk el Szarkásra. Lássuk, hogyan indul? ... Kiss P. Ernő igazgató némi türelmet kér. Tíz perc múlva befejezi Csá­szár Cyrill tanár úr az órá­ját. ö az iskola honvédel­mi felelőse. — Egyébként nem most kezdjük. Tessék nézni, ott az udvar végében a lőtér. Már tavaly elkészült. Evek­kel ezelőtt volt egy lá­nyunk, Vörös Katinak hív­ták. Igazi tehetség. Minden versenyt megnyertünk ak­koriban a városiak előtt. Néhány perc alatt kide­rül, hogy az iskola igazga­tója a legapróbb részletekig tájékozott mindenről, amit tudni szeretnénk. — A hat óra, amit a tan­terv előír, valóban nagyon kevés a honvédelmi neve­lésre. De végül is sokkal több jut rá. Egy-egy dél­utánt, osztályfőnöki órát, s úttörőfoglalkozást is szen­telünk a honvédelmi neve­lésnek. Viszont ún. igazga­tói napot csakis erre a cél­ra adhatna egyet a me­gyei osztály is. A saját ke­retünkből mindig nehezen jövünk ki. Megérkezik Császár ta­nár úr is. Fiatal ember, há­rom éve végzett Szegeden, történelem—földrajz sza­kos. — Igen, az értekezlet hasznos volt — feleli első kérdésünkre. — Sajnos rö­vid volt az idő, hogy utá­na még vitatkozzunk is. De hát remélem, nem utol­jára találkoztunk... — Népszerű-e a honvé­delmi oktatás? Mondjuk in­kább így: nem is tekintik tantárgynak a gyerekek. Bár a többi tárgyról is el lehetne ezt mondani... Ilyen szempontból mi itt talán még könnyebb hely­zetben vagyunk, mint a vá­rosi kollégák. Mert jtt ez is egyike a kevés szórako­zásnak ... Amikor a télen szobalőteret eszkábáltunk a tanteremben, a tanulók hoz­ták a deszkát, csakhogy mihamarabb meglegyen. — Tavaly óta rádiózgat- nak is. Az alapismereteket tanulják, mégpedig nagy ambícióval. Azt szeretném elérni, hogy mindenki épít­sen legalább egy detektoros készüléket. Ez kell itt! Mert az iskolában van villany, de otthon, a tanyán nincs. S amikor már építeni tudnak a gyerekek egy rádiót, hall­gatni is szeretnék. Higy- gyék el, minden, aminek valamiféleképpen köze van a technikához, rendkívüli módon érdekli az ittenie­ket. Hiszen nekik még nem olyan természetes, hogy az ember csak felkattintja a kapcsolót, és kigyul a fény, megvilágosodik a képernyő vagy melegszik a vasaló ... Nemrég szóltam, hogy mo­dellezni is fogunk. Úgy kell majd kihagyni a gyengébb tanulókat, annv'an lesznek. Tanyák — 1971. Szarkás nem kivétel, bár jobb mint az átlag. Egyebek között azért is, mert az itteni pe­dagógusok lelkiismeretesek és áldozatkészek. Császár tanár úr például önszorga­lomból megalakította a ta­vasszal a KISZ-szervezetet az állami gazdasáaban. S most azon igyekszik, hogy a városi művelődési osz­tály engedélyezze az isko­lában n szakkört. Pe­dig ezzel újabb gondot vesz majd a vállára. M. T,. Edzés a szarkásiak légpuskalőieireu.

Next

/
Oldalképek
Tartalom