Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1971-11-28 / 282. szám
Szociográfusok találkozója HÉTFŐN és kedden Kecskeméten adnak egymásnak találkozót az ország szociográfusai. Azok az írók, akik leginkább elkötelezettjei szocialista társadalmunk valósághű ábrázolásának. Olyan értelemben is, hogy műveikben — legalábbis életművük nem jelentéktelen részét tekintve — mellőzik a regény és az elbeszélés hagyományos műfaja által megkívánt fiktív cselekménybonyolítást, a „mesét”, ehelyett a társadalmi valóság legközvetlenebb és legsűrűbb közegében vágnak széles rendet. A 60-as évek nyugati irodalmában látványos sikerre tett szert a „non- fiktion” irodalom, azaz a tényszerű valóságelemek szépirodalmi alkotásokba való beépítése. A hazai „non-fiktion”, a magyar szociográfia jóval gazdagabb hagyományokkal dicsekedhet: lényegében a népi írók 30-as évekbeli mozgalma szülte, s olyan művekben testesedett meg, amelyek egyenrangúak voltak az „igazi” irodalom legkiemelkedőbb alkotásaival EZ A MOZGALOM nem kevesebbet vállalt, mint azt, hogy feltárja az akkori Magyarország legtragikusabb, legfájóbb társadalmi és gazdasági viszonyait. hogy a toll erejével figyelmeztessen a minden porcikájában avult társadalmi rend tarthatatlanságára, s ennek megváltoztatására sürgessen. Hogy csak a legkiemelkedőbb művekre utaljunk, ilyen értelemben volt elkötelezett Erdei Ferenc Futóhomok, Illyés Gyula Puszták Népe és Féja Géza Viharsarok című könyve. * » * Ám azt, hogy a ma újból virágkorát élő szociográfiai irodalom funkciói gyökeresen megváltoztak, úgy véljük, nem szükséges magyarázni. Egy fejlődő, dinamikus társadalmi rend köznapi valóságának megszólalta- tója, a társadalomépítő gondolkodás és gondol- kodtatás tere, a politikai gyakorlatba való beleszólás ébresztője és élesztője. Azzal együtt, hogy az effajta irodalom olvasói elvárják a feltétel nélküli hitelességet és pontosságot. Azzal együtt, hogy ez az irodalom ma is vállalja — mert vállalnia kell, hogy hű maradjon önnön törvényeihez — a visszás helyzetek és tendenciák feltárását, az ellenmondások megmutatását, a maradiság, s minden olyan jelenség bírálatát, amelyekben idejétmúlt beidegzettségek. reflexek munkálnak. Ez is hozzátartozik a legnemesebb értelemben vett elkötelezettséghez. ,.A TÁRSADALMI aktivitás kiteljesedését sürgetjük, ennek objektív keretét csakis a társadalmi reagálások, igények, mozgások gyors és hiteles ismeretében lehet megteremteni, illetve tökéletesíteni” — (Olvashatjuk a holnap elhangzó vitaindító előadás tézisei között. S az idézett megállapításból is következik. hogy a szociográfia, mint élő. eleven, közvetlenül hatni tudó műfai. jelenleg is vet fel új. mindeddig megválaszolatlan kérdéseket. A kecskeméti konferencia sokat tehet azért, hogy a közös eszmecsere asztalainál tisz lázza a módszereket, feiauaioKat — neinosak a jelenre, hanem az elkövetkező evuzed alakuló hazai valosagara nezve is. A szociograna jovooe tekintő muiaj, a vele kapcsolatos kerdésfeitevesek sem lehetnek másmilyenek. • * • Az sem véletlen, hogy Kecskemet, a Duna—'nsza közének „iovárosa” nyújt alkalmat a találkozó lebonyolítására. Az idén megalakult itteni írócsoport tagjai között rangos, országosan is elismert szociográiusok találhatók. Az immár harmadik évfolyamát záró Forrás folyóirat egyik legerősebb vonulatába illeszkednek a megye társadalmi kérdéseit országos érvénnyel taglaló szociográfiai írások, tanulmányok, irodalmi riportok. A társadalmi valóság megismerése, s ennek elemzése, az alakítás, a jobbítás, a változtatás, a többet akarás jegyében szintén eleven alkotó része a megye közéletének. ELEGENDŐ itt utalni a pár évvel ezelőtt mozgalommá terebélyesedett „Állóvíz”-vitára, amely a mozdulatlanságba dermedt rétegek helyzetének feltárását, s az itt keletkező feszültségek feloldását szorgalmazta. Mindezzel együtt az is igaz, hogy a megye sokféle eredetű, sokszínű társadalma, az eltérő történelmi és gazdasági indíttatások valósággal csábítják a szociográfia művelőit: itt érdemes kutatni, elmélyülni, vizsgálódni, legyen szó akár a tanyavilágról, akár az iparosodó falvakról, a változatos múltat hordozó, s jelenleg is eltérő körülmények között fejlődő városokról, vagy az üzemi szőlő- és gyümölcskultúra társadalmi vonatkozású kérdéseiről, a szakszövetkezetekről, a szövetkezeti parasztság újfajta rétegződéseiről, az üzemi demokráciáról, az értelmiségi közérzetről és köz- gondolkodásról. A teljesség igényétől távol álló felsorolás azonban nem annyira az eredményeket jelzi, sokkal inkább utal a szociográfia tennivalóira. • * * A SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ nevével fémjelzett nagyszerű vállalkozás, a Magyarország felfedezése című sorozat köteteinek megjelentetése, mint mozgalom számunkra úgy teljes, hogy beleértjük Bács-Kiskun megye felfedezését is. Reméljük, hogy e további felfedezéshez ad jó eligazítást a holnap kezdődő konferencia. A hétszáz esztendős Győr városa rendezte meg az első költői biennálét, így is idézve Radnóti Miklós emlékét, ápolva örökségét. Az amatőr versmondók, irodalmi színpadok és a mai magyar poéták találkozója egyúttal — a kezdeményezők szándékából — a közéleti költészet ünnepe is. Örömmel értesültünk arról, hogy a nagydíjas Juhász Ferenc mellett a két költői díjat Buda Ferenc és Kiss Benedek kapta. Budát „Kecskemét fogadta polgárává”. Kiss Benedek pedig Akasztón töltötte gyermekéveit, s Kalocsán ifjúságát. Buda Ferenc: Csillag les rám Felnőttem tavaszban nyárban járok haminc év sarában aranylombjait rámhányja a villanyfa koronája Jár a szívem dong a rossz dob áll a hideg mint az oszlop fölmagaslik fehér bálvány megfagy az olajszivárvány Lábam előtt sár fölfakad alvad a szó nyelvem alatt állok a nyakvágó hídon csillag les rám kurta szigony Kiss Benedek: Őszök lármája, békéje A hátbaszúrt határ felett varjak hajhásszák a teleti hónalja nád, hűvös nyálka, ó mindszentek éjszakáját a sóhajok is kihűlnek, házak előtt, estefelé, ha csorda jön hazafelé, a vének megfeketülneki Ihajj ez a nomád nóta halottak tárogatója, fújjad, az ős őszi este arcod juharszínre fessel Kabátja alatt lopótök: a nap szomszédolni kullog, hurutos fa köhint, dörmög, gallyat zörget, pincekulcsot, száraz kukoricaszárat nyálaz jászlában az állat, lánccal csörög, láng a szája, hályog száll lágy szemhéjára. Ihajj ez a nomád nóta halottak tárogatója, fújjad, őszök békessége arcodat mázolja kékre! Csendítenek, harangoznak. Szellő, búvá veréb suhan. Szítja a hamvadó múltat. Megparázslik szomorúan. Kutyák ugatják a holdat, lakodalmak fölragyognak —■ IHAJJ AZ A NOMÁD NÓTA HALOTTAK TAROGATOJA! úgy illik legényhez, lányhoz, eltaláljanak egymáshoz — ŐSZÖK LÁRMÁJA, BÉKÉJE ARCOM VONJA PÍRBA, KÉKBEI Kicsinyek a képernyő előtt Bényi László: Tollrajz, Közismert és általános érvényű igazság, hogy a 3—6 éves, óvodás korú gyermek gondolkodása szemléleti jellegű, konkrét képekhez, cselekvésekhez, a tárgyakkal való tevékenységhez kapcsolódva alakul ki. A megismerés folyamatában a látási és hallási érzékelésnek van jelentős szerepe, s e két érzékelési területen alapszik a televízió hatása is. Azonban a 3 és 6 éves gyermekek között feltűnően nagy különbség mutatkozik a megértés szintjében, a reagálásban és beszédfejlettségben egyaránt. ÉLETKORI SAJÁTOSSÁGOK A 3—4 évesek gondolkodását — érzelmeiken kívül — képzeletviláguk ugyanannyira befolyásolja, hogy sokszor nem képesek elválasztani a valóságot az irreális világtól, még nem alakult ki „mesetudatuk”. Figyelmüket a mozgó, változó, dinamikus képek kötik le, de nem értik az egyszerűbb cselekmények logikai menetét, ok-okozati összefüggéseit sem. Egy- egy jelentéktelen epizód ragadja meg őket, mert a figyelem koncentrációjának hiányában a gyorsan pergő cselekményből csak elszigetelt, mozaikszerű részletek maradnak meg bennük. Beszédfejlettségük sem olyan fokú, hogy megértenék a viszonylag ösz- szetettebb közlésformákat. Az 5—6 éves korcsoport már érettebb a mese befogadására. Nekik a mese életszükséglet: érzelmeik, vágyaik, képzeletviláguk kielégítését szolgálja. Fejlettebb gondolkodásuknál és beszédkészségüknél fogva tartósabban figyelnek, ezért a látványt és a szöveget folyamatosabban tudják követni. Tehát célszerű lenne a 3 és 6 évesek meseműsorát életkori sajátosságaiknak megfelelően differenciáltan kialakítani. Az esti mesére figyelő gyermek egész napi nyugtalansága feloldódik, a lefekvés előtti percekben derűs várakozással tekint a képernyőre, beleveti magát a mese varázsába, átéli a hangulatot, azonosul a hőssel és lesi a szavakat, amelyek a kedves hős ajkáról peregnek. Egyáltalán nem közömbös, hogy mit fejeznek ki ezek a szavak, hogyan zengenek, milyen a csengésük, a művészi élmény erejével formálják-e a gyermek kibontakozó érzés világát, alakuló személyiségét. Ugyanis a kisgyermek a közlés szóbeli elemeit környezetétől utánzás útján, akusztikai megjelenésükben veszi át, ezáltal alakítja ki későbbi önálló beszédének hangzási szerkezetét Ezért fontos az, hogy a gyermek előtt elhangzó beszéd példamutatóan helyes és szép legyen, minden tekintetben feleljen meg a magyar nyelv kialakult követelményeinek. A MEGELEVENÍTŐ EREJŰ SZÓ Az esti mese legegyszerűbb formája, mikor a bemondó adja elő — vagy olvassa fel — a mesét, nem váltott ki osztatlan elismerést sem a gyermekek, sem a szülők körében. A gyermekek unalmasnak találják, mert csak a nénit vagy a bácsit látják, s nem kapcsolódik vizuális élmény a meséhez. A csak auditív szöveg nem köti le maradéktalan érdeklődésüket, a televíziótól látványt is várnak. (A szülők véleménye szerint ezt a szerepet a rádió meséje ugyanúgy betölti.) Pedig a puszta szó is lehet megelevenítő erejű, ha a mese szövege képszerű nyelvi megfogalmazásban jut kifejezésre, s ha azt a mesélő képzeletmozdító, művészi előadásban tolmácsolja. Azok a nyelviköltői eszközök, amelyek szinte láthatóvá teszik a gyermek előtt a beszédben ábrázolt folyamatokat, eseményeket, helyzeteket, hősöket stb., a tartalmi megértést, a gondolkodás és a beszéd együttes fejlődését segítik elő. A cselekvések mozgalmasságát felidéző igék, :■ / akusztikai és hangulati elemeket érzékeltető hangutánzó és hangulatfestő szavak, a játékos ikerszó szóismétlések, árnyalt szinonimák, sztereotip fordulat egyúttal az érzelemkeltésnek és erkölcsi állásfogla! kialakításának is hatásos tényezői. A megfelelő ha szín, hangerő, hangmagasság, az értelmi hangsú a tempó, a szünet, a dallam ugyancsak nélkülözi, tetlen eszköze annak, hogy a gyermek eligazodj^ az elemi erkölcsi fogalmak, a jó és a rossz harcában, hogy elfogadja az igazat, és elutasítsa a go noszt, hogy kialakuljanak benne olyan fogalmak, mint a szép és csúnya különbözősége, amely egyben esztétikai érték is. így válhat a mese etikaiesztétikai élmények forrásává a gyermek személyiségének formálásában. NYELVI VÉTSÉGEK A meseműsorok hatékonyságának fokozásához az anyanyelv gondosabb művelése is szükséges. Nyelvi hibák általában két területen fordulnak elő. A nyelvhelyessé« ellen elkövetett mondatszerkesztési, ragozásbeli, a köznyelvben is gyakrabban fel-felbuk- kanó nyelvtani hibák elsősorban az alkotók: írók, költők, fordítók, átdolgozok stb. számlájára írhatók. Például a határozó ragok gondatlan használata; Jegyet váltott az előadáshoz (filmhez), előadásra (filmre) helyett. A -nál, -nél rag indokolatlan használata a -ban, -ben, -en, -ön, -n és a -kor ragok helyett hely és időviszony kifejezésére. Például: A beszédnél nincs hiba — beszédben helyett. Utazásnál nyugtalan — utazáskor helyett. A műsorban megszólal a telefon vagy csengő. A szereplő válásra: „Jövök már, jövök!” Helyesen: „Megyek!” vagy: „Nem adja oda, nekem...” — helyett. Az igekötők használata is néha hevenyész- pontatlan. Gyakoribb a helyes kiejtés elleni vétség. A p ” kát hosszasan sorolhatnánk. A CSALÁD ÉS AZ ÖVODA SZEREPE A televízió pozitívumaként szoktuk említeni. * nagymértékben gazdagítja a gyermek szókész! mivel sok olyan új fogalommal találkozik, am adott szöveghelyzetben aktív szókincsét gyaranö' Rokonértelmű szavakat ismer meg, elsajátít olyr nyelvi formulákat, állandó szókapcsolatokat, ame lyek kifejezőbbé, választékosabbá teszik stílusát. Ez általánosságban igaz, helytálló vélemény, de a beszédfejlődést még fokozni és gyorsítani lehetne azáltal, ha a gyermekműsorokat beszélgetés, megbeszélés, visszakérdezés követné. Természetesen ez már nem a televízió, hanem a családi és óvodai nevelés feladata lenne, s nagyban hozzájárulhatna a gyermek érzelmi-értelmi életének, anyanyelvi kultúrájának fejlesztéséhez. Dr. Losonci Mihályné
