Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1971-11-23 / 277. szám
1. oldal 1971. november 23. - lfcdd Mikor szállítsák a kenyeret? Duzzadó libamájak Felmérések kezdődnek a megye városaiban A sütőipari szakmai ta- la kereskedelmi szervekkel nács legutóbbi ülésén a karöltve egy hónapon ke- termékek minőségéről szó- resztül végeznek felméré- ló beszámolóban szerepelt I seket a vásárlási csúcsidő- az a megállapítás, hogy a szakról Kecskeméten, Kis- belvárosi fogyasztók pa- j kunfélegyházán, Kiskunha- naszainak egyik forrása a lason, Kalocsán és Baján nem megfelelő szállítási a városközpont üzleteiben, gyakorlat. Jelenleg ugyan- A tapasztalatok értékelése is az éjszakai sütésből reg-I után tesz javaslatot a bt gél fuvarozzák az üzletekbe ^ egész napra megrendelt kenyeret, kiflit, zsemlét. Ez a módszer nem alkalmazkodik a városokban élők életritmusához, akik többségükben a dé- utáni és a kora esti órákban vásárolnak, így a pékáru, amit kapnak, már nem friss. A szállítás és a vásárlás időpontjának összehangolását iktatta programjába zottság, melyek azok a boltok, amelyekben az igények szükségessé teszik, hogy naponta kétszer — reggel és délután — kapjanak pékárut Az ötlet megvalósítása kettős haszonnal kecsegtet. Egyrészt a fogyasztók valóban friss kenyérhez jutnak, másrészt enyhíti a munkaerő-hiánnyal küzdő sütödék gondjait. Ez a Űj szerű vállalkozás Kiskunfélegyházán Ami még nem volt... Ennek az írásnak az elejére két olyan adalék kívánkozik, amelyhez illik az iménti, szenzációt keltő bevezetés. A félegyházi libahizlaló társulás egyik tagja a máj 55 dekás átlagsúlyát érte el. A felszabadulás óta ilyen rekordra még nem volt példa. A Kiskunfélegyháza és Vidéke ÁFÉSZ az idén először libamájat exportál, Nyugat-Németországba. Szövetkezeti szerv ilyesmire még sehol a világon nem vállalkozott.. Véletlen egybeesésről van szó, ha csak a dolgok felszínén maradunk. Ám a rekordot és az újszerű vállalkozást nagyon is mély összefüggések kapcsolják szoros egységbe. Szövetkezeti export a sütőipari tanács műsza- megoldás csökkentheti ki fejlesztési bizottsága. A j ugyanis az éjjeli músza- munka e héten kezdődik: lkok túlterheltségét Az elmúlt évtizedben több válságot is megélt és sikerrel átvészelt a nagy múltú félegyházi libahizlalás. Tavaly ilyentájt például a méltánytalan adókivetések ellen kellett a szavunkat felemelni — a lap hasábjain is. A cikk hatására kedvező intézkedések születtek. J Mitől kiváló a vállalat? A vállalati gazdálkodás színvonalát legátfogóbban a nyereség alakulása jellemzi. A nyereségtől függően képződnek — növekednek, stagnálnak, vagy csökkennek — a dolgozók jövedelmének emelését, az víthatják, álló- és forgóeszközök bővítését szolgáló alapok. Ügy tűnik tehát, hogy a gazdálkodó egységeket automatikusan rangsorolja, minősíti ez az átfogó mutató. A helyzet azonban mégsem ilyen egyszerű. A nyereség nem mindig ,a vállalat eredményes, jó munkájának következménye. Jó néhány vállalat például veszteségesen gazdálkodik, s nyereségre az állami támogatásokból, költségvetési juttatásokból tesz szert. Az egyébként jövedelmező üzemek sem minden esetben hatékonyabb munkával növelik nyereségüket, hanem a magas árszint tartásával, vagy esetenként áremeléssel, más vállalatok, a fogyasztók rovására. A piac törvényeinek Hatása A nyereség alakulása nem csupán a gazdálkodás színvonalától, hanem a piaci viszonyoktól is függ. A hazai piac feszültségei — szemben a tőkés piacokkal — nem átmeneti konjunkturális okokra, hanem hosszabb távon ható kapacitáshiányra, monopolhelyzetre vezethetők vissza. Így viszonylag tartósan, ha nem \* örökérvényűen a piaci helyzet haszonélvezői ai anyagok és alkatrészek szállítói, az építőipari vállalatok stb. Ök — legalábbis egyelőre — úgy alakíthatják az árakat és diktálhatják a szállítási feltételeket, hogy megtalálják számításukat. Partnereik, vevőik viszont növekvő költségeiket már nem mindig tudják rendelőikre áthárítani. Vagy azért, mert az exportpiac ezt nem veszi tudomásul, vagy pedig azért, mert belföldi eladási áraik hatóságilag meghatározottak. Különböző versenyterei elek A hazai gazdasági verseny tehát nem azonos feltételek közepette folyik a különböző vállalatok kőzetben levők például nem kényszerülnek arra, hogy olcsóbban, jobban, hatékonyabban dolgozzanak, mivel jövedelmezőségüket a másutt megtermelt nyereség megszerzésével is ja- A megtermelt nyereség újraelosztásával kedvezőtlen helyzetbe kerülnek a nagy kooperációs igényű termelők, míg a bedolgozó, az alkatrészeket szállító kisebb üzemek viszonylag nagy nyereséget realizálnak. A többi J&fcBfto&b a% alapja egyes •kisüzemek pillanatnyi kedvező, s némely nagyüzemek hátrányos helyzetének, az ezzel kapcsolati« társadalmi feszültségeknek. (De nem csak ez: a kisebb üzemek általában rugalmasabban képesek alkalmazkodni a piaci igények változásához, mint a nehézkes nagyvállalatok.) Céli a feszültségek felszámolása A negyedik ötéves terv végére az energiahordozók között 56 százalékra emelkedik a szénhidrogének aránya, amiből 21 százalékot a gáz tesz ki. Az erőművek, a nagyüzemek és a lakosság gázellátásáról az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt gondoskodik, elsődlegesen az új vezetékek építésével és a jelenlegiek bővítésével. A tröszt vezetőinek tájékoztatása szerint ez év végén újabb zött. A kedvező piaci hely- 1 állomásához érkezett a háA megoldás nem az, hogy visszaállítjuk a reform előtti módszereket, s az árukapcsolatokat központi tervutasítással, . az árakat pedig hatósági előírásokkal diktáljuk. A cél a meglevő piaci feszültségek felszámolása. A jelek szerint azonban hosszabb időbe telik, amíg az eladók piaca a Vevők piacává válik. Legalábbis ami a vállalatok árukapcsolatait illeti. (A fogyasztási javak piacán, ha nem is egyértelműen, javult az áruellátás és a vevők pozíciója.) így az üzemek éves mérlegbeszámolóiban kimutatott nyereség sem tükrözi a gazdálkodás tényleges színvonalát és rangsorolja a vállalatokat, a szövetkezeteket teljes tárgyilagossággal. Ám ezt a reform bevezetésekor is pontosan tudtuk. Ezért nem egyetlen esztendő jövedelmezőségét, hanem a nyereség tartós növelését tekintettük eredetileg is a gazdálkodási színvonal reális mércéjének. Előrelátás, a nyereség tartós növelése A változó piaci feltételek miatt mindenkor elkerülhetetlenek az évenkénti ingadozások. Ezt a ciklust jelenleg megnyújtják, torzítják az említett feszültségek. A nyereség tartós növelésére tehát már most kell felkészülniük azoknak az üzemeknek, amelyek pillanatnyilag még válogathatnak a rendelések között és egyoldalúan diktálhatják a szállítási feltételeket. Csak így találhatják meg anyagi számításukat hosszabb távon is. A piackutató munkában, a gazdálkodásban nélkülözhetetlen az előrelátás. Tavaly 165 ezer hízott libát vásároltak fel Kiskunfélegyházán, amely mintegy 300 mázsa májkitermelést tett lehetővé — kizárólag az állami baromfiipar részére. Ebben benne volt az a mennyiség is, amelynek átvételi bonyolítását a fogyasztási szövetkezet vállalta. Afféle bizományosi szerepet láttak el. Ehhez tudni kell, hogy a szövetkezet kebelén belül két hizlaló társulás is működik: az egyik a városban, a másik a környékbeli községekben. A két társulatnak összesen mintegy kilencven tagja van. Ezen a vidéken inkább a hizlalásnak vannak hagyományai, mint a nevelésnek. Ezért az ÁFÉSZ a hizlalók részére beszerzi a sovány libát, az ország legkülönbözőbb tájairól — Barcstól Mezőkovácsházá- ig, sőt Gyuláig. A „transz- misszió” már a keltetésnél elkezdődik: ahhoz, hogy biztosan számíthassanak a megfelelő mennyiségű sovány libára, vállalják a napos libák kihelyezését. Ezenkívül a hizlaló tagokat kedvezményes áron juttatják takarmányhoz. . Körforgás a „libaprogramban” — röviden így jellemezhetnénk az ÁFÉSZ vállalkozását. Ám a kör mind ez ideig nem volt teljes, a szövetkezet vezetői úgy látták: az állami ipar által kialakított árrendszer nem nyújt teljes biztosítékot a hizlalási kedv fenntartásához. még inkább annak kiterjesztéséhez. Az ösztönzés alapja a versengés, a hatásos konkurren- cia. Ezért is szerezhette meg a szövetkezet az exportálást jogot, amellyel együttjár az is, hogy saját vágóhídon boncolják a társulatok tagjai által behozott hízott libákat. Kedvcsináló versengés Miben rejlik az ÁFÉSZ által nyújtott árak ösztönző hatása? Ezt kérdeztem Hunyadi Imrétől, a szövetkezet elnökétől. — Abban, hogy nem a libatestet fizetjük meg, hanem a májat. Számunkra tehát mindenekfelett a máj minősége és súlykihozataía a legfontosabb. Főleg az első osztályú; a negyven dekásnál nagyobb májat premizáljuk. Az eddig általunk exportált néhány mázsának több mint a fele ilyen volt. Ez az utóbbi utalás: „néhány mázsa” is jelzi: a szövetkezet az állami baromfiipart egyáltalán nem kívánja „kiszorítani” az exportpiacról. Pusztán csak aktív részt vállalásról van szó, ezzel együtt természetesen versengésről is — és a libahizlalás iránti kedvcsinálásról. Az ÁFÉSZ az nek alig több mint az egy- harmadából exportálják a májat — a többivel továbbra is a baromfifeldolgozó vállalat rendelkezik. Egy-két éven belül szeretnék elérni a 70—80 mázsás .kiszerelést”. Ha figyelembe- vesszük, hogy. ez idő tájt .az orszá&QS , libamáj-! termelés 13--10 Vágón,, a szövetkezetszámításai, nem eltúlzottak. Am ösztönöznek arra, hogy az országos mennyiség is jelentősen megemelkedjék. Mert a felvevőpiac korlátlan! Ehhez képest az árak sem akármilyenek. Egy kiló első osztályú májért 15 dollárt fizetnek. De máris kézenfekvő a kérdés: mi jut ebből a hizlalónak. A szövetkezeti exportálás libánként 20 forint tiszta hasznot biztosít. De A csak amolyan félegyházi átlag. Jó májkihozatal esetén 40—50 forint is elérhető. idén mintegy 60 ezer liba A vevő, a rendelő megbe- átvételére számíthat. En- csülése, a termelékenység I emelése, a hatékonyság, legkedveltebb „háziállat fokozása, a nyereség érdemi növelése akkor is fontos feladat, ha a piaci viszonyok ezt nem kényszerítik ki. Az igazán kiváló üzemeket nem kápráztatja el a könnyű haszonszerzés átmeneti lehetősége. A nyereség tartós, hosszútávú növelése csak érdemi munkával valósítható meg. Az éves gazdálkodás értékelésénél, a vállalatok rangsorolásánál, minősítésénél is az összefüggések elemzése és az előrelátás mérlegelése a döntő. K. J. Új gázvezetékek lózat építése és az ellátás fejlesztése. Elkészült a Szeged—Kecskemét—V ecsés közötti vezeték, amely az új algyői mezőről szállítja a gázt a főváros irányába. Rövidesen átadják rendeltetésének a Vecsés, Kis- terenye, Zsámbék közötti vezetéket is, amelynek 700 milliméteres átmérője lehetővé teszi azt is, hogy 1974 után bekapcsolják a Szovjetunióból származó földgáz szállításába is. Joggal várható, hogy ez a differenciálás a legjobb „májtermelő” hizlalókat ösztönzi. Jelenleg 50-től ezerig terjed azoknak a libáknak a száma, amelyet egy-egy hizlaló „előállít”. A cél nem annyira a társulások taglétszámának növelése, hanem a hizlaló szakértelem minél teljesebb kamatoztatása. Az, hogy a májtermelés legjobbjai minimális kockázattal növelhessék áll omá- nyukat. Már a jövő évre is azt a célt tűzték maguk elé, hogy elérjék az 50 dekás átlagot. Hogy vannak-e „titkos fogások”? Ha szigorú tudományossággal nézzük a dolgot — nincsenek. Beszélnek ugyan sziksó, vagy cukor hozzáadásáról, ezek májduzzasztó hatása azonban nem bizonyított. Az viszont mindenképpen helyes kezdeményezés, hogy az ÁFÉSZ a jövő év elejétől szaktanácsadó állattenyésztő szakembert foglalkoztat. Petőfiszálláson kísérleti libahizlaló telep 'létrehozását tervezik, ahol évente tízezer lúd megtömésével szereznének tudományosan is megalapozott tapasztalatokat. Tömőgépek beszerzésére, illetve előállítására és forgalmazására is gondoltak. Jelenleg 6—7 féle típusú gép van forgalomban — valamennyi egyedi konstrukció. Akad közöttük villanymeghajtású is. Szó van arról, hogy a li- bahízlalással foglalkozó közös gazdaságok is a társulás tagjaiként jönnek számításba. Bár a nagyüzemek eddig inkább a nevelésben értek el mutatós eredményeket, a Vörös Csillag Tsz azonban a hizlalásban is kimagaslóan jeleskedik — legutóbb 40 dekánál nagyobb átlagos májhozamot értek el. A fogyasztási szövetkezet újszerű vállalkozása nem utolsósorban azt is célozza, hogy a fiatalabb nemzedék körében is kedvet csináljon a libahizlaláshoz. Mind sürgetőbben vetődik fel az utánpótlás kérdése. Ám most minden jel arra mutat, hogy Félegyházán a májliba a legkedveltebb „háziállat” rangjára tesz szert. H. D. I Kezletnésiyezés és kockázat N em gondoltunk arra, hogy milyen nagy fába vágjuk a fejszénket. Meg is fizettük a tandíjat, de úgy vélem kockázat nélkül nincs előrehaladás — hangoztatta az egyik felszólaló a nemrég tartott országos állat- tenyésztői értekezleten Kecskeméten. Az eszmecserén az iparszerű sertéstenyésztés helyzetét vitatták meg. Hazánkban egymás után épülnek a korszerű telepek. A megyében a jövő év végére már 20 létesítmény működik, csaknem 300 ezer hízott sertést adnak majd a népgazdaságnak. Mivel hazánkban a korszerű „sertésgyáraknak” nincs hagyományuk, sok buktatóval kellett meg- küzdeniök azoknak, akik bele mertek vágni ezekbe a beruházásokba. Csaknem mindenütt baj volt a tervekkel, számottevően emelkedtek a beruházási költségek, a kivitelezés során számos műszaki hiba adódott, a berendezések rosszul működtek, nem volt megfelelő szakember. Ezeket a bajokat ismerjük, hiszen a megye szakosított telepeinek építése során hasonlók jelentkeztek. Elég ha csak a mélykúti Üj Élet Termelőszövetkezet példáját említjük, amelyről többször írtak a lapok, köztük a Petőfi Népe is. A kezdeményezés kockázattal jár. Egy nemrég tartott megyei tanácskozáson, ahol a városi, járási pártszervek vezetői vettek •Vészt, több felszólaló úgy közelítette meg. a témát, hogy a vezetőktől elvárja a társadalom a kezdeményezést. C zím'os fontos hatá- rozat született a mezőgazdaság fejlesztésére. Ezek világosan megjelölik, hogy mi a tennivaló. A céloknak azonban csak körvonalait határozzák meg. Egy-egy témán belül az adott gazdasági egységek vezetőinek szükséges eldönteni, hogyan kívánnak előrejutni. Van olyan vezetőtípus, aki azt mondja: — minek kezdeményezzek, nem érdemes hozzáfogni kockázatos módszerek bevezetéséhez, mert ha hiba adódik, kellemetlenségeim lehetnek belőle. A szövetkezeti vezetők jelentős része párttag. A kommunisták mindig a fejlődés fáklyavivői. Elsősorban tőlük várják cl a kezdeményezéseket. Ismert, hogy a gazdasági életben mindig jelentkeznek ellentmond, ások. Ezekkel számolni kell. Tudott dolog, hogy a mező- gazdaságban a befektetéstől az eredményig, a produktumig terjedő idő sokkal hosszabb, mint az iparban a termelés jeliege miatt. A tervezés is nehezebb, sok a befolyásoló tényező. Mindez növeli a buktatók számát, könyebben csúszhatnak be hibák. A mezőgazdasági ter- “ meléssel is járnak ellentmondások, Egy-egy hasznos törekvéssel szemben különböző ellenhatások jelentkezhetnek. Előrehaladást, sikert viszont kezdeménye~ések nélkül nem lehet elérni. A kiválóan gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemek példái szemléletesen bizonyítják ezt. K. S.